Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2016. május 29., vasárnap

Várólista - 2016. május


Az áprilisban megrendezésre kerülő könyvfesztivál és a júniusi könyvhét között mindenki vesz egy nagy levegőt: a kiadók és az olvasók is. Májusban valamennyivel kevesebb a megjelenés, mert a nagy roham egyik része már lezajlott az előző hónapban, a következő pedig még előttünk van. Azonban minden törvényszerűség és elvárás ellenére is jelennek meg könyvek májusban is, némelyiken pedig még a szemem is megakadt.


Az Agave Könyvek határozottan jó tempóban jelentette meg Pierce Brown Vörös lázadás trilógiájának részeit, melynek harmadik kötete, a Hajnalcsillag május közepén került a boltokba. A regény terjedelmesebb, mint a megelőző kötetek, és az eddigi olvasói vélemények nagyon pozitívak. Bár én még csak az első kötetet olvastam (hamarosan a poszt is várható), de már megrendeltem ezt a részt is.

Jo Walton Mások között című regényét már legalább egy éve ígérgeti a Metropolis Media, akkor lebegtette meg első alkalommal a megjelenés tényét, és én azóta várok erre a könyvre. Most végre megjelent, viszont mindez olyan csendben történt, hogy a nagy várakozásban még én is alig vettem észre. De végül csak felfigyeltem rá, és így a Ti figyelmetek is fel tudom hívni a regényre.

Az Athenaeum Kiadó a tavalyi évben szerzőválogatást tartott, amelynek eredményeként az idei évben sorra jelennek meg a kiadó gondozásában első könyves magyar szerzők regényei. Bár a név megtévesztő (hozzászoktunk már ehhez), de Norbert Winney személyében egy újabb magyar szerző kötetéről van szó. A Sárkányok, farkasok & almák fülszövege figyelemfelkeltő, a borítójára pedig csak annyit lehet mondani, hogy egyszerűen gyönyörű.


Amy Kathleen Ryan Ragyogás trilógiája azon ifjúsági sorozatok közé tartozik, amely szerintem méltánytalanul elhanyagolt kis hazánkban, nem kapja meg azt az elismerést és rajongást, amelyet igazából megérdemelne. Ennek oka nem más, mint hogy nem csöpög a romantikától, nem ragad a sziruptól, hanem helyén kezeli mindezt és helyette a történetre, komoly témákra helyezi a hangsúlyt. Éppen ezért féltem is tőle, hogy a Maxim Kiadó végül úgy dönt, a trilógia harmadik kötete már nem is fog megjelenni, de ez a félelmem most már semmivé lett, mert a Láng már ott sorakozik a könyvesboltok polcain és várja a vásárlóit. Csak azt a rózsaszínbe hajló borítót tudnám felejteni...

David Levithan egyszer már leírta ezt a történetet a Nap nap után-ban, de ezúttal a másik szereplő, Rhiannon szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket és az érzéseket. Az Egy másik nap tehát az Every day-sorozat második kötete, és vélhetően ugyanannyira kedvelhető, mint az első rész - bár bevallom, hogy még azt sem olvastam.

A Könyvmolyképző Kiadó megjelenései között az utóbbi egy-másfél évben jelentős mennyiséget képviselnek a romantikus, adott esetben erotikus jeleneteket is bőven tartalmazó kötetek. Sarah McLean korábban már bizonyított a hazai olvasóknak a magyarul megjelent két kötettel - A csábítás kilenc szabálya, A hódítás tíz szabálya. Az egymáshoz lazán kapcsolódó, de önállóan is olvasható regényeket tartalmazó sorozat harmadik kötetének megjelenését - amely a Tizenegy botrány egy herceg meghódításához címet viseli - már lelkes olvasótábor várta. Magam is kíváncsi vagyok történetre.

Májusra tehát ennyi. Panaszt úgy gondolom hogy senki sem tehet, mert ebben a hónapban is sorozatbefejező részek, új szerzők történetei, ifjúsági kötetek és könnyed kikapcsolódást jelentő botrányok élvezetes leírásai közül válogathatunk.
Hogy mi lesz júniusban? Hatalmas könyvdömping, rengeteg jó regény megjelenése. A júniusi poszt sokkal hosszabb lesz ennél - igyekszem majd vagy tematika, vagy pedig kiadó szerint csoportosítani majd a sok jó könyvet.


2016. május 25., szerda

Orson Scott Card: Kristályváros (Teremtő Alvin 6.)

Mire az ember lánya - vagy akármelyik olvasó - eljut egy sorozat hatodik kötetéig, addigra már kialakul benne egyfajta elvárás a korábbiakban átéltek, az író közvetítésével átadott élmények alapján. Ha pedig az adott olvasó imádta és csodálta, de minimum kedvelte a történeteket, az egyes kötetekbe sűrített mondanivalókat, akkor akaratlanul is különösen magasra helyezi az a szintet, amelyet a folytatásnak el kell érnie. Nem éppen csekély kihívás ez a szerzőnek sem, sőt...
Szerencsés helyzetben vagyok, mert amíg eredeti nyelven nagyon sokat, hosszú éveket vártak a rajongók a Teremtő Alvin sorozat hatodik részének megjelenésére, addig idehaza - az új kiadás köteteinek megjelenését követve - egymást követően, viszonylag rövid időtartamon belül vehettük a kezünkbe a folytatásokat.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 486 oldal
Eredeti cím: The Crystal City
Fordító: Horváth Norbert
Borító ár: 3.490 ,- Ft
Sorozat: Teremtő Alvin
Előzmény:
1.) A hetedik fiú
2.) A rézbőrű próféta
3.) Kovácsinas
4.) Vándorlegény
5.) Fáklya
Folytatás:
7.) Master Alvin
Kategória: fantasy, alternatív történelem,
bűbájosság, vallás
Akciós vásárlás a Delta Vision Webáruházban:
nyomtatott, illetve ekönyv formátumban.

A szerző további művei:
Végjáték, A Holtak szószólója, Fajirtás,
Az elme gyermekei,
Ender árnyéka, A Hegemón árnyékában,
Árnyékbábok,
Múltfigyelők, Bűvölet, A kegyelem ára
Teremtő Alvin fejlődésének története nem csak a regényben érdekes, hanem keletkezésének szempontjait figyelembe véve is. Az első három kötet mindössze egy-egy év különbséggel jelent meg, talán ezért is éreztem olvasás közben ezeket az első részeket a leginkább egységesnek. A Vándorlegény nyomdába kerülésére hat évet kellett várniuk a rajongóknak, a Fáklya történéseinek papírra vetése pedig újabb három évet vett igénybe a szerző részéről. A Kristályváros eseményeit újabb öt év elteltével, 2003-ban ismerhették meg "Alvin követői", a befejező kötetre pedig azóta várnak a történetet eredeti nyelven olvasók - és most már mi, magyarok is beállhatunk a várakozók sorába. A szerző védelmében azért meg kell említenem, hogy a köztes időszakokban sem ült a babérjain, hiszen más sorozatokat is visz, valamint önálló regényei is jelentek meg szép számmal, mégis... Valamiért azonban még a korábbiakban leírtak ellenére is úgy tűnik, mintha egyre nehezebben menne, egyre nagyobb kihívásokat jelentene a számára Alvin történetének elmesélése.

Sajnos ezek a - kényszerű? - szünetek akaratlanul rányomják a bélyegüket a regényekre is. Nem, nem akarom megcáfolni magamat, az általam korábban leírtakat és most lehúzni a kötetek színvonalát, mert az nem a szívemből jönne. Minden egyes rész olvasását élveztem és próbáltam megtalálni bennük a varázst, amit az első részek olvasása ültetett el bennem - és ez többnyire sikerült is -, de magamnak is be kell vallanom, hogy a Fáklya  és a Kristályváros már nem tudta ugyanazt az élményt adni a számomra, mint a kezdetek. Talán maga a szerző is egyre nehezebben rázódik vissza Alvin történetébe? Nem hiszem, hogy erre rajta kívül bárki más is tudná a választ.

Ennyi bevezető és fejtegetés után azt hiszem ideje rátérni magára a regényre. Hol is tartunk? Eltelt néhány év az előző kötet eseményei eseményei óta, Alvin már a harmincas éveit tapossa. A gyermeke, akivel Peggy az előző kötet végén várandós volt, a vártnál korábban született, és még Alvin sem volt képes életben tartani. Peggy most ismét állapotos, de időbe telt, amíg összeszedte a bátorságát és bevállalta a második terhességet. Történetünk elején Alvin Nueva Barcelona (korábban New Orleans) városába érkezik, Peggy küldte el erre az útra - bár az okokról és a miértekről szokás szerint nem mondott semmit, ahogy arról sem, hogy mit is kellene itt tennie a férjének és kísérőinek. Alvin tehát megérkezik a városba és maga próbálja megtalálni ideutazásának értelmét. Teszi azt, amit egyébként is szokott: segít az embereknek - hol ezzel, hol azzal. Elsőként is vizet hord a kútról, de látva annak szennyezettségét megtisztítja a vizet, majd egy beteg asszonyt gyógyít meg - ezzel pedig akaratlanul is beindítja azt a láncreakciót, amely a későbbi események bekövetkeztéhez vezet.

Nagyon élveztem a kötet elején Alvin monológját és morfondírozását arról, hogy ő mennyire különleges és milyen ellenségei voltak, valamint arról, hogy már azok is messze elkerülik, ebből pedig azt a következtetést vonja le, hogy kudarcot vallott a neki szánt küldetés teljesítése közben. Nem mondom, hogy nem jutott eszembe magamnak is ugyanez, de elnéző vagyok Alvinnal szemben, hiszen nem szuperhős ő, hanem egy egyszerű ember, aki egy hetedik fiú hetedik fia - ezzel együtt pedig egy különleges képesség birtokosa.

A regény eleje, Alvin gondolatai, az okok és okozatok kialakulása lekötött, a stílust ismerősnek találtam, a kellemes érzések ismét átjártak és jól esett újra elmerülnöm a történetben. Régi ismerősként üdvözöltem Arthur Stuart-ot és egyre pimaszabbá váló modorát, jókat kacagtam Alvinnal folytatott szócsatáin, és ismét csak csodáltam a szerzőt azért, mert a tanulás és tapasztalás fontosságát - amely komoly téma - könnyeden és szórakoztatóan tálalta és adta át. Az új szereplők közül Abraham Lincoln emelkedik ki leginkább - és ebben nem csak a magassága, de bizony a karaktere is közrejátszik. Abe gondolkodásmódjának és életszemléletének megnyilvánulásait pedig legalább olyan élvezet volt olvasni, mint Arthur Stuart - eléggé kétértelmű - beszólásait.

Onnantól kezdve azonban, hogy Alvin - akaratlanul is - a hatezer menekült vezetőjévé válik, már nem tudott annyira lekötni a történet. A bibliai párhuzamok eddig is ott voltak minden kötetben, de egyikben sem ennyire nyilvánvaló módon, és ez bizony nem az a fordulat volt, amelyről annyira olvasni szerettem volna. Hiába a kristályhíd és a Pusztító újbóli támadása, hiába Calvin felbukkanása és külön vállalkozása, hiába Peggy és Bizony Cooper szála, valamint minden további csoda, az egész valahogy nagyon erőltetettnek tűnt, illetve minden eredetiséget nélkülöző másolásnak.

Újdonságot jelentett számomra a kötet szövegének szedése: egy kiadói döntés eredményeként a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb lett a betűméret, ezáltal a szemnek is sokkal kényelmesebb az olvasás. A másik meglepetést a kötet elején található két - Észak-Amerika politikai, illetve földrajz jellemzői bemutató - térkép jelentette. Ezt már az első résztől kezdve hiányoltam, és most nagyon élveztem a böngészését.

Az események vége szépen lezárt, ha nem tudnám, hogy a szerző tervezi a folytatást, akkor könnyen el tudnám képzelni, hogy ez a történet vége. Ugyan ott van a szövegben és a szereplőben is a folytatás lehetősége, de ezzel a befejezéssel is elégedett lennék

Szerettem volna ugyanolyan elégedettséggel befejezni ezt az olvasást is, mint a korábbiakat, de ez a vágyam sajnos most nem teljesült. Nem tudom, hogy mennyire befolyásoltak az elvárásaim, de jelenleg úgy érzem, hogy ez a regény a sorozat legkevésbé kiemelkedő része, a benne foglalt eseményeket pedig - bármennyire is fáj ezt kimondanom - a teljes történetfolyam leggyengébb láncszemének gondolom.


2016. május 21., szombat

Amerika Kapitány - Polgárháború (Marvel 13.)

Rendhagyó értékelés következik, mert kivételesen nem a könyves, hanem a filmes élményeimről értekeznék egy keveset. Tudom, hogy a Marvel filmeknek azért van némi nyomdatermékhez köthető alapja a képregények miatt, ezért úgy döntöttem, hogy ennek a posztnak itt a helye - egy könyves blogon.
Hatalmas elmaradást hoztam be a tavalyi évben, amikor a kronológiai sorrendet figyelembe véve egymást követően daráltam le a Marvel Univerzumhoz tartozó filmeket - a kapcsolódó sorozatok egy részével jól állok, de ezen a téren van még mit pótolnom. Mindegy, hogy a filmekről vagy a sorozatokról van szó, mindkettő esetében imádtam az összefüggéseket, a nyilvánvaló kapcsolódásokat, vagy az éppen csak alig észrevehető apró utalásokat. Mára elérkeztem oda, hogy naprakész vagyok a mozifilmekkel és ha elkészül egy újabb Marvel film, akkor annak moziban történő megtekintése - természetesen 3D-ben - kötelező program.

Magyar cím:
Amerika Kapitány - Polgárháború
Hossz: 146 perc
Sorozat: Amerika Kapitány 3. / Marvel 13.
Magyar bemutató: 2016. május 05.
Amerikai cím: Captain America - Civil War
Amerikai bemutató: 2016. május 06.
Stílus: akció, sci-fi, kaland, thriller
Rendező: Anthony Russo, Joe Russo
Főbb szereplők:
Amerika Kapitány/Steve Rogers (Chris Evans)
Vasember/Tony Stark (Robert Downey Jr.)
Fekete Özvegy/Natasha Romanoff (Scarlett Johansson)
Sólyom/Sam Wilson (Anthony Mackie)
Sólyomszem/Clint Barton (Jeremy Renner)
Skarlátboszorkány/Wanda Maximoff (Elisabeth Olsen)
Vízió (Paul Bettany)
Hangya/Scott Lang (Paul Rudd)
Tél katonája/Bucky Barnes (Sebastian Stan)
Pókember/Peter Parker (Tom Holland)
Fekete Párduc /T'Challa (Chadwick Boseman)
Hadigép/James Rhodes (Don Cheadle)
Ross tábornok (William Hurt)

Szóval az a helyzet, hogy a héten moziban voltam, és Amerika Kapitány - Polgárháborút néztem - természetesen 3D-ben. Most pedig megosztanám veletek a tömör véleményem.

Történet:
Az újjáalakult Bosszúállók csapata az emberiség védelmének célját tűzte ki maga elé, azonban a legújabb bevetésük kudarccal - és nagyszámú emberi áldozattal - zárul. Az akciónak nem várt politikai következményei vannak, egyre nő a politikai nyomás, amely azt akarja elérni hogy a Bosszúállók ne önállóan tevékenykedő csoport legyenek, hanem tartozzanak egy szervezet irányítása és felügyelete alá. A csoport tagjainak véleménye nem egységes: van, aki támogatja az egyezményt, és van, aki nem ért vele egyet. A két oldal még inkább eltávolodik egymástól, amikor robbantással és terrorcselekménnyel vádolják Rogers Kapitány gyerekkori cimboráját, Bucky Barnes-t, vagyis a Tél katonáját. Az egyik csapat azért kel útra, hogy megvédje Bucky-t, a másik azért, hogy elkapja és megbüntesse őt.

Összefüggések:
Szokásos szoros kapcsolódás a korábbi történetekkel, amely nem csak a korábbi eseményre való utalásokban mutatkozik meg, hanem a csapat tagjai által átéltekben is. Mindenkinek megvan a maga problémája, mindenki másként dolgozza fel a helyzeteket és keresi rá megoldást - a régmúlt pedig szorosabban tartja a kezében a szuperhősöket, mint
azt ők maguk egyáltalán sejteni merik.
Igazság szerint én nem annyira Amerika Kapitány résznek éreztem ezt a filmet - annak ellenére sem, hogy kétségtelenül ő az egyik megkerülhetetlen szereplő ebben a két órás történetben, a másik pedig Bucky Barnes -, hanem inkább amolyan csonka szereplős Bosszúállóknak.
Érdemes megnézni, sőt meg is kell, mert ez a film lényeges dolgokat ad hozzá a Marvel Univerzum már eddig is összefonódásokkal teli eseményeihez, és aki kihagyja, elképzelhetően nehezen fogja tudni megérteni és követni a későbbi személyes konfliktusokat.

Amerika Kapitány és csapata (bár a képről hiányzik:
Skarlátboszorkány és Hangya)
Szereplők:
Igazából majdnem mindenki jelen volt ebben a filmben, aki a korábbi Bosszúállók-ban főszerepet játszott - egyedül csak Hulk és Thor hiányzott a csapatból. Mindenki hozta is a szokásos formáját és rendesen kitett magáért: az akaratok szinte vég nélkül feszültek egymásnak, hatás pedig nem maradt el - és ezzel még nincs vége, még semmi sincs lezárva. A régiek közül Amerika Kapitány, Vasember, a Fekete Özvegy, Sólyomszem, Sólyom és Hadigép alkotta a csapatok kemény magját, akik mellett felbukkantak az utóbbi filmek lényeges szereplői, vagyis Vízió, Skarlátboszorkány és Hangya.

Vasember és csapata
(innen pedig Pókembert felejtették le)
Új szereplők:
A régi és a kevésbé megszokott hősök mellet felbukkantak új arcok - vagy inkább maszkok - is, akik egy részről jól kiegészítették azt a csapatot, amelyet valamilyen ok miatt választottak, más részről érdekesebbé - és szórakoztatóbbá is - tették a többi szereplő játékát és összecsapását. Kik is az újak? Felbukkan, majd azonnal oldalt is választ egy Fekete Párduc, akit személyes indokok mozgatnak és mérhetetlen düh fűt. Kapunk egy fiatal, tapasztalatlan, de annál beszédesebb és szórakoztatóbb Pókembert - aki egyébként kifejezetten kellemes meglepetést jelentett a számomra: szereplőválasztás és a nyújtott alakítás szempontjából is. Éééés... Zsákos Bilbó! Vagyis Martin Freeman - akinek szerepe van, de nem nevezik nevén. Viszont örültem neki, hogy ebben a filmben (is) láthattam.

Akciójelenetek:
Rengeteg akciójelent van a filmben, amelyek eléggé látványosak és mozgalmasak ahhoz, hogy ne érhesse kifogás a rendezőt és a stúdiót. Van, amikor csak a rohanás és a csihi-puhi van a középpontban, és olyan is, amikor a rendkívül látványos robbantások és összecsapások veszik át a szerepet. A különleges képességekkel rendelkező szereplők mindent beleadnak a csatába, használják minden adottságukat, amely kifejezetten érdekes - és látványos - szituációkat eredményez.

Képi világ:
Szokásos Marvel minőség, amely látványos és igényes: nagyon élveztem - egyetlen kivétellel. A harcolós jelenetek felvételeinél nem stabil kameraállást használtak, hanem valamilyen más technikát, amely a kézi kamerás felvételhez hasonló "élményt" eredményezett. Bármennyire is akartam tehát élvezni a verekedős vagy éppen rohangálós jeleneteket, az nem sikerült, mert a kép folyamatos - rezgő, ugráló - mozgásától egy idő után bizony felfordult a gyomrom. Úgy gondoltam, hogy mindenki számára az a legelfogadhatóbb megoldás, ha inkább leveszem a szemem a vászonról - így viszont biztosan sikerült lemaradnom egy két pofonról. De ezen kívül minden nagyon a helyén volt és minden nagyon élvezetes volt.

Morális kérdések? Ezekből rengeteg van ebben a filmben - gyakorlatilag semmi másból nem állt ez a két óránál is hosszabb mozi: látszat és tények, terelés és valóság, személyes konfliktusok és közérdekek, jelenkori sérelmek és múltbeli fájdalmak - mindez két nézőpontból.

Szóval jó volt ez, a Marvel filmeket kedvelőknek kihagyhatatlan. Örülök, hogy megnéztem a filmet és jó érzéssel jöttem ki a moziteremből.
És már vetítik a mozik az X-men: Apokalipszis-t, amit természetesen látnom kell, valamint megnézhettem a Doctor Strange előzetesét, ami megint csak jónak ígérkezik. Igazi Marvel film dömping - és ez olyan jó! 


2016. május 17., kedd

Gaura Ágnes: Attila koporsója (Borbíró Borbála sorozat 5.)

Amikor a szerző kifejezte ellenérzését Laurell K. Hamilton Anita Blake sorozatával, illetve cselekményének alakulásával kapcsolatban, és erre azt a választ kapta a férjétől, hogy akkor írjon olyat, ami neki jobban megfelel, szerintem még az álmaiban sem gondolta volna, hogy 2015. karácsonyára már a Borbíró Borbála sorozat ötödik kötete fog kikerülni a nyomdából. És akkor még nem is beszéltünk az egyéb megjelent írásairól...
Mert valljuk be - én boldogan megteszem ezt - Borbíró Bori, a magyar vámpírkutató és kalandjai a stílust kedvelő olvasók mindennapjainak részeivé váltak, olyan szereplő lett a málna pálinkát kedvelő csajsziból, akinek kalandjait repesve várjuk és szívesen olvassuk. Ahogy a szlogen is  - "Magyar nyakba magyar szemfog" - nagyon találónak és helytállónak bizonyult. Ági pedig - ezt tagadni sem lehet - nem kíméli sem a szereplőit, sem az olvasóit. A negyedik kötet, a Lángmarta örökség befejezését követően szinte a falat kapartam kínomban, és bizony - ezt is bevallom - félve vettem a kezembe az ötödik kötetet, amelynek már a címe is elég baljósan hangzott.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 550 oldal
Borító ár: 3.490 ,- Ft
Sorozat: Borbíró Borbála
Előzmény:
0,5) Démoni színjáték (előzménynovella)
1.) Vámpírok múzsája
2.) Átkozott balszerencse
3.) Lidércnyomás
4.) Lángmarta örökség
Folytatás:
6.) lesz, de még nem tudni mikor
Műfaj: urban fantasy, mitológia, magyar
Kiadói sorozat: Delta Vision Exkluzív
Akciós vásárlás:
Delta Vision Webáruház
E-könyvként is kapható.

A szerző egyéb művei:
Embertelen jó - Boriverzum és más történetek
Három hónap telt el azóta, hogy Bori és Attila visszatért Nofertiti mágikus térben elhelyezett kamrájából: Bori gazdagabb lett egy lélekkel, Attila pedig kómába esett. Három hónap, ami alatt Bori minden nap meglátogatta Attilát a kórházban, akinek ez idő alatt semmit sem változott az állapota, és ugyanennyi idő, ami alatt Bori minden lehetőséget megragadott arra, hogy megtalálja a megoldást a jelenlegi helyzetre. Közelgett a karácsony, de Bori nem érezte úgy, hogy oka lenne az ünneplésre. Az eseménytelen - és kutatás szempontjából sikertelen - időszakot először mindennapi események zavarják meg, majd hirtelen elszabadul a káosz, és Borinak egyszerre több fronton is helyt kell állnia, teljesítenie kell az akarva vagy akaratlanul vállalt feladatokat.

Ági a szokásos alapossággal vizsgálta meg a magyar mitológiákat és mítoszokat, a fellelt elemeket pedig élvezetes formában rendezte egymás mellé, és kreált belőle egy teljesen más - kicsit ismerős, de összességében egyedi - történetet. Ugyan mi szükségünk van nekünk kelta tündérekre, manókra és egyéb lényekre, amikor itt vannak a saját múltunk, legendáriumunk legalább olyan misztikus és érdekes lényei? Bizony, a saját mítoszaink is tudnak újdonságot nyújtani - a mennyiséget és a minőséget pedig ezúttal sem érheti kifogás.

Mégis nehéz írnom erről a kötetről, hiszen az elején  nagyon nehezen vergődtem át, és tudom, hogy ebben a saját lelkiállapotom a kelleténél is nagyobb szerepet játszott. Bori fájdalommal és önmarcangolással teli elmélkedései, eléggé hosszú monológjai, valamint az én fáradtságom és nyűgösségem nem volt éppen a legjobb kombináció - pár oldal után édesen aludtunk egymás mellett: a könyv és én. De még ebben a helyzetben is  - mármint ébrenléti állapotomban - többször kacagtam fel hangosan olvasás közben, mert az olyan elnevezéseket, mint a "TÖMEKSÍR" nem lehet valamire való reakció nélkül hagyni - és az minimum a harsogó kacagás -, ahogy a kortárs politikai viszonyokra tett utalások, filmekre való hivatkozások is sokszor megmosolyogtattak. Hiába nyílt ki a 42-es számú ajtó, az élet értelmét továbbra sem sikerült megismernem, de helyette újra rátaláltam az életkedvemre - Bori engem is visszarángatott az életbe. Hogy ez volt az oka, vagy esetleg valami más, a lényegen - miszerint innentől kezdve nagyon élveztem a regény cselekményét - semmi sem változtat.

Azt, hogy Ági szereti mindenféle misztikus elemekkel és rejtélyes összefüggésekkel megtölteni a regényei cselekményeit, információk egész áradatát zúdítani az olvasókra, azt már eddig is tudtam, de amiről ebben a kötetben olvastam, az túllép minden korábbi tapasztalásomon és túlmutat minden várható elképzelésemen. Minden rosszindulat nélkül: szerintem ennek a regénynek az egyik fő célja az olvasók lelki szenvedéseinek növelése, a szívatás - a másik természetesen a szórakoztatás és az információ átadás. Ha tömören össze kellene foglalnom a lényeget: az egyik kezével elvesz, a másikkal ad.

Először is Ági rendesen parkolópályára helyezte az egyik kedvenc szereplőmet, vagyis Attilát, akit a teljesen nyilvánvaló sértései és helyenként bunkó viselkedése ellenére is a szívem csücske - sejtem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Annak ellenére, hogy Attila könyvbeli mondatai elég minimális mennyiségben vannak jelen, minden körülötte forog - szóval végül is nem kellett nélkülöznöm a személyét. De azért mégis hiányzott, na! Tetszett, hogy helyette viszont rengeteget szerepelt Eric Bowman, és persze nem kellett nélkülöznöm Fehérholló és Ajtony személyét sem, akik nem csak a szócsatákban remekeltek, de a feladat megoldásában rendesen odatették magukat. Működik ez a csapat Attila nélkül is - persze nem mintha másra számítottam volna -, ugyanakkor tény, hogy ebben az esetben mindenki tudására szükség volt a megoldáshoz.

Rengeteg minden van ebben a történetben, bizony nem volt egyszerű összerakni az apró mozaikokat és rendezni a mögöttes mondanivalókat, de azért csak sikerült. A vámpírok egy dolog, velük már nagyjából tisztába kerültem (bár néhány szereplő esetében erősen el kellett gondolkoznom, hogy ki is ő, de ez az én hibám és problémám), aztán ott van a Keleti Boszorkányszövetség, meg Eszter és a gyereke, meg az egész Táltos mizéria, az ősi magyar napkultusz, a magyar tündérekkel kapcsolatos mitológia, Attila koporsójának legendája, és persze a jófajta magyar pálinka iránti tisztelet. Ja igen, majdnem kifelejtettem a Tiszát és a partján tett eléggé emlékezetes sétát a felsorolásból. Nem véletlenül érzem úgy, hogy ez a sorozat eddigi leginkább összetett cselekményű, összefüggéseiben legkomplexebb, egyben legvaskosabb darabja - érezhető, hogy Ági regényről regényre fejlődik.

Volt itt izgalom bőven, összefüggés még több, borzongásból is akadt, végül kissé rendhagyó módon ugyan de a karácsony is megkapta a maga fontos szerepét, és még némi irodalmi betekintésben is részem lehetett - mert nem csak ebben a történetben lehet olvasni Attiláról és szerelméről.

Sok mindenre fény derül, és sok mindenre továbbra sem. Mert még mindig nem tudom, hogy mire való az a fekete kő, amihez Bori a harmadik kötetben jutott hozzá. 

Nem biztos, hogy tudatos a dolog, de nekem azért feltűnt némi hasonlóság Bori és a nagy ellenfél Anita Blake kalandjai között. Tudom, hogy Ági nem akar a hírhedt szerző és sorozat nyomdokain haladni, de azt a tényt sem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy a tündérek mindkét sorozat ötödik kötetében bukkantak fel, és Ági jelenleg a "tündéres projektjén" dolgozik, miközben azzal is tisztában vagyunk, hogy Hamilton is írt tündéres sorozatot. Persze ezek nem lényegi egyezések, de azt hiszem ezt hívják tudat alatti befolyásolásnak vagy inkább hatásnak.

Azt hiszem ez a kötet kellő betekintést nyújt a magyar tündérek világába ahhoz, hogy kíváncsian várjam a "tündéres projekt" végeredményét. Az eddigiekből már kitűnik, hogy szemernyivel sem lesznek kegyesebbek, mint kelta "rokonaik" - persze a szerzőtől nem is számítok másra, és komolyan csalódnék is, ha ez másként lenne. Egy dolgot sajnálok nagyon: hogy közben Bori történetei nem íródnak meg maguktól.


2016. május 13., péntek

Marie Lu: Prodigy - Született tehetség (Legenda trilógia 2.)

Kedvelem a disztópiákat, igazán kedvelem, de úgy vagyok ezzel is, mint minden mással: ha túl sok van belőle, akkor egy idő után megcsömörlök tőle és inkább hanyagolom egy darabig. Valahogy így voltam ezzel a stílussal, az ilyen kategóriába sorolt történetekkel. A Legendát még a disztópia dömping elején olvastam, majd úgy gondoltam, hogy inkább bevárom a folytatásokat. Ennek végül az lett az eredménye, hogy majdnem feledésbe merült nálam a sorozat. De csak majdnem...
Ahhoz, hogy felvegyem a történet fonalát, hogy biztosan emlékezzek minden apró, de annál lényegesebb részletre, ismételten elolvastam az első kötetet. Jó volt ez arra is, hogy felidézzem, milyen momentumokat kedveltem a regényben annak idején, közel három évvel ezelőtt, és melyek voltak azok, amelyeket továbbra is a sztori gyengeségének tartok.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 358 oldal
Fordította: AncsaT
Borító ár: 2.999,- Ft (puha borítós)
A mű eredeti címe: Prodigy
Sorozat: Legenda trilógia
Előzmény:
1.) Legend - Legenda
Folytatás:
3.) Champion - Bajnok
Kategória: YA sci-fi, disztópia
A második rész cselekménye gyakorlatilag ott kezdődik, ahol az előző részben abbamaradt: Day és June éppen egy vonaton utazik, a tervük pedig nem más, mint csatlakozni a Patriótákhoz - egyaránt remélnek menedéket és segítséget. Day számára mindennél fontosabb, hogy az öccse nyomára bukkanjon és kiszabadítsa őt a Köztársaság karmai közül, ennek kivitelezéséhez pedig a Patrióták jelentik a legnagyobb esélyt - még akkor is, ha a fiúnak ehhez fel kell adnia a korábbi elveit. June, mivel maga is a Köztársaság ellen fordult, amikor részt vett Day kiszabadításában, nem lévén más lehetősége, mindenhová követi a fiút - még úgy is, hogy a cél elérését szolgáló eszközzel nem mindig ért egyet.

Nagyon szépen viszi tovább az első kötetben felvázolt utalásokat vagy éppen részletezett eseményeket a szerző. Day és June az egyetlen lehetőséget követi, ami számukra nyitva maradt - még akkor is, ha az ötletet nem más szülte, mint a kétségbeesés. Az azonban, ahogy a Patrióták figyelmét magukra irányítják és a támogatásukat elnyerik, egészen elképesztő - ugyanakkor nagyon ötletes és hihető. A tervük ugyan sikerül, de ahogy az általában jellemző, az élet mindig akkor szól közbe, amikor már minden sínre került és haladna a maga útján. Jelen esetben a nem várt tényező a Köztársaság Első Polgárának halála, illetve ezzel egyidejűleg az új Első Polgár, vagyis Anden hatalomra kerülése. A Patrióták ebben a változásban látják a lehetőséget mindarra, amiért eddig küzdöttek, vagyis a Köztársaság megdöntésére - addig kell cselekedniük, amíg Anden hatalma meg nem szilárdul. Day - az öccse szabadságának ígéretéért cserébe - szabotőrként csatlakozik a Patrióták csapatához, amelynek feladata Anden kiiktatása. Bár a cél ugyanaz, de June más, a személyéhez jobban illő feladatot kap, a két fiatal útjai pedig szétválnak.

Érdekes, lendületes, jól összerakott és élvezetes történet ez, amelyben a szerző egyáltalán nem kíméli a szereplőit - és kifejezetten kegyetlenül játszik az olvasói érzéseivel. A lelki kínzásokat felvonultató eléggé terjedelmes pakliban a szándékos információhiány, valamint a tudás lassú adagolása a két legnagyobb értékű ütőkártya. Sem Day, sem pedig June nincs tisztában a teljes történettel, ezért csak az apránként összeszedegetett információmorzsákból táplálkozhatnak és bogozhatják ki a történések mögött álló indokokat. A fiatalságuk és a világtól, az igazi történésektől elzártan eltöltött éveik nem segítik őket ebben a játszmában, ezért a két főszereplőt - és mivel az ő szemükön keresztül követjük az eseményeket, ezért velük együtt az olvasókat is - bőven érik meglepetések.

Kifejezetten tetszett, hogy amint az első részben, úgy ebben a kötetben is a cselekmény áll a középpontban és nem a hosszú oldalakon keresztül tartó nyafogás, a másik utáni vágyakozás és siránkozás. Érezni, hogy Day és June vonzódik egymáshoz, de nem csimpaszkodnak állandóan egymás nyakába, hanem teszik a dolgukat - mindenki a sajátját -, és viszik előre az eseményeket, vagy éppen csak sodródnak az árral. Emiatt több és kiemelkedőbb ez a kötet, mint kategóriájának nagyon sok más írása.

Nem kedvelem a szerelmi háromszögeket, a még ennél is nagyobb szögszámoktól pedig még jobban irtózom de ebben az esetben még ezt is hajlandó voltam megbocsátani, hiszen a szerző nagyon jó karaktereket sorakoztatott fel egymás mellé - vagy éppen egymással szemben -, és teljesen életszerű helyzeteket generált. Tess rajongása Day iránt már az első kötetben is nyilvánvaló volt, csak idő kérdése volt, hogy a lány mikor fedi fel az érzéseit a fiú előtt, aki persze eddig csak húgaként gondolt a másikra. Anden feltűnése is magában hordozta azt a lehetőséget, hogy a későbbiekben majd érdeklődve fog June felé fordulni, tehát ez sem okozott nagy meglepetést. Bár így leírva talán túl soknak tűnik az érzelmi szövevény, de olvasás közben mégsem éreztem annak, mert a cselekmény kompenzálta a gyengéd érzelmekkel telített részeket.

