Thomas Chagnaud: Másvalaki

Régóta szemezgettem már ezzel a regénnyel, amely a nem túl pozitív értékelések ellenére is vonzott annyira, hogy amikor az egyik kedves barátnőm felajánlotta a rukkolás lehetőségét, akkor ne mondjak rá nemet - nem is tettem. A könyv megérkezett, majd polcra került, végül a Csökkentsd a várólistádat 2014 kihívás kellett ahhoz, hogy rászánjam magam az olvasásra.

Értékelés: 4/10

Kiadó: Egmont

Kiadói sorozat: Egmont Myzt

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 200 oldal

Fordította: Molnár Zsófia

Borító ár: 2.999,- Ft

A mű eredeti címe: L'Autre

Műfaj: thriller

Cécile problémás gyerekkora a felnőtt életére is hatással van, nem találja a helyét a világban, nincs tartós kapcsolata, az igaz szerelem nem találta meg, pedig mindössze ez lenne a szíve vágya. Az internet világa előtte is megnyitja a lehetőségek sorát, amelyet ki is használ: társkereső oldalakat böngészget és randevúkra jár, de soha nem a személyisége, hanem a teste az, ami rabul ejti a férfiakat - persze csak korlátozott időtartamra. Cécile egyre mélyebbre süllyed ebben a világban: egyik szeretője a testi élvezetek új szintjére vezeti el a lányt, a fájdalom lesz a partnerük az ágyban, majd amikor a tiltakozás elmarad, a tempó még tovább fokozódik, és immár többen osztoznak a nem csak fekvésre alkalmas felületen, mint az úgy általában természetes. Az élvezetek hamar véget érnek, a magány pedig még fájóbb, mint eddig.

Cécile úgy próbálja túlélni a lelke fájdalmát, hogy elhatározza, innentől kezdve nem őt választják, hanem ő választ, alkalmi partnereire ismételten a társkereső oldalakon talál rá. A korábban megtapasztalt szenvedély azonban nyomott hagyott benne, amelynek következményeként egyre inkább olyan férfiakra esik a választása, akik a lepedőakrobatika durvább verzióját részesítik előnyben. Egy ideig nincs is ezzel semmi baj, de az egyik este azonban három férfi látogatja meg Cécile-t, majd a közös megegyezésen alapuló szexuális játék erőszakba csap át. A férfiak nem akarnak tanút hátrahagyni, ezért különös kegyetlenséggel oldják meg a problémát, egy üvegpohár cserepeivel a felismerhetetlenségig szétszaggatják a nő arcát, akinek élete éppen csak egy hajszálon függ, amikor végre rátalálnak.

A szerelem bilincse (A kép INNEN.)

Kissé furcsa, ugyanakkor bizonyos helyzetekben nagyon is életszagú ez a könyv: manapság már teljesen természetes, hogy egy nő egyedülálló, hogy léteznek társkereső oldalak és alkalmi szexpartnereket közvetítő oldalak - legyen szó bármilyen igényről, az interneten találunk rá megoldást és partnert. Úgy néz ki, hogy Cécile maga szégyenli ezt a helyzetet, hiszen a virágboltjában eltöltött nappalokat és a szenvedélyes éjszakákat olyan szinten különválasztja egymástól, mintha a két életének semmi köze nem lenne egymáshoz. 

A lány karaktere egyébként is ellentmondásos, olyan sótlan, mint valami vénlány, aki utál mindent és mindenkit: nincs egyetlen egy barátja sem és még a vásárcsarnokban a virágboltja mellett álló hentes feleségével sem áll szóba. Esténként viszont könnyedén kitárulkozik és megtesz mindent, amit a férfiak elvárnak tőle.

A sors furcsa fintora, hogy éppen a hentes felesége az, aki - miután a virágbolt napokig zárva marad - elmegy a lány lakására, és akinek köszönhetően felfedezik a vérbe fagyott és súlyos sebesüléseket szenvedett Cécile-t. A történet ezzel a jelenettel kezdődik, az előzőekben leírtakat pedig az életben maradt és kórházi lábadozását töltő virágárus lány gondolataiból ismerhetjük meg. Pont ez az, ami miatt a regény igencsak igénybe veszi az olvasót, mert Cécile depressziója, negatív gondolatai egy idő után már olyan nyomasztóan hatnak, hogy időnként bizony félre kell tenni a könyvet.

A kép INNEN.

Amikor már olyan mélyre süllyedtünk Cécile önsajnálatában és depressziójában, amilyet elképzelni sem lehet, akkor végre megcsillan a remény és a gyógyulás lehetősége: egy balesetben elhunyt nő egyik szervének átültetésével a lelkileg és testileg súlyosan sérült lány esélyt kap az újrakezdésre - arra, hogy másvalaki legyen, mint aki eddig volt, majd kicsivel később megcsillan annak az életnek a lehetősége, amelyre főhősük annyira vágyott... Boldogságára csak az vet árnyékot, hogy az ő életét veszélybe sodró elkövetők más nőket is megtámadtak és ezúttal nem hagyták életben az áldozataikat, a rendőrség pedig újra ki akarja hallgatni a lányt, ezzel a lépéssel azonban sikerül ismét feldúlniuk rendezettnek tűnő életét.

Több gyenge pontja is van ennek a történetnek, amely a végére már annyi sebből vérzik, mint a regény elején a főszereplő. Bár maga a sztori nagyon sok kegyetlenséget tartalmaz és ez sokaknak elveszi a kedvét az olvasástól, nekem mégsem ezzel volt a problémám, hanem sok minden mással.

• Az alapszituáció: Cécile szépségének hiánya mindössze a túl vékony szájban jelentkezik és ugye ez elég ahhoz, hogy mindenki visszautasítsa őt - na persze. Ja, és a plasztikai sebészet, mint megoldási lehetőség fel sem merült a regényben. (Bár a minap tudtam meg egy reklámból, hogy az elvékonyodott haj is láthatatlanná tesz, szóval ki tudja, hogy mit eredményez a túl vékony száj...)
• A gyerekkori trauma: Trauma? Tényleg akkora megrázkódtatás, hogy valaki házasságon kívül született gyerek és eltitkolták előle ezt a tényt?  Hogyan is dolgozza fel egy teljesen átlagos nő ezt a "sokkhatást"? Az alkalmi szexpartnert közvetítő weboldalak lelkes használatát és az extrém szexet pont erre való gyógyírként írja fel a pszichológus. No hiszen... Pfff.... teljesen hihető a szitu, nem?
• A rendőrség hiszékenysége: Cécile azt állítja,  hogy az arcát a saját kutyája marcangolta szét, és persze ezt a kijelentését elfogadják, senkinek nem tűnik fel az üvegcseréppel való vagdosás és az állatharapás közti különbség, illetve ha mégis, akkor sem járnak utána a sejtésüknek. Vajon tényleg ennyire alkalmatlan a párizsi rendőrség vagy maga az író nézi ennyire balgának és félnótásnak az olvasóit? És most finoman és nőiesen fogalmaztam.
• Cécile hiszékenysége: Amikor egy férfi nem úgy szeret, ahogy megismert, hanem folyamatosan változtatni kell magadon és alkalmazkodni az ő igényeihez, akkor az nem szerelem és ott valami nagyon nagy baj van a háttérben. Nekem ez feltűnt, a főszereplőnknek nem.
• Kiszámítható cselekmény: A rengeteg utalástól, az állandó ismételgetéstől a nagyon rejtélyes cselekmény egy idő után borzasztóan kiszámíthatóvá válik.
• A regény szerkezete: A hosszú oldalakon keresztül sorakozó belső monológok, a legnagyobb részben depressziós gondolatok, az érzelmek átélésére adódó elenyésző mértékű lehetőség, a mondatok és az általuk közvetített üzenet egyszerűen képtelen volt magával ragadni. Az egész kötetben jó becsléssel, ha összesen három oldalt kitevő párbeszéd van, a többi csak leírás, és leírás, és még további leírások hosszú sora - egyszerűen nincs benne változatosság, a monoton szöveg dühítő, és egy idő után kétségbeejtő.

Gyorsan elolvastam, mert hamar a végére akartam érni, és csak a tisztesség kedvéért küzdöttem végig. Nem zavart, hogy a szöveg durva jeleneteket tartalmaz - talán az volt benne az egyetlen értékelhető dolog -, de nagyon idegesített Cécile karaktere, illetve a teljes történet mögött meghúzódó indok(ok). A vége legalább olyanra sikerült, amely megoldást jelent minden problémára, amely ugyanakkor egyszerre érthetetlen és érthető, dühítő és elkeserítő.

Thrillernek ugyan thriller, de sajnos ez kevés volt ahhoz, hogy élvezzem is, amit olvastam. Annyi más jó thriller van a boltok polcain, ha tehetitek, akkor inkább azokat vegyétek kézbe, mert ez, - sajnos - nem az a történet, amely erre érdemes. Részemről az íróval is végeztem örökre, lehetnek akár egy egész könyvtárakat megtöltő írásai, a jelenleginél akár ezerszer élvezetesebb írásai, akkor sem érdekel, hogy milyen gondolatait, ötleteit ültette át nyomtatott formába.

Posted in: 4 pontos,Csökkentsd a várólistádat 2014,Egmont,Egmont Myzt,könyvértékelés,Thomas Chagnaud,thriller