szombat, október 27, 2012
Shanara
A Trónok harcáról szóló bejegyzésem elején kifejtettem, hogy miért vonakodtam megírni a kötetről az értékelésemet. Nos kijelentem, hogy a vonakodásom elszállt és most már biztosan számíthattok a további kötetek értékeléseire is. Persze csak lassanként, mert ilyen terjedelmű művek elolvasásához azért nem kevés idő kell. :)
FIGYELEM! AZ ÉRTÉKELÉS AZ ELŐZŐ KÖTETRE VONATKOZÓAN SPOILERES INFORMÁCIÓKAT TARTALMAZ.
Robert király halálával trónigénylők, majd királyok tömege jelenik meg Westeroson. Ki azért gondolja, hogy ő a király, mert az előző uralkodó törvényes leszármazottjának hiszi magát, mások éppen ezt kérdőjelezik meg és saját személyüket tartják alkalmasnak a trónra vagy éppen csak támogatni akarják a saját elképzelésük szerinti uralkodót. Mindezek mellet nem feledkezhetünk el a Targaryenek trónköveteléséről sem. A lényeg, hogy Hét Királyságban történetünk kezdetén négy megkoronázott király létezik és vívja a csatáját, valamint még egy királynő tart igényt a trónra.
Hol is tartunk a történetben? Ned Stark halálát követően Yoren magával viszi a fiúnak öltöztetett Aryát. Megígérte neki, hogy elviszi Deresbe. Az észak felé vezető út azonban nagyon hosszú és... John az Éjjeli Őrség tagjaival kutatásba, felderítésbe kezd a Fal túloldalán. Deresben mindig kell lennie egy Starknak és ez a Stark jelenleg Bran. Tanulja és ellátja a földesúri szerepet. Tyrion az apja utasításának megfelelően megérkezik Királyvárba és megkezdi tevékenységét, mint a király segítője. Azaz megpróbálja helyrehozni azt, amit a nővére és az unokaöccse elrontott. Joffrey tovább kegyetlenkedik uralkodás címén. Megaláztatásainak célpontja a legtöbb esetben Sansa. Robb, mint Észak királya vívja csatáit és szerzi győzelmeit. Cathelyn pedig leginkább Robb követeként járja Westerost. Stannis és Renly Baratheon is csapatokat gyűjt és mindkettő a Vastrónra vágyik, de egymással nem szövetkezik. Westerostól távol, Daenerys egy helyet keres saját maga, a sárkányai és emberei számára.
A könyv felépítése hasonló az előző részhez. Váltott nézőpontokon keresztül bontakozik ki, bonyolódik tovább a szereplők és Westeros története. Két új nézőpont lép be ebben a kötetben. Az egyikük Davos, aki Stannis Baratheon király alattvalója, a másik Theon Greyjoy, aki elkezdi a saját útját járni. Davos érdekes nézőpontot jelentett, általa ismerjük meg Stannis királyt és motivációit, cselekedeteit. Theon beszámolóját és tetteit kevésbé élveztem, de az ő nézőpontjának köszönhetjük a Vas-szigetek és lakóinak részletesebb megismerését.
Ha az uralkodók oldaláról nézzük, akkor ez tényleg a királyok csatája, ha a történések oldaláról, akkor már kevésbé éreztem annak. Félreértés ne essék csaták azok vannak, csak éppen leírás nem igazán van róluk. Olvasunk stratégiákról, cselszövésekről, megtett előkészületekről, felvonulásokról, tárgyalásokról, de csataleírásról nem igazán. Általában onnan tudja meg az olvasó, hogy megtörtént és milyen végeredménnyel zárult az ütközet, a rajtaütés, hogy jön egy holló, megérkezik egy futár vagy egy katona elmondja a történéseket, végkifejletet. Kivételek persze mindig vannak, mert Királyvár ostrománál egy elég részletes leírást kapunk. Egy részéről legalábbis, mert utána az éppen aktuális szemlélőink és mesélőink különböző okok miatt elveszítik a történések fonalát.
A királyok csatája mellett az istenek csatájának is érzem ezt a könyvet. Hiszen vannak itt régi istenek, az Elsők istenei, a Starkok istenei, a Hét, a Fény Ura, a Vízbefúlt Isten és még számtalan más entitás, akihez így vagy úgy, de imádkozik Westeros és a környező területek lakossága.
Véleményem szerint egy kicsit keveset kaptunk ebben a részben John és Daenerys történetrészeiből. Arya esetében pedig úgy érzem, mintha nem haladna sehova, csak egy helyben toporogna a története. Talán majd a következő részben eljutunk vele valahova. Nagyon tetszett viszont Bran cselekményszála. Úgy gondolom, hogy az őhozzá kapcsolódó események is hangsúlyosabbak lehetnek a következő kötetben. bíztam benne, hogy Cathelyn hazafelé veszi végre az útját, de ez nem következik be ebben a kötetben. Egyéb események miatt nem is igazán tudom, hogy erre mikor kerülhetne sor. Nagyon jó lenne és igazán értékelni tudnám, ha a Kardok vihara című részben a királyok helyzete is elmozdulna valamerre vagy legalább a trónkövetelők száma csökkenne.
Az véleményem továbbra is az a könyvről, a sorozatról, hogy egyik részről zseniális a cselekménye, a megjelenítés, a szereplők karaktereinek kidolgozottsága, más részről egy kicsit túlírtnak, rétestészta jellegűnek érzem. Most még az az érzés sincs bennem, mint az első kötet végén, hogy kapunk egy lezárás félét, hanem erős függővéget éreztem. A legnagyobb bajom azonban az, hogy alig haladtunk valamerre. Mindegyik bábu elmozdult egy kicsit, némelyik felbukott, feldőlt, de nagyon lényeges változás, előrelépés nem történt. Továbbra is egy nagy és mindent eldöntő játszma előkészítését kapjuk. Én legalábbis így éreztem. De a sorozat továbbra is jó, a szerzőt továbbra is a zseni kategóriába sorolom. Mindenképpen várólistás a folytatás. Az összes. Nagyon érdekel, hogy hova is fogunk kilyukadni a végére. Remélhetőleg maradéktalanul papírra is tudja majd vetni az elképzeléseit.
FIGYELEM! AZ ÉRTÉKELÉS AZ ELŐZŐ KÖTETRE VONATKOZÓAN SPOILERES INFORMÁCIÓKAT TARTALMAZ.
Hol is tartunk a történetben? Ned Stark halálát követően Yoren magával viszi a fiúnak öltöztetett Aryát. Megígérte neki, hogy elviszi Deresbe. Az észak felé vezető út azonban nagyon hosszú és... John az Éjjeli Őrség tagjaival kutatásba, felderítésbe kezd a Fal túloldalán. Deresben mindig kell lennie egy Starknak és ez a Stark jelenleg Bran. Tanulja és ellátja a földesúri szerepet. Tyrion az apja utasításának megfelelően megérkezik Királyvárba és megkezdi tevékenységét, mint a király segítője. Azaz megpróbálja helyrehozni azt, amit a nővére és az unokaöccse elrontott. Joffrey tovább kegyetlenkedik uralkodás címén. Megaláztatásainak célpontja a legtöbb esetben Sansa. Robb, mint Észak királya vívja csatáit és szerzi győzelmeit. Cathelyn pedig leginkább Robb követeként járja Westerost. Stannis és Renly Baratheon is csapatokat gyűjt és mindkettő a Vastrónra vágyik, de egymással nem szövetkezik. Westerostól távol, Daenerys egy helyet keres saját maga, a sárkányai és emberei számára.
A könyv felépítése hasonló az előző részhez. Váltott nézőpontokon keresztül bontakozik ki, bonyolódik tovább a szereplők és Westeros története. Két új nézőpont lép be ebben a kötetben. Az egyikük Davos, aki Stannis Baratheon király alattvalója, a másik Theon Greyjoy, aki elkezdi a saját útját járni. Davos érdekes nézőpontot jelentett, általa ismerjük meg Stannis királyt és motivációit, cselekedeteit. Theon beszámolóját és tetteit kevésbé élveztem, de az ő nézőpontjának köszönhetjük a Vas-szigetek és lakóinak részletesebb megismerését.
Ha az uralkodók oldaláról nézzük, akkor ez tényleg a királyok csatája, ha a történések oldaláról, akkor már kevésbé éreztem annak. Félreértés ne essék csaták azok vannak, csak éppen leírás nem igazán van róluk. Olvasunk stratégiákról, cselszövésekről, megtett előkészületekről, felvonulásokról, tárgyalásokról, de csataleírásról nem igazán. Általában onnan tudja meg az olvasó, hogy megtörtént és milyen végeredménnyel zárult az ütközet, a rajtaütés, hogy jön egy holló, megérkezik egy futár vagy egy katona elmondja a történéseket, végkifejletet. Kivételek persze mindig vannak, mert Királyvár ostrománál egy elég részletes leírást kapunk. Egy részéről legalábbis, mert utána az éppen aktuális szemlélőink és mesélőink különböző okok miatt elveszítik a történések fonalát.
 |
| Csak érdekességként, hogy ilyen is van. Lehet, hogy szerezni kellene egyet. :) |
Véleményem szerint egy kicsit keveset kaptunk ebben a részben John és Daenerys történetrészeiből. Arya esetében pedig úgy érzem, mintha nem haladna sehova, csak egy helyben toporogna a története. Talán majd a következő részben eljutunk vele valahova. Nagyon tetszett viszont Bran cselekményszála. Úgy gondolom, hogy az őhozzá kapcsolódó események is hangsúlyosabbak lehetnek a következő kötetben. bíztam benne, hogy Cathelyn hazafelé veszi végre az útját, de ez nem következik be ebben a kötetben. Egyéb események miatt nem is igazán tudom, hogy erre mikor kerülhetne sor. Nagyon jó lenne és igazán értékelni tudnám, ha a Kardok vihara című részben a királyok helyzete is elmozdulna valamerre vagy legalább a trónkövetelők száma csökkenne.
Az véleményem továbbra is az a könyvről, a sorozatról, hogy egyik részről zseniális a cselekménye, a megjelenítés, a szereplők karaktereinek kidolgozottsága, más részről egy kicsit túlírtnak, rétestészta jellegűnek érzem. Most még az az érzés sincs bennem, mint az első kötet végén, hogy kapunk egy lezárás félét, hanem erős függővéget éreztem. A legnagyobb bajom azonban az, hogy alig haladtunk valamerre. Mindegyik bábu elmozdult egy kicsit, némelyik felbukott, feldőlt, de nagyon lényeges változás, előrelépés nem történt. Továbbra is egy nagy és mindent eldöntő játszma előkészítését kapjuk. Én legalábbis így éreztem. De a sorozat továbbra is jó, a szerzőt továbbra is a zseni kategóriába sorolom. Mindenképpen várólistás a folytatás. Az összes. Nagyon érdekel, hogy hova is fogunk kilyukadni a végére. Remélhetőleg maradéktalanul papírra is tudja majd vetni az elképzeléseit.
Pontszám: 9 pont
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2008.
Terjedelem: 976 oldal
Teljes ár: 3.499,- Ft
Teljes ár: 3.499,- Ft
Eredeti cím: A Class of Kings
Sorozat: A tűz és jég dala
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2009.)
Sorozat: A tűz és jég dala
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2009.)
Posted in: 9 pontos,A tűz és jég dala ciklus,Alexandra,fantasy,G. R. R. Martin,könyvértékelés,sárkány,újraolvasás
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése