Rachel Vincent: Alpha - Alfa (Vérmacskák 6.)

Ha erről a sorozatról van szó, akkor olyan vagyok, mint egy megszállott: ha megjelenik egy újabb rész, akkor azonnal akarom, a lehető leghamarabb el is olvasom, majd feszült várakozással lesem a híreket, hogy mikor érkezik a következő. Az eddig alkalmazott rendszer azonban most felborul, mert az Alfa a sorozat utolsó darabja. Igyekeztem lassan olvasni ezt a kötetet, hogy minél tovább kiélvezhessem kedvenc macskafalkám viszontagságos kalandjait, de erre esélyem sem volt - szó szerint habzsoltam az oldalakat. Hogy mi lesz ezután? Valószínűleg nincs más választásom, mint a megszállottságom kiéléséhez más tárgyat - más sorozatot - kell keresnem - remélem, hogy találni fogok megfelelő pótlékot.

Értékelés: 10/10 (kedvenc lett)

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadói sorozat: Vörös pöttyös

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 464 oldal

Fordította: Miks-Rédai Viktória

Borító ár:

2.999,- Ft (kartonált) / 3.999,- Ft (kemény borító)

A mű eredeti címe: Alpha

Sorozat: Vérmacskák (Shifters)

Előzmény: Stray - Kóborok, Rogue - Latrok,

Pride - Falka, Prey - Préda, Shift - Változás

Műfaj: urban fantasy

Faythe és a fiúk végül csak kivágták magukat a ravaszul és lelketlenül megtervezett csapdából - önfeláldozásuknak és egyenességüknek köszönhetően talán még némi előnyre is szert tettek, amelyet a későbbiekben majd felhasználhatnak, de a helyzetük továbbra sem tekinthető éppen rózsásnak. A Tanács összeül, hogy új elnököt válasszon, a kilátások pedig eléggé sötétek. A frissen megválasztott vezető első cselekedete, hogy határsértéssel, emberrablással, gyilkossággal és árulással vádolja meg Faythe-t, Marc-ot és Jace-t. A tét egyelőre csak a két kandúr élete, Faythe karmai, de a Tanács fejének tervei ehhez képest lényegesen összetettebbek, sokkal sötétebbek és valamivel távolabbra mutatnak. A két pártra szakadt macskatársadalom nem kerülheti el a háborút, mindkét oldal felkészült a veszteségekre - csak éppen elviselni nehéz azokat.

"A veszteség szörnyű, akár az élet veszik oda, akár a szabadság."

Faythe hatalmas fejlődésen ment keresztül, a jellemében már nyoma sincs annak a hebehurgya, idegesítő csajnak, akit az első kötetekben volt szerencsém megismerni. Korábbi vonakodása a múlté, a falka iránti elköteleződéséhez kétség sem férhet - még akkor sem, ha a sztereotíp szerepeknek továbbra sem hajlandó alávetni magát.

"Ennek nem volna szabad ilyennek lennie. A szerelem nem azért van, hogy összetörje az ember szívét. Senkiét. Nem volna szabad ketten lenniük. Egyáltalán hogyan történt ez meg? Úgy értem tudom, hogyan, mégsem értem."

No persze, a macskalány viselkedése korántsem tökéletes, hiszen olyan kalamajkát kavart maga körül egyik meggondolatlanul elkövetett cselekedetével, hogy attól bizony még a legbékésebb olvasó is kijön a béketűréséből, de nem is Faythe lenne, ha erre nem került volna sor - és legyünk őszinték, a sorozat legelejétől fogva ott lógott ez a lehetőség a levegőben. Általában nem vagyok ennyire megértő a hasonló helyzetekben, sőt... a legkevesebb, hogy az orrom szoktam húzogatni, ha szerelmi háromszögekről kell olvasnom, de ebben az esetben mégis elnézőbb voltam a szokásosnál és mentségemül csak egy magyarázattal tudok szolgálni: magam sem tudtam volna eldönteni, hogy melyik kandúrt válasszam - még úgy sem, hogy akár csak Faythe-nek, úgy nekem is jobban húzott a szívem az egyik fiú felé.

"Ne bonyolítsd túl a dolgokat azzal, hogy számolgatod, ki szeret a legjobban, vagy kinek van rád a legnagyobb szüksége. A végén úgyis egyetlen kérdés marad: ki az, aki nélkül nem tudsz élni."

Az éppen fennálló problémát persze nem teszi egyszerűbbé Faythe magánéleti problémája és tegyük hozzá, hogy az írónő is keményen bánik az olvasóival, mert hibába vártam, hogy rendeződik a helyzet és végre koncentrálhatunk a lényegi problémákra, képes volt a legvégsőkig elhúzni a döntés, ezzel pedig szó szerint az őrületbe kergetett. De... - és ez okozta számomra a legnagyobb meglepetést - még így sem untam a helyzetet és bár a falat kapartam, de az leginkább idegességemben történt és nem azért, mert elegem volt az egészből. A Faythe és Marc közötti huzavona már annyira a történet része, hogy üresnek éreztem volna a lapokon sorakozó eseményeket, ha ez pikáns kiegészítő kimaradt volna a történetből. Az, hogy most Jace is bekapcsolódott a játszmába, már csak hab volt a tortán. Aki idáig eljutott a sorozatban az már tudja, hogy hiába beszélünk szerelemről és vonzalomról, mint minden döntést, úgy a nemes érzelmeket is legapróbb lépésig áthatja a falkapolitika, minden lépésnek súlya és következménye van - nem is akármilyen.

"A fájdalom az, ami erőt ad, amikor semmi más nem táplálja már a mindent felzabáló dühöt a szívemben. Kapaszkodó, ami akkor is megmarad, amikor minden más és mindenki más kicsúszik az ujjaim közül."

Túllépve a szerelmi problémákon és nyűglődéseken azt kell mondanom, hogy ez a kötet semmiképpen sem okozott csalódást, sőt sikerült túlhaladnia még az elvárásaimat is - pedig azok nem voltak ám alacsonyak. A falkapolitika szabályai leginkább egy szövevényes útvesztőhöz hasonlíthatóak, ezért a legtöbb esetben nem lehet tudni - néha még sejteni sem -, hogy mi is lesz a cicusok következő lépése, illetve annak milyen következményei lesznek majd a jövőre nézve. 

Összetett, kalandos, cselekményes és kegyetlen ez a rész, tele van a különböző célok miatti érdekütközésekkel, eltérő eszmék közötti összecsapásokkal, egyezkedésekkel, politikai perpatvarokkal, tényleges csatározásokkal, illetve rengeteg fájdalommal, veszteséggel és még több érzelemmel. Csodálatos egyveleg, tökéletesen megkomponált végszó, amelynek egyetlen célja az olvasó idegeinek tépése, szívének szétmarcangolása, a remény és az igazság földbe döngölése, majd egekbe emelése - olyan érzelmi hullámvasút, amelyet fáj átélni, de muszáj, mert amikor ott a könyv a kezedben, akkor egyszerűen nem tudod abbahagyni az olvasást. Nincs mit tenni, szenvedni kell és a szerző tesz róla, hogy senki, aki kézbe veszi ezt a regényt, ne találjon megnyugvást - majd csak a legutolsó oldalon.

Nem voltam benne biztos, hogy sikerül minden szálat maradéktalanul lezárni, de kijelentem, hogy így történt. Faythe korántsem ért még útjának végére, sok tennivaló vár még rá, fejlődnie is van még mit, de egyelőre eljutott oda, ahová szerintem ennek a sorozatnak a végén a helye van. Reménykedtem abban a végkifejletben, amiről végül is olvashattam, emiatt akár kevesebbet is érhetne a történet, de ennek a sorozatnak a zsenialitása abban rejlik, ahogy a hosszú, kanyargós és eléggé rázós úton eljutunk oda, ahol elbúcsúzunk az egyszerre szeleburdi és felelősségteljes macskalánytól, illetve szeretni való falkájától.

Nem is ragozom tovább, mert fölösleges: egyszerűen imádtam. Lehet, hogy elfogult vagyok, ha erről a sorozatról van szó, de azzal biztatom magam, hogy ezt a részrehajlást a részemről csak kiérdemelte valamivel az írónő, mert nem szokásom könnyedén osztogatni.

Búcsúzom tőled Faythe, de nagyon élveztem a kalandot, amelyet veled élhettem át, jó volt figyelemmel kísérni a fejlődésed, és biztos vagyok benne, hogy találkozunk még, mert ritka az olyan sorozat, amelyben ennyi érzelem és szenvedély, ellentét és összetartozás, ideológiai csűrés és csavarás található. Ha eddig még nem lett volna egyértelmű, hogy ajánlom-e olvasásra, akkor kijelentem, hogy mindenképp - urban fantasy rajongóknak, az alakváltókkal teli - paranormális - regényeket kedvelőknek pedig egyenesen kötelező.

Folytatás »

Rachel Vincent: Lélekőrzők (Sikoltók 3.)

A Sikoltók-sorozatban első benyomásra a történet alapját adó mitológia, azaz a lúdvércek különleges világa fogott meg és ejtett rabul. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy – minden eddigi nyilvánvaló hibája ellenére – a sorozat képes értéket közvetíteni, a kötetekben mindig található valamilyen aktuális mondanivaló, amely egyszerre képezi az adott rész cselekményének alapját, valamint felhívja a figyelmet a mindennapokban előforduló konkrét problémákra.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Jaffa Kiadó

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 326 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Borító ár: 2.490- Ft

A mű eredeti címe: My Soul to Keep

Sorozat: Sikoltók
Előzmény: Lélektolvajok, Lélekmentők

Folytatás: My Soul to Steel, If I Die, Before I Wake,
With All My Soul
Kiegészítő kötetek: Fearless, My Soul to Lose,
Reaper, Never to Sleep, Last Request
Műfaj: YA fantasy, ifjúsági
A szerző másik sorozata: Vérmacskák (Shifters)

Kaylee, a fiatal lúdvérc lány mostanra már megismerte az adottságával és az alvilággal kapcsolatos szabályokat, egyre inkább kontrolálni tudja ugyanis a torkából feltörni készülő sikolyt. Képességeinek fejlesztésében nagy segítségére volt Nash, akivel nemcsak kiegészítik egymást, de az egymás felé táplált érzéseik sem elhanyagolhatóak – a lúdvérc fiú igazi barát, társ és partner, akinek nincs egyetlen hibája sem. Vagy mégis? Legutóbbi alvilági kiruccanásuk következményeivel Kaylee most, a két hónapos szobafogság letöltését követően szembesül: közeli ismerősei, iskolatársai egy ismeretlen eredetű kábítószer rabjává váltak, amelyről némi kutatás után kiderül, hogy nem más, mint az alvilágból származó Démonlehelet – közismertebb nevén a Dér –, amely különösen veszélyes az emberekre nézve. Mivel a terjesztést alapjában véve Kaylee – korábbiakban jó szolgálatot tett – ötlete tette lehetővé, ezért a lány elhatározza, hogy tesz is valamit a kialakult helyzet megszüntetése érdekében. A baj soha nem jár egyedül, Kaylee-nak ezen kívül is súlyos, minél hamarabb megoldásra váró személyes problémái vannak, az alvilági kapcsolat utáni kutakodást pedig nagyban gátolja, hogy a lelke előkelő helyen szerepel Avari, a kapzsiság démonjának kívánságlistáján.

Az örök szépség és fiatalság, illetve a siker érdekében mindent feláldozni képes emberek után, most itt az újabb, a fiatalok körében nagyon is aktuális probléma: a drog. A függőséget okozó anyag egyszerre több funkciót is betölt ebben a történetben: összekapcsolja a sorozat köteteinek eseményeit, valamint az olvasó elé tárja egy betegség kialakulását és annak következményeit. A történet rávilágít arra, hogy mennyire egyszerű – akár merő véletlenségből is – valaminek a hatása alá kerülni, s eközben hitelesen, de mégsem túlságosan nyers megfogalmazásban mutatja be, hogy mennyi mindent képes megtenni, feláldozni, áruba bocsátani az érintett azért, hogy megszerezze a következő adagját, illetve mennyire érdektelenné válik, beszűkül a függőségben szenvedő világa. Mindezek mellett pedig örültem annak, hogy immár nem különálló részekből tevődik össze a sorozat, hanem látszik a koncepció, kialakult az önálló mondanivalóval rendelkező részek között átívelő fő történetszál.

Rachel Vincent nemcsak mesél, hanem a regényeivel tanít is, és pontosan ez az, amiért kitartottam a sorozat mellett, amiért felnézek ezekre az írásokra, mert ez a fajta hozzáállás ritkaság számba megy a young adult műfajba tartozó regények esetében – és legyünk őszinték, sok más műfaj esetében is.

„A megbánás nem teszi jóvá azt, ami eltört. A bocsánatkérések nem hozhatják vissza azt, ami elveszett. Amit elveszítettünk.”

Határozottan jót tett a sorozatnak, hogy ebben a részben végre elhalványul a Nash karakterét körüllengő, szinte már hiteltelennek tűnő tökéletesség képe – a bekövetkezett események hatására a lúdvérc fiú személye sokkal inkább emberibbé vált a szememben, mint eddig. A fiatalok kapcsolata is lényegesen érdekesebb színezetet kapott, mint az előzmények esetében: a rózsaszín köd nyugalmát felkavaró probléma pedig nagyon is valós, nem tekinthető elhanyagolhatónak, nem a hasonló regényekben megszokott semmiség. Nash elgyengülése lehetőséget ad Kaylee-nak arra, hogy ő maga erősödjön, magabiztossága növekedjen, öntudatosan lépjen fel, ha szükség van rá, és kiálljon az elvei mellett, még akkor is, ha mindez fájdalommal jár.

Az ebben a részben olvasható események következtében a YA regényekben oly elmaradhatatlan szerelmi háromszögnek még csak a lehetősége is eltűnt a süllyesztőben, de nincs is szükség az érzelmek ilyen irányultságú bonyolítására, hiszen sok más érdekességgel és izgalommal szolgál ez a történet: részletesebb bepillantást ad az alvilág működésébe, hierarchiai felépítésébe, a régi ismerősök mellett pedig újabb szereplők és újabb lények bukkannak fel. Tod egyébként is kedvelt karaktere pedig még nagyobbra nőtt a szememben a cselekedetei és a történtek hatására; az olvasottak ismeretében talán az sem tekinthető véletlennek, hogy sok kiegészítő – egyelőre csak eredeti nyelven elérhető novellának – ő a főszereplője.

A misztikum és a való élet finoman fonódik össze ebben a regényben, kellő mértékben egészítik ki egymást. A probléma megoldásához szükséges finom utalások ott szerepelnek a szövegben, a figyelmes olvasó pedig sok mindenre hamarabb rájöhet, mint Kaylee, akinek csak a későbbiekben tűnnek fel bizonyos összefüggések. A történet lényegesen mozgalmasabb, komolyabb és összetettebb, mint amit az előző kötetek esetében megszoktam – úgy gondolom, a Lélekőrzők a sorozat eddigi legjobb darabja. Az egyedüli keserű szájízt talán az hagyta bennem, hogy a szereplők megint önfejűen viselkednek, a segítségkérés nehezükre esik, és természetesen mindent ők maguk akarnak megoldani.

Ha korábban meg is fordult a fejemben a gondolat, hogy búcsút kellene vennem ettől a sorozattól, akkor most már határozottan örülök neki, hogy kapott tőlem még egy esélyt, mert ebben a részben végre azt az élményt kaptam, amire számítottam, amit már a korábbiakban is vártam. Most már tökéletesen megértem, hogy miért tart ez a sorozat eredeti nyelven a tizenkettedik kötetnél, és ugyan a Lélekőrzők még csak a harmadik kötet, amely magyarul megjelent, de ha továbbra is ilyen ütemben emelkedik a történetmesélés színvonala, valamint bonyolódik a cselekmény – amelyre azért minden esély adott –, akkor bizony hat lóval sem lehet majd elrángatni a folytatásban szereplő események megismerésétől.

Véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent. 

Ha ugyanúgy éreztek a sorozattal kapcsolatban, mint én a korábbiakban, akkor az a javaslatom, hogy tőletek is megérdemel még egy esélyt a folytatás, mert ez a kötet határozottan jól sikerült.

Folytatás »

Rachel Vincent: Shift - Változás (Vérmacskák 5.)

A blog rendszeres olvasói már meg sem lepődnek azon, hogy a megjelenést követően azonnal lecsaptam a Vérmacskák sorozat legújabb kötetére, és ahogy az lenni szokott, pár napon belül el is olvastam. Magam sem értem ezt a megszállottságot, mert nem általános, hogy ezt teszem egy sorozattal, de ebben az esetben egyszerűen nem bírok ellenállni a legújabb rész azonnali olvasásának. Aztán persze következik a hosszú várakozás a következő kötet megjelenéséig, majd újra kezdődik az őrület. Ez egyszerűen őrület. :)

Értékelés: 10/10 (kedvenc lett)
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 416 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Borító ár:
2.999,- Ft (kartonált) / 3.999,- Ft (kemény borító)
A mű eredeti címe: Shift
Sorozat: Vérmacskák (Shifters)
Előzmény: Stray - Kóborok, Rogue - Latrok,
Pride - Falka, Prey - Préda
Folytatás: Alpha
Műfaj: urban fantasy

A déli középső falka még a gyász időszakát éli, de tagjai nem adhatják át magukat maradéktalanul az érzésnek, hiszen egy részről a veszteség bosszúért kiállt, össze kell gyűjteni a lehetséges szövetségeseket, más részről azt sem felejthetik el, hogy veszélyben a falka alfájának tanácsban betöltött helye. Az ellentétes nézeteket valló vérmacska falka okozta fenyegetésre tehát felkészültek, de senki sem számított az égből érkező veszélyre, valamint azoknak a lényeknek a feltűnésére, amelyet a legtöbb alakváltó inkább mítosznak gondol, mint valóságosnak. A mennydörgőmadarak, azonban most nem csak megmutatják magukat, hanem komoly problémát is okoznak a falkának: meg akarják bosszulni az egyik ígéretes kakasuk, Finn megölését - ez alatt pedig a nőstények biztonságba helyezését és a kandúrok teljes kiirtását, azaz a falka megsemmisítését értik.

Faythe magánélete pedig... Inkább nem is mondok róla semmit. 

Számomra ez volt az a rész, amelynek az olvasása közben egy percig sem unatkoztam: az előző kötetekben elvarratlanul hagyott szálak, azok következményei, az egyébként megszokott torokhangú morgások, és a cicusok szokásos életvitele mellett most még egy külső tényező is bonyolultabbá teszi a cselekményt.
A helyzetet olvasva eszembe jutott a "szegény embert az ág is húzza" közmondás, vagyis lefordítva: pont elég problémával kellett eddig is megbirkóznia a falkának, de most aztán baromira nagy sz..-ban vannak... khm... akarom mondani nyakig merültek bizonyos végtermékben... már ami a bonyodalmakat jelenti.

Minden együtt van tehát ahhoz, hogy ha sikerül a kezedbe kaparintanod a regényt, akkor bizony nehezen tudsz tőle megválni, amíg el nem olvastad... és még utána is nehezedre fog esni magára hagyni a szereplőket, sikítozni fogsz a folytatásért, amely egyben a sorozat befejező kötete is lesz.

A kép INNEN.

Továbbra is úgy gondolom, hogy a vérmacska társadalmat irányító törvények legalább olyan bonyolultak és érthetetlenek, mint az emberi jogszabályok, de még annál is kegyetlenebbek, nem ismernek kíméletet. Ennél már csak a mennydörgő madarak seregének íratlan szabályai, illetve az általuk képviselt alapelvek átláthatatlanabbak, még a többi alakváltó számára is nehezen követhetők és felfoghatók, ez pedig számtalan félreértésre ad okot és még annál is több nehézséget generál - már eleve egy ilyen szituációból indul az egész történet...

A kép INNEN.

Bár eddig is jól elvoltam úgy, hogy nem hemzsegnek a különböző alakváltók a történetben, mert a macskák vérmérséklete bőven biztosította a szórakoztatásomat, de ettől függetlenül örültem a korábbi kötetekben feltűnő medvének, és most legalább olyan hévvel üdvözöltem a mennydörgő madarak felbukkanását is. Különleges társadalmi berendezkedésük és az ebből adódó problémák a történet elejétől a végéig biztosítják a figyelem fenntartásához szükséges elegendő mozgalmasságot és feszültséget. Azért csak jó hatással van a cselekményre az, ha kicsit kinyílik a világ.

Persze Faythe maga is hatalmas feszültségforrás, és a korábbi részben elkövetett baklövése következményei éppen most kezdenek beérni - természetesen pont az arra legalkalmatlanabb pillanatban. Viszont ennek eredményeként olyan karakterfejlődés indul meg a történetben, amelynek hatására még én magam is elbizonytalanodtam, és fogalmam sincs arról, hogy Faythe miként fog megbirkózni az újonnan kialakult helyzettel. Bár eddig biztosan tudtam, hogy melyik kandúr pártján állok, de most... már magam sem tudom, hogy miként is döntenék.

A történet egyik lényeges szereplője Kaci, aki talán az egyik legidegesítőbb szereplő volt a számomra ebben a részben - viselkedésével felülmúlta az első részekben megismert Faythe idegesítő hisztijeit és ezzel bizony eléggé igénybe vette a tűrőképességemet. A többiek viszont... Imádtam minden falkatagot, minden megmozdulásukat, az első nyüsszenésüktől az utolsó morgásukig. Faythe tagadhatatlanul fejlődik, az alfa képességek egyre inkább megmutatkoznak a viselkedésében és ami a legfontosabb, hogy nem csak folyamatosan újabb tapasztalatokat szerez, hanem fejben is kezd felnőni a feladathoz - és ez utóbbi sokkal fontosabb, mint bármi más. Ha pedig a rakoncátlan érzelmeit is ráncba tudná szedni, akkor képes lenne teljesen levenni a lábamról.

A kép INNEN.

Nyugodt szívvel megállapíthatom, hogy kötetről kötetre egyre csak jobb a történet, tehát ha valakinek az előzmények tetszettek, akkor tuti, hogy ezt a részt is határozottan kedvelni fogja. Mozgalmasabb, mint az előző, az alakváltó törvények miatt erősen igénybe veszi a macskák problémamegoldó képességét és minden ügyességükre szükségük van ahhoz, hogy eredményt érjenek el ott, ahol erre eléggé kevés az esély. A becsület és az egyenesség most mindennél fontosabb, az összefogás és a bajtársiasság pedig minden mást a háttérbe kell, hogy szorítson, különben semmit sem sikerül megoldani - pedig az árulás és az álnokság kedvenc macskáink minden napján jelen van és megkeseríti az életüket.

A folytatás? Érzem a zsigereimben, hogy egy fantasztikus befejező kötet előtt állunk, amelyben újabb nehézségek nélkül is - azért nem erre számítok - fergeteges kalandokban lesz részünk. Már alig várom, hogy valaki a helyére rakja Malone egekig érő egóját, vagy egyszerűen csak behúzzanak neki egyet, ahogy abban is reménykedek, hogy belebukik a rengeteg hazugságba, amelyet eddig összehordott. Ahogy abban is reménykedek, hogy Faythe is talál megoldást a magánéleti problémáira, amelyek cseppet sem egyszerűbbek, mint a sorozat kezdetén, sőt...

Egy sorozat, amelyért veszett módon rajongok, még akkor is, ha az első két kötet nem igazán tetszett, mindössze a macskafiúk miatt adtam egy esélyt a sztorinak és mennyire jól tettem. Ha kedveled az alakváltós történeteket, akkor ne tartsd vissza magad, ha ismered az előzményeket, akkor pedig azonnal kezdj bele az olvasásba, mert nagyon megéri!

Folytatás »

Rachel Vincent: Prey - Préda (Vérmacskák 4.)

Nagyon kedvelem ezt a sorozatot, ezért majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor azt láttam, hogy a könyvfesztiválra megjelent harmadik részt követően a folytatást már a könyvhétre ígérte a kiadó. Sajnos az ígéret csak ígéret maradt és a tényleges megjelenésre a levelek sárgulásáig és hullásáig kellett várni. Akkor viszont gyorsan lecsaptam a vásárlás lehetőségére, amint lehetett nekiláttam az olvasásnak és nagyon hamar végeztem is a regénnyel, szinte habzsoltam az oldalakat.

Mivel ez a kötet egy sorozat negyedik része, ezért óhatatlan, hogy az értékelés ne tartalmazzon az előzményekre vonatkozóan lényeges információkat. A szöveg további részének olvasása tehát csak saját felelősségre. Én szóltam... :)

Faythe tárgyalása véget ért, az ítélet - amelyről mindenki úgy gondolja, hogy lehetett volna lényegesen keményebb is - megszületett. Az enyhe büntetésnek azonban ára volt. A tárgyalás csak fedezékül szolgált a Területi Tanács vezetéséért vívott politikai játszmához, amelynek fő célpontja Faythe apja, azaz a tanács jelenlegi vezetője. A lányát ugyan felmentették a súlyos vád alól, de fel kellett érte áldoznia a legjobb emberét, azaz Marc-ot, aki csak azért lehetett eddig falkatag, mert az alfa így akarta. Marc innentől kezdve kóbornak minősül, kénytelen elhagyni a falka területét, beilleszkedni az emberek világába. Közben Faythe is elfoglalt, mert továbbra is az apja egyik végrehajtójaként dolgozik, próbálja alakváltásra rávenni a fiatal nőstényt, Kacit, valamint segít Manx időközben megszületett kisfia, Des körüli teendőkben. Manx azonban szörnyű bűnöket követett el és ezért vele szemben is tárgyalást kezdeményezett a tanács, amelynek lefolytatására egy másik falka területén kerül sor. A kíséret egyik tagja Faythe is, aki kihasználva a lehetőséget, hogy áthaladnak a szabad területeken, találkozik rég nem látott szerelmével. Útközben azonban kóborok ütnek rajtuk, majd valamivel később Marc eltűnik. Faythe és a falka egyes tagjai korábbi társuk keresésére indulnak, de nem tudják minden figyelmüket a kutatásnak szentelni, mert makacsságának következményeként Kaci állapota egyre romlik, a Területek Tanácsa több indokolatlan követeléssel is jelentkezik az alfánál. A kétségbeesett és egyre reménytelenebb keresés mellett a problémák csak sokasodnak, a falka össztűz alá kerül, az összetartásuknak kemény próbákat kell kiállnia, Faythe minden talpraesettségére és kitartására szükség van ahhoz, hogy a családja és a hozzá közelállók túléljék a kihívásokat.

