Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2012. augusztus 11., szombat

Brent Weeks: Az árnyak útján (Éjangyal trilógia 1.)

Amikor a Könyvmolyképző Kiadó a Vörös pöttyös könyvek után elkezdte megjelentetni a Hard selection sorozatát, akkor jogosan kaptam fel a fejem. Amikor olyan jelzőkkel illetik a sorozatot, mint sötét és kegyetlen, vérfagyasztó, csak úszóknak, torokszorító, na akkor ezt a sorozatot nekem találták ki. Az árnyak útján című könyvet elsőre úgy olvastam, hogy nem a saját példányom volt. Az óvatos ismerkedésemet követően az egész sorozat egyszerre landolt a polcomon. Szemezgetek már egy ideje a folytatás olvasásával, de több minden megakadályozott ebben. Most végre rászántam magam, amelynek az lett az eredménye, hogy újra kellett olvasnom az első kötetet, felelevenítenem a történetet. Most már érzem, hogy milyen jól is tettem ezt. :) Most ennek az emlékezetfrissítésnek az eredményét olvashatjátok.

Amikor először olvastam ezt a könyvet, akkor maradéktalanul tetszett és nagyon eredetinek találtam. Most, második olvasásra még mindig tetszik, de már nem tartom annyira eredetinek, mint korábban. Ennek az oka az, hogy azóta már olvastam Robin Hobb Látnok-ciklusának köteteit, amelyben szintén egy orgyilkos kitanításáról és életéről olvashatunk. Felfedeztem némi hasonlóságot a két író művei között, de ettől függetlenül ez a kötet még mindig jó és nem vitatható, hogy az írónak vannak eredeti ötletei.
A történet Azoth, az utcagyerek életének megismerésével kezdődik, amely már önmagában is megdöbbentő és kegyetlen. Nem csoda, hogy aki akar az szabadulni próbál. Ha szükséges, akkor bármi áron. Az utcagyerekek élete mellett megismerjük az ország hatalmi felépítésének alapjait és jelenlegi helyzetét, konfliktusait is. Elég összetett, de jól megrajzolt képet kapunk mindezekről.
A kötet viszonylag hosszabb időszakot, közel 10 év eseményeit tárja az olvasó elé. Történetünk elején Azoth olyan 11 éves forma legényke, a végén pedig 20 év körüli fiatalember. Mindezek ellenére az események gyorsan zajlanak, ahol szükséges ott időben ugrik egyet az író és a ténylegesen fontos eseményekre koncentrál. Minden titok után újabb titok bukkan fel, apránként állnak össze a mozaikdarabok. A bizonytalanságot növeli, hogy a főhős, Azoth szemén keresztül figyeljük az eseményeket és mivel sok mindent ő sem tud a mágia és a tálentum működéséről, így az író az olvasót is végig bizonytalanságban tartja.  Többször éreztem úgy (még második olvasásra is), hogy csak sodródom az eseményekkel. 
A könyv ajánló szövege, a sötét és kegyetlen nagyon helytálló. Tökéletesen érvényes erre a történetre. Hatalmi harcok, kivégzések, politikai játszmák, gyilkosságok és az alapvető orgyilkos technikák részletes leírása. Az élet sötét oldalának és az emberi lélek sötétebb oldalának bemutatása. Mindezek mellett a mágia alkalmazása és persze a folyamatosan felbukkanó titkok. Külön tetszett a ka'karik története és gyakorlati alkalmazása, a történet szempontjából lényeges szerepe.
Az író nagyon sokszínű szereplőket vonultat fel. Vannak köztük nagyon gonoszak, de még rájuk sem igazán lehet haragudni, mert mindegyikük leginkább a körülmények áldozata és sokuk inkább báb, mint valódi gonosz. Kifejezetten tetszett, hogy a szereplők nem feketék és fehérek, hanem a szürke árnyalataiban játszanak. Többször okozott egy-egy szereplő meglepetést a számomra. A karakterek lelki vívódásai nem túlzóak, nagyon életszerűek, hihetőek. Bőven van kiért és miért izgulnia az olvasónak. Durzo tanítványának lenni több szempontból sem életbiztosítás. Az író sok szereplőt mozgat, összetett cselekményt tár az olvasó elé és bár a történet kerek, de érződik a hasonló hangulatú folytatás lehetősége. Amiről tudjuk, hogy van is.

Az egyetlen problémát a könyvvel kapcsolatban az jelentette számomra, hogy az alig több, mint 650 oldal ellenére a könyv nagyon-nagyon vastag, már-már indokolatlanul vaskos. Véleményem szerint mindennek oka a viszonylag vastag papír, amivel a kiadás készült. Szerintem a valamivel kisebb betűméret és sortávolság is indokolt lett volna. Nehéz volt kézben tartani a kötetet és mivel mániákusan vigyázok arra, hogy a könyv gerincén nyoma se legyen az olvasásomnak, így kinyitni se nagyon mertem a kötetet. A kötés végül is kiállta a próbát, de a csuklóm és a karom kicsit megsínylette az olvasást. A kiadó az eredeti borítót használta fel a magyar kiadáshoz, amely tényleg nagyon tetszetős. Kifejezetten tetszett, hogy a könyv gerincén is megjelenik a borító fő motívuma, ezzel téve egyedivé a kiadványt. 
Az egyik oldalon találtam egy nagyon jópofa képmontázst, amelyben azt próbálgatják, hogy kire is hasonlíthat a könyv borítóján látható személy. Elhoztam Nektek a megoldást. :)

Második olvasásra is jól szórakoztam, nem hagyott unatkozni a könyv. Érdemes is volt újraolvasnom a történetet a folytatás előtt, mert elég összetett ahhoz a cselekmény, hogy ha ezt nem teszem meg, akkor megzavarjon a következő részek élvezetében. Bár van némi áthallás az alapötletben más írók műveivel, de a szerző kellő mennyiségű önálló ötletet és csavaros cselekményt tár elénk, hogy meggyőzzön minket a saját képességeiről is. A mozgalmas cselekmény, a titkok, a szereplők összetettsége, a hatalmi csatározások és a kellő mennyiségű dráma és humor végig fenntartja az érdeklődést és magával ragadja az olvasót. Fantasy rajongóknak nyugodt szívvel tudom ajánlani. Hamarosan folytatom a sorozatot és majd jelentkezem a következő kötetek értékelésével is. Kíváncsi vagyok, hogy azokban mit kapunk majd az írótól. 


Ha olvastad és tetszett a történet, akkor ajánlom még a következőket:
- Robin Hobb Látnok-ciklusa (Az orgyilkos tanítványa, A király orgyilkosa, Az orgyilkos küldetése).



Pontszám: 9 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem: 670 oldal
A mű eredeti címe: The Way of Shadows
Folytatás: Az árnyékvilág peremén, Túl az árnyakon
Sorozat: Éjangyal trilógia
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)

3 megjegyzés:

Titti írta...

Szia!
Mit mondanál, melyik jobb az Éjangyal vagy a Látnok ciklus?

Shanara írta...

Az Éjangyalból még csak az első részt olvastam, így még nem tudok teljesen objektívan nyilatkozni. Az első kötetek összehasonlítása alapján még nem tudok dönteni. Talán az Éjangyal egy kicsit pörgősebb eddig és könnyebb volt olvasni, a Látnok-ciklus első részének vége viszont nagyon tetszett. Egyelőre még holtversenyben vannak nálam. Adj még egy kis időt és részletesen megválaszolom a kérdésed.
Még az is lehet, hogy külön posztot szánok majd a részleteknek.
És hogy tetszik a Vének háborúja? Ugye, hogy jó?

Titti írta...

Egy összehasonlítós poszt nagyon klassz lenne:)

Vének Háborúja csúcsszuper, engem nagyon megvett..Miután kitettem a posztot elolvastam a kritikákat, azért úgy tűnik ekkora hurrá ujjongás sikert szinte csak nálam aratott, de annyi baj legyen:)
Örülök h neked bejött:)

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons