Diana Wynne Jones: A merlin-összeesküvés (Varázsvilágok 2.)

Diana Wynne Jones az az írónő, aki történeteivel egyaránt képes elvarázsolni a fiatalokat és az idősebbeket. A Palota-sorozat sokak kedvence, köztük az enyém is és kifejezetten örülök neki, hogy időnként jelennek meg újabb és újabb, magyarul még kiadatlan regények a szerzőtől. A Varázsvilágok sorozat első része szintén a kedvencem lett könnyed humorával és elképesztő világfelépítésével, ezért nagyon vártam a második kötet megjelenését.

Arianrhod, azaz Roddy olyan világban él, ahol a király az alattvalói felett, a merlin pedig a mágia felett uralkodik. Az idős merlin halála miatt új merlin választására kerül sor, akinek hivatalba kerülését követően megsokasodnak a furcsa dolgok és megbillen a világok egyensúlya. Nick Mallory tudja, hogy léteznek párhuzamos világok és maga is szívesen lenne promág, még akkor is, ha ahhoz sokat kell tanulnia, mert egyelőre még a világok között sem tud közlekedni segítség nélkül. Egyszer aztán mégis azon veszi észre magát, hogy egy másik világban egy furcsa szituációba kerül, ahol leginkább csak magára számíthat és ahol - bár még nem tudja -, de nagyon is sok minden múlik a döntésein.

Az első dolog, amit a félreértések elkerülése végett ki kell jelentenem a könyv alaptörténetével kapcsolatban, hogy ez a merlin, nem az a Merlin. Varázsló embernek ugyan varázsló a merlin, de ez a kifejezés egy betöltött tisztség megnevezése Áldotton, egy párhuzamos világban és nem konkrétan egy személyt, azt a bizonyos mitológiai személyt takarja.

Diana Wynne Jones az a szerző, akinek történeteihez idő és türelem szükségeltetik, az általa alkalmazott varázslat lassan és hosszan elnyújtva épül fel, de az elért hatás általában nem marad el és tartósnak bizonyul. Nincs ez másként ennek a könyvnek esetében sem, csak éppen a hatás nálam most némiképp gyengébbre sikerült. Az eseményeket a két főszereplő, azaz Roddy és Nick szemszögéből követjük végig, ennek ellenére a történetvezetés viszonylag lineárisnak tekinthető, a szükségesnél nagyobb mértékben nem ugrálunk az időben. Szökellünk viszont a világok között. Nem is keveset. Kicsi a világ, szoktuk mondani, ebben a regényben azt éreztem, hogy a sok, egymással párhuzamos világ ugyanolyan kicsi, mint nálunk az egy.  A regény szereplői olyanok, mint egy nagy család, mindenki ismer mindenkit, nem ritka a rokoni kapcsolat sem. Szóval tényleg kicsi a világ.

Annak ellenére, hogy szeretem az írónő történeteit, ez a regény nem varázsolt el annyira, mint számítottam rá. Voltak ötletek és gondolatok, amelyek kifejezetten tetszettek, sőt az egész történet alapötlete fantasztikus, és ebben a részben sokkal összetettebb a mágia, illetve a világok bemutatása, mint az előző kötetben, de a kivitelezés jelen esetben elmaradt a megszokott színvonaltól. Anglia mitologikus történelme elevenedik meg a lapokon, hiszen a merlin egy létező fogalom, egy tisztség, olyan lényekkel találkozhatunk, amelyek még a mágiával rendelkező világokban sem láthatók már mindenki számára, de a mágia nélküli Földön a mitológia szerves részét képezik és még hosszan sorolhatnám. A kedvencem Anglia Fehér és Vörös sárkányának említése, illetve Romanov több világból összerakott, amolyan patchwork szigete, amely létrejöttének oka már önmagában is mosolygásra késztetett. Kedvemre való volt, hogy az írónő végig emlegeti a mágia férfias és nőies oldalát, sőt meg is személyesíti azokat, hangsúlyozza az egyensúly fontosságát, valamint beleszövi a történetbe, hogy az apró változásoknak is világrengető következményei lehetnek.

"(...) az áldotti mágia olyan, mint egy finom szőttes: egyesül benne az ősrégi a régivel, az újabbal és a legújabbal, és minden részre szükség van, hogy a többi a helyén maradjon."

A Vörös és a Fehér sárkány harca (Forrás)

Miért vagyok akkor mégis elégedetlen? A lassú és az elején nagyon kusza történetvezetést még meg tudom bocsátani, de a regény többségében gyerekes, egyszerű nyelvezetét már nem. Félreértés ne essék, nem hibáztatom a fordítót, mert szerintem az eredeti szöveg is hasonló stílusú lehet. A történet középpontjába fiatal szereplőket állított az írónő és zseniálisan oldotta meg azt is, hogy az ő szemszögükből és a koruknak megfelelő stílusban adta át a történéseket. A túlzott zsenialitás, azonban a szöveg kárára vált, mert a megfogalmazás így a regény legnagyobb részében kissé gyerekesre, fénytelenre sikerült és a történet elvesztette az igazi jelentését, mélységét.  Egyedül talán a felnőttek magyarázatai lógtak ki ebből a nyelvezetből és innen is látszik, hogy tudatos volt az írónő fogalmazási technikája, csak sajnos a tetszési indexem szempontjából nem volt éppen eredményes. Túlságosan is soknak találtam az útleírásokat, amelyeknek nem igazán volt jelentősége és amelyek a maguk egyszerűségében nem is kötötték le a figyelmem. Ez a mese akkor lett volna igazán lehengerlő a számomra, ha a szereplők élettel teliek, a mondatai meseszerűek és varázslatosak, nem pedig gyermekien naívak és egyszerűek. Az erős karakterek mellett nagyon hiányoltam az írónő többi könyvében jelenlévő és szívemnek oly kedves humort, mert ebbe a történetbe valahogy abból is kevesebb jutott, pedig a kecske és az elefánt mindent elkövetett, hogy mosolygásra késztessen. Vidámság helyett kapunk ugyan misztikumot és némi titokzatos, sötétségbe burkolózó cselekményt, de sajnos ez nem pótolja a hiányérzetemet.

Megbántam-e a regénnyel való ismerkedést? Nem, mert a sorozat alapötlete zseniális, az írónő stílusa egyedi és szeretni való és ha eltekintek a hibáitól, akkor bizony egy egészen jó, párhuzamos világokban játszódó,  a fiatalok számára sok mondandót tartalmazó varázslós történet bújik elő a sorok közül.
A magyar kiadást nem érheti semmi negatív kritika, de ami mindenképpen említésre méltó az a regényhez nagyon passzoló és egyébként is mutatós borítógrafika. Nem tudom, hogy van-e folytatása még ennek a sorozatnak, de ha lesz, akkor mindenképpen érdekelni fog, mert az írónő többi, általam olvasott könyve nagyon tetszett és ez a kis minőségi megingás nem fog eltántorítani attól, hogy olvassam a nagy mesélő további műveit.

Pontszám: 7 pont

Kiadó: Metropolis Media

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 384 oldal
Eredeti cím: The Merlin Conspiracy

A sorozat kötetei: A trónörökös
A szerző egyéb kötetei: A vándorló palota, Az égi palota, A másik palota
Forrás: magánkönyvtár

Posted in: 7 pontos,Diana Wynne Jones,ekultura.hu,könyvértékelés,mágus/varázsló,Metropolis Media,recenzió 2013,Varázsvilágok