Az eredeti kép: ITT

Mit lehet még ezek után mondani a történetről, amivel nem árulok el az események szempontjából semmi lényegeset? Őszintén? Nem sok mindent. Azt azonban semmiképpen sem akarom magamban tartani, hogy ez a rész tényleg ütősre sikerült. Amíg az előző köteteket úgy kedveltem, hogy közben tökéletesen tisztában voltam a történet hibáival, most végre feltételek nélkül szerethetem a kezemben tartott könyvet és az abban leírtakat. Ritkán mondok ilyet, de őrülten jó volt olvasni és alig bírtam letenni a kötetet, amikor éppen arra kényszerültem.

A történet valami fergetegesen pörög. Most is kapunk valamennyi falkapolitikát, de már korántsem annyit, mint az előzményekben. Számomra valahogy most könnyebb volt követni a vérmacska gondolkodást és a kibontakozó hatalmi harcokat. A stratégiai helyzetfelismerés nagy előny, ha valaki rendelkezik ilyennel, akkor nagyon fogja élvezni a cselekmények mögött megbúvó rejtett utalásokat. Aki esetleg ennek hiányában lenne vagy nem olyan élesek az ilyen irányú megérzései, következtetései, annak sem kell izgulnia, mert a levezetés és a végső konzekvencia is ott szerepel a szövegben.

Azt kell mondjam, hogy az írónő játszik velünk, az olvasókkal. Ügyesen csavarja mind a szálakat, mind pedig a szíveket, mert bizony ez utóbbit is jó néhányszor kemény megpróbáltatásoknak vetette  alá. Faythe végre valahára úgy viselkedik, ahogy a korosztályának kellene és kezdi levetkőzni a nyafogós, hisztis stílusát, egyre inkább elfogadja helyét a falkában és vállalja a felelősséget, ami egyre inkább az ő vállára nehezedik. No, persze nem minden esetben viselkedik teljesen józanul vagy hibátlanul, még nem tudom, hogy azt a bizonyos botlást, amely a kialakult helyzet miatt következett be, a megbocsátható bűnök közé soroljam-e vagy sem, de az biztos, hogy lesz még következménye. Nagyon tetszett, hogy Faythe végre elhatározta magát Marc mellett és mindent, sőt az elvártnál is többet tesz meg annak érdekében, hogy megtalálja az immár kóbornak minősülő szerelmét. Ellenben nagyon hiányzott Marc, aki a szokásosnál is kevesebbet szerepelt ebben a történetben, bár nem nagyon találni olyan oldalt a könyvben, ahol ne tűnne fel a neve. A fiúk ismételten hatalmasat alakítottak és bár most kevesebb volt a poén, de attól még bőven találhattam jó beszólásokat, pergő párbeszédeket, humoros helyzeteket a komolyabb események közötti rövidke szünetekben. Akcióból és vérre menő bunyókból sem volt hiány. 

"Az észak-amerikai falkák semmivel sem civilizáltabbak, mint a déli szomszédaink! Csak szebb ruhába öltöztettük a barbárságot, eltakartuk az igazságtalanságot, az elnyomást – és a pokolba is, a prostitúciót –, olyan szép szavakkal, mint kötelesség és becsület."

A helyzetet bonyolítja, hogy a Déli középső területek falkájában az igencsak csekély számú számú, termékeny nőstények közül három is megtalálható. Egy falka erejét és fennmaradását a nőstények jelentik. Igencsak sok vezetőnek szúrja a szemét, hogy valahová egynél több jutott ezekből a lényeges szereplőkből. Miután Faythe a kiképzése következményeként meg tudja védeni magát, illetve a falka is kiáll mellette az utolsó leheletéig, ezért a másik két, lényegesen kiszolgáltatottabb macskalány kerül a támadások fókuszába. Manx-ra olyan ítéletet szabtak ki, amely meghatározza egész további életét és bizony eléggé összeszorult a szívem, amikor a  belegondoltam, hogy mennyire kegyetlen dolog volt ezt vele szemben alkalmazni.

Kaci szintén erős védelemre szorul, hiszen makacsságának köszönhetően nem vált alakot és egyre gyengül. Mint minden, ez is támadási felületet jelent, illetve elvonja más dolgoktól a tagok, elsősorban Faythe figyelmét. Ahogy ennek köszönhető az a veszteség is, amelybe olyan mértékben sajdult bele a szívem, hogy azt elmondani nem is lehet.

Rengeteg cselekmény, döntések tömkelege, szerelem és ragaszkodás, érzelmi viharok, összeesküvések, támadások, kutatás, veszteség és remény, szövetségek és ellenségeskedések, valamint a küszöbön álló háború lehetősége. Mindez benne van a regényben és úgy érzem, hogy ez még csak a kezdet. Ha az első három kötetet cselekményes és élvezetes felvezetésnek tekintjük, akkor ez volt az átkötő rész és a bomba majd csak ezután fog robbanni. A falka olyan helyzetbe került, amelyből már csak egy irányba lehet tovább haladni, az pedig eléggé rázósnak néz ki.

Ez a sorozat már most kedvenc és ha megjelenik a következő rész, akkor azt is nagyon gyorsan, a lehető leghamarabb be fogom szerezni és olvasni. Egyszerűen nem bírom elviselni, hogy nem sorakozik a polcomon minden megjelent kötet és ha már ott van, akkor pedig képtelen vagyok elviselni, hogy olvasatlanul heverjen ott. Beteges? Lehet. Ha így van, akkor olyan jó betegnek lenni. Szeretem ezt az állapotot. :) Nagyon gyorsan szeretném a kezemben tartani a folytatást!

Pontszám: 10 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 432 oldal
A mű eredeti címe: Prey
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Teljes ár: 2.999,-/3.999,- (puha borító/keménytáblás)
Sorozat: Vérmacskák (Shifters)
Előzmény: Stray - Kóborok, Rogue - Latrok, Pride - Falka
Folytatás: Shift - Változás, Alpha
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

Folytatás »

Rachel Vincent: Pride - Falka (Vérmacskák 3.)

Nem titok, hogy szeretem ezt a sorozatot és nagyon örültem neki, hogy a könyvfesztiválra megjelent a következő, azaz a sorban a harmadik rész. Be is szereztem rögtön, még nyomdafriss állapotában és ahogy ígértem korábban, az olvasással sem várattam magam sokáig. Külön jó hír, hogy már a negyedik kötet is a fordítónál van és ha az eddigi ütemezést, megjelenési mintát veszem figyelembe, akkor bizony látom az esélyt arra, hogy a következő rész a karácsonyfa alatt fogja végezni. De jó is lenne. :)

De kanyarodjunk vissza az éppen aktuális regényhez. Faythe az előző történetben hatalmas kalamajkába keveredett, megfertőzte, majd megölte a barátját, ami a vérmacska társadalom három alaptörvénye közül kettőnek jelenti a megszegését. Most már csak azt kellene bebizonyítani, hogy a fertőzés véletlenül történt, a gyilkosság pedig önvédelemből. Az alaptörvény megszegésének büntetése: halál. Persze főként akkor, ha kandúrról van szó, de Faythe nőstény és nőstényeket nem gyilkolnak csak úgy halomra. Vagy mégis? A döntés a kistanács kezében van, akik egy, a Sziklás-hegységben található táborhelyet béreltek ki az eljárás lebonyolításának céljából. Sem a tárgyaláson, sem a tábor környezetében nem uralkodik békés hangulat. Az előbbiről a bírák, az utóbbiról pedig egy falka kóbor és egy vérmedve gondoskodik.

Úgy látszik, hogy mostanában kifogom a tárgyalásos könyveket, mert tulajdonképpen ez az egész könyv Faythe tárgyalásáról szól, illetve a tárgyalás céljából kijelölt táborhely körüli eseményekről vagyis közvetve megint minden Faythe-ről. Vérmacskáéknál egészen addig bűnös vagy, amíg be nem bizonyítod az ártatlanságod, amit pedig Faythe állít, elég nehéz bizonyítani. Marad tehát a szubjektív megítélés és bizony nem áll túl jól főhősnőnk szénája.
Meg kell állapítanom, hogy a vérmacska falka, illetve a vérmacska társadalom politikája sem egyszerűbb, mint a vámpírok udvarai vagy éppen a tündérdombokat működtető ősi törvények. Kapkodtam is a fejem rendesen és erősen próbáltam memorizálni, hogy akkor most mit is szabad és mit nem és éppen ki és melyik mozdulatával fog megsérteni és kit. Nem volt egyszerű.
Végtelenül felbosszantott a tanács működése, a korlátolt és maradi hozzáállás, a nem minden érdek nélküli állásfoglalás, a háttérben megbújó személyes és területi, adott esetben a macskatársadalmon belüli politikai motivációk által irányított vélemények fejtegetése, az érdekekkel teli álláspontok képviselése. Finom és elegáns, mégis dühítő és indulatokat keltő tánc volt ez, amely messzebbre nyúlik vissza és messzebbre mutat előre, mint Faythe sorsa, de mégis ő a katalizátor, ami kiváltja az eseményeket. Hatalmi játszma, amely nem néz sem istent, sem embert, sem macskát. Világossá vált az előző kötetek több eseményének kiváltó indoka és következménye, valamint a személyes konfliktusokon és a falkabeli általános tennivalókból adódó akciókon kívül adott egy könyveken átívelő, fő történetszálat a sorozatnak. Határozottan látszik, hogy változott az írónő koncepciója és a könnyed történet kezd nagyobb mélységeket mutatni, átfogóbb mondanivalót képviselni, ugyanakkor továbbra is megmarad az élvezhetősége. Aki akarja, meglátja a fejlődést, a változást a történetben, aki nem akarja, az csak olvasni fogja és nem fog csalódni benne, ha az eddigi részek elnyerték a tetszését. Számomra határozottan látszik a fejlődés iránya és nagy élvezettel hámozom le a történet különböző rétegeit.

Ursus arctos horribilis, azaz grizzly medve (Forrás)

Továbbra is imádom az írónő stílusát, mivel ismét egy pörgős, amolyan tornádó típusú regényt adott az olvasói kezébe, még akkor is, ha ebben a történetben több az elmélkedés, mint a korábbiakban. Azt már a korábbi részek olvasása közben is megszokhattam, hogy Faythe körül kő kövön nem marad és Marc ebben tökéletesen megfelelő társa. A tárgyalás, a feszültséget keltő események ellenére úgy érzem, hogy ebben a részben megkezdődtek a változások, mert Faythe a fejlődés útjára lépett és mivel ő maga is megfontoltabb, ezért a viselkedésére adott reakciók sem annyira hirtelenek és indulatosak. Bonyodalmakban persze továbbra sincs hiány, hiszen Faythe már azt a kategóriát jelenti a macskák között, akinek akkor sem hiszik el, hogy nem akart ártani, amikor tényleg nem akart semmi rosszat és tényleg a véletlenek összejátszásának eredménye a kialakult helyzet.

"Mindig van választás! Rengeteg lehetőség van! Amiből sosincs elég, az a bátorság, a készség, hogy megnézzük, mi van még a könnyű lehetőség mögött!" (275. oldal)

Hihetetlenül kíváncsi voltam, hogy miként alakul majd Faythe és Marc kapcsolata, hiszen az előző részben eléggé semilyen állapotban hagytam magukra őket. A szívem azért drukkolt, hogy Marc tegye félre a dacoskodását és fogadja el Faythe-t a furcsa nézőpontjaival együtt, a józan eszem pedig ennek tökéletesen a fordítottját akarta látni a lapokon, azaz Marc tartson ki az állítása mellett, hogy abban a felfuvalkodott, önző libában végre tudatosodjon már, nem csak ő számít, nem ő a világ közepe, másnak is vannak érzései. Nem felejtettem el, hogy Marc nem az egyetlen kandúr, akihez Faythe vonzódik vagy vonzódott a múltban és Jace ebben a regényben elég sokat szerepel. A végeredmény kikotyogása nélkül annyit elárulhatok, hogy az írónő igazán frappánsan oldotta meg lelki és kapcsolati problémát.

Forrás

Két dolog van, ami kezd ismétlésnek tűnni a sorozatban: a kóborok jelentette állandó probléma és az egyébként nagyon ritkának számító nőstény macskák folyamatos feltűnése és előkerülése. A végén még kiderül, hogy nem is annyira ritkák a nőstények, mint ahogy gondoltuk. A kóborok problémája tényleg a falka mindennapi feladatai közé tartozik és a szerző próbál minden részben valami egyedi motivációt csempészni az indokok és okok mögé. Ez történik jelen esetben is, amikor egy egész falkára való, de a falka törvényeit nem ismerő, furcsa hajlamú kóborral akad dolga kedvenc macskáinknak.
Jót tett a történetnek, hogy feltűnt még egy vérmedve az események sűrűjében. A bruin egy teljesen más életvitelt folytató vérállat, mint a macskafalka, a két faj közötti különbségek színesebbé tették a regényt. Kedveltem a bruin-t és nem lenne ellenemre, ha a következő kötetekben még sikerülne megismerkedni más vérfajokkal is. Már eddig is csodálkozva vettem észre, hogy nem tűntek fel a farkasok, talán majd erre is ad magyarázatot a szerző a további kötetekben. Határozottan érdekelne.
A sok testi és lelki fájdalom után, akciókat, kifacsart következtetéseket és hatalmi játszmákat követően a regény végére eljutottunk valahová, amit úgy érzek, hogy az igazán fontos események kiinduló pontja. Azt súgja a hatodik érzékem, hogy az eddigi események csak amolyan felvezető történések voltak és a lényeg, az igazi megpróbáltatások még csak most kezdődnek.

Mindössze remélni tudom, hogy a sorozat iránti rajongásom átszűrődött a mondataimon, mert igazán jó értékelést képtelen vagyok írni erről a könyvről, erről a sorozatról. Csak annyit tudok javasolni, hogy aki szereti az alakváltókat és a róluk szóló történeteket, azok számára ezen regények olvasása szinte kötelező. Határozottan várom a következő rész megjelenését és egyszerre vigasztal, valamint késztet sírásra, hogy a hatodik résszel befejeződik a sorozat. Biztos vagyok benne, hogy addig még sok érzelemben és feszültségben lesz részünk.

Pontszám: 9

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 466 oldal
A mű eredeti címe: Pride
Teljes ár: 2.999,-/3.999,- (puha borító/keménytáblás)
Sorozat: Vérmacskák (Shifters)
Előzmény: Stray - Kóborok, Rogue - Latrok
Folytatás: Prey - Préda, Shift - Változás, Alpha

Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

Folytatás »

Rachel Vincent: Lélekmentők (Sikoltók 2.)

Az előző kötetben, a Lélektolvajokban a történet mitológiája volt az, ami megfogott és annak ellenére érdekesnek és értékelhetőnek tartottam a regényt, hogy a karakterek kidolgozottságával nem voltam megelégedve. Tudtam, hogy az írónő ennél lényegesen mozgalmasabb, jobban kidolgozott és élvezetesebb történet létrehozására is képes, hiszen már olvastam tőle ilyet, ezért mindenképpen kíváncsi voltam a folytatásra.

Rachel Vincent nevét és műveit csak 2012-ben ismerhették meg a hazai olvasók, akkor viszont rögtön két sorozathoz tartozó írásai tűntek fel a könyvesboltok polcain. Az urban fantasy kategóriába tartozó  Vérmacskák sorozatból eddig két rész olvasható magyar nyelven, a hatkötetes sorozat további részei még megjelenésre várnak. A fiatalabb korosztálynak szóló, ugyanakkor a cselekmények középpontjába komoly témát, a halált és a lélek halál utáni útját állító történetfüzér a tizenkét részes Sikoltók sorozat, amelynek eddig szintén ez a második magyarul megjelent kötete.

Kaylee az elmúlt hónapokban igazi meglepetésekkel, információk sokaságával találta szemben magát, megtudta, hogy ki is ő valójában, "visszakapta" az apját és a magánélete is jól alakul. A megszerzett tudással, az eddigi tapasztalataival és némi segítséggel a háta mögött lényegesen könnyebb elfogadnia azt, hogy mi is ő és mi a feladata. Amikor azonban az egyik koncerten meghal egy fiatal lány és Kaylee torkából nem szakad fel a lélekdal, ő is és a társaságában lévő lúdvérc fivérek is úgy gondolják, hogy erre csak egy valami lehet a magyarázat, az áldozatnak nem volt lelke. Amikor értesülnek róla, hogy hamarosan még egy hasonló halálesetre lehet számítani, elhatározzák, hogy véghezviszik a lehetetlent, megmentik a fiatal tehetség lelkét az örök szenvedéstől.
Eladnád a lelked csak azért, hogy egy rövid időre mindent megkapj, amire vágytál? Ha szerződést írsz alá a pokol egyik teremtményével, akkor vállalnod kell a következményeket. De tisztában vagy vele, hogy mit vállaltál?  Biztos, hogy mindig elolvasod az apró betűs részt?

Világmegváltó gondolatokra, hibátlan történetvezetésre ezúttal sem kell számítani, helyenként kifejezetten meghatározó a kategóriára jellemző stílus a történetben, de határozottan érződik, hogy ez a rész már cselekményesebb és részleteiben jobban kidolgozott, mint a bemutatkozó kötet. Kaylee végre nem értetlenül és nem teljesen tudatlanul áll a képességével és a feladatával szemben, hanem tudatosan fejlődik, gyakorol, amelyhez természetesen segítséget is kap Nash anyjának személyében. Makacssága és eltökéltsége azonban a régi maradt, elhatározásától még az sem tudja elrettenteni, hogy saját magát sodorja veszélybe. Nash természetesen mindenben támogatja a lúdvérc lányt, még akkor is, ha nem ért egyet azzal, amit Kaylee a fejébe vett.
Nash az a szereplő, aki számomra túl tökéletes. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de ez csak nekem furcsa? Meddig lehet még tovább vinni ezt a sorozatot a megkezdett vonalon? Főleg, hogy ott van Tod, aki Nash tökéletes ellentéte. Óhatatlanul is megfogalmazódik bennem a kérdés: biztos, hogy ennyire különbözik egymástól a két testvér? Nem lehet, hogy Nash tökéletessége csak valami álca, valami terv része? Előbb-utóbb úgy is kiderül, hogy mi az igazság, de a felvázolt gondolat tutira érdekes fejleményeket eredményezne.

A lúdvérceket és a tevékenységüket az előző kötetben már bemutatta az írónő, ezért most nagyobb hangsúlyt tudott helyezni a szereplők viselkedésére és a történet hátterére, amelynek köszönhetően valamivel többet szerepelnek a kedvelt szereplők és lényeges ismereteket szerzünk a Pokolról és az ott élő lényekről. Az előző részben éppen csak fellibbent az Alvilágot elválasztó fátyol, most azonban nem csak bekukkantunk mögé, hanem meg is ismerjük néhány lakóját, érthetőbbé vállnak a működését meghatározó törvények, a világunkkal való kapcsolódási pontok. Örültem neki, hogy ebben a részben Tod és rajta keresztül a kaszások világa is jelentős szerepet kapott. Tod egyébként is nagyon érdekes karakter és ebben a részben sokkal hangsúlyosabb és összetettebb szereplő is, mint Ash. Van még bőven lehetőség benne és remélem, hogy a későbbiekben is sokat találkozunk majd vele.
Az alap cselekmény ezúttal is tetszett, de továbbra sem értem, hogy az izgalmas és tényleg tartalmas eseményeket miért kellett elrontani a kategóriára jellemző kötelező elemekkel, klisékkel. Nem lehetett volna kihagyni ezeket? Igaz, hogy ebben az esetben nincs szerelmi háromszög, nincs fölösleges szenvedés, de pont elég több alkalommal olvasni a tizenhat éves lányok sajátos vezetési technikájáról, a szobafogságról, mint nevelési módszerről és az iskolából való lógásokról.

A sorozat eddigi történeteinek ismeretében nyugodtan kijelenthetem, hogy az írónő mindig valamilyen negatív érzést, igényt állít az írásai középpontjába, nagyon is tanulságossá teszi az egyébként határozottan fiataloknak szóló cselekményt. Az előző részben a fiatalság utáni vágy, az öregedéstől való félelem és a mindezek érdekében elkövetett tettek jelentették a kötet fő szálát, ebben a történetben pedig a pénz és a siker hajszolása az, amire a fő hangsúly helyeződik.  Mindezek miatt egy kelta mitológiai elemekkel átszőtt, érdekes, mozgalmas, kedvelhető tanmesének tartom ezt az írást, amelyet örömmel vesz a kezébe az olvasó.
A magyar kiadást igényesre sikerült. A könyv ugyan vékonynak tűnik, de ez elég félrevezető, mert a  sortávolság és a betűméret nem indokolatlanul nagy, illetve a könyv lapjai sem vastagok. Mindezeket figyelembe véve egy meglepően vékony, egyéb kiadásokhoz képest a polcon fele annyi helyet elfoglaló kiadvány lett a végeredmény, ami az én szememben inkább előny, mint hátrány.

Továbbra is nagyon tetszik a történet hátterét adó, kelta mitológiai elemeket tartalmazó, az olvasói  kíváncsiságot felkeltő és izgalmas kalandokat ígérő lúdvérc szál. A bemutatkozó kötetet kedvelők ebben a részben sem fognak csalódni és még az előzménnyel kapcsolatban fanyalgóknak is el kell ismerniük, hogy ez a történet jobban sikerült, részletesebb, mozgalmasabb, helyenként komorabb, de összességében kellemes kikapcsolódást, könnyed időtöltést jelentő olvasmány, amelynek a folytatására továbbra is kíváncsi vagyok.

Pontszám: 6 pont
Kiadó: Jaffa Kiadó

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 263 oldal

Eredeti cím: My Soul to Save
Sorozat: Sikoltók
Előzmény: Lélektolvajok
Folytatás: My Soul to Keep, My Soul to Steal
Forrás: magánkönyvtár

Folytatás »

Rachel Vincent: Rogue - Latrok (Vérmacskák 2.)

Szeretem az urban fantasy műfaját. Sajnos a mai "újhullámos" vámpírok nem minden esetben jönnek be nekem. Az ő fajtájukból jobban kedvelem a régi vágású, kissé begyöpösödött stílusú fickókat. :) Némiképp megcsömörlöttem, elteltem a vámpíros történetekkel és már csak hébe-hóba kapok elő olvasásra vámpíros sztorit. Amiből viszont még nem sikerült eleget olvasnom, azok az alakváltós történetek. Nem a vámpíros sztorik mellékszereplőjeként felbukkanó alakváltók, hanem a csak róluk szóló történetek. Közülük is legjobban a farkasok és a macskák érdekelnek.

Szóval, amikor megjelent a Shifters sorozat első része, bizony kötelező vételnek számított a kötet. Hasra ugyan nem estem tőle, mert voltak hibái, de tetszett annyira, hogy bevállaljam a következőt. Most pedig már mindet akarom és minél hamarabb, ha kérhetném. :) Szóval büszke vagyok magamra, mert jól érzetem, hogy több van ebben a sorozatban, mint amit az első kötet megmutatott magából.

Ott tartunk a történetben, hogy Faythe hazaköltözött, falka pedig erősen védelmezi, mint a kevés termékeny nősténymacska egyikét. Sikerült elkapni a nőstények elrablását tervező kóborokat. Faythe is megkomolyodott kicsit és sikerült belátnia és elfogadnia bizonyos dolgokat. Egyes esetekben a józan ész, a többiben a kényszer aratott  nála győzelmet. Szerelme, Marc is megnyugodott kicsit, mert kapcsolatuk, ha nem is áll biztos alapokon, de rendeződni látszik. Nincs azonban minden rendben, mert a falka területén egyre-másra halott kandúrok tűnnek fel. Az eseteket pedig ki kell vizsgálni. Faythe is furcsa telefonhívásokat kap. A múltja, amelyről úgy gondolta, hogy életének egy lezárt szakaszát jelenti, most utánanyúl és minden kis botlása, elhallgatott mondata kegyetlenül megtorolja magát. A probléma középpontjában természetesen megint ő maga áll. 

Mit szeretek ebben a sorozatban? Azt a pezsgést, ami a lapokból visszaköszön rám. Egy falka életét belülről megfigyelni különleges élmény. Nincs ez másként ennél a macskafalkánál sem. Itt bizony nem ártatlan cicusok szaladgálnak alufóliából gyúrt golyó után. Igazi nagymacskák, játékos cicusok ugyan, de kemények. Az érzelmek is pezsegnek, helyenként bömbölnek rendesen. Ha Faythe-t forgószélhez hasonlítom, akkor Marc az orkánszerű zivatar. Szóval itt nem (vagyis javarészt nem) picsogásokat, meg siránkozásokat olvashatunk, hanem az erők és az érzelmek, néhány esetben nézetek erőteljes összecsapásáról van szó. Forrnak az indulatok, villognak a tekintetek, morgásoktól hangos a ház. Ettől mozgalmas és harsogó ez a regény és nekem ezért tetszik. 

A kép innen.

Persze a heves érzelmek mellett most sem kellett lemondanom az izgalmakról sem. Erről leginkább maga Faythe gondoskodik. Ha akarja, ha nem bizony körülötte forog a világ. Most is ez történik, hiszen a gyilkosságok is miatta történnek meg. A magánéleti problémák mellett tehát megint kaptam a könyvben egy jó kis akciódús cselekményt.

Faythe maga ellentmondások egész sorozata. Első és egyetlen női végrehajtóként mindenképpen meg akar felelni a feladatának és leginkább az apjának. A nagy akarás közben azonban hibát hibára halmoz. De nagyobb részt ügyes és talpraesett, csak piszkosul makacs. Mindenképpen értékelem benne, hogy nem ijed meg a saját árnyékától.

Vadságát sajnos a családja, az egész falka, a fiúja és gyakorlatilag mindenki megszenvedi, aki a közelébe kerül.

"Esküszöm, az a férfi, aki úgy távozik tőled, hogy nem is biceg, az nagyon szerencsés."

Részben megértettem Faythe döntéseinek motivációját, hiszen magam sem igazán szeretek megfelelni bizonyos konvencionális társadalmi elvárásoknak és teljesen kész vagyok az erre vonatkozó kérdésektől. Teljesen meg tudom érteni, hogy pontosan ugyanezért ő is ellenáll és próbálja elkerülni, amíg csak lehet. A jelleme sem igazán készült még fel ezen elvárások teljesítésére. Ugyanakkor volt olyan szituáció, amikor nem igazán jutott el hozzám, hogy mit is akart és főleg, hogy miért. Például miért kínozza feleslegesen azt a szegény fiút?

Faythe egyébként fejlődőképes és ha lassan is (a hangsúly a lassan jelzőn van), de azért eljutnak hozzá bizonyos lényegi információk és gyökeret is vernek a fejében. Logikai gondolkodásával nincs olyan nagy baj, mert ha nekifekszik egy problémának, akkor bizony jók a következtetései. Csírájában már meg van benne falka irányításához szükséges alapvető talpraesettség, de az ösztöneit erősen meg kell zaboláznia.

Marc már az előző részben is a kedvencem lett, de itt és most véglegesen megkedveltem. Imádja Faythe minden porcikáját, mindezek mellett piszkosul jó pasi, az agya helyén sem csak izomcsomók vannak, a hűségével pedig akár hegyeket is mozgatni lehetne. Szóval nem egészen értettem, hogy Faythe mit problémázik vele. De problémázik.
Több szerepet kap ebben a kötetben a falka többi fiú tagja is. Ethan humora, Jace pimaszsága, Parker, Owen és Vic józan, mégis játékos jelenléte nélkül nem lenne olyan ez a falka, mint amilyen. Elképzeltem, hogy mennyire jó lehet egy ilyen közösségben élni. Irigyeltem azt az összetartozást, ami a falka sajátja. Ugyanakkor az a vadságot is, ami a cicusokból ered.

A kép innen.

Akivel nagy problémám volt a sorozatban az Faythe anyja. Egyszerűen nem értem annak a nőnek a viselkedését. Ha folyton csak az unokára vonatkozó igényét dörgöli a lánya orra alá, azzal bizony nem fog elérni semmit. Igazán észrevehetné már magát. Az egész nő egy karót nyelt rémálom.

Továbbra is imádom az elnevezéseket: kóbor, lator, karomlázas kandúr. Nem tudom, hogy eredetiben ezek hogyan hangzanak és mennyi a belőle a fordító érdeme, de nekem nagyon bejönnek ezek a kifejezések. Nagyon tetszenek. :)

Miért imádom ezt a sorozatot? Mert nagyon könnyen magamra ismerek benne. Ugyanolyan hirtelen és lobbanékony, mint én magam és tele van energiával, humorral, érzelmekkel és akcióval. A hibái ellenére is szeretem. Nem nyújt ugyan világmegváltó élményt az olvasása, nem tartalmaz magvas gondolatokat, de képes arra, hogy olvasás közben jól érezzem magam, hogy gyakorlatilag egyhuzamban kiolvassam. Kikapcsolódáshoz tökéletes. Ráadásul még izgalmas is. :)

Jöhet a következő rész? Mindenképp. Remélem, hogy ebben az évben is megjelenik két rész a sorozatból. Azt se bánnám, ha már az összes itt lenne a polcomon. Faythe előtt még nagy út áll. Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz majd fel mentségül az elkövetett hibái ellen a következő részben, hogyan is fogja magát kivágni a csapdából, amit ásott magának.

Pontszám: 8

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 396 oldal
A mű eredeti címe: Rogue
Sorozat: Vérmacskák (Shifters)
Előzmény: Stray - Kóborok,
Folytatás: Pride - Falka, Prey - Préda, Shift - Változás, Alpha

Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Folytatás »

Rachel Vincent: Lélektolvajok (Sikoltók 1.)

Rachel Vincent nevét egy másik kiadó és egy másik sorozat révén ismertem meg. Van-e különbség a két sorozat között. Bizony van. A Shifters, alakváltós urban fantasy, a Sikoltók sorozat pedig young adoult. Figyeltem a könyvet és félve olvastam a vegyes értékeléseket. Sokaknak tetszett, de volt, akit a hideg is kirázott a történettől. Ajaj, gondoltam, nem biztos, hogy ez jót jelent. Amikor könyvesboltban jártam, levettem a polcról a könyvet, megnézegettem, beleolvastam, majd visszaraktam. Két okból: az egyik, hogy elég vékonykának találtam a szöveg betűmérete és sortávolsága ellenére, a másik, hogy továbbra is kételkedtem a történetben.

Amikor viszont rábukkantam a kötetre könyvtárunk könyvei között, akkor nem tudtam ellenállni a kikölcsönzésnek és az olvasásnak sem. Vélemény? Tömören kifejtve: nem bántam meg. De most nézzük részletesebben az észrevételeimet.
Kaylee egy majdnem 16 éves lány, akinek az anyukája meghalt egy autóbalesetben, az apja pedig a bátyjára és a családjára hagyta a nevelését. Kaylee képes arra, hogy megérezze mások közelgő halálát, ilyenkor hatalmas sikoly szakad fel belőle. Persze emiatt elég furcsán néznek rá és a kórház bizonyos osztályain is időzött már a problémája miatt. Amikor azonban sorozatosan történnek a környezetében a halálesetek és minden kezd bonyolulttá válni, akkor lassanként fellebben a fátyol a titkokról.

A YA regények legtöbbjéhez hasonlóan a történet nagy része itt is az iskolán belül, illetve az iskolai élet szerves részeként játszódik. Kaylee a képessége miatt természetesen nem az iskola legünnepeltebb lánya. Egyedül csak a barátnője, Emma áll mellette, de ő sem ismeri minden titkát. Ezért is furcsa az Kaylee számára, amikor az iskola egyik legmenőbb fiúja, Nash elkezd érdeklődni utána. Nash figurája már a kezdetektől fogva szimpatikus volt a számomra. Határozott, de nem nyomulós, vicces és karakteres. Nekem már az elején feltűnt az, ami Kaylee-nak csak jóval később esett le, Nash érdeklődése, viselkedése és tudása mögött rejtőzik valami, aminek fontos szerepe lesz a történet szempontjából.

Pozitívumként éltem meg, hogy sok más YA regénytől eltérően nem az két főszereplő szerelmi nyavalygása volt a fő cselekményszál. Kaylee és Nash kapcsolata persze alakul a regény folyamán, de nem a véget nem érő szerelmi civakodásukról olvashattam és ez nagyon jól esett. A húzd meg-ereszd meg helyett viszont megkapjuk az események mitológiai hátterét. Részben. Egyelőre csak annyit, ami éppen szükséges az események megértéséhez. Érződik azonban, hogy egy sokkal összetettebb és sokrétűbb világgal állunk szemben, mint amit ez a kötet bemutatott. Volt pár dolog, ami még nem teljesen került a helyére, jelenleg logikátlannak érzem valamelyest, de az is lehet, hogy a további kötetekben majd magyarázatot fogunk rá kapni és akkor teljesen helyénvaló lesz minden. Mi volt, ami tetszett? A lúdvércek (az egyetlen, ami zavar, hogy magyarításra került a szó), a kaszások, a valós világon kívüli másik világ leírása, a felbukkanó lények és társadalmi berendezkedésük összetettsége. Változatosságot jelentett, hogy a férfi és női lúdvérceknek is meg van a maga szerepe és képessége, valamint az is, hogy egyik lényből lehet egy másik
Rejtve ugyan, de ott a mondanivaló is a történetben: a fiatalság iránti megszállottság káros hatása és következménye.

Némiképp unalmas, hogy nem bírunk szabadulni az iskolai környezettől. Szintén visszatérő motívum a hasonló típusú könyvekben, hogy a család titkolózik a különleges gyerek előtt a képességeit illetően, mert hogy legyen normális gyerek és fiatalkora és egyebek. Aztán ha a főszereplő tesz valamit, akkor pedig bajba kerül, leszidják és hasonlók. Ilyen és hasonló klisék (magányos lány, bomba barátnő, a suli legmenőbb sráca, stb.) vannak a könyvben. Ezeken azonban túl lehet lépni és akkor élvezhető a történet. Olyan nagy logikai bukfencet nem találtam benne, ezért az összbenyomásom egészen pozitívra sikerült.

A téma (a közelgő halál és annak megérzése, a lélek elfogása) eléggé morbid, engem valahogy mégis vonz. Különleges, kényes és ha jól kezeli az író, akkor fantasztikusat lehet belőle alkotni. Nem értek mindennel egyet, amit a könyvben olvastam, de számomra eddig többé-kevésbé jónak tűnik az irány, amerre a cselekményeket viszi az író. Megfogott a regény misztikus vonala, helyenként sötét, máskor inkább szívet facsaró történései. A különleges képességek nem mindig jelentenek védelmet a hozzád közel állók számára. A rendszerbe való beavatkozás pedig mindig következményekkel jár. A szemet szemért elv itt is érvényesül, csak kicsit másként.
A történet eleje elég kiszámítható, de a vége felé volt egy rész, amelyen kellemesen meglepődtem. Pont az addigi kiszámíthatóság miatt ért váratlanul a csavar és a felgyorsult tempó, a cselekmények özöne.

A magyar kiadás ugyanazzal a borítóval jelent meg, mint az angol és a német. Az biztos, hogy figyelemfelkeltő, de meg kell valljam, hogy nekem a brazil és spanyol borító sokkal jobban tetszik.

Vannak hibái a könyvnek, a történetnek, de az összbenyomásom alapján nem olyan rossz ez, mint amilyenre számítottam. Sőt, egész élveztem az olvasást és a cselekményeket. A történet háttere kifejezetten tetszett és biztos vagyok benne, hogy lehet majd még fokozni a hatást további lények felbukkanásával. Már csak azért is, mert bár kerek a történet, de egy picike szál nyitva maradt, amelyet még tovább lehet fejteni. Az meg ugye nem titok, hogy eredeti nyelven eddig 8 kötetből áll a sorozat. Részemről is jöhet a folytatás. Elképzelhetően nem fogok a megjelenés napján a könyvesboltba rohanni a folytatásért, de mindenképpen olvasni szeretném majd. Ha nem is tökéletesnek, de sok felkapott YA könyvnél jobbnak tartom ezt a történetet. A műfajt kedvelőknek nyugodt szívvel tudom ajánlani, de a műfajjal némiképp hadilábon állók is megpróbálkozhatnak az olvasással.

Pontszám: 5 pont
Kiadó: Jaffa Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 300 oldal

Eredeti cím: My Soul to Take
Sorozat: Sikoltók
Folytatás: Lélekmentők, My Soul to Keep, My Soul to Steal
Forrás: könyvtár

Folytatás »

Rachel Vincent: Stray - Kóborok (Vérmacskák 1.)

Szeretem az alakváltókról szóló könyveket. Mostanában pedig különösen azokat a történeteket szeretem, ahol az alakváltók a főszereplők és nem bukkannak fel mellettük a vámpírok. A Stray pont ilyen.

A könyv borítója eléggé figyelemfelhívó, meg is akadt rajta már az elején a szemem. A fülszöveg annyira nem nyűgözött le, de Niki_ értékelése meggyőzött, hogy olvasnom kell a történetet. Persze nem rohantam rögtön a könyvesboltba vagy a géphez, hogy megrendeljem a könyvet, de a Könyvmolyképző Márkabolt nyitási akciójának 50%-os kedvezményét nem tudtam kihagyni. Így került ez a könyv a polcomra.

Miről is szól a történet? Az amerikai kontinens területekre van osztva, melyek legnagyobb része egy-egy alfa vérmacska uralma alá tartozik. A fennmaradó területek ún. szabad területeknek számítanak. A sors furcsa fintorának köszönhetően kb. négyszer annyi kandúr vérmacska születik, mint nőstény. A támadások miatti fertőzéseket is általában a megtámadott férfiak élik túl, a nők nem. Így a nőstények kincsnek számítanak a vérmacskák társadalmában. A termékeny nőstények jelenleg nyolcan vannak. Egyikük Faythe Sanders, aki elmenekült az egyébként biztonságot, de számára inkább fenyegetést jelentő családi közegből és a saját életét akarja élni. Amikor azonban nőstények tűnnek el, az apja hazarendeli.

Az előző olvasmányomhoz képest ez a történet határozottan strandkönyvnek minősül, pedig nem igazán az. Bár könnyű olvasni és jól lehet haladni a történettel, de olvastam már sokkal, de sokkal gyengébb sztorit is. Próbálom tehát objektíven és a műfajokat nem keverve értékelni a könyvet.

A vérmacskák falkájának felépítése nem sokban különbözik a többi alakváltó falka hierarchiai felépítésétől. Annyi csak a különbség, hogy a termékeny nőstényekre nagyon vigyáz a falka. Pont ezért is reagálnak ennyire érzékenyen a nőstények eltűnésére már a történet elején is. Ami nagyon tetszett, hogy a vérmacskák bundája nem tiri-tarka és egyedi, hanem mindegyikük szép fekete cicus. Ami megkülönbözteti őket az a szaguk.

A család és a falka nélküli vérmacskák kóboroknak számítanak. Legtöbbjük a támadásokat követő fertőzések miatt lett macska, de olyan is van, aki tiszta vérű macska, de elhagyta a falkáját. A kóborok nem léphetnek az alfák területére. A falkából kitagadott és bűnt elkövetett vérmacskák a csavargók. Az alfa legfőbb emberei a végrehajtók. Ez így mind nagyon helyén volt a történetben.

A szereplőkre áttérve azonban már voltak problémáim. Faythe, bár felnőttnek érzi és gondolja magát, de igazából egy hisztis, meggondolatlan, önfejű, elkényeztetett... (soroljam még?) csaj, akinek az a legnagyobb gondja, hogy távol maradjon a családjától és egyúttal régi szerelmétől is, csak azért, hogy elkerülje a családalapítás rögös és számára semmit nem jelentő útját. Mindezek érdekében képes volt többször is elszökni otthonról. A fennálló veszély miatt az apja hazahozatja az egyetemről. Faythe tisztában van a rá leselkedő veszéllyel, de mintha nem érdekelné. Csak egy dolog jár a fejében, hogy messzire kerüljön Marctól, a volt fiújától (aki egyébként igazi álompasi). Elképesztően idegesített a nyafogása és a szűklátókörűsége.

Szerelmi háromszög? Kihagyhatatlan. Lassan meglepődök, ha olyan könyvet olvasok, amiben nincs ilyen. A háromszög harmadik részvevője Jace. A két fiúval nincs semmi baj, nagyon is rendben van velük minden. Az egyedüli bonyodalmat Faythe jelenti. Bár nem igazán értettem, hogy minek kellett ezt az egészet ennyire túlbonyolítani.

A könyv felénél beindul a történet. Megtörténik a baj és Faythe kénytelen végre gondolkodni és ténylegesen is bebizonyítani, hogy kinőtt a hisztis korszakából. Szerencsére fejlődik a jelleme a történet során, mert ha ez nem történt volna meg, akkor bizony félbe is hagytam volna a könyvet. Szóval jellemfejlődés van, nem egészen elveszett a leányzó. Azt kell mondjam, hogy még meglepetésekben is volt részem és összességében egész jól szórakoztam.

Vannak komoly jelenetek is a könyvben, mint erotikus, mint kegyetlenkedés szempontjából. Bár a kötet a vörös pöttyös sorozat része, de nagyon hamvas lelkű olvasók kezébe azért nem adnám. Ahogy a kötet hátoldalán is szerepel: tizenhat éves kortól ajánlott.

Problémamegoldás van és persze a folytatás lehetősége is nyitva van. Sőt, már folytatás is van. Nem is kevés. Ez a történet egy hat kötetből álló sorozat első része.

Nem mondom, hogy a történet hibátlan, mert nem az és nem is vagyok vele teljesen elégedett, vannak idegesítő és bugyuta részei is. De a könyv második felében történt eseményeknek sikerült elérniük nálam azt, hogy várjam a következő rész megjelenését. Ha azt is elfogadhatónak találom, akkor pedig könnyen leragadhatok a sorozat mellett. (Már megint. :D ) A következő rész pedig az értesüléseim szerint ősszel jelenik meg magyarul. Úgy érzem, hogy van még lehetőség ebben a sorozatban. Remélem, hogy így is lesz.

Pontszám: 7

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 478 oldal
A mű eredeti címe: Stray
Sorozat: Shifters (Alakváltók)
Folytatás: Rogue - Latrok, Pride, Prey, Shift, Alpha

Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Folytatás »