
Pár nappal ezelőtt olvastam A garaboncot, a trilógia első kötetét. Egy kedves molyocskának köszönhetően a második rész is a polcomon sorakozott és várta az olvasást. Szorított a "határidő" is, mert szerettem volna visszaadni neki a megbeszélt találkozónkon. A garabonc, ha nem is voltam vele tökéletesen elégedett, de tetszett. Sikerült végig fenntartania az érdeklődésemet. Kíváncsivá tett a folytatásra is. Arról nem is beszélve, hogy ez a könyv is azon kötetek közé tartozik, amelyeknek a borítója annyira gyönyörű, hogy a hatása alá kerültem és mindenképp el akartam olvasni. Szóval több indokból is amellett...