Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2013. június 27., csütörtök

A mágus (film)

Volt már úgy veletek, hogy igazi kincset találtatok a polcotokon? Bevallom, hogy én így jártam pár nappal ezelőtt, amikor jó szokásomhoz híven bizonyos háziasszonyi elfoglaltságomhoz (hajtogatás, vasalás) szórakozást kerestem és leemeltem DVD-s polcunkról ezt az évekkel korábban vásárolt, de még mindig bontatlan lemezt. Felmerülhet a kérdés, hogy minek vettem meg egyáltalán ezt a filmet, ha ennyire nem érdekelt? Nos... erre igazi nőhöz méltó választ tudok adni: mert olyan jókat írtak róla... mert akciós volt... mert csak. A lényeg, hogy végre bekerült a lejátszóba a lemez és nagyon élveztem az egész történetet.

Egy egyszerű fiú különös tulajdonságot fedez fel magában, kimagasló tehetsége van a bűvészkedéshez. Trükkjei azonban nem hagyományos mutatványok, hanem mágiával teltek, egyediek. Hiába azonban különleges képessége, rangja nincs, ezért a közelben lakó gróf lányát eltiltják tőle, ő maga pedig útnak indul, hogy tökéletesítse különleges adottságát. Eltelik kb. 10-15 év és a fiúból helyett egy érett férfi tér vissza a városba. A helyszín Bécs, Ferenc József császár uralkodásának időszaka. A város lakosságát egy ünnepelt mágus, Eisenheim szórakoztatja, különleges műsoraira özönlik a nép. Az egyik előadásán maga Leopold koronaherceg, Ferenc József fia is részt vesz, akinek menyasszonya nem más, mint Eisenheim gyerekkori szerelme. Leopold koronaherceg féltve őrzi és birtokolja, ami az övé, figyelteti menyasszonyát és hamar tudomást is szerez a mágus és a nő vonzalmáról. Eisenheimnek élete legnagyobb mutatványát kell bemutatnia ahhoz, hogy a gyerekkori szerelem végre beteljesülhessen, mindezt pedig úgy kell kiviteleznie, hogy közben a koronaherceg megbízásából a város főfelügyelője a nyomában lohol és figyeli minden lépését.

Egy viszonylag lassú és elmélyült történetvezetésű film ez, amely főként a trükkökre, az előadásokra helyezi a hangsúlyt. A szerelmi szál finoman megbújik a háttérben, sokkal fontosabb a városban és az udvarban uralkodó hangulat, a mutatványok, a nyomozás, mint a két főszereplő érzelmei és mégis a végén rádöbbentem, hogy az egész történetben ez a leghangsúlyosabb, ez az egész mozgatórúgója, a lényeg, a minden közepe. Olyan az egész film, mint egy nagy bűvésztrükk, mert ott zajlik a néző szeme előtt minden, de mégis annyi minden vonja el a figyelmét, hogy egyszerűen nem veszi észre a lényeget. Tökéletes leírása annak, amit átéltem azalatt a 104 perc alatt, amíg a lemez pörgött a lejátszóban.


Edward Norton és Jessica Biel (forrás: filmkatalogus.hu)
A különleges hangulathoz jócskán hozzájárult, hogy ismerős terepen játszódik a történet, hiszen ez a korszak nem is olyan távoli múltja a magyar történelemnek és a "sógorok" tájai, épületei olyan ismerősek a szemnek.  Egyébként is imádom ezt az úriemberes, mellényes korszakot, amelyben még őrzik a múltat, de már ott vannak a legújabb technikai vívmányok is. Az egyetlen dolog, ami egy ideg elbizonytalanított, az Leopold koronaherceg személye, mert nem emlékeztem rá, hogy Ferenc Józsefnek lett volna ilyen nevű fia, nekem ugyanis egyedül Rudolf neve rémlett. Kicsit utánanéztem és megerősítést nyert, hogy jól emlékeztem és Leopold kitalált figura. A történet többi része ettől eltekintve hitelesnek tekinthető, sőt mi több kifejezetten élvezetesnek.

Nem tudok szó nélkül elmenni a színészek játéka mellett. Sok ismerős arc tűnt fel a képernyőn, akiket nem minden esetben tudtam magamban másik történethez kötni, de némi utánajárással ez is megoldódott. Az Eisenheimet alakító Edward Norton könnyen tűnhet karót nyelt, mosolytalan figurának, de olyan kisugárzása van a képernyőn és olyan hitelesen alakítja a távolságtartó és titokzatos mágust, hogy teljesen elvarázsolt a játékával. Jessica Biel játssza Sophie von Teschen grófnőt, Leopold koronaherceg menyasszonyát. Az ő szerepe eltörpül Norton játéka mellett, de szerves részét képezi a filmnek és még így sem lehet rá panasz. Szerepe miatt talán utálnom kellene vagy legalább ellenszenvesnek kellene találnom a város főfelügyelőjét alakító Paul Giamatti-t, de mégsem tudok így érezni vele kapcsolatban. A felügyelő ugyan eleget tesz a koronaherceg kívánságának, de azért nem megvásárolható és van benne egy egészséges hivatástudat, amely legyőzi a nagyravágyását. Csak tisztelni tudom ezért a tulajdonságáért, a végén pedig egész megkedveltem a személyét. 


Paul Giamatti és Edward Norton (forrás: filmkatalogus.hu)
A film legjobb és számomra egyben legkedvesebb része az utolsó kb. 10 perc, ahol minden apró mozaikkocka, információ a helyére kerül és értelmet nyer az is, aminek úgy gondoltuk, hogy egyáltalán nincs semmi jelentősége. Ahogy az utolsó képkockák után megkezdődött a szereplők felsorolása, már biztos voltam benne, hogy ezt a filmet még egyszer, kétszer, háromszor vagy éppen még többször meg kell néznem, minden trükköt, mozzanatot, finom utalást, mozdulatot ki kell elemeznem, amíg úgy nem gondolom, hogy már mindent láttam, amit a rendező meg akart mutatni, de szerintem még akkor is bőven ad majd újdonságot a korong tartalma. Egyszerűen bámulatos, imádtam, elvarázsolt. Azóta sem tértem még észhez, hogy miért is nem emeltem le ezt a filmet korábban a polcról. Talán pont ezért, mert így még nagyobb volt a történet felém kifejtett hatása. Ti láttátok már ezt a filmet? Nem? Akkor mire vártok?


Magyar cím: A mágus
Magyar bemutató: -
Amerikai cím: The Illusionist
Amerikai bemutató: 2006. augusztus 18.
Stílus: történelmi, misztikus, romantikus
Egyéb: DVD-n kapható
Rendező: Neil Burger
Főszereplők: Edward Norton (Eisenheim), Jessica Biel (Sophie von Teschen), Paul Giamatti (Uhl főfelügyelő), Rufus Sewell (Leopold koronaherceg)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons