Thomas Harris: A vörös sárkány (Hannibal 1.)

Mostanában divat - vagy inkább trend -, hogy egy könyvet egy másikhoz hasonlítanak a borítón szereplő ajánlóban. Valószínűleg azért, hogy a rengeteg új megjelenés és megannyi stílus között az olvasó megtalálja annak a megfelelőjét, ami annyira tetszett neki. Meg ugye működik a marketing dömping is. Bárhogy is legyen, úgy tűnik a technika működik, ugyanis több kötetre is azért figyeltem fel, mert a Bárányok hallgatnak regényhez hasonlították. És tettem mindezt annak ellenére, hogy bár nagyon kedvelem a thrillereket, viszont a sokat emlegetett és hivatkozási alapul szolgáló remekművek még nem sikerült abszolválnom. Ahhoz, hogy értékelni tudjam...

Folytatás »

Virágzó rengeteg: Bárminek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem

Bár a címben szereplő állítás nem a saját agyszüleményem, hanem Oscar Wilde tette ezt a megállapítást, viszont annak tartalmát teljesen a magaménak érzem. Kíváncsiság, birtoklási vágy és persze az a fránya kísértés. Mindez egyben. Végül is az ok mindegy, az állapotot pedig már leírtam. A következményeket pedig az esetek többségében élvezem - rosszabb esetben pedig elviselem. Hogy minek részleteztem ezt ilyen hosszan? Tulajdonképpen már előre magyarázom a bizonyítványom, hogy miért is gyarapodott közel két hónap alatt nyolc cserépnyi orchideával a rendelkezésre álló szűkös helyemet egyébként is teljes mértékben elfoglaló, addig is szép darabszámmal...

Folytatás »

Colleen Hoover: It Ends With Us - Velünk véget ér

Colleen Hoover az a típusú szerző, akinek regényei komoly és mégis mindennapinak tekinthető témákat dolgoznak fel - legalábbis az eddigi tapasztalataim alapján így gondolom. Történeteiben keveredik a keserűség, a remény, az élet igazságtalansága és a boldogság ígérete. Műveiben bőven  akad érzelem, akár tucatnyi zsebkendőt is igénylő, szívet facsaró helyzet, de mégsem rózsaszín és cukormázas az egész, hanem nagyon is realista, hétköznapi - ugyanakkor megdöbbentő. Nem kivétel az előbbiekben leírtak alól ez a regény sem, amelynek a címe leginkább akkor válik érthetővé, amikor már majdnem teljes a történet. Értékelés: 10 pont a 10-bőlKiadó:...

Folytatás »

J.D. Barker: A negyedik majom (4MGY 1.)

Sorozatgyilkosok. Magam sem tudom megmondani, hogy miért, de imádom olvasni a róluk szóló regényeket. Pedig nem kifejezetten vagyok híve az erőszaknak. Akkor miért is? Talán azért, mert érdekel, hogy mi játszódhat le a fejükben, mi az, ami felkelti az érdeklődésüket az áldozat iránt, ami gyilkolásra készteti őket - újra és újra. Nem az indokolatlan vérengzést kedvelem, hanem azokat a történeteket, amelyek valamiféle magyarázattal is szolgálnak az eseményekre, amelyek árnyalják a gyilkos karakterét és érdekessé teszik az utána történő nyomozást. Nem szaporítom tovább a szót, mert egyszerű az álláspont: azokat a regényeket kedvelem, amelyek jól...

Folytatás »