Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos (John Cleaver sorozat 1.)

Figyelemfelkeltő cím és figyelemfelkeltő borító. Rögtön megcsillant a szemem, amikor megláttam, hogy megjelenik a könyv. Majd jöttek a jobbnál jobb és egyre csak dicsérő bejegyzések, értékelések. Amikor lehetőséget kaptam arra, hogy kölcsönkönyvként hozzám kerüljön a kötet és olvashassam, nem mondtam  rá nemet.

A történet nagyon felkeltette az érdeklődésem, mert a könyv főhőse egy 15 éves fiú, John Wayne Cleaver, aki szociopata vonásokat mutat és ezekkel saját maga és a családja is tisztában van. A fiú imádja a sorozatgyilkosokat és behatóan tanulmányozza is őket, minden elérhető szakirodalmat és információt összegyűjt és elolvas velük kapcsolatban. A megszerzett tudást pedig arra fordítja, hogy a saját magában feltörő antiszociális érzéseket kordában tudja tartani. John érzéseit nagyban meghatározza az is, hogy a családja egy halottasházat üzemeltet, ahol ő maga is sokat segédkezik. A holttestek látványa nem rázza meg, sőt kifejezetten élvezi a holtakkal való foglalatoskodást. Érzéseivel egész jól megbirkózik és a szörnyetegét is a ketrecében tudja tartani. Mindössze akkor billen ki a nehezen megőrzött lelki egyensúlyából, amikor a lakhelyéül is szolgáló vidéki városkában egy sorozatgyilkos kezdi szedni az áldozatait.

Az a félelmetes ebben a könyvben, hogy E/1 írásmódja miatt az eseményeket a szociopata fiú szemszögéből követjük végig és folyamatosan halljuk a gondolatait. Megdöbbentő és tényleg félelmetes. Főleg az, hogy mennyire érzelemmentesen és a megszokottól teljesen másként gondolkozik bizonyos dolgokról. Őt nem az foglalkoztatja, ami a hasonló korú fiatalokat vagy ha mégis, akkor természetesen nem ugyanazon okból. Tudatosan próbálja visszafogni magában a hajlamával járó tulajdonságokat. Félelmetesen jó megfigyelő és kombináló tehetség. Különc természete ellenére is szimpatikus volt a karaktere, mert a gondolatmenete a furcsasága mellett is logikus és jól követhető volt, illetve szókimondó és nyers stílusa gyakran okozott különleges helyzeteket. A kedvencem a halloweenbuli, amikor is leszereli az iskola egyik nagymenő csávóját. Be kell vallanom, hogy ilyen iskolabulin elhangzott párbeszédet sem olvastam még. Az biztos, hogy nem volt a szokványos. :)

A történetben jelentős helyet foglal el a halottasház életének bemutatása. Még az is lehet, hogy bennem is bujkál valami hajlam, mert bizony érdeklődve olvastam, hogy mi történik egy halottal, amikor bekerül a halottasházba és előkészítik a temetési szertartásra. Több alkalommal is kapunk részletes leírást erről a könyvben, ennek ellenére nem válik unalmassá a téma, mert mindegyik egy kicsit más, mint a többi, mindegyik test más bánásmódot kíván és természetesen főhősünk is más szemmel nézi a sorozatgyilkos által hozzájuk juttatott testeket, mint a természetes halállal elhalálozottakét.

A kötet első fele teljesen elvarázsolt. Érdekes, különleges, könnyen olvasható. Kicsit olyan volt, mint a Dexter könyveket olvasni, de mégis könnyedebb és valahogy élvezetesebb. Aztán következett egy olyan fordulat a könyvben, ami után a lelkesedésem bizony leapadt. Nem igazán voltam felkészülve erre a fordulatra és bennem bizony nagy törést okozott. (Pedig a könyv hátoldalán feltüntették, hogy misztikus thriller. Így jár az, aki nem veszi a fáradtságot az apró betűs rész elolvasására.) Nagyon szeretem a természetfelettivel foglalkozó könyveket, de hogy ebben a történetben fog előkerülni egy természetfeletti lény, arra bizony nem számítottam. Nem igazán passzolt ehhez a realista, kissé elvont és helyenként brutális történethez. Számomra agyonvágta az egész történetet és hitetlenkedve, helyenként fejcsóválva olvastam a hátralevő oldalakat.
Ez most úgy hangozhat, hogy innentől a könyv nem igazán élvezhető, de ez nem igaz. A történet továbbra is jó és érdekes, feszültséggel teli, mozgalmas, különleges, de számomra kicsit megfakult a fénye.

Van pár logikátlan cselekmény vagy éppen időpontbeli hivatkozás is a könyvben. Az előbbi biztosan az író hibája, az utóbbi lehet a fordításé is. Nem voltak igazán zavaróak, de mégis megakadt rajtuk a szemem és ki is zökkentettek az olvasásból.

A könyvvel kapcsolatban némiképp vegyes érzéseim vannak, mert John karaktere nagyon tetszett, jól kidolgozott és tényleg különleges. Ugyanakkor a már említett természetfeletti vonal ebben az esetben nekem nem jött be. Azt tudom, hogy ez egy sorozat első része és bár ez a történet lezárt, de a Johnban bekövetkező változások bizony folytatásért kiáltanak. Egy részem végtelenül kíváncsi arra, hogy mit hoz ki az író ebből a fiúból és az elindított szálból, a másik részem tart egy picit a folytatástól. Azt hiszem, hogy nem leszek a folytatás első olvasói között, de könnyen elképzelhető, hogy előbb vagy utóbb azért kézbe fogom venni a kötetet és újra belebújok a szociopata fiatal fejébe.
Az író stílusa ettől függetlenül nagyon tetszik és pihen még könyve a polcomon olvasásra várva. :)

Pontszám: 8 pont

Kiadó: Fumax Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem:  240 oldal
Teljes ár: 2.490,- Ft
A mű eredeti címe: I Am Not a Serial Killer
Folytatás: Mr. Monster, I Don't What to Kill You
Sorozat: John Cleaver sorozat
Forrás: Molytól kölcsönbe (@Jeffi)

Posted in: 8 pontos,Dan Wells,Fumax Kiadó,John Cleaver sorozat,könyvértékelés,thriller