A blog rendszeres olvasói már meg sem lepődnek azon, hogy a megjelenést követően azonnal lecsaptam a Vérmacskák sorozat legújabb kötetére, és ahogy az lenni szokott, pár napon belül el is olvastam. Magam sem értem ezt a megszállottságot, mert nem általános, hogy ezt teszem egy sorozattal, de ebben az esetben egyszerűen nem bírok ellenállni a legújabb rész azonnali olvasásának. Aztán persze következik a hosszú várakozás a következő kötet megjelenéséig, majd újra kezdődik az őrület. Ez egyszerűen őrület. :)
Értékelés: 10/10 (kedvenc lett) Kiadó: Könyvmolyképző Kiadói sorozat: Vörös pöttyös Kiadás éve: 2014. Terjedelem: 416 oldal Fordította: Miks-Rédai Viktória Borító ár: 2.999,- Ft (kartonált) / 3.999,- Ft (kemény borító) A mű eredeti címe: Shift Sorozat: Vérmacskák (Shifters) Előzmény: Stray - Kóborok, Rogue - Latrok, Pride - Falka, Prey - Préda Folytatás: Alpha Műfaj: urban fantasy |
A déli középső falka még a gyász időszakát éli, de tagjai nem adhatják át magukat maradéktalanul az érzésnek, hiszen egy részről a veszteség bosszúért kiállt, össze kell gyűjteni a lehetséges szövetségeseket, más részről azt sem felejthetik el, hogy veszélyben a falka alfájának tanácsban betöltött helye. Az ellentétes nézeteket valló vérmacska falka okozta fenyegetésre tehát felkészültek, de senki sem számított az égből érkező veszélyre, valamint azoknak a lényeknek a feltűnésére, amelyet a legtöbb alakváltó inkább mítosznak gondol, mint valóságosnak. A mennydörgőmadarak, azonban most nem csak megmutatják magukat, hanem komoly problémát is okoznak a falkának: meg akarják bosszulni az egyik ígéretes kakasuk, Finn megölését - ez alatt pedig a nőstények biztonságba helyezését és a kandúrok teljes kiirtását, azaz a falka megsemmisítését értik.
Faythe magánélete pedig... Inkább nem is mondok róla semmit.
Számomra ez volt az a rész, amelynek az olvasása közben egy percig sem unatkoztam: az előző kötetekben elvarratlanul hagyott szálak, azok következményei, az egyébként megszokott torokhangú morgások, és a cicusok szokásos életvitele mellett most még egy külső tényező is bonyolultabbá teszi a cselekményt.
A helyzetet olvasva eszembe jutott a "szegény embert az ág is húzza" közmondás, vagyis lefordítva: pont elég problémával kellett eddig is megbirkóznia a falkának, de most aztán baromira nagy sz..-ban vannak... khm... akarom mondani nyakig merültek bizonyos végtermékben... már ami a bonyodalmakat jelenti.
Minden együtt van tehát ahhoz, hogy ha sikerül a kezedbe kaparintanod a regényt, akkor bizony nehezen tudsz tőle megválni, amíg el nem olvastad... és még utána is nehezedre fog esni magára hagyni a szereplőket, sikítozni fogsz a folytatásért, amely egyben a sorozat befejező kötete is lesz.
A helyzetet olvasva eszembe jutott a "szegény embert az ág is húzza" közmondás, vagyis lefordítva: pont elég problémával kellett eddig is megbirkóznia a falkának, de most aztán baromira nagy sz..-ban vannak... khm... akarom mondani nyakig merültek bizonyos végtermékben... már ami a bonyodalmakat jelenti.
Minden együtt van tehát ahhoz, hogy ha sikerül a kezedbe kaparintanod a regényt, akkor bizony nehezen tudsz tőle megválni, amíg el nem olvastad... és még utána is nehezedre fog esni magára hagyni a szereplőket, sikítozni fogsz a folytatásért, amely egyben a sorozat befejező kötete is lesz.
A kép INNEN. |
A kép INNEN. |
Persze Faythe maga is hatalmas feszültségforrás, és a korábbi részben elkövetett baklövése következményei éppen most kezdenek beérni - természetesen pont az arra legalkalmatlanabb pillanatban. Viszont ennek eredményeként olyan karakterfejlődés indul meg a történetben, amelynek hatására még én magam is elbizonytalanodtam, és fogalmam sincs arról, hogy Faythe miként fog megbirkózni az újonnan kialakult helyzettel. Bár eddig biztosan tudtam, hogy melyik kandúr pártján állok, de most... már magam sem tudom, hogy miként is döntenék.
A történet egyik lényeges szereplője Kaci, aki talán az egyik legidegesítőbb szereplő volt a számomra ebben a részben - viselkedésével felülmúlta az első részekben megismert Faythe idegesítő hisztijeit és ezzel bizony eléggé igénybe vette a tűrőképességemet. A többiek viszont... Imádtam minden falkatagot, minden megmozdulásukat, az első nyüsszenésüktől az utolsó morgásukig. Faythe tagadhatatlanul fejlődik, az alfa képességek egyre inkább megmutatkoznak a viselkedésében és ami a legfontosabb, hogy nem csak folyamatosan újabb tapasztalatokat szerez, hanem fejben is kezd felnőni a feladathoz - és ez utóbbi sokkal fontosabb, mint bármi más. Ha pedig a rakoncátlan érzelmeit is ráncba tudná szedni, akkor képes lenne teljesen levenni a lábamról.
A kép INNEN. |
A folytatás? Érzem a zsigereimben, hogy egy fantasztikus befejező kötet előtt állunk, amelyben újabb nehézségek nélkül is - azért nem erre számítok - fergeteges kalandokban lesz részünk. Már alig várom, hogy valaki a helyére rakja Malone egekig érő egóját, vagy egyszerűen csak behúzzanak neki egyet, ahogy abban is reménykedek, hogy belebukik a rengeteg hazugságba, amelyet eddig összehordott. Ahogy abban is reménykedek, hogy Faythe is talál megoldást a magánéleti problémáira, amelyek cseppet sem egyszerűbbek, mint a sorozat kezdetén, sőt...
Egy sorozat, amelyért veszett módon rajongok, még akkor is, ha az első két kötet nem igazán tetszett, mindössze a macskafiúk miatt adtam egy esélyt a sztorinak és mennyire jól tettem. Ha kedveled az alakváltós történeteket, akkor ne tartsd vissza magad, ha ismered az előzményeket, akkor pedig azonnal kezdj bele az olvasásba, mert nagyon megéri!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése