Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2014. október 14., kedd

Leigh Bardugo: Árnyék és csont (Grisa-trilógia 1.)

A blog legtöbb - majdnem minden - posztját egyedül írom, de közben teljes erőbedobással munkálkodom azon is, hogy a barátnőimet rábeszéljem arra, időnként ők is jelenjenek meg ezen a felületen az írásaikkal. Egyrészt azért, mert ez a kibontakozás egy egészen különleges formája, másrészt azért, mert - folyamatos húzódozásuk és önbizalomhiányuk ellenére - a véleményeik és a stílusuk érdemes arra, hogy mások is megismerjék őket. Az önálló posztok megjelentetésétől még messze állnak (pedig ezzel az én vállamról is levennék valamelyest a terhet), de arra már sikerült rávennem őket, hogy közösen alkossunk véleményt egy könyvről - ez főleg akkor fordul elő, ha egy időben olvastuk az adott művet. Ezért jött létre a blog "2 in 1" rovata. Zsorzsi már beadta a derekát korábban, amikor Neil Gaiman Óceán az út végén című könyvéről mondtuk el közösen a véleményünk, most pedig Szirmocska engedett a "gyengéd" erőszaknak. Bár, akik a moly.hu oldalon ismerősek, azok már olvashatták ezeket a mondatokat, de hátha van olyan is, aki itt ismerős és nem ott. :)

Értékelés: 8/10
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 376 oldal
Fordította: Varga Csaba Béla
Borító ár: 2.999,- Ft /3.999,- Ft
A mű eredeti címe: Shadow and Bone
Sorozat: Grisa-trilógia
Folytatás: Siege and Storm, Ruin and Rising
Kiegészítő novellák: The Demon in the Wood,
The Witch of Duva, The Tailor,
The Too-Clever Fox, Little Knife
Műfaj: YA fantasy
Ravka lakosságának egy része különleges képességekkel rendelkezik, ők a Grisák, amolyan varázslók, mágusok vagy valami hasonló. A lényeg, hogy mindegyiküknek van valamilyen különleges képessége és ezek szerint csoportokra is lehet őket osztani: léteznek közük Korporálok, akik az élet és a halál fölött rendelkeznek, Étherálok, akik tulajdonképpen idézők és a Matyeriálok, azaz a fabrikátorok, akiket legegyszerűbben a műszakiak kifejezéssel lehetne megnevezni. Ők alkotják Ravka második hadseregét, a mágikus vonalat, a vezérük pedig nem más, mint az Éjúr.

Ravka területileg megosztott, ugyanis az ország közepén található egy "beltenger", vagyis egy Árnyzóna, amelyen átkelni igencsak veszélyes, a Zónában "lakó" volkrák vadásznak az emberre és megtizedelik az átkelők létszámát.

Alina, a kartográfus lány ezrede is éppen a Zónán való átkeléshez készülődik, a lány és gyerekkori barátja, Maljev egy hajóra kerül. Az átkelés nem sikerül, a konvoj ellen támadást indítanak a volkrák és először Alina, majd pedig Mal kerül veszélybe, megmentik egymás életét, ki-ki a maga módszere szerint - ez viszont azt jelenti, hogy az Alinában eddig rejtőző erő - a nem mindennapi helyzet következményeként - utat tör magának a külvilág felé.

Ez tehát a történet váza és akkor most nézzük a különvéleményeket - amelyek azért nem is különböznek olyan sokban egymástól. Talán nem véletlen a barátság, a közel azonos ízlésvilág. :)


Forrás: ITT
Talán úgy stílusos, hogy pont ennél a könyvnél kényszerültem engedni annak a bizonyos „gyengéd” (lehet valahogy fokozni az idézőjelet?) erőszaknak. Hiszen nem csak egyszerre olvastuk Shanarával, de oda-vissza vittük egymást a bűnbe. Szinte rögtön felfigyeltünk rá a várható megjelenések között és nagyjából egy időben fel is került mindkettőnk elolvasandók listájára. Végül én csábultam el előbb, de annyi csavar azért van a sztoriban, hogy nem magamnak szereztem be az első példányt. Szülinapi ajándékként megvettem Shanarának és némi extra csokival igyekeztem leplezni, hogy kivételesen hasznot is kívánok húzni a megajándékozásából.

Persze, ahogy általában lenni szokott, amikor túlbecsülöm az önuralmamat, illetve alá az ő meggyőzőképességét, a tervem, hogy majd jól előolvastatom vele és biztosra megyek, nem vált be. Még bele se fogott az olvasásba, amikor megkezdte fertőző tevékenységét. Néhány szó és más bloggerektől begyűjtött meggyőző kép mutogatása bőven elég volt, hogy öt percen belül a kosaramban landoljon a könyv. Annak azért örülök, hogy legalább elkezdeni én kezdtem el hamarabb. Még akkor is, ha ezt a bravúrt a befejezésnél már nem sikerült megismételnem.

Forrás: ITT
A kiadás valami gyönyörű! Már önmagában a térkép is elég lenne, hogy villámsebesen rajongó üzemmódba kapcsoljak (hiába no, szakmai ártalom), de a díszített betűk, a különféle stílusok is megragadóak és tökéletesen illenek a történet elején kibontakozó erős hangulathoz. Ennek köszönhetően a dolgos-őrült hétköznapok közepette is képes volt elvarázsolni.

Az események kellően titokzatosak és rejtélyesek ahhoz, hogy nagyjából a regény első harmadáig fokozódjon a feszültség és az elégedettségem. Aztán következett egy lassabb tempójú, érdektelenebb, néha a mitvegyekfel, jajistenemezaruha, úristenmegcsókolt, nemvagyokelégjóneki szintjéről épphogy csak elmozduló középső szakasz, ahol határozottan gyengébbnek éreztem a történetet. Az addig jól építkező világ és a misztikum sajnos a háttérbe szorult.

Forrás: ITT
Az utolsó harmadban szerencsére ismét magához tér a regény és visszakanyarodunk az oroszos hangulathoz, ami feledteti a bukdácsoló történések és karakterek hibáit. A végkifejlet pedig, már amennyire egy trilógia első részénél lehet ilyesmiről beszélni, a fordulatok és a világalkotás színvonalát nézve a regény elejéhez mérhető. 
Olvasás közben eszembe jutott, hogy talán érdemesebb lett volna nem E/1-ben megírni. Alina rövid, tőmondatokban gondolkozik, így a fele hangulat odavész és a stílusa néhol már zavaróan egyszerű. A többszempontú leírás vagy egy elbeszélő árnyalhatta volna a határozott vonalakkal megrajzolt, de alapvetően fekete-fehér szereplőket is.


A folytatás azért érdekel. Mindenképp. De nagyon remélem, hogy mind a történetvezetés, mind pedig a karakterábrázolás fejlődni fog, kap valami egyediséget. Mert a világa, hangulata különleges színfolt és kár lenne nem kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.





Hogy ezek után mi az, amit én még elmondhatnék? Sok újdonságot már semmiképpen sem, de azért a szokásos szószátyár stílusban kifejtem a véleményem. :)

Forrás: ITT
Azt mindenképpen meg kell említenem, hogy a könyvet ajándékba kaptam - Szirmocskától. :) Persze előtte megérdeklődte nálam - finoman, olyan Szirmocskás stílusban -, hogy érdekel-e és én őszintén bevallottam neki, hogy igen, szemezgetek a regénnyel, mert az egymás után felbukkanó rajongó stílusú értékelések és egy bizonyos, az Éjúr mosolyát megjelenítő gif teljesen a hatásuk alá vontak. Ennyi elég is volt, hogy alig egy hónappal később az egyik díszcsomagolás alól ez a kötet bukkanjon elő, és én nagyon örültem neki.

Ilyen előzmények után mit adott nekem a regény? Sajnos nem annyit, amennyit az előzetes vélemények után elvártam tőle. Na, igen, ilyen az, amikor túl sok lelkes véleményt ismerek meg, mielőtt még belekezdenék az olvasásba és az elvárásaim befolyásolják az olvasási élményemet.
Mielőtt még megkezdődne a kődobálás, és maga alá temetne az egyre szaporodó kőhalom, azért az utolsó szó jogán elmondanám, hogy a történet jó, nagyon is jó... csak nem olyan mértékben, mint amit az előzetes véleményeket követően vártam tőle.

A mosoly, amely olyan végzetes
hatással volt rám. (Forrás: ITT)
A hangulat már az első oldalakon képes volt megragadni, sőt már a térképpel megalapozta a különleges érzést, amelyet az olvasott szöveg még képes volt növelni. Egy darabig... Na, de ne ugorjunk ennyire előre. Az alapötlet ha nem is éppen egyedi, de kellően más, és ez pont elég ahhoz, hogy jó és érdekes legyen. A grisákkal teli világ nagyon tetszett, lubickoltam a világ által bennem keltett érzésben.

Ráadásként a két főhős közötti érzelmek nem instant jellegűek, hanem gyerekkori emlékeken és közösen megélt élményeken alapulnak. Szóval mindent összevetve a hangulat fantasztikus volt, a világ elég összetettnek tűnt, a történet előre haladásával a feszültség fokozatosan növekedett, majd egyszerűen kirobbant, és szó szerint letaglózott - ahogy az Alinából kiáradó erő is befolyásolta a körülötte lévők életét.

Ami ez után következett, az nem okozott hatalmas meglepetést, de egy részét még így is a könyvhöz szegezve olvastam: az Éjúr feltűnése, a különböző képességek, az utazás viszontagságai és az átélt izgalmak továbbra képesek voltak pórázon - akarom mondani a könyv mellett - tartani. Onnantól kezdve viszont, hogy a csapat megérkezett a Kis Palotába, a történet leült a számomra, átment az egész egy középiskolai lánycsapat egymással történő vetélkedésének paródiájába, a tanórák és gyakorlatok végtelen sorának taglalásába, valamint a hiszékeny és tudatlan kislány ámításába, illetve az irányításához szükséges befolyás megszerzésének senkit sem kímélő vetélkedésébe.

A középső, kissé laposabb részt követően a regény vége ismét képes volt felidézni a kezdeti oldalak hangulatát, hozta azt a színvonalat. A cselekmény részben kiszámítható, részben pedig megdöbbentő. Az események még nem is annyira, de a szereplők annál inkább képesek voltak meglepetéseket okozni a számomra. A befejezés tetszett, a folytatás sok lehetőséget rejt még magában és kíváncsi is vagyok rá, hogy miként is alakul majd a főszereplők további sorsa.

Ami a fő csalódást okozta: az Éjúr körüli nagy felhajtás teljesen megzavarta a fejemet, és sajnos - így utólag már tudom - negatív irányba befolyásolt, mert bár a karaktere nagyon érdekes, mégsem éreztem azt a "mindentképesvagyokfelálldozniérte" érzést olvasás közben. Sajnos a másik fél, Mal sem lett igazán a szívem csücske, nem tudott közel kerülni hozzám, így viszont nincs igazán kiért rajongani - a férfi főszereplőket nézve. Alina? Vele kapcsolatban is felemás érzéseim vannak: hol ugyanazokat a lépéseket tettem volna magam is, mint ő, hol pedig felpofoztam volna azokért a hülyeségekért, amiket elkövetett. Összességében azonban fejlődőképes és egészen jó női karakter.

A végére már csak egy megállapításom maradt: ha ezt a történetet nem kötik gúzsba a YA kategória szabályai, akkor olyan, de olyan sztori lehetett volna belőle, hogy abba minden idegvégződésem belesajdul. No persze, ez még most sem kizárt, mert az alapok kellőképpen jók és a szerző stabilan fektette le az előzményeket, a szabályokat - éppen ezért a folytatást olvasni akarom és fogom is. Ígérem, hogy be is számolok (vagy beszámolunk?) majd róla.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons