Brent Weeks: A fekete prizma (Fényhozó 1.)

Brent Weeks Éjangyal-trilógiája nagy sikert aratott mind a külföldi, mind a hazai olvasók körében és a  magyar rajongók örömkiáltása messzire hallatszott, amikor értesültek arról, hogy a kiadó folytatja az író regényeinek hazai kiadását. Magam is olvastam a korábban megjelent történetet, amely három vaskos kötetet tett ki és amelyben bőven van elég fantázia, cselekmény, érzelem és misztikum ahhoz, hogy sokak kedvencévé váljon, bár nekem személy szerint voltak ellenvetéseim és kifogásaim. Mindez azonban nem tántorított el attól, hogy belevessem magam a következő történetbe, amely a négy kötetes Fényhozó sorozat első részeként került a kezembe.

Hét Szatrapia világában a Prizma őrzi a törékeny békét, a mágia egyensúlyát, ő a hatalom központja, egy személyben császár és vallási vezető, harcos és főpap. A Prizmák élete igencsak behatárolt időtartamú, hatalomra kerülésüket követően hét, tizennégy vagy legkésőbb huszonegy éven belül elveszítik erejüket. Orholam, a világot irányító erő azonban mindig időben gondoskodik a következő Prizmáról, aki átveszi a sok munkával és felelősséggel járó feladatot. Eddig még csak egyszer követett el hibát, amikor két testvért azonos képességekkel ruházott fel, amikor pár év eltéréssel két Prizma született és amelynek egyenes következménye volt a Prizmák háborúja. Gavin Guile tizenhat éve Prizma, akkor győzte le az öccsét, Dazent,  a Hamis Prizmát és azóta igazgatja az ország ügyeit. Történetünk kezdetén arról értesül, hogy van egy fia, aki egy távoli országban született, ott is él és akinek léte fenekestül felforgatja a Prizma életét, leleplezheti a régen őrzött titkokat. Ráadásul az egyik Szatrapia élén új uralkodó kerül a hatalom élére és ő már királynak nevezi magát. Hét Szatrapia egységes irányítása veszélybe kerül és Gavin hirtelen egy kezdődő háború közepében találja magát.

A szerző egy teljesen egyedi és igencsak fantáziadús mágiarendszert talált ki, amelyet alaposan ki is dolgozott. A könyv elején, kb. a regény negyedéig - amely azért elég sok oldalt jelent - elég értetlenül néztem és próbáltam összerakni az alkalmazott mágia alapjait és kibogozni az aktuális hatalmi helyzet állását, megérteni a szövetségesek és az ellenségek kapcsolatát, motivációját. Nem volt egy egyszerű eset, ugyanis a szerző nem nagyon magyaráz, hanem belecsap az események közepébe és hagyja, hogy az olvasó maga rakja össze a világ alapjait és hatalmi felépítését a cselekmények alakulásából és az elejtett mondatokból. Közben pedig a gyanútlan fantasy rajongót telibe kapja a kromaturgia, azaz színmágia és hozzá kapcsolódó kifejezések egész tárháza, amelyek némelyike legalább olyan színes és sokatmondó, mint a mágia, amelynek kifejező eszköze. Szerencsére a könyv vége tartalmaz egy szószedetet, amely segíti az eligazodást a kifejezések között.
A hatalmi struktúra felépítése a hetes szám köré épül: hét Szatrapia, azaz tartomány, amelynek hét uralkodója van és hét küldöttet delegál a Színek tanácsába, a Spektrumba. A Prizma feladata a mágia egyensúlyban tartása, amelyben segítségére van vagy éppen akadályozza a Fehér. Mindkét irányító emberre a Fekete Gárda vigyáz vagy éppen pont fordítva és a Prizmától védik a világot. Nagyon tetszettek a színmágusokhoz kapcsolódó kifejezések: monokróm, polikróm, szuperkróm, színholt, luxin és még rengeteg minden más.
Nem sok másik, általam olvasott könyvben fordult eddig elő, hogy az alkalmazott mágia káros hatása ennyire hangsúlyos lett volna a történetben. Ez alól egyedül Robin Hobb Lánok-ciklusának kötetei jelentettek kivételt. Jelen esetben ez nagyon fontos szempont, hiszen a színöntő mágusok sem hosszú életűek, a túlzott vagy hosszú idejű mágiahasználat hatására íriszük pereme átszakad, a luxin elönti a szemük fehérjét és a mágus hamarosan megőrül. Persze erre is van megoldás és előírás, hogy mit kell ilyenkor tenni és természetesen vannak, akik kibújnak az előírások alól.
Mindenképpen érdemes megemlíteni azokat az eszközöket, technikai és műszaki újításokat, amelyek leírásait nem spórolta ki az szerző a könyvből. Műszaki vénával és elég jó fantáziával rendelkező embernek tartom magam, de bizony igencsak el kellett gondolkoznom egy-két ilyen szerkezet kialakításán és működésén. Elképesztő, hogy mennyi és milyen összetett, de mégis működőképes technikai megoldást dolgozott ki a szerző és épített bele a történetbe. Mindezen leírások alapja a jól átgondolt mágiarendszer, ahol minden színnek külön szerepe van, mindegyiket más tulajdonságok jellemzik, mást lehet előállítani belőle és természetesen minden szín másként hat a használójára is. Jól átgondolt és alaposan kidolgozott rendszer, amely sokszínűségével együtt, az olvasó megbabonázásának céljából egy sokoldalú eszközt ad az író kezébe, aki él is az eszköz adta lehetőséggel.

A mágiarendszer mellett a karaktereivel nyűgözött le teljes mértékben a szerző, gyakorlatilag az emberi jellemzők teljes skáláját belevitte a történetébe, ezért szereplői sokoldalúak, korántsem tökéletesek, ugyanakkor élettel teli figurák. Adva van egy önbizalom hiányos, kövér fiú, Kip, akiről kiderül, hogy ő a Prizma fattyú fia. Kapunk egy önbizalommal, kísérletező kedvvel és titkokkal teli, ugyanakkor jóképű és jó kiállású férfit, aki Gavin, azaz maga a Prizma. Feltűnik egy hatalomvággyal telített, arrogáns uralkodó, aki már királynak hívnak, megkedvelteti magát velünk egy álmairól lemondó, harcosnak állt hölgy, aki nem más, mint Fehértölgy Karris és még hosszan sorolhatnám a számtalan és nagyon is fontos szereplőt. Minden karakter összetett, múltbeli sérelmekkel teli, mindegyikük követett már el hibákat és szinte lehetetlenség eldönteni, hogy ki tartozik a jófiúk és ki a rosszak táborába, mert mindenkinek van valami titkolnivalója és olyan cselekedete, ami nem válik a javára, ha a személyiségét kell megítélni. Gavin esetében a győzelem nem volt egyszerű és a sikerből eredő mámort megkeserítették a titkok és a mindennapok teendői, apró harcai. Ugyanakkor Gavin olyan, mint egy nagy gyerek, folyamatosan kísérletezik és fejleszt, tervei vannak, céljai, csak épp az oda vezető út kicsit göröngyös és kanyargós.

A könyv elején az események közepébe csöppenünk, de az elmúlt tizenhat év folyamatosan visszaköszön a történetben, lassan feltárul az olvasó előtt, hogy mi is történt és főként, hogy miért történt. Néhány eseményt több nézőpontból is megismerünk és az egyedi élmények nagyban különböznek egymástól. Az író folyamatosan gondoskodik arról, hogy a saját tempójában haladó és múltbeli események elbeszéléseivel tarkított történetben mindig legyen valami, amivel teljes döbbenetet tud kiváltani. Az egyik ilyen hatalmas meglepetésre a könyv harmada környékén kerül sor, amikor is hosszú ideig azzal voltam elfoglalva, hogy az államat vakartam fel a padlóról. Teljesen más nézőpontba helyezte az addig olvasottakat az a tény, amit megismertem és természetesen, ha egy módszer már jól bevált, akkor nem elég egyszer alkalmazni, szokni kell az olvasónak a kiképzést. :)

Szeretnék még sokat mesélni erről a vaskos kötetben forgalomba került írásról, de nem merek, mert innentől kezdve már csak olyan információkat tudnék megemlíteni, amivel a történetet még nem ismerők olvasási élményét tenném tönkre. Tagadhatatlanul látszik, hogy az író folyamatosan fejlődik és jelen esetben egy összetett, érdekes és eseménydús regényt adott az olvasóinak, amely szerintem már most lényegesen jobb, mint az Éjangyal trilógia kötetei. Egy négyrészes sorozat első kötetéhez méltóan még éppen csak megismertem a mágiarendszert és működését, illetve fellibbent néhány lényeges és eddig jól őrzött titokról a fátyol, de a mozgalmassága ellenére ez még csak amolyan felvezetés volt és nagyon remélem, hogy a folytatásba is rengeteg meglepetést és még több akciót szőtt bele az író. Némiképp elszomorít, hogy a sorozat még írás alatt van, eredeti nyelven is csak két kötet jelent meg eddig, ezért üzenem az írónak, hogy húzzon bele, mert a magyar olvasók el vannak kényeztetve és nagyon türelmetlenek tudnak lenni. :)
A legfrissebb információim alapján a harmadik kötet megjelenése, ami a The Broken Eye címet fogja viselni 2014. nyarára várható.

Pontszám: 10 pont

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 792 oldal
A mű eredeti címe: The Black Prism
Sorozat: Fényhozó
Folytatás: The Blinding Knife, The Broken Eye
Forrás: magánkönyvtár

Posted in: 10 pontos,Brent Weeks,ekultura.hu,fantasy,Fényhozó,könyvértékelés,Könyvmolyképző,mágus/varázsló,recenzió 2013,Sötét örvény