Élménybeszámoló: 84. Ünnepi könyvhét

Amikor a könyvhétről készült képeket nézem, akkor könyveket lapozgató, békésen sétálgató embereket látok. Amikor személyesen veszek részt a könyvhéten, ugyanezt tapasztalom. Kivéve, ha saját magamról van szó. Nekem ugyanis a könyvhét számolatlan élményt, őrült nagy rohanást és a nap végére mindent felemésztő fáradtságot jelent, amelynek egyenes következménye, hogy miután hazacipeltem és felvonszoltam a lakásba a könyveket, bezuhanok az ágyba.

Nézzük akkor ennek a bizonyos napnak a krónikáját az én szememen keresztül.

Reggel fél hatkor csörög az óra, amit már ébren vártam. Hiába no, nagy várakozás előzte meg a napot. :) Indulás 6 óra 20 perckor autóval Miskolc felé, útközben @borga és @Agatha csatlakozott még hozzám. A biztonságos parkolóhely választás és rövid sétát követően kis csapatunk még két fővel (@SzAngelika és @zsorzsi) bővült, így vágtunk neki a Budapestig tartó útnak. A vonaton a hangulat fergeteges. Legalábbis a mi csoportunknál. Sztorik, kacagások. A mellettünk ülő utasok sem bosszúsak, hanem először csak leplezett kíváncsisággal hallgatják a történeteinket, majd még arra sem veszik a fáradtságot és nyíltan végigmozizzák a maradék utat. Ingyen előadás. Hurrá! :)

Menetrend szerint érkezünk meg Budapestre és a Vörösmarty térre. Az események innentől kezdenek el fergeteges ütemben száguldani. Kezd hagyománnyá válni, hogy könyvheti keringésünket az Agave Könyvek standjánál kezdjük. Most is ez történt. Felmarkoltam a két lestoppolt reci könyvemet, a többiek addig válogatnak és bizony találnak is nagyon jó könyveket. Fortuna kegyeibe ajánlottuk magunkat, amikor kitöltünk egy kérdőívet. Ugyan ki mondana nemet egy tízezer forintos Agave könyvvásárlási kuponra?

Közben befutott @Nita_Könyvgalaxis-t, akivel ez alkalommal végre sikerült fél percnél többet beszélgetéssel tölteni.

Az idő haladt, 11-től dedikáltak az Ad Astra grafikusai és addig még fel kellett venni az előrendelt könyveket, megvenni a printeket és egyéb apróságokat. A hűtőmágnest nagyon jó ötletnek tartom. Kedves ismerősök és még kedvesebb kiszolgálás fogadott a standnál. Két újabb könyv, sok-sok gyönyörű borítóprint és hűtőmágnes húzta a karomat a vásárlás végén. Sikerült pár mondatot váltanom Kleinheincz Csillával is, aki szokás szerint sürgött-forgott, de mindenkinek osztott egy kedves mosolyt. Boldogsággal töltött el, hogy rengeteg elfoglaltsága ellenére is szánt időt az éppen csütörtökön közzétett Jessie Lamb testamentuma értékelésem elolvasására és büszkén hallgattam a bejegyzésről mondott dicsérő szavait.

Nyomomra akadtak az ekultura.hu oldal illusztris képviselői is, @Dominik_Blasir és az oldal főszerkesztője, Galgóczi Tamás és egymás után adták a kezembe a leegyeztetett könyveket. Sokakat megmosolyogtatva egy gurulós bőröndbe rejtettem el a zsákmányomat, a tárolókapacitás hamarabb kimerült, mint számítottam rá. Kölcsön-, csere- és lestoppolt könyvek cseréltek gazdát egyre bővülő társaságunkban, ahogy az ország több pontjáról érkező emberek (@Szirmocska, @Gabye, @Jeffi és még sokan mások) lassan befutottak a megbeszélt találkozóra. Az Ad Astra grafikusait szó szerint letámadtuk. Jó magam többször is beálltam a sorba.

Forrás: DV facebook oldala

Az Ad Astra után a Delta Vision pavilonját vettük célba egy jól irányzott összeesküvéssel, ahol szó szerint kifosztottuk a kínálatot. Már ami legalábbis a Ködszerzet és az Őrült hajó készletet jelentette, de Ta-mia Sansa könyvéből is négyet markoltunk fel. Ködszerzet ügyben megdolgoztattunk a kiadó munkatársait, ugyanis kifizettük a könyveket, de meg kellett várni, amíg a raktárból meghozták a szükséges példányokat. Produkciónkat és a vásárolt könyvtornyot a kiadó munkatársai fényképen örökítették meg, ami azon frissiben fel is került a kiadó oldalára. A végeredmény? 22 könyv és a maximálisan elérhető 50%-os kedvezmény. Azt hiszem mindenki jól járt az üzlettel. :) A kiadó pavilonjánál találkoztam és ismerkedtem meg @FFG-vel, ami szintén egy élmény volt. :)

A nagy rablást követően különváltunk és innentől egyedi csapásokat mértünk a kiadókra. Részemről célba vettem a Scolar Kiadónál akkor zajló Arthur Madsen dedikálást (@FFG-vel és @Timussal társulva), amely szintén egy élmény volt. A Five című könyv borítóján szereplő kislány, Jázmin, felnőtteket megszégyenítő méltó módon osztogatta az aláírásával ellátott kártyanaptárakat. Magam is egy példány boldog tulajdonosa lehetek.

Könyvheti gyarapodás :)

Következő megállóhelyem az Atlantic Press Kiadó pavilonja volt, ahol a sok levelezést követően végre személyesen is sikerült találkoznom a kiadó munkatársaival. Viharos üdvözlésben volt részem. :) Tamási Izabella igazán energikus, de végtelenül kedves személyiség. Meglepetésként ért, amikor bemutatott egy nagyon jóvágású úriembernek, aki miután megmondtam a nevem, határozott kézfogásával először az ujjaimat, majd egy hasonlóan határozott öleléssel az összes csontomat megropogtatta. Ő volt Benkő László, aki nagyon örült a napokban közzétett, A spanyol grófnő című könyvéről írt értékelésemnek. Számomra pedig az volt nagy élmény, hogy ilyen örömet tudok okozni a véleményemmel. Kedves szavait könyve egy példányában is megörökítette és adta át a számomra. Nagyon örültem a találkozásnak, felejthetetlen emlékként fogom őrizni. Ráadásként sikerült Rozsnyai Jánossal is megismerkednem, aki dedikálta és szintén átnyújtotta nekem A táltos keresztje című könyvét. Még mindig nem búcsúztam el a kiadótól, mert molyos ismerősöm Vivien Holloway, azaz @Wee dedikálta éppen a Pokoli szolgálat című könyvét, ezért nála is sorban álltam. Bónuszként saját készítésű könyvjelzőket is aláirtattam vele, amelyek laminálást követően majd kisorsolásra kerülnek a blogon.

A sok-sok program mellett azért akadt némi idő a többi mollyal való beszélgetésre is. Akadt egy fél óra, amikor @Szirmocskával édes kettesben üldögéltünk az oroszlános kútnál és beszélgettünk. És ha már megemlítettem molyos barátnőm nevét, akkor nem szabad elfelejtkezni a kilincsre akasztható, nagyon ötletes "ne zavarj" táblácskájáról sem. Folyamatosan vigyorgok, ha ránézek. Imádom! :DD 

Természetesen nem lehetett kihagyni Ta-mia Sansa dedikálását sem, aki közölte, hogy egyre rondábban ír, mosolyogva válaszoltam, hogy amíg a könyvei nyomtatásban jelennek meg, ez engem nem zavar, csak írjon jó sokat. :) Közben begyűjtöttük a DV standjánál a korábban kifizetett és közben a raktárból sikeresen a helyszínre érkezett Ködszerzet példányokat is. 

Visszatérve az Agave Könyvek pavilonjához sikerült pár szót váltanom Velkei Zolival. Majd következett a jól megérdemelt késői ebéd, amelynek során jól megdolgoztattuk a Burger King gyorsétteremben felszolgáló fiatal lányt, de aki nagyon is ügyesen vette az akadályt. Sikeresen megtöltöttük éhező pocakunkat, majd kis szusszanást követően készen álltunk a nap további programjainak teljesítésére.

Benyák Zoltán és Bíró Szabolcs dedikálásának ideje alatt szakadt le első alkalommal az ég. A fiúk szerencsére nem menekültek el az eső elől és készséggel firkálták össze a könyveimet és más papírnemű dolgokat is, de ezzel kapcsolatban még titkolóznék egy kicsit. :) Nagy örömömre szolgált, hogy a bemutatkozásomat követően Zoli arcán mosoly áradt szét, mert virtuálisan már többször is találkoztunk. Ismét kifejeztem azon véleményem, hogy az Ars Fatalis című könyvét nagyon kedveltem, valamint megtudtam, hogy hamarosan újabb könyve jelenik majd meg, Az idő bolondjai címmel. Sajnos az eső nem tett jót a találkozónak. 

Könyvheti zsákmány

Közben a szomszédos Atlantic Press Kiadó pavilontól átkocogott Trux Béla is, azaz @Tris, aki ugye majdnem földim és vele ugyan szinte bármikor összefuthatok, de a könyvhét azért mégis csak könyvhét. :) Némi eszmecsere és egy kierőszakolt fényképezést követően megkerestem a szerkesztőmet, Galgóczi Mónit, aki az ekultura.hu oldalon megjelenő irkáim figyelmes őre. Pár percet beszélgettünk, gazdagabb lettem még egy könyvvel, újfent elutasítottam a kamerás interjút (nem vagyok én képernyőre való), majd kapkodtam a lábam, mert az Agave Könyvek standjánál már megkezdődött László Zoltán dedikálása. Zolival már tavaly is dedikáltattam, az idei évre csak a frissen megjelent Egyszervolt című kötet maradt. Beszélgettünk pár szót, jeleztem, hogy én vagyok az a személy, aki nem átallotta őt zaklatni holmi interjúkérdésekkel, amelynek végeredményét az ekultura.hu oldalon olvashatjátok. Zolit is megostromoltam további dedikálni valókkal, de ezekről sem szeretnék egyelőre többet mondani. Sajnos a dedikálás végét elmosta az a fránya eső, amely ezt követően nem is nagyon mutatott hajlandóságot arra, hogy elálljon és adjon valamennyi esélyt a még hátramaradt tervek beteljesítésére, az esetlegesen még tervezett búcsúzkodásokra.

Megunva az esőt és az ácsorgást összekaptuk magunkat és megindultunk a metró, valamint a Keleti-pályaudvar felé. A legjobb az volt az egészben, hogy a Keleti környékét három csepp esőnél több el sem érte. Bezzeg a Vörösmarty téren...

A Keletiből 18:30-kor indult Intercity repített minket Miskolcra. A vonaton persze eszembe jutott, hogy elfelejtettem az Ad Astránál bögrét venni. Ugyan arra a kérdésre, hogy "hogyan hoztad volna haza" nem tudtam válaszolni, de az eset akkor is elszomorító. :( 
A hangulat hazafelé is hasonló volt, mint a reggeli órákban és most is sikerült elszórakoztatnunk nem csak magunkat, de a szomszédban ülőket is.A különbség mindössze annyi volt, hogy egy korosabb hölgy helyett ezúttal egy határozottan kellemes vonásokkal rendelkező, fiatal férfi volt a nézőközönségünk. :) (Egyébként Füzesabonyban szállt le a vonatról és egy harsány "viszláttal" köszönt el tőlünk. Cukifiú! :DD)
3/4 9-körül értünk be Miskolcra, várt még ránk némi baktatás a kocsiig, majd hazafelé vettük az irányt. A lányokat útközben kipakoltam, majd temérdek mennyiségű szerzeményemet felvonszoltam a lakásba. Ezek után már csak arra volt időm, hogy egy rögtönzött élménybeszámolót adjak a páromnak, majd nem sokkal később bevonzott az ágyikó és nem álltam neki ellen.


Kedves érintett molyok és mindenki más, aki idáig eljutott az olvasásban:

• nagyon remélem, hogy nem koppant a fejetek az asztalon az unalomtól, legközelebb majd igyekszem rövidebbre fogni;
• rengeteg meglepetés előkészületeit végeztem el a rendelkezésemre álló és éppen ezért zsúfolt könyvheti napom alatt, amelyek miatt szerintem érdemes lesz időnként visszanézni a blogra, ;)
• és persze jövőre szeretnék újra jelen lenni a könyvek eme ünnepén. 

Posted in: élménybeszámoló,könyvhét