J.J. Abrams - Doug Dorst: S.

Nem tudom, hogy más is ugyanazt érzi-e, amit én, de részemről meg vagyok győződve arról, hogy könyvdömping van. Mi olvasók, tobzódunk a jobbnál jobb vagy éppen kevésbé színvonalas történetekben, a kínálatban pedig mindenki megtalálja azt, ami az igényeinek, stílusának leginkább megfelel. A könyvesboltok roskadoznak a régebbi és a friss kiadásoktól, és akkor ott vannak még a csak elektronikus formában megjelenő történeteket - bár ez utóbbiakkal kapcsolatban vannak fenntartásaim. Szóval van miből válogatni. A sokat olvasók egy idő után elkezdik keresni az átlagostól eltérőt, azt, ami nem csak kínál, de ad is valami újdonságot. Magam is ilyen vagyok, így amikor megláttam az S. című könyvről készített kedvcsináló előzetest - lásd a poszt alján -, akkor rögtön szerelembe estem és a kiadvány megszállottja lettem.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 456 oldal
Fordította: M. Bíró Júlia
Borító ár: 8.990,- Ft
A mű eredeti címe: S.
Műfaj: kaland, nyomozás

Az S. olyat kínált, amit más, általam olvasott történet eddig még nem. Ez a regényt nem csak történetvezetésében, hanem nyomdatechnikai megoldásában is egyedülállónak találtam - legalábbis az eddig kezembe került köteteket figyelembe véve. Miért is? A bal oldali képen látható borító nem más, mint egy tok, amely magában rejti a kincset: egy 1949-es kiadású regény, a V. M Straka által írt Thészeusz hajójának könyvtári példányát. A kötet lapjain pedig két fiatal bölcsész - Eric és Jen - osztja meg egymással a gondolatait. Eric megrögzött Straka kutató, a fiú a teljes tudományos munkásságát az irodalmilag termékeny és sikeres szerző, illetve annak homályba vesző kiléte köré építette fel - és nem ő az egyetlen. Jen kezébe csak véletlenül került a könyv, és ha már így esett, válaszolt a lapokon olvasható korábbi megjegyzésekre, illetve mellé jegyezte a saját észrevételeit. Ezzel megkezdődik a kommunikáció a két szereplő között és egy külön történet elevenedik meg a kötet lapjainak margóján. A kutatás, illetve a "személyes" kontaktus tárgyi bizonyítékainak egy részét - újságkivágások, képeslapok, fény-másolatok, levelek, fényképek, stb. - a két szereplő a maguk között oda-vissza adogatott könyv oldalai között helyezte el - ezek is a kötet részét képezik. A különleges olvasási élmény mindezeket figyelembe véve tutira garantált.

A kiadvány kivitelezése egyszerre gyönyörű és egyedi: a Thészeusz hajójának régi könyv - kicsit poros, kicsit dohos - szaga van, a lapok megsárgultak, helyenként pecsétesek, a szövegben végig aláhúzások, nyilak, csillagozások, a margón különböző színekkel írt megjegyzések, a képeslapokon még a bélyegző is látszik, egy éttermi szalvétára térképet rajzoltak, az újságkivágások és az egyetemi újság tényleg olyanok, mintha igaziak lennének. Rengeteg belefektetett munka, és mindez csak azért, hogy elkápráztassa az olvasót: ez már önmagában is megéri a dicséretet és a csodálatot.

Miként lehet egy ilyen kötethez hozzákezdeni, hogyan is kell belefogni a történet megismerésébe? Először is szükséges hozzá rengeteg idő és legalább ugyanennyi türelem. Célszerű az alaptörténet megismerésével kezdeni és - véleményem szerint - a fordító, azaz Caldeira megjegyzéseit, lábjegyzeteit elolvasni hozzá - a bátrabbak még hozzácsaphatják Eric ceruzás megjegyzéseit is. Ha nem, az sem baj, mert ahhoz, hogy a teljes történet összeálljon, néhány részt úgy is több alkalommal is el kell majd olvasni, újra és újra fel kell majd venni az adott párbeszéd fonalát. A kezdő körök után következhetnek Jen kékkel és Eric feketével írt megjegyzései, majd Jen narancssárga és Eric zöld hozzászólásai. És ezzel még nincs vége, mert még mindig hátra vannak a lila-piros, illetve a fekete-fekete párosítású párbeszédek, megjegyzések. No, és persze a mellékletek, amelyek olvasásának időzítéséhez nem létezik útmutató: lesznek, amelyekre található utalás a szövegben és olyanok is, amelyekre vonatkozóan nem.

Az elvárásaim tehát nem voltak éppen alacsonyak. Külcsín szempontjából a könyv meg is valósította minden korábbi elképzelésemet. És történet szempontjából? A cselekmény felépítése miatt fejet kell hajtanom a két író előtt, és meg kell hajolnom a zsenialitásuk előtt. Mégis... Az alap regény, a Thészeusz hajója stílusában is valószínűleg illeszkedik a XX. század közepének termékeihez, amely egy részről dicséretes és természetesen növeli a történet hitelességét, de olvasás szempontjából nem a legkönnyebb szöveg: sok leírás, elbeszélés jellegű cselekménybemutatás, kevés párbeszéd, elvont hasonlatok, önéletrajzi jellegű utalások, helyenként szűrrealitásba átcsapó események, mindez megtűzdelve lábjegyzetekkel. Ha nem lett volna szükséges ismernem az alap eseményeket a továbbiakhoz, akkor lehet, hogy nem kínlódtam volna végig a szöveget. De mivel ez volt az alapja mindennek, ezért lelkiismeretesen átküzdöttem magam rajta.

Bevallom, hogy engem Jen és Eric levelezése, felfedezései, problémái és egymással való kapcsolata sokkal inkább érdekelt és ezerszer jobban lekötött, mint S. bolyongásai és kissé elvont gondolatai. Az egymással való csipkelődés, a tárgyi bizonyítékok cserélgetése, a közös nyomozás és a magánéleti problémák élettel telivé varázsolták és valóságossá tették a kötet margóin zajló eseményeket és a szereplőket is. Élvezetes - másodlagos - történet bontakozott ki a párbeszédekből, amely nem nélkülözi a kutatásokat és a veszélyes helyzeteket sem - legalábbis ezt sikerült kihámoznom az utalásokból és a rövid megjegyzésekből. A kihámoznom kijelentés nem túlzás, ugyanis ezt az eseményszálat képtelenség lineárisan olvasni, ezért igencsak oda kell figyelni a részletekre és folyamatosan illesztgetni egymás mellé az információkat. Bizony nem egy alkalommal hamarabb találtam magam szemben egy történés végeredményével, mint annak kialakulásával, kezdetével.

Zseniális ez az egész: az ötlet és a megvalósítás is. Mégis van bennem némi hiányérzet, amely nem fogható minden esetben a figyelmetlenségemre. Zavart, hogy egy-két mellékletnek nem igazán láttam értelmét, se utalást nem találtam rá, se lényegi információt nem tartalmazott. Az Eötvös korongot nem is használtam, bár az is igaz, hogy próbálkoztam vele, de hamar elvesztettem a türelmem és inkább hagytam. Ugyanakkor volt jó néhány - legalább három-négy - utalás olyan mellékletre, amelyet viszont nem találtam meg a kötethez mellékelve: egy hajó utaslistája, a madeirai Tengerészeti Múzeumban található feljegyzés, egy tudós halálhíréről és nekrológjáról tudósító újságcikk, vagy egy fotó a Szindikátus tagjairól. Tudom, hogy az egész történet arra ment ki, hogy az olvasó is belevesse magát a kincskeresésbe, de nem éreztem úgy, hogy ehhez minden támpontot megkaptam, ezért időnként csökkent a lelkesedésem. Ilyen eset volt például amikor szinte nulla előzményt követően Jen egyszer csak felfedezi az egyik lábjegyzetben található kódot és rögtön meg is fejt vele az egyik titkos üzenetet - én meg csak pislogtam, mert úgy éreztem, hogy most nagyon kimaradtam valamiből. A történet eleje sokkal részletesebb és jobban követhetőbb, mint a vége, amely picinykét foghíjas és enyhén összecsapott - mintha a szerzők belefáradtak volna a levelezésbe, a történetbe.

Néhány gondolat nem hagyott nyugodni olvasás közben - ha már annyit morfondíroztam rajtuk, akkor le is írom őket. Vajon tényleg ennyi részletet és utalást rejtenek el a szerzők a műveikben? Vagy az olvasók - jelen esetben Jen és Eric - képzeltek bele többet annál, ami még reálisnak tekinthető? Melyik lehet az igaz? Vajon minden egyes egyedi szófordulat mögött életrajzi jellegű utalás, háttér információ vagy valami mögöttes jelentéstartalom áll? Tényleg ennyire olvasni kell a sorok között? Mondanám, hogy a regény elolvasását követően választ kaptam erre a felmerült kérdésre, de ez nem történt meg teljes egészében. Biztos vannak történetek, amelyekre ez igaz, de az átlag sztorik azért ennél egyszerűbben értelmezhetőbbek. Vagy ott  másik lehetőség, hogy eddig rossz technikával olvastam, és ebből következőleg valószínűleg sok mindenről lemaradtam - viszont élveztem az így olvasott történeteket.

Különleges és érdekes történet, amelynek a megismerése már önmagában is egy élmény. Élveztem az utazást, a két fiatal megismerkedését és kapcsolatát. Szerintem elő fogom még venni, ha másért nem, csodálni és lapozgatni, mert nagyon tetszik, ahogy kinéz ez a kötet. Büszke vagyok rá, hogy egy példány tulajdonosa lehetek, és csak hálával tartozom a kiadónak, aki elérhetővé tette a magyar olvasók számára ezt a nem mindennapi könyvet. A pontozás inkább az egyediségnek és a technikának szól, meg a két fiatal levelezésének - a Thészeusz hajója önmagában keményen elhasalt volna nálam.

Posted in: 9 pontos,Doug Dorst,Geopen Könyvkiadó,J. J. Abrams,kaland,könyvértékelés,önálló kötet