Tara Sivec: Életek és édességek (Csokoládéimádók 2.)

Nem titok, mert úton-útfélen hangoztattam, hogy mennyire élveztem a sorozat első kötetét, amely humorával képes volt az éjszaka közepén is ébren tartani - szinte folyamatosan kacagtam és tettem mindezt kifejezetten hangosan és jóízűen. Még úgy is magas pontszámot kapott tőlem a regény, hogy volt néhány ellenérzésem az olvasottakkal kapcsolatban, de mindig volt valami, ami mindig átlendített a holtpontokon és a végeredmény határozottan kellemesre, illetve emlékezetesre sikerült. Pont ezért éreztem azt, hogy a könyvfesztiválra megjelenő kötetek közül a sorozat második része, az Életek és édességek volt az, amelyikre a leginkább kíváncsi voltam - újra hangosan és önfeledten akartam kacagni.

Értékelés: 4/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 272 oldal
Fordította: Farkas János
Borító ár: 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: Futures and Frosting
Sorozat: Csokoládéimádók
Előzmény:
1.) Csábítások és csemegék
Folytatás:
2.5.) Tattoos and Ta Tas
3.) Troubles and Treats
3,5.) Hearts and Llamas
Műfaj: romantikus, chick lit

Talán pont ezért esett nagyon rosszul, hogy nem igazán teljesültek az elvárásaim, mert hiába próbáltam jól érezni magam olvasás közben, mégsem sikerült nevetnem ezen a történeten, de még csak mosolyognom is alig-alig. Tisztában vagyok vele, hogy az olvasás kifejezetten szubjektív élmény és magamat ismerve a hangulat is erősen befolyásoló tényező, de ezért ennél valamivel többre és gondtalanabb szórakozásra számítottam. De először is nézzük, hogy hol is tartunk jelenleg...

Claire és Carter hosszú évek után egymásra találtak és jelenleg együtt nevelik a fiukat, a csípős nyelvű, de imádni való Gawint. Carter maradéktalanul boldognak érzi magát új családjával, és ennek következmények lényeges döntésre szánja el magát: feleségül akarja kérni Claire-t, a fia anyját. Miközben Liz és Jim a saját esküvőjére, illetve az azt megelőző leány-, illetve legénybúcsúra készül, addig Carter beszerzi a gyémántköves gyűrűt és megtervezi lánykérés nagy eseményét, amelyet mindenképpen emlékezetessé akar tenni. Nem is kedvenc párosunkról lenne szó, ha az élet nem szólna közbe és nem húzná keresztül a terveket - és innentől kezdve nincs megállás, a félresikerült helyzetek megállás nélkül követik egymást.

Bosszús vagyok, nagyon bosszús, mert már az előző kötet esetében is éreztem, hogy van, amiből egy hajszálnyival többet kaptam, mint amennyi jól esett volna, de ennek a könyvnek az esetében határozottan megsokszorozódott ez az érzésem. Mire is gondolok? Természetesen a káromkodásokra és Claire ivászataira. Amíg az első rész esetében ezek az apróságok csak megakasztották, de nem befolyásolták lényegesen a történet menetét, addig ez a második kötettel kapcsolatban már nem mondható el. Úgy gondolom, hogy a szerző azt akarta erősíteni ebben a részben, amit a saját és egyedi stílusának gondolt, csak sajnos mindezek következményeként - a véleményem szerint - átesett a ló másik oldalára és ezzel valami kevésbé élvezhetőt tett le az asztalra. Némiképp nehezményezem ugyanis, hogy Claire a regény felében vagy részeg, vagy pedig nem emlékszik arra, amit ittas állapotban tett és ezen szörnyülködik - erről pedig egy idő után elé unalmas olvasni.

Most még Gawin sem tudta megmenteni a helyzetet, mert sajnos vele kapcsolatban is erős túlzásokba esett a szerző és a jópofa kisfiú helyett csak egy mocskos szájú és neveletlen kölyköt láttam viszont ebben a kötetben. Bár nem is csoda, hogy rondán beszél a gyerek, hiszen volt kitől tanulnia: Claire ebből is szempontból is túltett a saját magán - egy idő után már el sem olvastam ezeket a részeket, annyira elegem volt a nemi szervek állandó emlegetéséből és az egyéb kifejezésekből. A legdurvább rész a leánybúcsú eseményeihez köthető, amely olyan szinten felidegesített, hogy majdnem a sarokba hajítottam a könyvet. Ugyanakkor értetlenül álltam az előtt, hogy Carter mindezen történéseket birka türelemmel viselte el - a helyében én elgondolkodtam volna azon a lánykérésen és lehet, hogy sürgősen el is álltam volna a korábbi elképzelésemtől.

Mindezen negatívumok árnyékában egy nagyon kedves és egyébként jópofa történet húzódik meg, amit szerintem sokkal többen kedvelnének, ha az egyedi stílust jelképező jegyeket kissé jobban megnyirbálta volna egy erős kezű szerkesztő. Carter próbálkozásai viccesek és teljes szívemből tisztelem a kitartását, a türelmét, az érzelmei mélységét, de mindezek mellett azt is nyugodt szívvel kijelentem, hogy ilyen pasi az életben nincs. 

Nagyon sajnálom, hogy Claire esetében a korábban megismert szabad szájú anyukához képest ebben a részben egy teljes mértékben hüpi csajt kreált a szerző, akit elképesztően nehezemre esett elviselni - a problémáit átérezni pedig végképp nem tudtam. Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy az egész családja hibbant, ő pedig határozottan az anyjára ütött. Az anyós- és apósjelölt helyében elkaptam volna a fiam fülét és minél gyorsabban, minél messzebbre cibáltam volna, mert bizony ilyen nőt - tartsatok vaskalaposnak - én tutira nem akarnék a rokonságban tudni.

A problémák fő kiváltó oka természetesen a kommunikáció hiánya, és miután az örök barátnő, illetve az időközben némi támogatást kapó Carter a kezébe veszi a dolgokat, a félreértések által keltett hullámok lassanként elsimulnak - a befejezés pedig igazán habcsókosra, cukormázasra sikerült.

Bizonytalan vagyok, mert a nagyon jó kezdés után ez a kötet egyáltalán nem nyerte el a tetszésem és félek, mert a következő rész pont arról a két szereplőről fog szólni, akiket az eddig olvasott két részben is határozottan soknak és idegesítőnek találtam. Bevallom, hogy Jenny, az agyatlan nő és Drew, a végletekig szexmániás pasi kalandjának és problémáinak olvasása egyelőre egyáltalán nem hoz lázba - annak a résznek az olvasásával mindenképpen kivárok, aztán pedig majd meglátjuk, hogy mi lesz. Még az is lehet, hogy a végén kedvelni fogom.

Posted in: 4 pontos,chick lit,Csokoládéimádók,könyvértékelés,Könyvmolyképző,romantikus,Rubin pöttyös,Tara Sivec