Sokat gondolkodtam azon, hogy készítsek-e bejegyzést erről a könyvről. Annyian írtak már róla, annyi mindent elmondtak már a történetről, a szereplőkről. Aztán ott volt a filmsorozat is, amely elég könyvhűre sikerült. Biztos, hogy szükséges még az én (helyenként csacska) véleményem is az eddigi özönhöz? Végül is győzött a közlési kényszerem. :) Na meg az, hogy egy főleg fantasy könyvekkel foglalkozó könyvesblogról nem hiányozhat A tűz és jég dala ciklus könyveinek értékelése. Mindenkire rábízom, hogy ezen elhatározásomat pozitívumként vagy negatívumként fogja-e értékelni.
Ezzel a könyvvel is - mondhatni - múltunk van. Már az első magyar kiadásra, a védőborítós, keménykötéses verzióra is felfigyeltem, de akkor még nem hagytam magam elcsábítani. Amikor viszont megjelentek a puhaborítós kiadások - ahogy én hívom őket, a tömzsikék - már nem tudtam ellenállni a késztetésnek. Persze az is közrejátszik ebben a döntésemben, hogy a vámpíros regények iránti rajongásom némiképp csitulni látszott és nyitottam a fantasy más irányzatai felé is. Szerencsém, hogy a kettő pont egy időszakra esett.
300 évvel ezelőtt Aegon Targaryen partra szállt Westeros partjain és meghódította a kontinens független királyságait, létrehozta Hét Királyság birodalmát. 300 évvel ezelőtt észak büszke királya fejet hajtott a hódító és sárkányai előtt. A sárkányok kihaltak és a mágia, a varázslat lassanként elszivárgott a világból, a sárkánykirályok hatalma meggyengült. 15 évvel ezelőtt Robert Baratheon vezetésével megölték, illetve elűzték Westeros földjéről a Targaryeneket. Robert pörölyével szerezte meg a trónt. Most, történetünk kezdetén a király segítője (John Arryn) halott, ezért a király új segítő után néz. Választottja nem más, mint Eddard Stark, Robert régi barátja és bajtársa, Észak kormányzója. A királyi család érkezése nem várt módon kavarja fel a Stark család életét. Innen indul ez a nagyon összetett, sokszereplős, egyedi fantasy történet.
Fantasyt emlegetek, de aki a hagyományos fantasy elemeket keresi a könyvben, az nagyobb részt csalódni fog. Egy kitalált királyságban, leginkább egy alternatív középkorra hasonlító környezetben zajlanak a cselekmények és mozognak a szereplők. A fantasy szokásos elemeit mindössze két tényező, a sárkányok és a Mások emlegetése és apró jeleneteik jelentik. Magunk a történet szereplői sem igazán hisznek már bennük. Létezésük a múlt ködébe vész.
Marad tehát a tisztán középkori hangulat és élet egy alternatív világban. Amit az olvasó kap a könyvtől az egy királyok és családtagjaik, uralkodó házak, kisebb nemesi házak folyamatos földszerző és hataloméhes vetélkedése, cselszövések sorozata. Lovagok és csapatok vonulnak fel, s alá, hűbéresek gyűlnek uruk zászlajai alá kisebb és nagyobb sérelmek megtorlása céljából, folyik a bor, telítve vannak a bordélyok, lányokat adnak házasság és az ezzel együtt járó szövetség kötése érdekében. Az igazi cselekmények azonban mégis a szereplők karakterei által és a háttérben bontakoznak ki. Ha valaki arra számít, hogy egy nagyon cselekményes, pergő történetet fog olvasni, akkor hatalmasat fog csalódni. A cselekmény itt lassan hömpölyög, a hangsúly a karaktereken és az eszmecseréken van. Ezek viszik előre a történetet, amelyről sok mindent nem akarok elárulni ebben a bejegyzésben, mert minden lényeges és minden szempont fontos.
A történéseket sem egy szemszögből nézve tapasztaljuk meg, hanem nyolc lényeges szereplő meséli el. Első olvasatra némiképp nehezemre esett összerakni a sokféle nézőpontú és térben is egymástól messze elhelyezkedő eseményeket, de második olvasásra már ez is lényegesen könnyebben ment. Mindenesetre sok odafigyelést és kellő kombinációs készséget igényel a könyv olvasása. A jó memória sem árt (vagy a jegyzetek), mert amikor egy-egy szereplő 100-150 oldalanként tér vissza csak a saját történetrészével, akkor igen csak el kellett gondolkodnom azon, hogy hol is váltunk el tőle legutóbb.
A karaktereket fontosságát már emlegettem és továbbra is lényegesnek tartom, mert az író karakterábrázolása nagyon erős. Szerencsére kisebb részben leírásokból és nagyobb részben a párbeszédekből bontakoznak ki a személyiségek. Az emberi személyiségjegyek mindegyike képviselteti magát a regényben. Találunk itt utolsó véréig becsületes, alapjaiban gonosz vagy sunyi, kisasszonyos, vadóc, életrevaló és humoros szereplőket is. Mindannyian különbözőek, mégis mindannyian megegyeznek abban, hogy valamilyen érzelmet kiváltanak az olvasóból. Kedvencem Tyrion, aki a maga humoros módján képes előadni komoly dolgokat is. Szarkasztikus megjegyzéseit és eszmefuttatásait imádom. Jó tanács az olvasáshoz: szereplőket megszeretni nem igazán ajánlott.
Azt is említettem már, hogy a történet nagyon szerteágazó. Bár maga a könyv elég vaskos és a végén az események egy bizonyos fajta lezárására is sor kerül, de ettől függetlenül érezzük, hogy ez egy nagyon-nagyon hosszú történet és cselekményszál bevezetője. Ez ténylegesen is így van. Arra elég ez a könyv, hogy megismerjük a világot, a cselekmények mögött álló szereplőket és motivációikat.
A magyar kiadás elég érdekesre sikerült. Van belőle kemény kötéses, védőborítós megjelenés, amely már alig kapható. Újabban a puhaborítós kiadás kapható a boltokban. Bevallom, hogy ez utóbbiak borítói jobban tetszenek nekem, de maga a kiadás nem a kedvencem. Apró betűs, sűrűn teleírt oldalak hosszú sora közel kilencszáz oldalon. Első látásra nagyon megdöbbentő. Erősen próbára teszi az olvasó kitartását. A cselekmények szerencsére meghálálják ezt. Ugyanakkor kézben tartani sem egyszerű a kötetet. Ugyan már többször olvastam és vigyázok is rá, de azért féltem a tartósságát.
Fantasyt és a lovagi világot, a sokszereplős történeteket kedvelőknek nagyon ajánlott a könyv, a sorozat olvasása.
Fantasyt emlegetek, de aki a hagyományos fantasy elemeket keresi a könyvben, az nagyobb részt csalódni fog. Egy kitalált királyságban, leginkább egy alternatív középkorra hasonlító környezetben zajlanak a cselekmények és mozognak a szereplők. A fantasy szokásos elemeit mindössze két tényező, a sárkányok és a Mások emlegetése és apró jeleneteik jelentik. Magunk a történet szereplői sem igazán hisznek már bennük. Létezésük a múlt ködébe vész.
Marad tehát a tisztán középkori hangulat és élet egy alternatív világban. Amit az olvasó kap a könyvtől az egy királyok és családtagjaik, uralkodó házak, kisebb nemesi házak folyamatos földszerző és hataloméhes vetélkedése, cselszövések sorozata. Lovagok és csapatok vonulnak fel, s alá, hűbéresek gyűlnek uruk zászlajai alá kisebb és nagyobb sérelmek megtorlása céljából, folyik a bor, telítve vannak a bordélyok, lányokat adnak házasság és az ezzel együtt járó szövetség kötése érdekében. Az igazi cselekmények azonban mégis a szereplők karakterei által és a háttérben bontakoznak ki. Ha valaki arra számít, hogy egy nagyon cselekményes, pergő történetet fog olvasni, akkor hatalmasat fog csalódni. A cselekmény itt lassan hömpölyög, a hangsúly a karaktereken és az eszmecseréken van. Ezek viszik előre a történetet, amelyről sok mindent nem akarok elárulni ebben a bejegyzésben, mert minden lényeges és minden szempont fontos.
A történéseket sem egy szemszögből nézve tapasztaljuk meg, hanem nyolc lényeges szereplő meséli el. Első olvasatra némiképp nehezemre esett összerakni a sokféle nézőpontú és térben is egymástól messze elhelyezkedő eseményeket, de második olvasásra már ez is lényegesen könnyebben ment. Mindenesetre sok odafigyelést és kellő kombinációs készséget igényel a könyv olvasása. A jó memória sem árt (vagy a jegyzetek), mert amikor egy-egy szereplő 100-150 oldalanként tér vissza csak a saját történetrészével, akkor igen csak el kellett gondolkodnom azon, hogy hol is váltunk el tőle legutóbb.
A karaktereket fontosságát már emlegettem és továbbra is lényegesnek tartom, mert az író karakterábrázolása nagyon erős. Szerencsére kisebb részben leírásokból és nagyobb részben a párbeszédekből bontakoznak ki a személyiségek. Az emberi személyiségjegyek mindegyike képviselteti magát a regényben. Találunk itt utolsó véréig becsületes, alapjaiban gonosz vagy sunyi, kisasszonyos, vadóc, életrevaló és humoros szereplőket is. Mindannyian különbözőek, mégis mindannyian megegyeznek abban, hogy valamilyen érzelmet kiváltanak az olvasóból. Kedvencem Tyrion, aki a maga humoros módján képes előadni komoly dolgokat is. Szarkasztikus megjegyzéseit és eszmefuttatásait imádom. Jó tanács az olvasáshoz: szereplőket megszeretni nem igazán ajánlott.
Azt is említettem már, hogy a történet nagyon szerteágazó. Bár maga a könyv elég vaskos és a végén az események egy bizonyos fajta lezárására is sor kerül, de ettől függetlenül érezzük, hogy ez egy nagyon-nagyon hosszú történet és cselekményszál bevezetője. Ez ténylegesen is így van. Arra elég ez a könyv, hogy megismerjük a világot, a cselekmények mögött álló szereplőket és motivációikat.
A magyar kiadás elég érdekesre sikerült. Van belőle kemény kötéses, védőborítós megjelenés, amely már alig kapható. Újabban a puhaborítós kiadás kapható a boltokban. Bevallom, hogy ez utóbbiak borítói jobban tetszenek nekem, de maga a kiadás nem a kedvencem. Apró betűs, sűrűn teleírt oldalak hosszú sora közel kilencszáz oldalon. Első látásra nagyon megdöbbentő. Erősen próbára teszi az olvasó kitartását. A cselekmények szerencsére meghálálják ezt. Ugyanakkor kézben tartani sem egyszerű a kötetet. Ugyan már többször olvastam és vigyázok is rá, de azért féltem a tartósságát.
Fantasyt és a lovagi világot, a sokszereplős történeteket kedvelőknek nagyon ajánlott a könyv, a sorozat olvasása.
Pontszám: 10 pont
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2008.
Terjedelem: 896 oldal
Teljes ár: 3.499,- Ft
Teljes ár: 3.499,- Ft
Eredeti cím: A Game of Thrones
Sorozat: A tűz és jég dala
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2009.)
Sorozat: A tűz és jég dala
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2009.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése