Benkő László: A spanyol grófnő

Egy korábban írt bejegyzésben már kifejtettem bővebben, hogy miért nem szeretek olyan könyveket olvasni, amelyek története a XX. század első felében játszódik. Benkő László új könyvével mégis kivételt tettem, mert a fülszöveg és az ajánló nagyon érdekesen hangzott, de azért a lelkem mélyén tartottam tőle, hogy a korszakkal kapcsolatos ellenérzéseim újra beigazolódnak. Így is történt. Ez azonban az én problémám és az én furcsa hozzáállásom a korhoz, amelyet próbálok figyelmen kívül hagyni az értékelés során és ténylegesen a regényre és a történetre helyezni a hangsúlyt.

Elena Angela Morante egy gróf lánya, aki tizenhat éves koráig apácazárdában nevelkedett, majd évekig ki sem tehette a lábát a szülői házból. A szigorú felügyelet sem tudja azonban megakadályozni azt, amit a természet el akar rendezni, egy apró kaland következményeként Elenának kislánya születik, akit elszakítanak tőle. Apja az üzleti érdekeket szem előtt tartva egy olasz ékszerkereskedővel állapodik meg, a szerződés és a vagyon biztosítéka Elena. A fiatal lány még az esküvő előtt elutazik Olaszországba, ahol vőlegénye egy kis szigeten álló villában helyezi el megszeppent menyasszonyát, ő maga pedig üzleti útra indul. A háború szele azonban lassan eléri a kis szigetet és meghatározza a rajta élő emberek sorsát.

A II. Világháború eseményei a könyv történetének szerves részét képezik. A Franco diktatúra elől éppen csak elmenekülő Elena a vőlegénye, Valerio révén belecsöppen az olasz fasiszta rendszer belügyeibe. Valerio és annak barátja, Alfredo javaslatára a villában egy trezort alakítanak ki, ahol a náci vezetés által összerabolt értéktárgyakat őrzik. Elena szeme előtt mindössze egy cél lebeg, visszakapni a kislányát, akit még évekkel ezelőtt elvettek tőle. Ez a motiváló tényező, amiért elviseli a megaláztatást és vőlegénye durvaságait. Elena gondolatait és érzéseit a naplójegyzetekből ismeri meg az olvasó, míg a másik nézőpont egy kívülálló szemszögéből mutatja be az eseményeket, így tudomásunk van Valerio üzleti megbeszéléseiről, Alfredo szervezkedéseiről és persze értesülünk a bel- és külpolitikai változásokról, a háború alakulásáról is.

Minden tiszteletem a szerzőé, aki egy női főszereplőt állított az események középpontjába és a naplójegyzeteken keresztül részben az ő szemszögéből meséli el a korántsem könnyed történetet. Elena a tizenhat évnyi zárdában eltöltött időnek és apja szigorú felügyeletének köszönhetően egy végtelenül naiv, tapasztalatlan lány, aki mindenkiről csak a jót tételezi fel, még akkor is, ha ez a korszak általában nem a jóságról és önzetlenségről híres. Végtelenül idegesített az a hiszékenység, amely főhősnőnk jellemének alapját képezte és amely miatt majdnem fel is adtam a könyv olvasását, mindössze az tartott vissza, hogy végre megpillantottam a jellemfejlődés lehetőségét a grófnőben. Számomra lassan, de egyébként teljesen hihetően és életszerűen végre sikerült a világtól elzárt, eddig a széltől is óvott lánynak tapasztalatra szert tennie és összeraknia az információmorzsákat, amelyek a körülményekkel vegyülve végül is egy határozott, elvekkel rendelkező és meghatározott célokért küzdő nő kialakulásához vezettek. A történet végén már tényleg az az öntudatos asszony tekintett vissza a lapokról, akit a fülszöveg is ígért. A női nézőpont különleges hangulatot ad a történetnek, hangsúlyosabbá válik a kiszolgáltatottság és a mellőzöttség érzése és jelen esetben nagyobb a lehetőség a jellemfejlődés bemutatására is.

Érdemes néhány szót ejteni a férfi főszereplőkről, akik jelentős része az én szememben eléggé negatív és bizony a kor szellemének és elvárásainak megfelelően, leginkább lealacsonyítóan viselkedik a női nemmel. Ebbe a kategóriába tartozik az én szememben Elena apja, a vőlegénye, Valerio, valamint az ismerősei, Alfredo és a későbbiekben Andreas is. Hideg és számító kor ez, amely ennek megfelelő embereket nevel. Azért a leírtak ellenkezőjére is akad példa a regényben, rögtön kettő is, Davide és kedvenc pilótám, akiket nagyon megkedveltem, leginkább a bátorságuk, eltökéltségük és egyenességük miatt.

Sokat gondolkoztam azon, hogy a szerző kinek, melyik nemnek is szánta elsősorban a regényt, hiszen egy nőt állít az események középpontjába, a női gondolatok és érzések áthatják a regényt, ezért valószínűleg a gyengébb nem képviselői is szívesen veszik majd a kezükbe a könyvet. A cselekmény ugyanakkor elég rideg és számító, pont amilyen a környezet, a kor, illetve elég hiteles is ahhoz, hogy a férfi olvasók számára is kellő élményt jelentsen az olvasás. Számomra lehetett volna kicsit hangsúlyosabb a magánéleti része a történetnek, ezzel valamivel több melegséget, bizalmat, reményt tudott volna belecsempészni az író az egyébként nem túl biztató szituációba.
Az előző gondolataim és az egyébként belőlem fakadó ellenérzés ellenére azt mondom, hogy a regény nagyon jó és minőségi. A történet leköti az olvasót és azt vettem észre magamon, hogy bizony érdekel Elena sorsa és határozottan drukkoltam neki, valamint a hozzá közelállóknak, hogy vészeljék át a háború egyre emberpróbálóbb időszakát. Úgy jártam a regénnyel, mint amikor horrorfilmet néz valaki, a véres jeleneteknél eltakarja a szemét és csak az ujjai között kukucskál kifelé. A könyvre vetítve ez úgy néz ki, hogy bár ha lehet, akkor elkerülöm a hasonló témákat, de most mégis fergeteges tempóban haladtam az olvasással, mert egyre jobban érdekelt a történet vége és igazán megérintett a grófnő viszontagságos, kihívásokkal teli élete.

A történet valós történelmi eseményeken alapul, éppen ezért volt furcsa a számomra, hogy nem túl gyakran jelentek meg konkrét dátumok a történetben, inkább bizonyos cselekményekkel kapcsolatos utalásokkal találkoztam (pl. "amikor a Badoglio-kormány hadat üzent Németországnak"). A naplójelleg is hangsúlyosabb lett volna , ha ténylegesen napló formát ölt, azaz megjelennek a dátumok. A regény maga ad magyarázatot arra, hogy miért is van ez így, bár az is igaz, hogy erre csak a történet legvégén kaptam meg az indoklást.

A kiadásról egyelőre még nem tudok nyilatkozni, mert a regény éppen csak a nyomdába került, de biztos vagyok benne, hogy a kiadóra jellemző minőséget fogja kapni a vásárló. A szövegen látszik, hogy sokat foglalkoztak vele, nem emlékszem, hogy találtam volna benne hibát, semmi nem zökkentett ki az olvasás közbeni elmélyülésből. Ezek apróságok, de nyilvánvalóvá teszik, hogy a kiadónak fontos a könyv és az olvasók elégedettsége. 

Összetett regény ez, amely olvastatja magát, emberi sorsokat jelenít meg, ugyanakkor megfogalmaz egy erős társadalomkritikát is a korral, a II. világháború eseményeivel, illetve azok közvetlen és közvetett hatásaival szemben. Mind témáját, mind hangulatát tekintve komornak és elgondolkoztatónak tartom a történetet, amely igénybe veszi az olvasóját. Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a történelmet, mert ez a regény hiteles és az olvasó minden ízében érzi a háború hatásait és következményeit. Mindenkinek, aki szereti a különleges emberi sorsokat, a megpróbáltatásokkal teli cselekményt, mert Elena fiatal nő létére fantasztikus dolgot hajt végre és teszi mindezt úgy, hogy egyszerűen csak nőként viselkedik, nem mond ellen az érzéseinek. Ékes bizonyítékát adja annak, hogy a logika és az érzelem megfelelő aránya többre képes, mint gondolnánk.

A könyvet köszönöm az Atlantic Press Kiadónak!

Pontszám: 8

Kiadó: Atlantic Press Kiadó

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 448 oldal
Teljes ár: 3.490,- Ft
Forrás: recenziós példány, kiadótól (pdf, előolvasás)

Posted in: 8 pontos,Atlantic Press Kiadó,Benkő László,dedikált,könyvértékelés,magyar szerző,recenzió 2013,történelmi