Orson Scott Card: A kegyelem ára

A MesterMűvek sorozaton belül a klasszikus és a sci-fi alfolyamok után végre elindult a fantasy alfolyam is. Az első regény ráadásul nagyon ütősre sikeredett. Orson Scott Card már bizonyított sci-fi íróként, de a fantasy műfaján belül ezzel a regénnyel mutatta meg magát legelőször. Duplán is első tehát ez a regény.

Egy valamiben nem első csak és ennek kifejezetten örülök. Abban, hogy nem ez az első Orson Scott Card mű, amit olvastam. Belekóstoltam már Teremtő Alvin történeteibe (csak az első kötetet tudtam beszerezni, ezért azt olvastam), tetszett a Múltfigyelők és imádtam a Végjátékot. Ezek után már nem is volt kérdés, hogy A kegyelem árát nekem bizony olvasnom kell.

A könyv fülszövege tökéletes, a történet szintén. Mégis nagyon nehéz véleményt írni a műről, még úgy is, hogy napokig hagytam ülepedni az érzéseimet, a gondolataimat.
A fülszöveg így hangzik: A mágia örök törvénye, hogy az árát vérben kell leróni: annál forróbban és drágábban, minél hatalmasabb. Még az istenek sem mentesek ez alól, hisz ők is így születtek, vérben és varázslatban. A mágia előtt nincs lehetetlen – amíg arányosan megfizetnek érte…Mekkora áldozatot ér meg egy zsarnok bukása? Egy száműzött bosszúja? Egy ország megszabadítása? És mennyi vért kell kiontani hozzá, hogy valaki dacolni tudjon az istenekkel?
Ennek a történetnek három hőse van; felváltva törnek egymás romlására. Mindháromnak felelnie kell ezekre a kérdésekre; és mindhárman más választ adnak. Bölcsen teszik-e vagy sem, de nem mindenki hajlandó megfizetni közülük a kegyelem árát…
Hmm... Ugye, hogy jól hangzik?

Nasilee király hadvezére, Zymas egy nap álmot lát, melynek egyik főszereplője a szarvasbika. Másnap felkerekedik a katonáival, hogy támogassa Palicrovolt a jelenlegi, zsarnoki módon uralkodó király legyőzésében és a trón elfoglalásában. Ugyanebben az időben Isten embere meglátogatja Palicrovolt, Traffing grófját és elmondja neki, hogy mit kell tennie a továbbiakban. Palicrovolt támogatja a birodalom legnagyobb varázslója, Vész is. A gróf csatái közben eljut a Virágok Hercegnőjének kertjébe, ahol meglátja a lányt és megígéri neki, hogy tíz év múlva feleségül fogja venni. A Hercegnő beleegyezik az eljegyzésbe, majd megkezdi várakozását. Palicrovol a királyi város falai alá vonul, beveszi a várost, megöli a Nasilee királyt. Életben hagyja azonban lányát, Asineth-et és a trón hivatalos megszerzésének érdekében feleségül is veszi, majd száműzi a városból. Asineth azonban nem felejti el a megaláztatást, amit elszenvedett és hatalmas áldozatok árán olyan hatalomra tesz szert, amellyel az istenek ellen fordul, tönkreteszi Palicrovol esküvőjét, elszakítja tőle a barátait és száműzi őt a városból. Hatalma teljes, senki nem mer szembeszállni vele. De meddig tartható fenn ez az állapot? Mi az ára? Ki lesz az, aki ellenszegül?

Az író stílusához hozzátartozik, hogy a karakterek mozgatásánál és az érdekes cselekményeknél sokkal-sokkal mélyebb mondanivalót tartalmaznak az írásai. Nem fogalmaz meg konkrét véleményt, hanem leginkább csak sugalmaz dolgokat, érzéseket, véleményeket, irányokat és meghagyja az olvasónak, hogy ki-ki a maga igénye szerint értelmezze azokat, illetve annyit fogadjon be, amennyire éppen az adott fejlettségi szintjén vagy lelkiállapotában szüksége, igénye van. Így van ez ebben a történetben is.
Különleges maga az írás, mert a cselekmények már megtörténtek, amikor bekapcsolódunk a történetbe. Egy döntés meghozatalának "előszobájában" találjuk magunkat és a narrátor sorra veszi a jelen esemény bekövetkeztéhez vezető cselekményeket. Gyakorlatilag az egész könyv egy visszaemlékezés. A narrátor személye viszont nagyon érdekes. Nem, nem fogom elárulni, hogy ki az. Mindenképpen növeli a regény olvasásának élvezetét, hogy az olvasó megpróbálja kitalálni, hogy ki is lehet a mesélő. Nem lehetetlen a felfedezése, de nem is annyira egyszerű, mint hinnénk.
Card írásainak másik jellemzője a szépirodalmi igényességű megfogalmazás. Mondatai nem túlzottan cikornyásak, de mégis gyönyörűen megfogalmazottak. A könyv magyar fordítása is jól sikerült a véleményem szerint. A szépirodalmi szövegekkel vetekedő stílus ellenére a történet viszonylag könnyen olvasható és a cselekménye is végig fenntartja az olvasó érdeklődését. A csodaszép leírások és a kegyetlen valóságot bemutató történések váltakozva követik egymást a történetben.

Eddig még nem volt olyan Orson Scott Card könyv (azok között, amelyeket olvastam), amelyben ne bukkant volna fel a vallás témaköre. Jellemző azonban, hogy az író nem egy konkrét vallást állít a cselekmény középpontjába vagy éppen választ a történések alapjául, hanem vallások egész sorát vonultatja fel. Így van ez ennek a műnek az esetében is. Leginkább az tűnt ki számomra ebből a regényből, hogy ha megbolygatod a felszínt és a jelenleg "uralkodó" vallási irányzatot, akkor rá kell jönnöd, hogy előtte ugyanazon a helyen volt egy másik és előtte még egy másik és így tovább. Egymásra épülnek az épületek és egymásra épülnek a tanok is. Mindegyik hasznosít valamit az előd által lerakott alapokból. Az aktuális vallási irányzatnak természetesen van ellenpólusa is. Ez általában a babonák vagy a mágia világa. Jelen esetünkben ez természetesen a mágia, ahogy az a fülszövegből is kitűnik. Hogy ki melyik oldalra áll? Kiderül a könyvből, mert az író meghatározta szereplői útját. Vagy mégsem? Van szabad választás? Vagy csak nem vesszük észre a póráz hosszát és azt hisszük magunk döntünk a sorsunkról? Választhatunk? De meddig szabad a választás és honnan kezdődik az eleve elrendelés? Érdekes gondolatok, amelyek ott vannak a történetben is, ha jól figyelünk, akkor a nekünk szóló válaszokkal együtt. A vallásos fejtegetések mellett a mitológiai utalások is legalább olyan erősek. Az erkölcsi kérdéseket pedig még meg sem említettem.

A szerző által alkotott karakterek igazán élnek, a szemünk előtt fejlődnek, alakulnak. Ki pozitív, ki negatív irányban, de változik. A körülmények alakítják őket és mi végigkövetjük az oldalakon, hogy ki és miért indult el azon az úton, ahol éppen jelenleg tart, hogyan változott a külső hatások következményeként. A reakciók sokfélék, legalább, mint az emberek. Karakterábrázolás? Van bizony. Ennél kevesebbet el sem tudnék képzelni az író műveiben. Gyakorlatilag az egyes emberi érzések jelennek meg a szereplők jellemében. Van köztünk végletekig bosszúálló és a bosszú oltárán bármit feláldozni képes szereplő; jólelkű és igazságos; megtört, de megbocsátásra mindig képes; naív, a történettel sodródó, de szívünknek mégis kedves. Korántsem sablonos azonban ez az ábrázolás és a szereplőkre váró feladatok, döntések sora sem az.

Az egész regény egy hatalmas filozofikus fejtegetés az kegyelemről és annak különböző értelmezéseiről. Minden tettet több oldalról lehet megítélni és minden ítélet más nézőpontot tükröz. Ebből a regényből kiderül, hogy a kegyelem nem mindenkinek ugyanazt jelenti.
A történet nagyon komoly, nagyon sokrétű és nagyon mély gondolatok egész tárháza. Igazán elgondolkodtató és megfontolandó. Olyan ez a könyv, amelyet ha elolvastál, akkor még napokig keringenek a fejedben a gondolatok, a kérdések, az érzések. Nem hagy nyugodni. A keltett érzéseket pedig nagyon nehéz visszaadni, mert mélysége és sokrétűsége miatt minden olvasót máshogy érint meg a mondanivalója.
Igazán komoly és elgondolkodtató regény, amelyet bátran ajánlok minden igényes fantasyra szomjazó olvasónak. Az író sci-fi műveit olvasóknak is teljes nyugalommal tudom javasolni, hogy kísérjék el a szerzőt a fantasy területén tett látogatására. Nem fogják megbánni.

A könyvet köszönöm a Delta Vision Kiadónak!

Pontszám: 9

Kiadó: Delta Vision

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 368 oldal
Teljes ár: 2.990,- Ft

Eredeti cím: Hart's hope
Kiadói sorozat: Mesterművek Fantasy
Sorozatrész: 1.
Forrás: recenziós példány, kiadótól

Posted in: 9 pontos,Delta Vision,fantasy,könyvértékelés,MesterMűvek,Mesterművek Fantasy,Orson Scott Card,recenzió 2012