Ha már a cselekménynél tartunk... bőven akad belőle - méghozzá nem is akármilyen minőségben. De nem csak rohangálás és robbantgatás van ebben a részben, hanem - ahogy az előzményben is - felbukkannak a morális kérdések, egymással szemben állók érvei és motivációi ütköznek egymással. A szereplőinknek pedig el kell dönteniük, hogy ők melyik oldalon állnak, és mennyire hisznek, bíznak a másikban, amikor az olyat tesz, amire nem számítottak. A történet ebből a szempontból is csodálatosan kidolgozott. Ami pedig még nagyon fontos: nyílik a világ. Az új információk összetettebbé teszik a kezdeti helyzetet, végül megismerjük, hogy a Köztársaság hol is helyezkedik el, valamint kapunk néhány elejtett mondatot a múltról is, amelynek szerintem később még lesz jelentősége.

Innentől kezdve azonban lakat van a számon, mert nem akarok senkit megfosztani a regény által nyújtott élvezetektől - a lényeg az, hogy aki az első kötet után a kezébe veszi ezt is, az biztosan nem fog csalódni ennek az eseményeiben sem.

A kalandok hosszú sorát követően pedig olyan befejezést kapunk, amely bizony nagyon is igényli a folytatást. Ez azért is érdekes, mert a kötet elején kiindulásként felvázolt problémák megoldást nyertek, a rész alapvetően lezártnak tekinthető az események szempontjából. Ugyanakkor ott vannak a szereplőink és az ő személyes gondjaik, amelyek miatt kaparom a falat a folytatás után. De jó, hogy már nem kell várnom a befejező kötet megjelenésére, hanem bármikor a kezembe vehetem és elmélyedhetek a történet lezárásában - amely gondolom legalább olyan mozgalmas és kegyetlen lesz, mint az előzmények.


2016. május 9., hétfő

Janet Evanovich - Lee Goldberg: A nagy zsákmány (Fox és O'Hare 1.)

Magam sem hittem volna, hogy annyira meg fogom kedvelni Janet Evanovich Szingli fejvadász sorozatát, mint ahogy az végül is bekövetkezett. Csak nekikezdeni volt nehéz - az a fránya borító volt az oka a mindennek -, aztán már ment minden a maga útján, és gyakorlatilag egymás után habzsoltam a köteteket. Mármint az első négyet, mert utána már csak a már magyarul kiadott részek újra kiadásai jöttek, de új történet nem érkezett - a mai napig sem. 
Nem csoda tehát, ha nagyot dobbant a szívem, amikor hírét vettem, hogy végre újabb Janet Evanovich kötet jelenik meg magyar nyelven. Igaz, hogy tulajdonképpen egy másik sorozat kezdő kötetéről van tulajdonképpen szó és a hölgy nem is egyedüli szerzője a regénynek, de ilyen kis problémákon nem akadok fel. Hogy akkor miért vártam majd két évet az olvasással? Mert vártam a folytatást!

Értékelés: 9/10
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 308 oldal
Borító ár: 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: The Heist
Fordította: Komáromy Zsófia
Sorozat: Fox és O'Hare
Folytatás:
2.) A nagy hajsza
3.) The Job
Műfaj: krimi, kaland, humor
Az a nagy igazság, hogy én nagyon élveztem ezt a regényt - annak minden egyes fejezetét! Az elejét azért, mert Kate és Nick teljesen más térfélen játszottak, egymás ellenfelei voltak: Kate ügynökként, Nick pedig a svindlerek legnagyobbjaként vett részt a játszmában. A végét pedig azért, mert... erről majd inkább később fejteném ki a véleményem.

A kiindulási helyzet így foglalható össze röviden és tömören: a bűnüldözés hőse a bűn megszállottja ellen - az egyik pedig nem tud létezni a másik nélkül, mert ha Kate nem üldözné, akkor Nick sem törne újra és újra borsot a nő orra alá, nem vállalná fel az ismétlődő veszélyt. A lapokon kibontakozó macska-egér harc egyszerre cselekményes, ötletes, elképesztően szórakoztató és... véresen komoly.

Aztán Kate végül győzedelmeskedik és bilincs csattan Nick csuklóján, de a férfi továbbra is elemében van: a nem várt - vagy talán inkább kiszámítható? - fordulat ismét bámulatosan megtervezett, döbbenetesen egyszerű és megint csak kifejezetten szórakoztató.

Nick lazasága és Kate szabályokhoz való ragaszkodása már meg is adja a történet alaphangulatát: az ellentétek vonzzák egymást és ha a részeket nézzük, akkor azok teljes egészet alkotnak - a másik szívatása szinte folyamatos. Ez a kettős azért tud mindenkinél jobban együtt működni, mert a felek ismerik egymást: tisztában vannak a másik gyengeségeivel, gondolkodásának menetével - talán túlságosan alaposan is.

Mondják, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr, ahogy az is igaz, hogy a kutyából nem lesz szalonna - ha ezt a kettőt pedig összerakjuk, akkor abból lesz a Fox és O'Hare sorozat kezdő kötete: a legnagyobb svindlerek végrehajtója kiagyalja azokat az átveréseket, amelyekkel a legnagyobb csalókat csalják csapdába, ebben pedig segítőtársa egy ügynök. Elképesztően jó történet, elképesztően jó páros.

Ugyanez az írókra is igaz: Evanovich a humorát, a csipkelődőd stílusát, Goldberg pedig a ragyogó ötleteit és a mozgalmas jeleneteket hozta a csapatba. Bár még az is lehet, hogy rosszul gondolom és nem teljesen ez a leosztás, de ez mindegy, mert a végeredmény működik, a regény egyszerre szórakoztat, elképeszt és kikapcsol.
"Néha, ha egy terv jó, minden más, mindaz, amit nem irányíthatunk, egyszerűen a helyére kerül, pontosan, ahogy kell. Jó előérzetem van."
Kedvencem a regényben a svindlik kidolgozása és megvalósítása: magas szintű emberismeret, rengeteg ötlet, a lehetőségek maradéktalan kihasználása, a veszélyhelyzetek sorozata és persze a humoros szituációk egész sora. A történet pörög, az átverések tervezése ugyanolyan élvezetes, mint a megvalósításuk, a fejezetek pedig ütemesen fogytak, mert mindennél jobban érdekelt, hogy az ellentétek ellenére - vagy éppen ezért - összeillő párosunk hogyan valósítja meg a lehetetlent és vágja ki magát a legképtelenebb helyzetekből is.

Nagyon jó volt! Nekem kifejezetten tetszett és határozottan jól esett olvasni - bár az is lehet, hogy jó volt az időzítés. Nem éppen egy Szingli fejvadász, de ez egyáltalán nem probléma, sőt... Kicsit ugyan hasonlít a stílus, de ez a történet azért komolyabb, ötletesebb és lendületesebb, a főhősnő pedig  - mivel FBI ügynök - sokkal keményebb csaj. Az elképesztő páros kalandja pedig információkkal meghintett igazi szórakoztató kikapcsolódás - ajánlom mindenkinek. Részemről már a második kötetet olvasom, amivel kapcsolatban annyit elárulok, hogy a szerzőpáros a kezdeti lendület megtartása mellett emelte a téteket.


2016. május 5., csütörtök

John Scalzi: Árnyékszövetség (Vének háborúja 6.)

Nagy rajongója vagyok a Vének háborúja sorozatnak, mert kifejezetten kedvelem John Scalzi stílusát: tetszik a történetei könnyedsége és mozgalmassága, a humora, illetve az, hogy teljes mértékben ki tudok kapcsolódni, el tudom felejteni a napi problémákat, amikor az ő regényeit olvasom. Pedig ennek a sorozatnak a szereplői is napi szinten küzdenek hétköznapi, illetve nem éppen szokványos problémákkal, és mégis... Olyan sorozat ez, amelyet bátran ajánlok olyanoknak is, akik most ismerkednek a sci-fi történetekkel: kiváló bevezető és gyakorló terep a kezdőnek. Most pedig elérkeztünk a sorozat utolsó részéhez. Bár ha hinni lehet a legújabb híreknek...

Értékelés: 7/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 352 oldal
Borító ár: 3.580,- Ft
A mű eredeti címe: The End of All Things
Fordította: Pék Zoltán, Farkas István
Sorozat: Vének háborúja
Előzmény:
1.) Vének háborúja
2.) Szellemhadtest
3.) Az utolsó gyarmat
4.) Zoë története
5.) A lázadás hangjai
Műfaj: sci-fi
Kedvezményes vásárlás:
www.agavekonyvek.hu
E-könyvben is kapható: www.dibook.hu
Amíg az előző rész, a Lázadás hangjai tizenhárom önálló, de a kötet végére egységes egészet alkotó történetből állt, addig ez a kiadvány mindössze négy, de terjedelmében hosszabb írást tartalmaz. A történetek közötti összefüggések, az események kapcsolatai talán valamivel nyilvánvalóbbak, mint az előzmény esetében, cserébe viszont hosszú ideig nélkülöznöm kellett kedvenc szereplőimet - ha pedig felbukkantak az oldalakon, akkor is csak külső szemlélők voltak, nem pedig a mesélők szerepét vették magukra.

Mert kik is azok, akiknek a szemszögéből megismerhettem az eseményeket? Az első mesélő nem más, mint "egy agy egy dobozban". Ezzel a kijelentéssel kezdődik ugyanis az "Elme élete" első fejezete, amely nem éppen egy szokványos megközelítés. Emlékeztek rá, hogy a Lázadás hangjaiban űrhajók tűntek el, amelyeknek nem akadtak a nyomára? Most végre megtudhattam, hogy mi is történt ezekkel a szállítóeszközökkel, az utasaikkal és a pilótáikkal. Ahogy arra is fény derül, hogy ki vagy mi is az a titokzatos ellenség, aki eddig egyaránt keresztbe tett a Konklávénak és a Gyarmati Szövetségnek. Nem egészen szokványos sztori, amely - a mesélő korlátozottságából adódóan - elbeszélő jellegű írás, kevés párbeszéddel, de ezek ellenére is mozgalmas és élvezetes. Kedveltem.

A második történet, az "Árnyékszövetség" egy teljesen más nézőpontot mutat be: a helyszín ezúttal a Konklávé, az eseményeket pedig Hafte Sorvalh, Gau tábornok tanácsadójának szemén keresztül követhettem végig. Ebben a részben aztán volt bőven diplomácia, meg esélylatolgatás, meg teória gyártás, aztán a kialakult helyzet előre nem látható fordulatát követően kezdődött minden előröl. Csak mintha még bonyolultabb lett volna minden, mint a legelején, amikor elkezdődött az esélylatolgatás, meg a teória gyártás - a megoldás pedig minden esetben a diplomácia. Néha bizony elvesztettem a fonalat a politikai és a hatalmi csatározások, a felelősségvállalások vagy éppen hárítások labirintusában. A Konklávé négyszáz faja közül szinte egyik sem kedveli a humánokat - nem is nagyon tudják megkülönböztetni egymástól a Földről érkezetteket a Gyarmati Szövetség követeitől. Ez utóbbiak saját fajukon belül sem egyeznek, pedig egyezségre kellene jutniuk egy egész univerzumnyi nem humánnal. Vajon ez sikerülni fog? Abumwe nagykövet és Harry Wilson természetesen megint remekelt, de azért a Hafte Sorvahl is nagyon jó karakter, Gau tábornok pedig ismét bebizonyította, hogy nem véletlenül ő a Konklávé vezetője.

Nagy emberek és mindent eldöntő döntéseit követően a "Tartósan fennmaradhat-e?" című rész a Gyarmati Szövetség egyik katonájának szemén keresztül mutatja be a telepes bolygók lázadásának különböző fázisait, illetve a Gyarmati Véderő reakcióit. A novella ugyan történelmi utalásokkal teli, eléggé tanulságos és elgondolkoztató, de nem éppen a legjobban sikerült írás. A nézőpontból és az eseményekből adódóan a lényegi részek inkább elbeszélés jellegűek, monológokkal szabdaltak, míg a párbeszédek jelentősebb rézben viszont erőltetettnek, művinek és nagy többségében időhúzásnak tűntek a számomra - van egy határ, amíg élvezem a humort és az ugratást. A kötet egészébe ugyan szépen illeszkedik ez a történet, a végső események szempontjából pedig lényeges információkat hordozott ez a szemszög is, de az írás nagyobb része mégsem tudott lekötni és megragadni. Itt érkezett el az az idő, amikor teljesen biztos lettem benne, hogy ez a kötet - a sok jó ötlet mellett sem - ér majd a korábbi részek nyomába.

Az "Élni vagy meghalni" című írásban végre Harry Wilson hadnagy kapta meg a főszerepet, valamint egy lehetetlennek tűnő küldetés végrehajtását: meg győznie arról a Földet, illetve annak képviselőit, hogy a túlélés érdekében feltétel nélkül meg kell bízniuk a Gyarmati Szövetségben és együtt kell működniük velük. A felvezetés nagyon jól sikerült, a feszültség fokozatosan növekedett, a végső csattanó azonban nem sikerült olyan hatalmasra, mint azt vártam. 

Gondban vagyok a kötet értékelésével, mert a történetek eléggé hullámzó minőséget mutattak, ugyanakkor kapcsolódnak is egymáshoz. Mindegyik írásban találtam olyat, ami tetszett, a diplomáciai részeket pedig egyenesen imádtam, de mégsem tudtam megkedvelni az egészet úgy egyben. Valami hiányzott és valamiből sok jutott. Hiányzott Scalzi - nem erőltetett, hanem szívből jövő - humora, a pörgősség, a már megkedvelt szereplők, akik elvitték a hátukon a korábbi kötetek eseményeit. Ugyanakkor túl sok jutott a monológokból és a nézőpontokból - mire beleéltem volna magam az egyik mesélő helyzetébe, már épp az ellenség fejével kellett gondolkoznom. Azért is furcsa ez, mert ezzel általában nem szokott gondom lenni, most mégis úgy éreztem, hogy ez jelentette a legnagyobb problémát: számomra darabossá vált tőle a kötet.

Elfáradtam mire a végére értem, ahogy szerintem Scalzi is elfáradt kissé, és nem tudta tartani a korábbi színvonalat. Sokat akart elmondani, és végül nagyon mélyre ásott azzal, hogy mindenki indítékát és gondolatát beleírta a történetbe. Valahogy az előző kötet a háromszor ennyi és sokkal rövidebb történetével sokkal egységesebbnek és érdekesebbnek tűnt a számomra. Vagy - és ez is egy lehetőség - én voltam túl fáradt és éltem át túlságosan zaklatott időszakot ahhoz, hogy kellőképpen át tudjam élni a Konklávé és a Gyarmati Szövetség egységét, valamint a Föld létezését befolyásoló eseményeket. De egy könyv akkor igazán jó, ha ezt a problémát is ki tudja küszöbölni, ha elfelejtem, hogy fáradt vagyok, mert annyira magával sodort a történet.

Bár a befejezés számomra meg sem közelítette az előző kötetek színvonalát, de a sorozat ennek ellenére is az egyik kedvencem marad és elő fogom még venni a részeket, hogy újra elmerüljek a történetben. Ahogy a folytatásra sem fogok nemet mondani, ha egyszer majd eljutunk odáig.


2016. május 1., vasárnap

Várólista - 2016. április

Annak ellenére, hogy mostanában nem habzsolom olyan mértéktelenül a könyveket, mint korábban - leginkább időhiány miatt -, azért még mindig jó néhány történeten megakad a szemem. Vannak kifejezetten kísértést jelentő hónapok: az április mindenképpen ilyen. Bár a Könyvfesztiválnak már vége van - 23-án, szombaton magam is a tömeg egyik tagja voltam - úgy gondolom, hogy egyáltalán nem felesleges összefoglalni a szeszélyes április érdeklődésemre is számot tartó nyomdatermékeit.

A Delta Vision az idei Könyvfesztiválra hét újdonsággal kedveskedett az olvasóinak, és egy szép nagy standdal, amely csak úgy hemzsegett a sok gyönyörűséges és színvonalas kiadványtól. Engem igazán három kiadvány fogott meg a friss kínálatból, de mégsem mindegyik jött velem haza a Millenárisról.
Régóta várják már az olvasók Greg Keyes Hangakirály című történetét, amely A Tövis és Csont Országai-sorozat első része - igaz, hogy rögtön mindjárt két kötetben. Ráadásként két fajta kiadásban: az egyik kemény borítós, a belsejében térképpel, a másik puha kötésű, de a gerince valami zseniálisra sikerült. Ez utóbbiba bele is szerettem, és kemény kötés ide vagy oda, inkább a puha borítóst vettem meg.
Folytatódott Stina Leicht A tündevérűek és bukottak könyve sorozat második része, amelynek címe A fájdalom kék ege. Ezzel egyelőre még kivárok, mert még az első kötet is olvasásra vár.
Az előző évre vártam, de mostanra jelent meg Varga Csaba Béla regénye, A kígyó ölelése I. kötete, amely a Féregszív trilógia második része, illetve annak egyelőre csak a fele - kezd elég terjedelmessé válni ez a történet.

Az Agave Könyvek is részt vett az idei Könyvfesztiválon, az ünnep alkalmából pedig öt megjelenéssel kedveskedett az olvasóinak, amelyek között újra kiadásokat, valamint új kiadványokat is találunk - engem egyelőre két kötet érdekel a havi kínálatból.
Lev Grossman A varázslók trilógiájának harmadik kötete az egyik friss megjelenés ebben a hónapban, amelynek címe, A varázsló birodalma - a borítója pedig ezúttal is gyönyörű. Az első részt olvastam, de engem nem sikerült elvarázsolnia, a másodikat már beszereztem, de még tartogatom, ezzel pedig kivárok.
A horror és én furcsa viszonyban állunk: szeretem is a műfajt, de mégis ritka az a történet, amely igazán nagy hatással van rám. Amíg a thriller feszültsége könnyen magával ragad, addig a horrornál van egy határ, amikor a félelmetes annyira komoly és hatásos akar lenni, hogy aztán hamar átbillen nevetségesbe. Nick Cutter-nek A falka a második magyarul megjelent kötete, és bár még A mélységet sem olvastam tőle, a szemem rajta tartom mindkét kötet értékelésein.

A Fumax Kiadó igazán terjedelmes kiadványt jelentetett meg ebben a hónapban, amely állítólag még így is - a magyar kiadás közel 850 oldalával - a szerző legvékonyabb regénye. Kiről és melyik írásról is van szó? Neal Stephenson Seveneves - A hét Éva című művéről beszélek, amelynek műfordításáról, a kulisszatitkokról még egy beszélgetés is volt a Könyvfesztiválon - amelyet legnagyobb örömömre az ekultura.hu tv rögzített is, így nem maradtam le róla.
A Fumax Thriller sorozat negyedik kötete lett a kiadó másik friss megjelenése, Scott Hawkins Az Égett-hegyi könyvtár című regénye. A külföldi borítója nekem sokkal jobban tetszik, mint a magyar, de úgy is a beltartalom lesz majd a lényeg - éles szemmel figyelem az értékeléseket.
China Miéville az a szerző, akitől eddig keveset olvastam, de az össze magyarul megjelent könyve a polcomon sorakozik - és ha nem az Agave Könyvek, akkor a Metropolis Media jelentet meg tőle egy regényt. Az idei friss kiadvány, a Vastanács, az Új-Crobuzon sorozat befejező része. Tutira kell majd, de egyelőre még ráér - még az első két rész is olvasásra vár.

Naomi Novik neve leginkább a Temeraire sorozat miatt lehet ismerős a magyar olvasóknak, most mégis egy önálló regénye jelent meg a GABO Kiadó gondozásában. A Rengeteg műfajában és stílusában is kicsit más, mint a szerző eddigi - magyarul megjelent - írásai, ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar kiadás gyönyörű lett.
Sok kiadó jelentet meg mostanában kezdő magyar szerzőktől írásokat, köztük az Athenaeum Kiadó is. Virág Emília Sárkánycsalogató című regényének a borítója és a fülszövege is figyelemfelkeltő, de a legmeggyőzőbbek a értékelések, amelyeket eddig olvastam - mindegyik kiemeli a történet humorát. Figyelek, nagyon figyelek, és ha végül meggyőzött, akkor majd lépni is fogok vásárlás ügyben.
A Könyvmolyképző Kiadó évek óta ígérgeti és most végre - talán a sorozat filmváltozatának hatására - megjelent Diana Gabaldon Az utazó című - eléggé terjedelmes - regénye, amely az Outlander sorozat harmadik kötete. A mérete miatt a regény két kötetre bontva jelent meg.
Leigh Bardugo Siege and Storm - Ostrom és vihar című regénye a Grisa trilógia második kötete. Az első tetszett is, meg nem is - lehetett volna sokkal jobb is, ha kevesebb benne az öltözködés, tükör előtt illegetés és a nyekergés. Kíváncsi vagyok rá, hogy kinőtte-e gyerekbetegségeit a történet, mert a világa és a hangulata egyébként tetszett.
Kim Harrison Rachel Morgan sorozatának első része annak idején - jó régen - már megjelent magyar nyelven egy másik kiadó gondozásában, de aztán a kötetet nem követték annak folytatásai. Aztán újra megjelent a Dead Witch Walking - Boszorkányfutam címen az első rész, majd ismét hosszú hallgatás következett. Végül ebben a hónapban csak a nyomdába, majd az olvasók kezébe került a sorozat második kötete, amely a The Good, the Bad, and the Undead - A jó, a rossz és az élőhalott címet kapta. Úgy néz ki, hogy ezzel megtört a jég, amely eddig jellemezte ennek a sorozatnak a magyar kiadásait - talán egyszer a végére is érünk majd a jelenleg tizenhárom részes regényfolyamnak.

Ennyi volt tehát az április, de a májusi megjelenések is elég kecsegtetőek, aztán pedig következik majd a könyvheti megjelenés dömping.


 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons