Cora Carmack: Szakítópróba (Szakítópróba 1.)

Több műfajban olvasok könyveket és érzésem szerint eléggé változatosan is teszem mindezt, nekem egyszerűen szükségem van arra, hogy váltogassam a stílust mielőtt az egyikre vagy a másikra túlságosan ráunnék. Az alkalmazott szisztéma eddig teljesen bevált az esetemben, de még így is vannak olyan időszakok, amikor csak és kizárólag szívszorító romantikára, egeket ostromló érzelmekre és izzó szenvedélyre van szükségem. Ez a könyv pont egy ilyen alkalommal került a kezembe.

Értékelés: 7/10

Kiadó: Content 2 Connect

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 220 oldal

Fordította: Lukács Andrea

Borító ár: 2.990- Ft

A mű eredeti címe: Losing It

Sorozat: Szakítópróba

Folytatás: Színjáték, Összpróba, Szerepváltás
+ extra fejezetek a Szakítópróba regényhez

Műfaj: romantikus, new adult
A regény e-könyvként is megvásárolható.

Bliss Edwards utolsó évét kezdi a főiskolán, de az évfolyamtársaival ellentétben ő még mindig ártatlan, ez pedig felettébb bosszantja, ezért elhatározza, hogy a tette mezejére lép. Mivel barátja nincsen, ezért erre az egyetlen lehetőség, ha mindezt egy alkalmi kapcsolat, egy egyéjszakás kaland keretén belül teszi meg. Bliss a barátaival szórakozni indul és a klubban észrevesz egy férfit, aki a többiekkel ellentétben nem szórakozik, hanem egy Shakespeare kötetet olvas, a lány és az idegen szóba elegyednek, majd kisebb kalamajkát követően ágyba is kerülnek, de nem érnek el a terveik végére, mert Bliss visszavonulót fúj, magára hagyja az szívdöglesztő, meztelen férfit az ágyában és elmenekül a lakásból. Másnap reggel, az első óráján megdöbbenve veszi észre, hogy esti, eléggé kínosan végződött kalandjának résztvevője ott áll vele szemben, a katedrán.

"Bárki is mondta, hogy az egyéjszakás kalandok egyszerűek és nem járnak kötöttséggel, nyilvánvalóan nem találkozott még azzal a sorscsapással, aki én voltam."

Bevallom, hogy a szüzesség kérdésköre nem éppen a kedvencem, sőt... úgy is mondhatnám, hogy inkább felidegesít, ha erről kell olvasnom, mint érdeklődéssel tölt el. Ha pedig nem is tinikről, hanem a nagykorúságon túl lévő szereplőkről van szó, akkor a pumpa még hamarabb felkúszik addig a bizonyos kritikus szintig. Mindezek ellenére most mégis a kezembe vettem ezt a könyvet, bár is igaz, hogy először csak amolyan beleolvasásra, de aztán benne ragadtam a történetben és bizony nem bántam meg, hogy közelebbről is megismerkedtem a könyv belsejével.

Mi volt az, ami már az elején megragadta a figyelmem? Bliss és Garrick első találkozása, a klubban lezajlott párbeszédük, ötletes szóváltásuk volt az, ami arra késztetett, hogy folytassam a megkezdett olvasást. Igaz, hogy nem sokkal később, azt a bizonyos cserbenhagyást eredményező nevetséges indoktól a fejem vertem a falba, de kitartottam a korábbi elhatározásom mellett, miszerint már végégkövetem a párocska útját a végkifejletig. Lojalitásomat siker koronázta, hiszen több olyan párbeszédben, vicces jelenetben lehetett részem, mint amivel az elején összeakadtam és azt vettem észre, hogy élvezem ahogy Bliss és Garrick kerülgeti egymást - még akkor is, ha nem minden lépésükkel és döntésükkel értettem egyet.

"A képességem, hogy tönkretegyem a jó dolgokat, nem ismert határokat."

Bliss karaktere a felvágott nyelve ellenére sem tudott magával ragadni, szerintem túlságosan is magával volt elfoglalva a leányzó, nem sok mindent vett észre a körülötte zajló dolgokból. Ellenben Garrick olyanra sikerült, akiről szívesen olvastam, még annak ellenére is, hogy nem igazán tudom milyen lehet a mindenkit elbűvölő angol akcentus, ezért próbáltam a többi tulajdonságára összpontosítani a figyelmem - az összhatás pedig eléggé meggyőzőre sikerült... talán túl tökéletesre is.

Sajnáltam viszont, hogy a történet egyedüli narrátora Bliss, és nem váltott szemszögű a regényszerkezet. Szívesen olvastam volna fejezeteket, egyes jeleneteket és érdekes szituációkat, valamint az érzelmek kialakulását Garrick szemszögéből.

"Az életben is – ahogy a színházban – néha vannak tökéletes pillanatok, amikor a csillagok szerencsésen együtt állnak, és az ember pontosan ott van, ahol lenni szeretne, nagyszerű emberekkel körülvéve, és azt csinálja, amit akar…"

A történet nagy vesztese Cade, aki szerintem a regény egyik legjobb karaktere Garrick után, Bliss iráni érzései pedig annyira nyilvánvalóak, hogy nem is értem a lány miért nem veszi észre. Teljességgel megértettem a reakcióját, amelyet akkor produkált, amikor ráébredt, hogy végleg kispadra került és soha többé nem rúghat labdába azon a meccsen, ahol Bliss szerelme a tét.

A történet nem túl bonyolult, kapcsolatot akadályozó indok eléggé erőltetettnek tűnt, egyes helyzetek azonban mosolygásra késztettek és ezt pozitívumként értékeltem. Eléggé kitűnik az írásból, hogy ez a szerző első regénye, és mivel első alkalommal magánkiadásban jelent meg, ezért elég sok olyan hibát, illetve baklövést tartalmaz, amelyet egy gondos szerkesztő biztosan kigyomlált volna a szövegből. A magyar fordítást nem érheti semmi kritika, hiszen egy nagyon színvonalas fordító - Lukács Andrea - végezte az eredeti szöveg magyar nyelvre való átültetését.

Bármennyire is kifogásoltam egyes megmozdulásokat és jeleneteket, de azért azt is el kell ismernem, hogy tanultam is történettől - nem is keveset. A színház és a színjátszás egy olyan terület, amelyről nagyon kevés ismerettel rendelkezem, ezért minden, amit ezzel kapcsolatban olvastam, teljességgel újdonság volt a számomra. A másik dolog, hogy soha nem hallottam még a mononukleózis nevezetű betegségről, de most már erről, illetve a betegség lefolyásáról is rendelkezem némi elméleti tudással - persze utánanéztem az információs világsztrádán, hogy a regénybeli leírás megfelel-e a tényeknek és hitelesnek találtam az olvasottakat.

A regény nem hibátlan, de könnyed olvasmánynak, valamint kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas, a nyilvánvaló hibák felett könnyű szemet hunyni, mert a történet egyébként olvasmányos. Amíg olvastam, addig nagyon jól éreztem magam, bele tudtam magam élni a szereplők érzéseibe és még utána is kellemes gondolatokat dédelgettem a történettel kapcsolatban. Mindettől függetlenül nem kell semmi nagy durranásra számítani, csak egyszerűen élvezni a párbeszédeket és a vicces helyzeteket.

Ha tetszett a regény, akkor ajánlom figyelmedbe a kiegészítő, extra fejezeteket, amelyek Garrick szemszögéből mutatnak be egyes jeleneteket. Érdemes elolvasni, igazi csemege. :)

Posted in: 6 pontos,Content 2 Connect,Cora Carmack,könyvértékelés,new adult,romantikus,Szakítópróba