Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2013. március 23., szombat

John Scalzi: Szellemhadtest (Vének háborúja 2.)

A Vének háborúja a tavalyi év nagy meglepetése volt a számomra. Pontosan akkor került a kezembe a könyv, amikor már kezdték megfeküdni a gyomromat a műfajon belüli bonyolult, nagyon gondolkozós és nehezen feldolgozható írások. John Scalzi regénye egyből elnyerte a tetszésemet. Nem csoda, ha feszülten vártam a folytatást, amelynek a megjelenése a fordítás miatt ugyan csúszott pár hónapot, de nem panaszkodom, mert a lényeg, hogy megjelent és ismét felüdülést jelentett az író művének olvasása. De még milyen felüdülést! :)

A szerző a Vének háborújában már fellibbentette a fátylat a Szellemhadtest... bocsánat, a Különlegesek létezéséről és legfontosabb tulajdonságaikról.  Amikor megtudtam, hogy a folytatásban a Különlegesek kerülnek a középpontba az egyik szemem mosolygott, a másik pedig sírt. Miért? Mert Scalzi határozottan felkeltette az érdeklődésem az egység mélyebb megismerésére, ugyanakkor fájt a szívem azért, mert John Perryt magára kell hagynom és még nagyon hosszú időnek kell eltelnie addig, amíg újra olvashatok róla. Mindezeket követően várakozásokkal telve vettem a kezembe a kötetet és vetettem rá magam az oldalakra. Hamar magába szippantott a történet és onnantól kezdve már nem is számított, hogy ki a főszereplő és ki az, akit eddig hiányoltam, mert a mű a teljes figyelmemet a magáénak tudta és olyan szinten képes volt megszüntetni körülöttem a külvilágot, hogy még azt sem hallottam meg, ha hozzám beszéltek.
Egyébként is, minek zavarnak, ha éppen olvasok? Pláne, ha ilyen jó könyvet. ;-)

Az űrbe kirajzott és gyarmatokat is magának mondható emberiséget nagy veszély fenyegeti, mert három intelligens faj és egy ember szövetkezik egymással és tör az elpusztítására. Az ellenséges szövetség egyre több kellemetlenségeket okoz és egyre nagyobb és valósabb veszélyt jelent. Az áruló ember egyetlen hibát követ el mesteri szökési terve megvalósítása során: hátrahagy egy biztonsági másolatot az elméjéről. A Gyarmati Véderő egyetlen lehetőségként elkészíti az áruló ember klónját és beletölti az elméről készített biztonsági másolatot. A kísérlet kimenetele kérdéses és folyamatosan fenn áll a lehetőség, hogy a klón maga is árulóvá válik.

Forrás: lucasdurham.deviantart.com
Scalzinak megint sikerült egy olyan történetet kitalálnia, olyan szereplőket felvonultatnia, amely különleges élményt jelentett a számomra. Jane Sagan az előző kötetben jelentős változásokon ment keresztül, amelyek hatását ebben a történetben is érezni lehet, illetve futólag utalásokat is olvashatunk róla. Jared Dirac, azaz az áruló klónjának a személyében pedig egy olyan szereplő elevenedett meg a lapokon, aki könnyen az olvasó szívébe lopja magát. Miért? Mert ő az, aki aztán tényleg nem tehet arról, ami miatt neheztelnek rá. Ő az, akinek azzal is meg kell küzdenie, amivel az egysége többi részének nem.

Az előző kötetben az ifjúi testbe került idős emberek kiképzését olvashattuk végig, ebben a kötetben pedig a felnőtt testben születő, de tapasztalat szempontjából gyakorlatilag csecsemőnek számító Különlegesek kiképzésének módszereivel ismerkedhetünk meg. Számomra nagyon érdekes volt olvasni, ahogyan az író szemlélteti a két felkészítési módszer közötti különbséget, illetve ahogy kibontja azokat az apró információkat, technikai lehetőségeket, amelyekre már az első kötetben is történtek utalások. Gondolok itt a kommunikáció különlegességére, az összekapcsolódásra. Nagyon tetszett még, ahogyan a tapasztalat nélküli, de felnőtt emberek esetében az agyi funkciókat, illetve annak fejlődését bemutatja. Nem mondom, hogy minden esetben, de bizony néha jól esne, ha úgy szerezhetnék meg bizonyos információkat, tudásanyagot, mint ahogy a Különlegesek tették. Máskor viszont úgy éreztem, hogy nem igazán lennék a helyükben, mert a magánélet ilyen mértékű hiánya engem bizony zavarna.
Ugyanakkor azt is felvillantja az író, hogy mennyire gátlástalan és hatalomvággyal teli az ember, aki tulajdonképpen csak a saját érdekeit tartja szem előtt. Közben pedig folyamatosan tágítja, feszegeti a saját határait, próbálkozik, hogy melyek azok a lehetőségek, amelyeket a céljai elérései érdekében még elviselhetőnek tart, még el tud fogadtatni. Az is jól kitűnik a regényből, hogy a háború és a hadviselés nagyra nőtt fiúk játéka, mindössze annyi a különbség, hogy műanyag katonák helyett akarattal nem rendelkező szuper képességekkel rendelkező katonákat irányítanak.

A történet első felében Jared Dirac "születése", a kiképzése és  a fejlődése áll a középpontban. Szimpatikus volt, ahogy az író belecsempészte a történetbe a "hallgattassék meg a másik fél is" lehetőséget. Érdekes volt az áruló ember és az idegenek nézőpontjának, motivációinak megismerése is. Dirac döntései csak tiszteletet tudtak kiváltani belőlem. A könyv közepére sikerült odáig eljutnom, hogy már nem is hiányoltam John Perryt (persze azért még mindig hiányzik), mert helyette egy olyan főhőst kaptam, aki a szemeim előtt született meg és vált meghatározó szereplővé.

A szerző most is felvonultat idegen fajokat és lényeket, de lényegesen kevesebbet, mint az előző könyvében. A hangsúly azon a három fajon van, akik az emberek elleni szövetséget alkotják. A kevesebb faj miatt most alaposabb, részletesebb leírások szerepelnek a történetben, leginkább azonban továbbra is a történet szempontjából fontos információk, motivációk, hatalmi felépítés, alapvető viselkedési különlegességeik, különbözőségeik kerülnek ismertetésre. Rengeteg információ maradt azonban rejtve, amelyekre nem tért ki most a történet. Gondolom ezt a későbbi kötetekre tartogatja a szerző. Egy grafomán író akár több kötetet is szánt volna a fajok részletes bemutatásának. Scalzi nem ilyen, mindössze annyi információt tesz a cselekmények közé, amennyi az előrehaladáshoz és a történet megértéséhez szükséges. Nem bánom, hogy így tett, mert ennek eredményeként egy hihetetlenül pörgős, érdekes és könnyen olvasható, igazi kikapcsolódást jelentő történetet vetett papírra. Imádtam a mű cselekményességét, mondanivalóját és a humorát is.

A sci-fi műfajának egy olyan ágát műveli az író, amelynek élvezetéhez, az abban leírtak befogadásához nincs szükség kvantumfizikus végzettségre. A nagy gondolatok és az emberiség fejlődéséért szükséges lépések fontosságának hangsúlyozása, valamint a többnyire mocskos és hátsó szándékot rejtő cselekedetek vagy éppen a világ megváltását sugalló gondolatok ebből a könyvből sem hiányoznak. A tálaláson azonban nagyon sok múlik és Scalzi úgy tudja mindezt előadni, hogy közben egy gyorsan pörgő és élvezetes regényt ad az olvasó kezébe.
Nekem már az első kötet is tetszett, de ez mintha még attól is jobb lett volna. Már most tűkön ülve várom a következőt. És az azután következőt. És... Még szerencse, hogy Scalzi ilyen termékeny író és van mit megjelentetni. Reménykedem, hogy a kiadó is így gondolja és érkeznek majd szépen sorban a kötetek. :)

Sokat emlegettem az írásomban azt a bizonyos első kötetet, a Vének háborúját, a véleményem az, hogy ez a történet önmagában is megállja a helyét, élvezhető, olvasmányos, de igazán akkor érthető meg ez a világ, ha megismerjük az előzményeket is. Legyünk őszinték: vétek lenne kihagyni az olvasását.



A könyvet köszönöm az Agave Könyvek kiadónak!


Pontszám: 10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 292 oldal
Eredeti cím: The Ghost Brigades
Teljes ár/webbolt ár: 2.980,- / 2.235,-
Előzmény: Vének háborúja
Folytatás: Az utolsó gyarmat
Forrás: recenziós példány, kiadótól

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons