Libba Bray: Rettentő gyönyörűség

Az Olvassunk el 24 könyvet a várólistánkról! című kihívás miatt olvastam el a könyvet. Nagyon régóta hevert a várólistámon. Olvastam róla jókat és kevésbé jókat is. Mégis úgy döntöttem tavaly év végén, hogy felveszem a már említett kihívásra és az idei évben el is olvasom. Úgy döntöttem, hogy ha tetszik, akkor jöhet az egész trilógia.

Sajnos a könyv nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az én számomra legalábbis. A címéből csak az első fele teljesült, a második sehol sem volt. Ha már kritizálok, akkor próbálom szavakban is összefoglalni a nem tetszésem indokait. Az értékelés első részében általában a történetet foglalom össze. Ezt most is szívesen megtenném, csak éppen nincs, amit összefoglalhatnék. Azért megpróbálom. Gemma Doyle betölti a tizenhatodik életévét és folyamatosan követeli, hogy Indiából Angliába akar költözni. Kívánsága akkor teljesül, amikor az anyja furcsa körülmények között meghal Indiában. Angliában a nagyanyja és a testvére bedugja egy leányiskolába, ahol majd tökéletesen művelt, azaz engedelmes és butuska nőt akarnak belőle faragni. Gemma próbál beilleszkedni a többi lány közé, miközben felfedez magában egy különleges erőt. Nagyjából ennyi is az egész történet. Jaj bocsánat, kifelejtettem a néha fel-felbukkanó Kartikot.

Gemma a könyv elején azt gondolja magáról, hogy felnőtt, mert betöltötte a tizenhatodik életévét, de egyébként csak egy hisztis gyerek. Nem változik a helyzet, a végén is ugyanolyan meggondolatlan és hisztis. A leányiskola gondolatát az elején jó ötletnek tartottam. A felbukkanó titokzatos férfi és fiú is érdekesnek tűnt a könyv elején, de a végére teljesen elvesztettem az érdeklődésem ez irányban is. Mindig csak azt hajtogatta, hogy én vagyok a Rakasa és tudom, hogy mit kell tenned, ne csináld azt, amit csinálsz. A könyv utolsó harminc oldala mutat csak némi érdekességet, de ehhez előtte át kell rágnunk magunkat 330 oldal unalmas szövegen. A történet legnagyobb része arról szól, hogy Gemma bekerül a leánynevelő intézetbe és megpróbál beilleszkedni. Hasonló kaliberű lányokat talál magának barátnőnek és el is kezdik megszegni az intézet előírásait.

Nagyon sok esetben téptem a hajamat, mert a "hölgyek" olyan fantasztikus problémákat vonultattak fel, amelyekhez hasonlót utoljára... nem is említem, hogy hol hallottam. Nézzük a problémákat: Nézzük a problémákat: csúnya vagyok, ezért szép akarok lenni; szép vagyok, ezért árucikknek tekintenek, ebből következőleg inkább csúnya és észrevétlen akarok lenni, de azért élvezem, hogy szép vagyok; szép vagyok, gazdag vagyok, közkedvelt vagyok, de ez nem elég, ezért végtelen és egyedi hatalmat akarok; férhez akarok menni, jaj, de nem ahhoz, akihez anyámék adnak, hanem a szőke herceghez; megvan a hatalmam, de sohasem azt teszem, amit mondanak; jaj, közben csúnya és illetlen szót mondtál, illetlenül viselkedsz. És így tovább és így tovább. Erről szólt az egész könyv. Tiszta unalom és nyavalygás az egész.

Pont az előbbiekben leírtak miatt nem sikerült megszeretnem a szereplőket sem. Az elején még úgy gondoltam, hogy elolvasom az egész trilógiát, de ezek után lemondok róla. Ha nem kihívásra olvastam volna ezt a könyvet, akkor az első száz oldal után félbehagyom és soha nem veszem többet kézbe. Annyi jó könyv vár még olvasásra, ezért ezt a sorozatot itt és most befejeztem és más könyvek után nyúlok.

Sajnálom, hogy nem sikerült ebben a könyvben, ebben a történetben meglátnom a pozitívumot, pedig sokat szeretik. Én nem tartozom közéjük.

Pontszám: 3

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2008.

Terjedelem: 372 oldal
A mű eredeti címe: The Great and Terrible Beauty

Posted in: 2012,3 pontos,könyvértékelés,Könyvmolyképző,Libba Bray,Vörös pöttyös