szerda, január 06, 2016
Shanara
Az egyik legkedvesebb részem a sorozatból pedig ugyanúgy lehet benne hibát találni, mint a többiben - nem is keveset. És mégis... Már első alkalommal is tetszett, és második olvasásra is a kedvenceim között tartom számon. Miért is? Talán mert ebben a részben nyitott a sorozat abba az irányba, amit már korábban is vártam: Anita közelében végre van egy élő pasi, és végre igazán bepillanthattam az alakváltók világába, kivették a részüket a történetből.
Mert akkor mi is az ábra? Hol tartunk éppen? Mozgalmas hónapok állnak Anita háta mögött... A Hóhér - mert a vámpírok csak így emlegetik - legyőzte St. Louis városának agyaras uralkodóját, és hatalomra segített egy másik vérszívót, aki történetesen Jean-Claude. A Város Ura suttyomban fel is ruházta két vámpírjeggyel, ezzel pedig a vámpírvadászt elindította a halandó szolgává válás útján. A következő részben Anita összecsapott a vudu nagy hatalmú királynőjével, amelynek eredményeként ráébredt arra, hogy ő maga több mint egy egyszerű halottkeltő, az ereje alapján nekromanta - abból pedig nem sok szaladgál a világban. Jean-Claude hatalma minden, csak nem stabil, ezért sem a város, sem pedig Anita sincs biztonságban, mert egy idegen erő mind a kettő feletti uralomra pályázik, a módszer pedig minden, csak nem kíméletes. Anita vámpír jegyei egyre sokasodnak, de végül jegyek nélkül sikerül kikeverednie a leginkább kötélhúzásra emlékeztető játszmából, ahol részben ő volt a kötél. Mindezek mellett a fiatal nekromanta szert tett egy hódolóra is - az már más kérdés, hogy a jóképű fiú vérfarkas.
Ezúttal kivételesen nem a vámpírokat tizedelik St. Louis városában, vagy a vámpírok az embereket, hanem alakváltók tűnnek el - nem is kevesen, hanem mindjárt kezdésnek nyolcan. Anitát első körben egy férj keresi fel, és kéri az eltűnt felesége felkutatására, aki egyébként vérfarkas - pont ezért nem tud a rendőrséghez fordulni az ügyben. Majd nem éppen szívélyes meghívással, de a helyi alakváltók rendelik magukhoz a vámpírvadászt, a feladat ugyanaz: ki kell deríteni, hogy ki az, aki az alakváltókra vadászik. Sajnos a találkozó rosszul végződik, és Anita kénytelen jobban megismerni az alakváltók falkapolitikáját, mint bármikor is szerette volna. Ha ennyi még nem lenne elég, akkor tetézzük meg az egészet egy, a helyi rendőrök szerint medvetámadásnak titulált természetfeletti gyilkossággal, némi akadékoskodással, Edward felbukkanásával, egy titokzatos pornófilmmel, Richard és a falkavezére közötti rivalizálással, és kész is a természetfeletti akció-krimi koktél.
Persze Anitának magánélete is van - legalábbis mostanában -, szeretne is némi időt a kedvesével tölteni, de valaki vagy valami folyton beleszól a tervekbe. Kezdetnek ott van mindjárt Jean-Claude, aki szembesíti Anitát azzal, hogy bár Richard embernek látszik, de legalább annyira szörny, mint amilyennek őt gondolja a vámpírvadász. Majd következik az alakváltók eltűnésének problémája, amelyről Richard egy szót sem szólt Anitának, mert ki akarta hagyni az egészből, de ezzel semmi mást nem ért el, csak elindított egy érzelmi lavinát.
Mindent összevetve meg kell állapítanom, hogy az alakváltók világa sem kevésbé összetett, kegyetlen és átláthatatlan, mint a vámpíroké, csak eddig még nem volt szerencsénk hozzá ilyen mélységében. Ügyesen csavargatja a szálakat a szerző, és kellő részletességgel mutatja be, hogy bár ezek a lények lélegeznek, a vérük meleg, alapvetően emberi életet élnek, de attól még az állati részük időként átveszi felettük az uralmat - erre leginkább a telihold környékén van esély.
Kedvelem ezt a regényt a mozgalmassága és a szálak összetettsége miatt: soha nem gondoltam volna, hogy a probléma okát nem egy helyen kell keresni. Aztán ott van Edward és az az ügy, amiben ő nyomoz: a pornófilm, amelyben ember nők szexelnek alakváltókkal - ez eddig még csak hagyján, ha a befejezés nem fulladna vérbe. Edward azokat keresi, akik a filmen szerepelnek, és akik elkövették a gyilkosságot.
Újabb - a későbbi történések szempontjából fontos - szereplők jelennek meg a színen. Raina, a vérfarkas falka alfa nősténye nem éppen a visszafogottságáról és az erkölcsösségéről híres - talán jobb lenne azt a kifejezést használnom, hogy egy számító és szívtelen dög. Richardnak is meggyűlt vele a baja, de a csaj Anitát sem kíméli. Aztán ott vannak a leopárdok, közülük is Gabriel, aki szintén mindenre kapható, igazi gerinctelen macsó. Az újak közül Jason volt a kedvencem, aki ebben a kötetben még nagyon kezdő vérfarkas, éppen csak az első holdtöltéit éli át - Anitával közös pincebeli kalandja a kedvenceim közé tartozik, mert tökéletesen bemutatja az emberi és az állati én egymással való csatáját, a Hold hatását.
Amennyire tetszett ennek a résznek a krimi szála és az alakváltók világának bemutatása, éppen annyira másztam falra Anita magánéletének alakulásától. Először is ott van neki Richard, de ő természetesen nem szörnyet akar szeretni, hanem embert. Miért is? Ő maga sem ember, vagy legalábbis nem teljesen. Akkor miért is ez a ragaszkodás ehhez a rögeszméhez. A másik dolog a tiniként elszenvedett csalódása, ami miatt ragaszkodik ahhoz, hogy szexre csak a házasság után kerüljön sor. Értem én, hogy miért is van mindez, de miért gondolja, hogy ez megoldás a problémájára - főleg, hogy egy huszonnégy éves nőről beszélünk. Szóval túl van komplikálva ez az egész dolog, és ettől inkább nevetségessé válik a helyzet, mint érthetővé - már első olvasásra is ezt gondoltam, de a későbbi fejlemények ismeretében még inkább így érzem. Egyedül az a rész tetszett, amikor Anita végül csak előszedte határozott énjét, és sikerült a helyére raknia, a lakásából kiparancsolnia mindkét udvarlóját. Attól viszont szabályszerűen lábrázást kaptam, amit Jean-Claude tett: az a hiszti, amit bemutatott, és az az alku, amit végül is kicsikart a vámpírvadászból, végképp mindennek a legalja - főleg, hogy tudom mi lesz az ebben a részben megkezdett aknamunka következménye.
Anita magánéleti bénázása ellenére ez a rész második olvasatra is a kedvemre való volt. Jöhet a következő. Bár közben már befutott hozzám a legújabb, a huszonkettedik kötet is. Majd kiderül, hogy melyik kerül sorra hamarabb.
Mert akkor mi is az ábra? Hol tartunk éppen? Mozgalmas hónapok állnak Anita háta mögött... A Hóhér - mert a vámpírok csak így emlegetik - legyőzte St. Louis városának agyaras uralkodóját, és hatalomra segített egy másik vérszívót, aki történetesen Jean-Claude. A Város Ura suttyomban fel is ruházta két vámpírjeggyel, ezzel pedig a vámpírvadászt elindította a halandó szolgává válás útján. A következő részben Anita összecsapott a vudu nagy hatalmú királynőjével, amelynek eredményeként ráébredt arra, hogy ő maga több mint egy egyszerű halottkeltő, az ereje alapján nekromanta - abból pedig nem sok szaladgál a világban. Jean-Claude hatalma minden, csak nem stabil, ezért sem a város, sem pedig Anita sincs biztonságban, mert egy idegen erő mind a kettő feletti uralomra pályázik, a módszer pedig minden, csak nem kíméletes. Anita vámpír jegyei egyre sokasodnak, de végül jegyek nélkül sikerül kikeverednie a leginkább kötélhúzásra emlékeztető játszmából, ahol részben ő volt a kötél. Mindezek mellett a fiatal nekromanta szert tett egy hódolóra is - az már más kérdés, hogy a jóképű fiú vérfarkas.
 |
| Értékelés: 10/10 Kiadó: Agave Könyvek Kiadás éve: 2004. Terjedelem: 354 oldal Fordította: Kós Krisztina Borító ár: 1.880,- Ft A mű eredeti címe: The Lunatic Cafe Sorozat: Anita Blake, vámpírvadász Előzmény: 1.) Bűnös vágyak 2. A nevető holttest 3.) A kárhozottak cirkusza Folytatás: 5.) Véres csontok 6.) Gyilkos tánc 7.) Égő áldozatok 8.) Sápadt hold 9.) Obszidián pillangó 10.) Leláncolt Nárcisszusz 11.) Égkék bűnök 12.) Lidérces álmok, 13.) Micah 14.) Haláltánc 15.) A Harlequin 16.) Fekete vér 17.) Fogat fogért 18.) Végzetes flört 19.) Ezüstgolyó 20.) Tigrisvadászat 21.) Halálcsók 22.) Ragály 23.) Jason 24.) Dead Ice Kategória: krimi, paranormális, misztikus, horror, urban fantasy |
Persze Anitának magánélete is van - legalábbis mostanában -, szeretne is némi időt a kedvesével tölteni, de valaki vagy valami folyton beleszól a tervekbe. Kezdetnek ott van mindjárt Jean-Claude, aki szembesíti Anitát azzal, hogy bár Richard embernek látszik, de legalább annyira szörny, mint amilyennek őt gondolja a vámpírvadász. Majd következik az alakváltók eltűnésének problémája, amelyről Richard egy szót sem szólt Anitának, mert ki akarta hagyni az egészből, de ezzel semmi mást nem ért el, csak elindított egy érzelmi lavinát.
Mindent összevetve meg kell állapítanom, hogy az alakváltók világa sem kevésbé összetett, kegyetlen és átláthatatlan, mint a vámpíroké, csak eddig még nem volt szerencsénk hozzá ilyen mélységében. Ügyesen csavargatja a szálakat a szerző, és kellő részletességgel mutatja be, hogy bár ezek a lények lélegeznek, a vérük meleg, alapvetően emberi életet élnek, de attól még az állati részük időként átveszi felettük az uralmat - erre leginkább a telihold környékén van esély.
Kedvelem ezt a regényt a mozgalmassága és a szálak összetettsége miatt: soha nem gondoltam volna, hogy a probléma okát nem egy helyen kell keresni. Aztán ott van Edward és az az ügy, amiben ő nyomoz: a pornófilm, amelyben ember nők szexelnek alakváltókkal - ez eddig még csak hagyján, ha a befejezés nem fulladna vérbe. Edward azokat keresi, akik a filmen szerepelnek, és akik elkövették a gyilkosságot.
Újabb - a későbbi történések szempontjából fontos - szereplők jelennek meg a színen. Raina, a vérfarkas falka alfa nősténye nem éppen a visszafogottságáról és az erkölcsösségéről híres - talán jobb lenne azt a kifejezést használnom, hogy egy számító és szívtelen dög. Richardnak is meggyűlt vele a baja, de a csaj Anitát sem kíméli. Aztán ott vannak a leopárdok, közülük is Gabriel, aki szintén mindenre kapható, igazi gerinctelen macsó. Az újak közül Jason volt a kedvencem, aki ebben a kötetben még nagyon kezdő vérfarkas, éppen csak az első holdtöltéit éli át - Anitával közös pincebeli kalandja a kedvenceim közé tartozik, mert tökéletesen bemutatja az emberi és az állati én egymással való csatáját, a Hold hatását.
"Soha ne vedd le a szemed az előtted álló vámpírról, hogy a vérfarkasra nézhess a hátad mögött. Elég egyszerre egy probléma."A vámpírok is kitesznek magukért: Yasmeen sem volt teljesen százas, de Gretchen mellett akár még normálisnak is tűnhetett volna a nő - azért Jean-Claude láthatóan elég nagy mellényúlásokkal választja ki az udvartartásának tagjait. Elgondolkoztam azon, hogy ennek mi is lehet igazából az oka és arra jutottam, hogy valószínűleg nem futja többre az erejéből és a hatalmából. Ismét megállapítottam, hogy Anita nélkül a Város Ura éppen csak annyi hatalmat birtokol, amennyivel ingatag trónján képes ülve maradni.
Amennyire tetszett ennek a résznek a krimi szála és az alakváltók világának bemutatása, éppen annyira másztam falra Anita magánéletének alakulásától. Először is ott van neki Richard, de ő természetesen nem szörnyet akar szeretni, hanem embert. Miért is? Ő maga sem ember, vagy legalábbis nem teljesen. Akkor miért is ez a ragaszkodás ehhez a rögeszméhez. A másik dolog a tiniként elszenvedett csalódása, ami miatt ragaszkodik ahhoz, hogy szexre csak a házasság után kerüljön sor. Értem én, hogy miért is van mindez, de miért gondolja, hogy ez megoldás a problémájára - főleg, hogy egy huszonnégy éves nőről beszélünk. Szóval túl van komplikálva ez az egész dolog, és ettől inkább nevetségessé válik a helyzet, mint érthetővé - már első olvasásra is ezt gondoltam, de a későbbi fejlemények ismeretében még inkább így érzem. Egyedül az a rész tetszett, amikor Anita végül csak előszedte határozott énjét, és sikerült a helyére raknia, a lakásából kiparancsolnia mindkét udvarlóját. Attól viszont szabályszerűen lábrázást kaptam, amit Jean-Claude tett: az a hiszti, amit bemutatott, és az az alku, amit végül is kicsikart a vámpírvadászból, végképp mindennek a legalja - főleg, hogy tudom mi lesz az ebben a részben megkezdett aknamunka következménye.Anita magánéleti bénázása ellenére ez a rész második olvasatra is a kedvemre való volt. Jöhet a következő. Bár közben már befutott hozzám a legújabb, a huszonkettedik kötet is. Majd kiderül, hogy melyik kerül sorra hamarabb.
Posted in: 10 pontos,Agave Könyvek,alakváltó,Anita Blake vámpírvadász,könyvértékelés,Laurell K. Hamilton,urban fantasy,vámpír
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése