Sarah Vaughan: Egy botrány természetrajza

Bár a korábbi olvasmányaim sorban állnak értékelésre és saját posztra várva, most mégis eléjük tolakodott egy olyan kötet, amelyet csak nemrég fejeztem be. Régebben talán frusztrált volna ez a dolog és a véleményem összekopácsolása után a posztot beidőzítettem volna úgy egy hónappal későbbi időpontra, de ez most egyáltalán nem érdekel. Most akarok erről a regényről beszélni és meg is teszem, amíg még friss az élmény és az indulataim forrongnak. Mert bizony van miért háborognia az érzéseimnek és nem is tartom magamban a gondolataimat.

Értékelés: 7 pont a 10-ből
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 343 oldal
Borító ár: 3.490,- Ft
A mű eredeti címe: Anatomy of a Scandal
Fordította: Szabó István
Műfaj: krimi

James Whitehouse  a kormány tagja, államtitkári pozíciót tölt be, otthon a családja, odaadó felesége és két gyermeke várja. Mégis egy nap úgy tér haza, hogy szexuális kapcsolatáról és egy ehhez kapcsolódó várható botrányról tájékoztatja a feleségét. Jön is a beígért zűr, majd viszonylag gyorsan elülnek a hullámok, hogy aztán újabb probléma üsse fel a fejét: James Whitehouse-t nemi erőszakkal vádolta meg korábbi partnere. A vádat Kate Woodcroft, a tehetséges és elszánt ügyész képviseli, aki szexuális erőszakkal kapcsolatos esetekre specializálódott és aki teljes mértékben meg van győződve a férfi bűnösségéről.

Egy szexuális esemény két ember magánügye kellene legyen, mégis vannak helyzetek, amikor annak minden pillanatát fel kell fedni az ügy tisztázása érdekében. Mivel nincs két egyforma ember, illetve a nő és a férfi - az érzelmi beállítottságuktól függően - mindig másként éli meg az együttlétet, ezért nem létezhet egybecsengő vélemény. Jelen esetben is másként emlékszik az esetre és annak történéseire a bántalmazott nő és a bántalmazó férfi. Ami persze nem is csoda.

De a felperesen, az alperesen, az ügyvédeken, a bírón és az esküdtszéken kívül más szereplői is vannak ennek a történetnek. A hozzátartozók, elsősorban James felesége, Sophie, akinek nem csak a férje hűtlenségét kell feldolgoznia, de el kell viselnie mindent, amit egy olyan tárgyalás okoz, ahol a férfit nemi erőszak elkövetésével vádolják. Bár a történet alapja szokványos, maga a regény krimiként mégsem teljesen az. Az élmény egyedi, de mégsem teljes és maradéktalan.

A regény három szemszögből mutatja be történéseket, az érzéseket, illetve a múltból is felvillant néhány meghatározó jelenetet, szintén több nézőpontból. A legtöbb fejezetben Sophie, a feleség, illetve Kate, az ügyész nézőpontja elevenedik meg, de James gondolataiból is bőven eleget kaptam.

A regény családi drámaként, az események hatására bekövetkező lélektani változások bemutatásának leírásaként tökéletes, mélységében lenyűgöző. Viszont "feszes ritmusú bírósági" drámaként - ahogy a hátsó borító azt ígéri - már nem annyira, mert az általam egyébként annyira kedvelt tárgyalótermi részek nem lettek kiemelkedőek, inkább kicsit laposak - nem éreztem azt a fajta feszült bizsergést, amit ilyenkor szoktam. A tanúk és a vádlott kihallgatása, a kérdések és a válaszok ritmusa, azok keménysége és fondorlatossága, a feltárt tények súlya nem azt a színvonalat hozta, amit egyébként elvártam volna. Valami hiányzott az egészből: a pezsgés és a tárgyalás által kiváltott katarzis érzése.

De amivel igazán problémám volt - és ez inkább személyes érzelmeken alapuló hiány - az Sophie-val kapcsolatos. Kiderül, hogy a férje félrelépett és ő egy politikus támogató feleségeként háttérbe tolja a saját érzéseit, hogy a társát támogassa. Nem volt tombolás, nem kérdezte meg, hogy miért lépett félre, miért csalta meg őt. Sophie tudomásul vette a tényt, majd James elmesélte neki a részleteket és elvárta, hogy az asszony minden szempontból mellette álljon. Ez teljes mértékben a társadalmi elvárások hatása: a nőnek a férje mellett a helye - az érzelmeitől függetlenül -, a férfi pedig bármit megtehet, amíg annak nincs következménye - ha mégis van, akkor  azt elsimítják.

A regény által feldolgozott téma nagyon érdekes és a különböző nézőpontok, valamint a múltbeli eseményeket bemutató fejezetek csak színesítik a képet. Működnie kellene a dolognak, de számomra csak részben sikerült elérnie azt, hogy lekösse a figyelmem - hol megtette ezt a szöveg, hol pedig nem érdekeltek a sűrűn teleírt oldalak. A feszességet igencsak feloldotta a sok-sok lelkizés, az érzelmek és gondolatok oldalakon keresztül történő áradása, a környezet dagályosra sikeredett bemutatása. Ez volt az, ami számomra megölte a regényben egyébként jócskán jelen lévő feszültséget, ami helyenként unalmassá tette az egyébként igen meghatározó eseményeket.

Számomra hullámzó volt: érdekelt, de néha untatott. Kevesebb leírással, kevesebb lelkizéssel sokkal élvezetesebb és feszesebb tempójú lehetett volna az egész sztori. Megéri az egyszeri olvasást, de ez a drámázós, a férfiak - főleg a gazdag és karizmatikus férfiak - sérthetetlenségét és érinthetetlenségét, a nők elvárt alázatát bemutató történet - még akkor is, ha ebben történik változás - nem az én világom. 

A politikusok életvitele és az egész politikai környezet olyan, aminek nem szeretnék a közelébe kerülni. Az alap véleményem az, hogy a politikus - bármennyire is az ellenkezőjét állítja - nem mond igazat, vagy legalábbis a saját szája íze szerint ferdíti el azt. Az olyan "pipiket" pedig, akik azért mennek egyetemre és azért választanak mondvacsinált szakot, hogy férjet vadásszanak maguknak, majd semmit sem érő diplomával, semmihez sem értve, a sikeres férfinak asszisztálva, otthon ülve, tökéletes feleségként, a rendezvényeken biodíszletként éljék le az életüket nem irigyelni, csak sajnálni tudom. Leginkább azért, mert könnyen úgy járhatnak, mint Sophie: elvesztik az egyéniségüket, bábbá válnak, könnyedén eldobhatóvá és pótolhatóvá - minden erényük és igyekezetük ellenére is.

Az egyetlen dolog, ami miatt nem keserű szájízzel csuktam be a kötetet, az a befejezés, amely ugyan jótékony balladai homályba foglalva, de mégiscsak elhozta számomra a megnyugvást: a helyzetet átgondolva az ember, ha késve is, de hozhat meghatározó döntéseket; az életére gyakorolt hatások következményeként az ember képes lényegesen megváltozni és ha türelmesen várunk, akkor a bűnös is elnyerheti méltó büntetését. Még egy nagy tanulsága van a történetnek: minden, amit teszel, hatással van másokra és soha nem tudhatod, hogy az egyik tetted következménye mit vagy kit teremtett, hívott életre.

Olyan könyv ez, amely sok érzelmet hívott elő belőlem. Bár nem nyűgözött le, de mégsem hagyja magát könnyedén háttérbe szorítani, mert a kiváltott gondolatok ott keringenek a fejemben és fel-fel bukkannak. Dühből van bennem a legtöbb, mert ez a regény több tekintetben is igencsak felborzolta az igazságérzetem és a feminista énem. Leginkább pedig azért vagyok dühös - és persze csalódott -, hogy ez a regény sokkal jobb is lehetett volna, sokkal ütősebb és meghatározóbb. Így csak egy olvasásra volt érdemes és Sarah Vaughan sem győzött meg arról, hogy olvasnom kellene még tőle - kivéve, ha a későbbi regényeiben nem lelkizik ennyit feleslegesen és visszafogja a dagályosságát.

Folytatás »

Virágzó rengeteg: Kiegészítő világítás orchideáknak - 1. rész

Vannak olyan orchideatulajdonosok, akik semmit sem tesznek a növényeikkel, időnként odalöttyintenek neki egy kis vizet és mégis fürtökben lógnak rajtuk a virágok és azok hónapokon keresztül pompáznak. Itt és most leszögezem: én nem ebbe a kategóriába tartozom. A saját növényeimet hiába babusgatom, használom a legjobb tápoldatokat, a minőségi ültetőközeget, az én drágáim időnként produkálnak valamit, de az meg sem közelíti az "elhanyagolt" példányokét. Sok mindennek utána olvastam, majd rájöttem arra, amit már addig tudtam - csak éppen nem sejtettem -, hogy a titok a helyben rejlik. A hőmérsékletben, a fényviszonyokban és a páratartalomban, illetve ezek egyensúlyában és változásaiban.

Működik a kiegészítő világítás
(saját fotó)

A mi lakásunkban nehezen marad meg bármilyen virág - leginkább semmilyen. Két ÉNy-i fekvésű ablak van a lakásunkon, a ház előtt fával, távfűtés, amitől a szezonban meleg és száraz a levegő. Eddig minden kidöglött nálunk. Az orchideák ehhez képest tehát egész jól bírják, legalább zöldek és élnek. De ha az ember lányának ilyen virágai vannak, akkor szeretné, ha azok virágoznának is. Méghozzá szemet gyönyörködtetően, hosszasan, a szomszédokat irigységre késztetően. Éppen ezért küldetésbe kezdtem és elhatároztam, hogy az én növényeim juszt is virágozni fognak. Ha belepusztulok én is, illetve az orchideák is, akkor is. A tél az igazán kérdéses időszak és főleg a fényhiány az ok. Olyan helyen lakok, ahol ha leszáll a köd, akkor az tartósan meg is marad és elég markáns időjárás változás kell ahhoz, hogy kisöpörje a völgyből a szürkeséget.

2017-ben olyan decemberünk volt, amikor egész hónapban nem láttuk a napot, a köd teljesen rátelepedett a térségre és ez az időjárás folytatódott legalább január közepéig. Akkor az orchideáim - már amelyik mutatott hajlandóságot a virágzásra - sorra dobták el a bimbóikat. Nincs annál nagyobb bosszúság, amikor a cél, a virágba borulás előtt történnek ilyen dolgok. Éppen ezért határoztam azt el, hogy idén ilyen nem lesz. Legalábbis, ha rajtam múlik. Persze a bimbóhullást nem csak a fényhiány idézi elő, de ez lehet az egyik ok.

Veszett szörfözésbe kezdtem az információs világsztrádán és nagyon értékes adatokra, tényekre bukkantam. Lassan pedig körvonalazódni kezdett a fejemben, hogy miként is valósíthatom meg akár a lakásban, akár az irodában azt a kiegészítő világítást, amire a növényeimnek szüksége lehet a téli szürkeségben. Ezeket az információkat szeretném most megosztani Veletek, mert ha csak egy embernek tudok segíteni vele, akkor már megérte.

Kezdjük az alapokkal.

Miért van szükség kiegészítő világításra?

• Az orchidea - illetve a legtöbb szobanövény - a trópusokról származik, ahol általában 12 óra hosszúságú a nappal, tehát a növények 12 órás megvilágítást kapnak. Ehhez vannak igazodva genetikailag - még a hibridek is. Ezzel szemben a mi térségünkben - főleg a téli időszakban - ettől lényegesen elmarad a napfényes órák száma.
• És akkor még nem is beszéltünk a ködről, az ólmos szürkeségről, amitől az ember is depressziós lesz, nemhogy az orchidea. Mert nem csak az időtartam, de a fényintenzitás is csökken ilyenkor. Pedig az orchidea fényigényes növény. Ha nem kapja meg a szükséges fénymennyiséget, akkor elmaradhat a virágzás vagy a nagy nehezen kinevelt bimbók leszáradnak. A virágzás ugyanis nagy energiaigényű folyamat. A növény stressz esetén - a fényhiányt is annak veszi - először az élettanilag legkevésbé fontos részeit szárítja vissza, nyeri vissza belőle az energiát, és ez nem más, mint a virágzat.

Fényhiányos orchidea: kis méretű virág, több
lehullott bimbó és egy száradó bimbó.
(saját fotó)

A kiegészítő világítással tehát a növény eredeti - vagy hibridek esetében az ősei által eredetinek tekintett - élőhelyének körülményeit próbálhatjuk meg leutánozni. Kevesebb vagy több sikerrel. A tapasztalataimat majd megosztom Veletek.

Milyen legyen ez a világítás? Mire van szüksége a növényeknek?
Ha már elhatároztuk, hogy a növényeink megkapják a szükséges világítást, akkor annak is érdemes utánajárni, hogy mi lenne a jó nekik és persze nekünk is. Utóbbi nem csak a bekerülési költség, hanem a villanyszámla összege miatt is fontos tényező.

Sok helyen olvastam, hogy már a normál izzókkal is sokat segíthetünk a problémán, de ha valaki tényleg jót akar tenni a növényeivel, akkor speciális növénynevelő izzót használ. Megakadt a szemem a kifejezésen és kutatni kezdtem, hogy mit is tud ez a speciális izzó. Bizony nagyon sokat.

A látható fény teljes spektrumú, azonban a növények nem hasznosítják annak minden hullámhosszát. Vannak a növény fejlődése, a fotoszintetizálás és a virágzás szempontjából lényegesebb, jobban hasznosuló hullámhosszok: ilyen a vörös, a kék, illetve az infravörös és az ultraibolya. A növények a fény ilyen tartományú, hullámhosszúságú részét elnyelik, ellenben a zöldet visszaverik.
Ezekről bővebben - többek között - EBBEN A CIKKBEN olvashatsz.
És ezt tudja a speciális izzó: olyan fényforrásokat tartalmaz, amelyek a növények fejlődése szempontjából lényeges színű - vagyis hullámhosszúságú - fényt állítják elő.
Az orchideák és a fény viszonyáról ITT OLVASHATSZ hasznos információkat, tanácsokat.

Erre a célra leginkább a szűk spektrumú fény előállítására képes led izzók a leginkább alkalmasak. Mindezek mellett a ledek energiafogyasztása sem olyan nagy, mint a normál izzóké és a hőtermelése is sokkal kevesebb. Ez utóbbi tényezővel még foglalkozni fogok, mert a csekély mennyisége ellenére sem elhanyagolható tényező.

Akkor legyen LED fény. De milyen és mennyi?
Továbbra sem mindegy a ledek mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya, de ha nem magunk akarjuk az egészet az elejétől összebarkácsolni, akkor ezzel nem kell sokat foglalkoznunk, mert a kérdést megoldják helyettünk a szakemberek. De azért jó tisztában lenni a szabályokkal.
Léteznek növénynevelő lámpák és izzók, illetve növénynevelő ledszalagok. Továbbra is fontos a növénynevelő jelző, mert a hagyományos ledszalag, amely fehér fényt bocsát ki nem a célnak megfelelő. (Volt nagy csodálkozás, amikor bementem az egyik ilyen ledes boltnak a városunkban található kirendeltségébe, mert az eladó tőlem tudta meg, hogy létezik növénynevelő ledszalag. Első körben ugyanis fehér ledszalagot akart nekem adni, csak én heves tiltakozásba kezdtem.)

Amikor mindeddig eljutottam, akkor jött a nagy kérdés. Mennyi fény kell? Hány izzót vegyek? Milyen hosszú legyen a ledszalag? Elég lesz egy sor, vagy többet tegyek egymás mellé? Ez volt az a kérdéskör, amibe bizony beletört a bicskám. Mindjárt magyarázom, hogy hol is van a rendszerben a buktató.

Az izzóknál és a ledszalagoknál is megadják a gyártók, forgalmazók a teljesítményt, a ledek számát, a ledek által kibocsátott fény mennyiségét lux vagy lumen mértékegységben. A lumen egy sugárzó forrás által kibocsátott látható fény mennyiségének az "összege" (forrás: Wikipédia), a lux pedig azonos a négyzetméterenkénti lumen fényárammal (forrás: Wikipédia). Tehát továbbra is a látható fényről beszélünk, azonban ahogy azt fentebb is írtam, a növények a látható fénynek csak egy részét hasznosítják. Ez a PAR (Photosynthetically Active Radiation), vagyis a Fotoszintetikusan Aktív Radiáció, ami a 400-700 nm közötti sugárzás. Ezen belül is a leginkább hasznosuló spektrum a 400 nm-490 nm közé eső kék színű sugárzás, illetve az 580 nm-700 nm közé eső vörös hullámhossz tartomány.

Forrás: kertlap.hu

Minderről EBBEN A CIKKBEN olvastam, illetve még arról, hogy a növények által hasznosítható elektromágneses sugárzás mértékegysége a PPF (magyarul: fotoszintetikus fotonfluxus, mértékegysége: µmol/s), illetve PPFD (magyarul: fotoszintetikus fotonáram sűrűség, mértékegysége: µmol/m­²/s). Attól függően, hogy milyen fényigényű a növény ez az érték 200-2500 PPFD érték között változhat. Erről bővebben EBBEN A CIKKBEN lehet olvasni. Viszont ez a PPFD érték az, amelyet sem a növénynevelő izzók, sem a növénynevelő ledszalagok adatai, tulajdonságai között nem találtam meg feltüntetve - egyik helyen sem. Mivel a lux és a lumen közvetlenül nem számítható át PPF és PPFD értékké, így továbbra is a sötétben tapogatóztam.

Úgy gondoltam, ha számítással nem megy - bár a mérnök beállítottságú lelkem eléggé tiltakozott ez ellen -, akkor próbáljuk meg tapasztalati úton megfejteni a talányt. Az eddig megszerzett és összekapart legjobb tudásom szerint összerakok valamit, megnézem a hatását és ha valami nem a várt eredményt hozza vagy netán legközelebb még jobb eredményt szeretnék elérni, akkor majd a következő évben módosítok rajta. Úgy voltam vele, hogy rosszabb csak nem lesz a helyzet, mint volt vagy ha nem csinálnék semmit, ezért belevágtam.

További tényeket, kiegészítő információkat olvastam a palantanevelo.blog.hu oldal cikkjeiben - többek között a ledvilágításról, a ledek fajtáiról, a növénynevelésre használható fényről és annak hatásairól, valamint a fényforrások összehasonlításáról. Figyelembe kell venni azt, hogy a cikk(ek) írója a palántanevelésről beszél elsősorban és nem speciálisan az orchideákról, de az információk ettől még értékesek és némi szűréssel átültethetők az orchideagondozás gyakorlatába is.

Szerintem ez a poszt eddig így elég töményre sikerült, sok információt zsúfoltam bele. Amit egyébként mind fontosnak tartottam. Terjedelemben még legalább ugyanennyit írtam az összeszedett infók gyakorlatba történő átültetéséről, ezért úgy döntöttem, hogy az a rész majd külön bejegyzést kap. Megígérem, hogy az már nem lesz ennyire száraz, hanem sok-sok gyakorlati tapasztalatot fog tartalmazni. Remélem továbbra is velem tartotok a fény keresésében és előállításában.

Folytatás »

Szinte már mesébe illő: 7 éves lett a blog

Nagyon rohan az idő - és ezt most nem csak én érzem így, hanem a tények is ezt mutatják. Mindig akkor tudatosul igazán bennem, hogy eltelt egy újabb év, amikor olvasom a többi blogger évértékelő posztjait. Ilyet én azért nem készítek az óév utolsó vagy az újév első napjaiban, mert úgy is jön a blogszülinap és akkor úgy is statisztikázok.

Legalábbis eddig így volt, most viszont nincs kedvem böngészni az olvasásaimat, untatni Titeket oldalszámokkal, blogbejegyzések számával és minden egyéb ilyenféle dologgal. A posztok mennyiségének összeszámolásával csak annyit érnék el, hogy saját magamat presszionálnám és idegesíteném, mert a maximalista személyiségem nagyon és még annál is jobban szégyellné magát. Mert ugye 2018-ban nem brillíroztam valami nagyon, ha posztolásról volt szó.

Az biztos, hogy mióta több krimit és thrillert olvasok, valamint eléggé keményen bánok a - szerintem egyébként is egyre gyengébb színvonalú - romantikus történetekkel, azóta sokkal lassabban pörög a látogatószámláló. Igaz, hogy azóta nem is kérik tőlem - elvileg olvasni tudó - emberek minden héten nem létező elektronikus könyvek küldözgetését.

Úgy vélem, hogy azok a személyek, bloggerek, akik korábban is olvastak és valamennyire kedvelték az oldalt, a kilométer hosszú véleményeimet, azok az olvasók még most is vissza-visszatalálnak időnként. Nincs is ezzel semmi baj, mert magam sem tudom már napi gyakorisággal követni az általam kedvelt oldalakat, viszont, ha időnként betévedek egy-egy régen olvasott blogra, akkor sok-sok posztot ismerek meg behatóan.

A tavalyi év a krimiké és a thrillereké volt. Méghozzá olyan mértékben, hogy - és az SFF rajongó - még egy fantasy és sci-fi kihívást is elbuktam emiatt. No, meg a figyelmetlenségem miatt, de ez már mellékes.

A 2018-as évben az eddigieknél is jobban elhanyagoltam a blog facebook oldalát, majd amikor megpróbálta valaki feltörni az oldalt, arra az elhatározásra - eléggé végleges döntésre - jutottam, hogy ideje törölni. Elvileg már törlődnie kellett volna. Nem néztem utána.

A tavalyi évben megfogalmazott céljaim közül egyetlen egyet tudtam teljesíteni. Megígértem, hogy színesíteni fogom a blogot egy teljesen különálló, nem könyves rovattal és ez meg is történt. Jelenleg úgy tűnik, hogy a Virágzó rengeteg rovatot sokkal lelkesebben frissítem, mint gyarapítom a könyves posztjaim sorát. Mindez nem véletlen. Elég komoly olvasási és "írói" válságba kerültem, amiből csak a növényekkel szembeni, teljesen új keletű - mindössze két éves - megszállottságom képes időnként kimozdítani. Bár úgy néz ki, hogy a kellő hosszúságú "téli szünet" és a kellő mennyiségű pihenés az olvasási válságon valamennyit segített.

Nem tudom, hogy mit is írhatnék még, mert ígérni már semmit sem merek. Annyit azért még fel merek vállalni, hogy időnként jelentkezem majd, mert úgy sem bírom ki, hogy ne mondjam el véleményem - elképzelhető, hogy az eddigieknél rövidebben -, illetve ne mutassam meg a szépségeimet, amelyekre mindennél büszkébb vagyok.

Nem is húznám tovább az időt, mert a lényeg végül is az, hogy immár hét éve bolyongunk közösen a Könyvek erdejében, aminek az utolsó évében már az aljnövényzete is virágba borult. Fújjuk el közösen azokat a képzeletbeli gyertyákat, cuppogtassuk le az ujjainkról a képzeletbeli torta krémjét és vágjunk neki derűsen, bizakodva a most kezdődő nyolcadik évnek.

Köszönöm, hogy a mágikus hetedikben velem tartottatok, remélem, hogy sokat - az ideinél valamivel többet - fogunk találkozni a kevésbé mágikus, de a számmisztika szerint az újrakezdést jelképező nyolcadikban is.

Folytatás »

Helen Hoang: A szerelem egyenlete

Rendszeres olvasóim tudják, hogy kifejezetten érdekelnek azok a regények, amelyekben Asperger-szindrómával diagnosztizált szereplők kapják meg a fő- vagy akár csak a mellékszerepet. Kedvelem, ha a felbukkant szereplő különös viselkedésével kellemetlen, de mégis mókás perceket szerez a többi jelenlévőnek. Mert hogy az Asperger-szindróma nem más, mint az autizmus egy gyengébb formája - vagyis "magasan funkcionáló" autizmus. A szindróma általános jellemzője az átlagos vagy átlagon felüli intelligencia, a gyenge kapcsolatteremtő képesség, a szemkontaktus kerülése, a megszokott rutinhoz való görcsös ragaszkodás, az ingerek feldolgozásának nehézsége, a testbeszéd és a gesztusok értelmezésének nehézsége. Bizonyos esetekben előfordulhat az érzékelés - a látás, a hallás, az érintés, a szaglás és az ízlelés - fokozott érzékenysége is. A kórkép tehát elég összetett és ha egy ilyen "betegséggel" rendelkező embert helyezünk a normál, mindennapi életbe, akkor fel kell készülnünk a hatalmas küzdelemre, a határtalan megértésre és elfogadásra, az alkalmazkodás nagyfokú képességére és persze azokra a különleges helyzetekre, amely mindkét felet próbára fogja tenni.

Értékelés: 7 pont a 10-ből
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 400 oldal
Fordította: Goitein Veronika
Borító ár: 3.799,- Ft
A mű eredeti címe: The Kiss Quotient
Műfaj: romantikus, new adult, erotikus

Hogy miért volt ez a hosszú bevezető? A válasz egyszerű: A szerelem egyenlete címet viselő regény főszereplője, Stella a fent említett szindrómában szenved. A regény különlegessége még, hogy nem csak a főszereplője, hanem az írója is Asperger-szindrómás, vagyis a saját reakcióit tudta belefoglalni a történetbe. Kell ennél hitelesebb? Szerintem nem. 

A regény főszereplője, Stella Lane szerint a matematika mindenhol jelen van a világban, az mozgatja, az tartja össze. Számára minden leírható valamilyen matematikai összefüggéssel, kapcsolattal. Úgy néz ki, hogy megtalálta a helyét a világban, mert a munkahelyén a fogyasztói tendenciákat vizsgálja és ezekre határoz meg algoritmusokat. Imádja a munkáját, nem tekinti azt tehernek. Azonban a munkahelyi és a magánéleti tapasztalatának aránya egymással ellentétes. Éppen ezért, amikor a szülei finoman közlik vele, hogy életének harmadik évtizedébe lépve már gondolkodnia kellene a gyermekvállaláson, akkor Stella jó kislányhoz méltóan komolyan veszi az elvárásokat és Asperger-szindrómáshoz méltóan kezeli azt le. Volt már kapcsolata férfival és úgy gondolja a gyermekvállalás akadálya az, hogy nem tudja megtartani a kapcsolatait, ezt pedig az okozza, hogy nem jó a szexben. A megoldás egyértelmű: gyakorlatot kell szereznie. Ehhez pedig profi kell. Így kerül a képbe Michael Phant, a félig vietnami, félig svéd eszkortfiú, aki alapos indokból végzi heti egyszeri alkalommal ezt az intim szolgáltatást.

Az alapszituáció már magában hordozza a szórakoztató romantikus történet minden ígéretét és a kötet nem is cáfolja meg a belé vetett reményeket - úgy kb. féltávig. Mert addig szinte pezseg a sztori: Stella munkahelyi határozottsága és magánéleti tapasztalatlansága, a reakciói, valamint Michael cukisága és figyelmessége egyaránt leköti a figyelmet és mosolyt csalt az arcomra. Mind a két szereplő annyira aranyos, hogy nem lehet mást tenni, csak drukkolni nekik. Stellának, hogy megértse az érzelmek működését, a hiper cuki eszkortfiúnak pedig, hogy sikerüljön kiszállnia a mókuskerékből. Aranyos történet, ami bevonz, amit jó olvasni és ami tényleg megmelengeti a szívedet. Ha nem veszel észre minden apró problémát és klisét.

Aranyos sztori és cuki szereplők ide vagy oda, bizony a történet tele volt klisékkel és a kivitelezés sem éppen profi technikára utal. A személyes tapasztalat kerettörténetbe foglalása sokat dob az élményen, de nem menti fel a végső ítéletnél az írást minden addig elkövetett hiba alól. A végletek tipikus esete ez a regény: Stella a "betegsége "ellenére túl gyorsan fogadta el a változást, Michael élete pedig túl bonyolultra és titkolózósra sikerült. És egyik probléma sem annyira eget rengető, hogy ennek akkora feneket kellett volna keríteni, mint amekkorát sikerült. A "nem vagyok jó neked" című siránkozás, a szereplők juszt se beszélnek egymással szituáció és a mindent egymagam akarok megoldani helyzetek pedig már külön-külön is - de együtt meg aztán végképp - a klisék legrégebbikének és csontig lerágott verziójának számítanak.

Ha valaki pedig még azt is elnézi ennek a regénynek - én megtettem -, hogy a cuki romantikus sztori helyett egy erősen erotikusba forduló és döntő többségében forró és akcióban bővelkedő jeleneteket tartalmazó történetet kap, akkor még jól is szórakozhat. Mert bizony a hölgyikét rá kell vezetni a lényegre, meg kell vele ismertetni az érzelmeket és ehhez bizony alkalom és gyakorlás szükségeltetik.

Minden hibája ellenére is voltak kiemelkedő jelenetei a történetnek. A legkiemelkedőbbnek Stella óraterve és a kötet legvégén "a szerelem bizonyítéka" mutatkozott. Ezeken nagyokat kacagtam. Könnyed, szerethető - bár lehetett volna sokkal mélyen szántóbb gondolatokat tartalmazó írás is. Nem tört különösebb babérokra, nem akart világot megmenteni, csak elmesélt egy történetet, szórakoztatott, kikapcsolt és a végeredmény olyan lett, mint maga az élet: kicsit sem tökéletes, de attól még kedvelhető. Egyszeri olvasásnak tökéletesen megfelelt.

Folytatás »

Helyfelszabadítási kísérlet, azaz eladó könyveim listája

A könyvbeszerzési szenvedélyemnek nehezen tudok gátat szabni, mert továbbra is mindennek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem. A helyem viszont igencsak véges, elfogytak a könyvespolcok elhelyezésére alkalmas falfelületek is, a polcokon pedig szorosan állnak egymás mellett a kötetek. Nem maradt más hátra, mint a számomra nem annyira kedves daraboknak új gazdát keresni.

A könyvek kiváló, de minimum jó állapotúak, általában egyszer olvasottak. Tudni kell rólam, hogy mániákusan figyelek a gerinc épségére, a borító sértetlenségére, a sarkok állapotára. Eddig még senki sem csalódott a vásárlóim közül. Legalábbis, ami a külcsínt illeti, mert a beltartalomért nem engem terhel a felelősség. 

A könyvekkel kapcsolatban a shanara08@gmail.com email címen vagy a Molyon küldött üzeneten lehet keresni. Amint tudok, válaszolok a megkeresés(ek)re.

Egyéb instrukciók:

A postaköltséget a vevő fizeti.

A költségek (könyv(ek) ára + postaköltség) kiegyenlítése előreutalással.

Az átutalás megérkezése után postázok.

Küldésre elsősorban a Foxpost-ot javaslom.

És akkor, a kínálat:

Krimi, thriller:
Robin Cook Halálos kockázat - 1.000,- Ft
Robin Cook: Végzetes megoldás - 1.000,- Ft
Nicholas Evans: Viharhegy - 1.000,- Ft
Jeff Lindsey: Drága, dolgos Dexter - 1.000,- Ft
Robert Littel: Legendák - 1.000,- Ft
Sarah Vaughan: Egy botrány természetrajza  - 1.000,- Ft
Dot Hutchinson: Pillangók kertje - 1.000,- Ft
Holly Seddon: Lélegzet-visszafojtva - 1.000,- Ft
Taylor Adams: No Exit - 1.000,- Ft


Sci-fi és fantasy:
Kovács Ákos: Az áradás krónikája - 1.000,- Ft
Adrian Barnes: Álmatlanok - 1.000,- Ft
Ferrett Steinmetz: Flex - 1.000,- Ft
George R. R. Martin: Zsiványok - 2.500,- Ft
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei - 2.000,- Ft
Wesley Chu: Időrabló - 1.000,- Ft


Young adult:
Dan Krokos: Hamis emlékek (2012-es kiadás) - 500,- Ft
Dan Krokos: Hamis valóság (2014-es kiadás) - 500,- Ft


Romantikus, erotikus:
Lauren Blakely: Kőkemény - 1.000,- Ft
Leisa Rayven: Álnok szerelem 1.000,- Ft
Leisa Rayven: Szívtiprók karácsonya 1.000,- Ft


Egyéb:
Pajor Enikő: A láthatatlan harc - 500,- Ft


Elkelt:
Jeff Lindsay: Dermedt, dacos Dexter - 1.000,- Ft
Jeff Lindsay: Dexter darabokban - 1.000,- Ft
Jeff Lindsey: Dexter dühödt démonai - 1.000,- Ft
Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye - 1.000,- Ft
Chevy Stevens: Nincs menekvés - 1.000,- Ft
Susan Ee: Angelfall - Angyalok bukása (Angelfall 1.) - 1.000,- Ft
Susan Ee: World After - Túlélők világa (Angelfall 2.) - 1.000,- Ft 
Susan Ee: End of Days - A vég napjai (Angelfall 3.) - 1.000,- Ft
Neal Schusterman: Unwind - Bontásra ítélve - 1.000,- Ft
Andrew Lucas McIlroy: Árnyból az angyal - 1.000,- Ft 
Maggie Stiefwater: A Hollófiúk (Hollófiúk 1.) - 1.000,- Ft 
Maggie Stiefwater: Álomrablók (Hollófiúk 2.) - 1.000,- Ft
Samantha Young: Dublin Street - 1.000,- Ft
Mia Sheridan: Archer's Voice - Archer hangja (A szerelem csillagjegyében 4.) - 1.000,- Ft
Tara Sivec: Életek és édességek (Csokoládéimádók 2.) - 1.000,- Ft
Alessandra Torre: Hollywoodi mocsok - 1.000,- Ft 
Josh Mallerman: Madarak a dobozban (2015-ös kiadás) - 1.000,- Ft 
Norbert Winney: Sárkányok, farkasok, almák - 1.000,- Ft
Adrienne Mayor: Az ókor régészei - 500,- Ft


A listát igyekszem folyamatosan frissíteni, az eladott könyvek áthúzással, az eredeti listához képest felvitt új könyvek piros színnel kerülnek majd jelölésre.


Várom a megkereséseiteket!

Folytatás »

B.Ú.É.K - 2019

KÍVÁNOK MINDENKINEK OLYAN ÚJ ÉVET, AMILYET A LEGINKÁBB SZERETNE!

LEGYEN BOLDOG ÉS SIKERES, 

NYUGODT VAGY SZÍNES ÉS MOZGALMAS,

OLVASÓS VAGY ÉPPEN KIRÁNDULÓS. 

LEGYEN EGYEDI.

ÉLVEZD ÉS ALAKÍTSD VAGY CSAK VISELD EL.

MINDEGY, CSAK LEGYEN.

HOGY MILYEN LESZ?

MAJD EGY ÉV MÚLVA MEGBESZÉLJÜK.

TALÁLKOZZUNK 2019-BEN IS!

A kép INNEN.

Folytatás »

Várólista - 2018. december

Ha úgy nézzük, hogy akár a karácsonyfa alá is ajánlhattam volna a posztban szereplő köteteket, akkor azzal már elkéstem. De a könyvmoly ilyen kicsiségeken nem rágódik sokáig, mert van még következő év, amikor lehet könyvet venni és olvasni. Addig pedig vezeti azt az egyre változó, folyamatosan bővülő listát, amelyet kívánságlistának vagy éppen várólistának hív.

A szemfüles könyvmoly persze azonnal beszerezte a frissen megjelenő könyvek egy részét - magam is így tettem jó néhány esetben. Mindent azonban nem lehet megvenni. Ezért is kell a lista. Nos, nézzük, hogy mely kiadványokon akadt meg a szemem - és a kezem - ebben a hónapban.

A Fumax Kiadó az idén eléggé elkényeztette az olvasóit és még a karácsony előtti hetekre is hagyott egy-két ínyencséget, beszerezni valót. Ha valaki a fa alá akarta tenni Antony Ryan A hamu birodalma című regényét, ami a Draconis Memoria trilógia befejező kötete, akkor igencsak résen kellett lennie a beszerzéssel. Vásárlás szempontjából még inkább odafigyelést igényelt Mark Lawrence az Ős könyve sorozatának második része, a Szürke nővér című regény beszerzése, mivel ez a kötet december közepén érkezett frissen és ropogósan a nyomdából. Az eddigiek alapján úgy néz ki, hogy mindkét kötet megérte a rá fordított figyelmet. És ha valakinek nem sikerült rájuk decemberben lecsapni, akkor erre ott van az egész jövő év.

A Delta Vision egész évben csúszásban volt - szokás szerint - a saját terveihez képest, de csak sikerült az utolsó utáni pillanatban megjelentetnie Brandon Sanderson A királyok útja című regényét - két kötetre bontva - , amely A Viharfény krónikák első könyve. Monumentális darab - még kettébontva, egyenként is. És állítólag ez a sorozat legrövidebb darabja. Mindig is mondtam, hogy Sanderson grafomán. De végül is pont ezért szeretjük. :)

A GABO Kiadó valamivel jobban időzített, mert még a hónap elején a boltokba került Naomi Novik Ezüstfonás című regénye, amelynek a magyar kiadása egyszerűen szemet gyönyörködtető. Ha a történet csak a nyomában kullog a kiadásnak, akkor mér megérte. De biztos vagyok abban, hogy ez a regény is lesz legalább olyan jó, mint a Rengeteg volt - amit nagyon szerettem.

A fantasy mellett a csajos vonal is képviseltette magát a megjelenésekkel. Nem is kevéssel. A tömegből végül hármat választottam ki, ami igazán felkeltette az érdeklődésem. Csupán véletlen, hogy mind a három kötet a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg. Kötelező beszerzésnek számított Colleen Hoower Too Late-Túl késő című regénye, mert a szerző írásai mindig azok nálam. A sorozatok folytatásai mindig előtérbe kerülnek, ha vásárlásról van szó, így nem volt kérdés, hogy Jeaniene Frost Második kísértés című regénye - ami Az éjszaka hercege sorozat második kötete - is a polcomon landolt.

Bár a kiadó még nem fejezte be Leigh Bardugo Grisha trilógiájának magyar megjelentetését, de már elhozta az univerzumba  - vagyis a GrishaVerse-be - tartozó Six of Crow-Hat varjú című kötetet. A regényt eredeti nyelven olvasók véleménye alapján ez sokkal jobb, mint az előzmény trilógia részei. Valószínűleg komolyabb is a története, mert a kiadó részéről a Sötét örvény sorozatba került besorolásra. De hogy az előzményekhez is passzoljon a kiadás, Vörös pöttyös kötetek is kigurultak a nyomdából. Így utólag, a tapasztalatok alapján azt mondanám, hogy abból van több - mivel a Sötét örvényes példányok egyelőre beszerezhetetlennek tűnnek.

A kötelező darabok mellett mindig vannak olyanok, amelyeket egyelőre csak szemmel tartok. Ezek a következő kiadványok:

• Gail Z. Martin Az árnyak háborúja című regénye, amely a Felvirágzó birodalmak-sorozat harmadik kötete. Azért csak figyelem, mert még az első kötetet sem olvastam el. A regényt a Delta Vision kiadó hozta el a magyar olvasóknak.
• George R. R. Martin Éjvadászok - Történetek az ezer világból című, sci-fi novellás kötete az Agave Könyvek kiadó gondozásában jelent meg. Nem szándékom vitatni Martin bácsi írói kvalitását és nagyszerűségét, de akkor sem vagyok hajlandó azonnal ugrani és a könyvesboltba rohanni, ha egy újabb kiadványon látom meg a szakállas öregúr nevét. Inkább kivárok. Türelemmel.
• Django Wexler-t sokan kedvelik kis hazánkban és sokan örültek Az Árnyháborúk sorozat második kötetének megjelenésének, amely Az árnyéktrón címet viseli. Hmm, hmm... Ugyanaz a problémám, mint sok más sorozat esetében: még az első részt sem olvastam és annyira nem érzem magaménak a történetet, hogy kezem-lábam törjem érte. De attól még figyelek. A szerző műveinek magyar megjelentetését a Főnix Astra követte el.
• Még egy sorozat, amely hosszú szünet - hat év - után folytatódik és ezt is a Könyvmolyképző Kiadó karolta fel. Ez pedig Lara Adrian Az éjfél szülöttei című sorozata. A most megjelent, Az éjfél fogságában című kötet a sorozat nyolcadik tagja. Kicsit szkeptikus vagyok: túl sok idő telt el az utolsó rész megjelenése óta és már a korábbi részeket sem kedveltem túlzottan. A fogadtatásra azért kíváncsi vagyok.

Képregényeket tekintve viszonylag rövidnek bizonyult a hónap, de azért így is belefért a szokásos két megjelenés és mégy egy meglepetés is. 

A Marvel képregény gyűjtemény sorozatban végre azok a kötetek jelentek meg, amelyeket már a Venom olvasásakor is hiányoltam. Ez lesz az a titkos háború sztori, amikor Pókember szert tesz a fekete pókruhára. Szóval decemberben a Szuperhősök titkos háborúja 1. rész és 2. rész került a boltokba.

Nincs olyan hónap, hogy George R. R. Martin neve ne bukkanna fel valamilyen kiadványon - egyre gyakrabban több köteten is. A Delta Vision kiadó ebben a hónapban a Rejtélyes lovag című kiadványt hozta el a rajongóknak - képregény őrülteknek és Martin fanoknak egyaránt. 

Folytatás »

Könyvekben bővelkedő, békés és boldog Karácsonyt kívánok!

Eddig semmit sem sikerült posztolnom ebben a hónapban, ezért ezzel a hósárkánnyal töröm meg a hosszas hallgatást és

kívánok mindenkinek könyvekben

és olvasásra szánt szabadidőben bővelkedő, 

békés karácsonyi ünnepeket!

Felhívnám a figyelmet arra, hogy a fagyöngy alatt nem csak a csók, de az olvasás is szabad. Használjátok ki a lehetőséget. ;)

Folytatás »

John Douglas - Mark Olshaker: Utazás a sötétség mélyére

A krimik és a thrillerek kedvelőjeként mindig is érdekelt, hogy mi lehet a történetek mögött, mennyi az igaz a regényekben olvasottakból. Amikor megtudtam, hogy John Douglas könyve - aki sorozatgyilkosok tanulmányozásával dolgozta ki a pszichológiai profilalkotást és az FBI által ma is alkalmazott kihallgatási módszereket - magyarul is elérhető, azonnal lecsaptam az olvasás lehetőségére. A téma és az arról írt kötet is nagyon kemény, megterhelő. Mégis, amikor újra kiadták a szerző második könyvét is ugyanebben a témában, megint csak viharos gyorsasággal vettem meg azt és tettem magamévá annak tartalmát.

John Douglas a Sorozatgyilkosok című könyvében azt mutatja be - részben önéletrajzi részeken keresztül -, hogy miként is jutott el a pszichológiai profilalkotáshoz, miként küzdötte fel magát olyan szintre, ahol elismerték őt, a csapatát és az általuk végzett tevékenységet. Ehhez persze sok-sok munka és még több megoldott gyilkossági ügy kellett, amelyek külön-külön is embert próbálóak, de együtt egyszerűen az embert felőrlőek.

Értékelés: 8 pont a 10-ből
Kiadó: GABO Könyvkiadó
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 504 oldal
Eredeti cím: Journey into Darkness
Fordító: Béresi Csilla
Borító ár: 3.990,- Ft
Műfaj: pszichológia, viselkedéstan,
kriminalisztika

Az előző kötetben kapott átfogó kép után, ebben a kiadványban a szerző az eddigieknél is mélyebbre viszi olvasóit a sötétségbe. A félezer oldalnyi szöveg sokkal kevesebb esetet mutat be, de azt olyan részletességgel, hogy néha magam is elgondolkoztam azon, vajon tényleg szükség van-e erre.

Nagyon erősen indít a kötet, amikor a szerző bemutatja, hogy miként is végzi a munkáját, miként éli bele magát az elkövető helyzetébe. A bevezetőben azt látjuk, hogy miként gondolkodik, fűzi az érzéseit egymás után az a férfi, aki még maga sem tudja, hogy gyilkosságot fog elkövetni. De felhergeli magát és véghez viszi a tettét. Ez a rész bemutatja, hogy mi az a sok-sok minden, ami megalapozza a tettét, átbillenti azon a bizonyos határon, illetve hol és mikor nyer teret a kétségbeesés vagy éppen az őrület.

A kötet blokkokra tagolódik és egyik tartalma sem kevésbé megrázó a másiknál. Fő témája mindegyiknek az, hogy mi motiválja a gyilkost, mit tud tenni a profilalkotó, hogyan olvas a nyomokból, hogyan és miért következtet az elkövető lelki állapotára és az indítékra. Mindezt azért teszi, hogy támogassa a bűnüldöző szervek munkáját az elkövető mihamarabbi kézre kerítéséhez.

Anélkül, hogy tartalomjegyzék szerű felsorolásba kezdenék, meg kell említenem, hogy ez a kötet foglalkozik a nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények felgöngyölítésével, a gyermekek ellen elkövetett erőszakos esetekkel. Egyik eset megrázóbb és elborzasztóbb volt mint a másik, mert mind a nők, mind a gyermekek ártatlan és védtelen áldozatok. A szokásos esettanulmány leírások mellett most tanácsokat is ad a könyv, hogy miként ismerhetők fel és kerülhetők el azok az emberek, akik hajlamosak az ilyen tevékenységre. A tanácsok jók, de tény, hogy feltételez némi paranoiát az emberről, gyanakvást, amivel a környezetét figyeli - még akkor is, ha van eredménye.

Nem túl érdekes, de mindenképpen tanulságos volt az a fejezet, amely a kötet elején "megismert" tengerészgyalogos nő életét mutatja be túlzott részletességgel, illetve azt a küzdelmet, amit a hozzátartozók folytattak le annak érdekében, hogy a bűnös végre elnyerje méltó büntetését. A hozzátartozók által végzett rengeteg munka végül törvényváltozást eredményezett, de a folyamat mégis megdöbbentő.

Megmutatja a könyv a másik oldalt is, azt hogy bármennyire is igyekszik a nyomozó kívülről, objektíven nézni az esetet, mégsem tudja magát kivonni annak hatása alól. Az ügynök esete a Sorozatgyilkosok című kötetben került részletesen bemutatásra. A másik eset részletezése arra világít rá, hogy mi történik akkor, ha első körben nem az elkövetőt sikerül rács mögé zárni és milyen apróságokon, illetve kitartáson múlik, hogy a tényleges gyilkos kerüljön lakat alá.

Érdekességként kap még az olvasó egy nagy botrányt kavaró gyilkossággal kapcsolatos elemzést, amely jelen esetben az O.J. Simpson ügy. Betekintést nyújt a szerző abba is, hogy mennyi és milyen hatása, illetve jogosultsága van az elkövetők rehabilitációjának - különös tekintettel a sorozatgyilkosokra. Aki végigolvasta legalább a szerző másik kötetét, már sejtheti a választ, amelyet ezúttal példákkal is alátámaszt a profilalkotás mestere. A végeredmény elszomorító, az alkalmazott gyakorlat pedig még inkább.

Sokrétű ez a könyv, a tartalmát tekintve pedig tényleg nagyon sötét és megterhelő. Bár az is igaz, hogy a témája ellenére is olvastatja magát, érdekes. Egyrészt magyaráz és információval lát el, másrészt arra késztet, hogy együtt gondolkozz a nyomozókkal, az ügynökökkel. Mint egy jó krimi, csak éppen nem egy, hanem több gyilkost kell megtalálni. Azonban mindezek ellenére sem találtam olyan lebilincselőnek, mint az előző kötetet, amely inkább átfogó leírást adott. Az eleje érdekes volt, a közepe eléggé leült, a vége megint azt tartalmazta, ami miatt alapvetően olvasni akartam ezt a kötetet is.

Nem tudom, hogy a harmadik könyv nyújthat-e még valamit, ami újdonságnak számít. Valószínűleg igen, azonban félek, hogy a szerző egyre gyakrabban fog ismétlésekbe bocsátkozni. És valamit nagyon tud, mert még ennek ellenére is érdekel, hogy mi fog szerepelni a következő és az azutáni esetgyűjteményében. Azoknak pedig, akiket szintén érdekel ezeknek íz "embereknek" a lelki világa, a motivációja, kíváncsiak, hogy mi van a "színfalak" mögött, ajánlom ezt és az előzmény kötetet is.

Folytatás »

Várólista - 2018. november

Az a helyzet állt elő, hogy a havi megjelenések közül sokkal több könyv keltette fel az érdeklődésem, mint amennyit a polcomon tudnék - és amennyi még elfér azok egyre fogyatkozó helyein. A másik tényező, hogy egyre kevesebbet olvasok - sajnos - és úgy érzem, szinte összenyomnak az olvasatlan kötetek. Ezért is választottam ketté a posztot a mindenképpen beszerzendő - vagy már beszerzett - és a figyelemmel kísért könyvekre, amelyek közül, ha valamelyikhez kedvet kapok, akkor olvasni is fogom.

Az Agave Könyvektől mindenképpen a polcomon akarom tudni - és már be is szereztem - J.D. Barker Az ötödik áldozat című regényét, amely a 4MGY sorozat második kötete. Feszült izgalommal várom, hogy sorra kerüljön a történet és elmerülhessek annak különleges világában. 

A fülszövege alapján érdekes, a kiadása alapján pedig gyönyörű Tom Sweterlitsch Letűnt világok című regénye, amely szintén az Agave Könyvek gondozásában jelent meg. Ezt a kötetet még nem vettem meg, de kívánságlistára tettem és türelmesen várom a fejleményeket. Ha mégsem kerül a fa alá, akkor majd jövőre lesz beszerzős.

A Metropolis Media kiadásaival annyira nem vagyok kibékülve, de vannak szerzők, akiknek a köteteit még így is beszerzem. Bár még az előzményeket sem olvastam, de Valerio Evangelisti Rettegj, inkvizítor! című regénye, az Eymerich-ciklus negyedik része pont ebbe a kategóriába tartozik. 

Romantikusok terén eléggé finnyás vagyok mostanában, de Leisa Rayven Starcrossed sorozatának sikerült megfognia magának, még akkor is, ha nem minden kötetétől vagyok hasra esve. A Szívtiprók karácsonya a sorozat negyedik - kiegészítő - kötete, amely a korábban megismert párosok és párnak új, de ismert szereplők karácsonyi történeteit tartalmazza. Gondoltam legyen teljes a sorozat és romantikusabb a karácsony, ha már a Libri Kiadó ennyire gyorsan kiadta az összes kötetet.

A képregények az idén elég nagy szeletet kanyarítottak ki maguknak a beszerzéseimből és még így is vannak elmaradásaim bőven a vásárlásokkal. De majd mindent a maga idejében...

Kötelező beszerzés volt és már a polcomon sorakozik olvasásra várva a Fumax Kiadó gondozásában megjelent V mint vérbosszú című kiadvány.

A Szukits Kiadónál a The Witcher/Vaják sorozatra buktam rá, amelynek most jelent meg a harmadik - egyben utolsó - képregény kötete a Varjak átka címmel. Ugyan korábban erről még nem volt szó, de örülök a díszdoboznak, amit rendelni lehetett a kiadványokhoz. Erre különböző opciók állnak rendelkezésre: beszerezhető külön, a harmadik kötettel akcióban vagy a három kötettel együtt. Mindenki kedve szerint választhat a lehetőségek közül.

A Marvel képregénygyűjtemény részeként ebben a hónapban A hatalmas Thor: Istenek nyomában és az Új X-Men: E mint eltörölni című kötetek jelentek meg. Az előzetesen felkerült címek alapján izgalmasnak ígérkezik a jövő év eleje is.

Következzenek akkor, amiket első körben inkább csak figyelek és nem azonnal beszerzek.

• George R. R. Martin Tűz & vér - A Trónok harca előtt 300 évvel sárkányok uralkodtak Westeroson (Alexandra Könyvesház Kft.): A bajom az, hogy ez még mindig nem a régóta várt ötödik rész, hanem megint valami időhúzás féle, töltelék kötet. Bár az is igaz, hogy egy ideje már elvesztettem az igazán mély érdeklődésem Martin bácsi sorozata iránt.
• Dan Simmons Dermesztő nyár (Alexandra Könyvesház Kft.): A szerzőt nagyon kedvelem, de az eljárást, ahogyan ez a regénye a boltok polcaira került kis hazánkban, már nagyon nem. A szöveggondozás minőségével kapcsolatban is vannak előzetes fenntartásaim, de ezt majd megcáfolhatják vagy igazolhatják az értékelések. Bármennyire is kedvelem a szerzőt és a történeteit, ezt a kiadványt egyelőre csak messziről figyelem.
• Frank Schätzing A pillangó zsarnoksága (Athenaeum Kiadó): Annak idején kedveltem a szerző Raj című regényét és szerintem ez is nagyon jó lesz. A borítója gyönyörű, a témája már kevésbé. Figyelem majd a véleményeket.
• Lyndsay Faye Jane Steele - Egy gyilkos nő vallomása (Könyvmolyképző Kiadó): Jane Eyre története egy meglepően szokatlan feldolgozásban. Érdekesnek tűnik, de azért vannak fenntartásaim a történettel kapcsolatban. Ezért van az, hogy kivárok és figyelek.
• Lynda La Plante Nyughatatlan özvegyek - Dolly Rawlins 1. (Tericum Kiadó): A friss megjelenés ellenére nem egy mai darab, mert eredeti nyelven 1983-ban jelent meg a regény. Bár a fülszövege alapján nagyon érdekesnek tűnik, de vannak regények, amelyeknek nem tesz kifejezetten jót a kor. De ha a vélemények alapján jó lesz, akkor szerintem olvasni fogom.
• Patricia Gibney Az elveszett gyermek - Lottie Parker 3. (Libri Kiadó - Insomnia): Mert a sorozat első része a polcomon pihen és még nem olvastam. Meg úgy érzem, hogy a krimikkel, thrillerekkel is kezdek eltelni.
• Stephen King-Owen King Csipkerózsikák (Európa Könyvkiadó): Az idősebb King munkássága annyira nem nyűgözött le. A kezdeti művei még tetszettek, de aztán kicsit sok lett belőle és a szószátyárságából. Nem tudom, hogy ez a kooperációban létrejött kötet milyen lesz, de majd elmondják a többiek, akik elolvasták a regényt. Mert egyébként maga az alapötlet nagyon tetszik.
• Emma Chase Egy ágyban a herceggel - Uralkodj magadon 1. (Álomgyár Kiadó): Leginkább a szerző miatt érdekel ez a regény, de olvasni csak akkor fogom, ha úgy adódik a helyzet és biztosan nem saját példányt. Már csak azért is, mert a tündérmesék ilyen modern kori átirata kissé távol áll tőlem. Csak halkan megsúgom, hogy a gazdag, beképzelt és hatalmaskodó pasi kontra szegény nő felállás már kicsit már uncsi a számomra és korábban sem volt az én világom. De azért lehet, hogy teszek egy próbát.

Kicsit mintha mindenkinek sűrű lett volna ez az év, mert a kiadók is megcsúsztak a megjelenésekkel. Éppen ezért decemberre még bőven várható friss megjelenés, lesz miből válogatni - és még vásárolni is bőven lehet. Ha nem idén, akkor majd jövőre. Jó könyvekkel zárni és kezdeni az évet, ez ám a könyvmolynak való élet.

Folytatás »