Kristin Cashore: Graceling - A garabonc

Nagyon régóta szemezgettem már ezzel a könyvvel, de a vásárlásra valahogy sosem szántam rá magam. Mindig találtam valami mást, amit jobban szerettem volna olvasni. A gondolataimat azonban csak nem hagyta békén ez a könyv, ez a borító. Egyik kedves molyos ismerősömnek (@Szirmocskának) köszönhetően végre a kezembe foghattam a könyvet és el is olvashattam.

Első körben a könyv borítója babonázott meg. Mást nem tudok rá mondani, csak azt, hogy gyönyörű, egyedi és megbabonázó. Nem tudtam szabadulni tőle. Folyamatosan vonzotta a gondolataimat.

A fülszöveg nem igazán keltette fel az érdeklődésem, de elég jónak ígérkezett ahhoz, hogy a borítótól elszakadva végre a szöveggel is tudjak törődni.

A Vörös pöttyös könyvekkel és a YA regényekkel kapcsolatban kialakult bennem némi tartózkodás. Szeretem ezeket a regényeket olvasni, pedig már nem vagyok az a tini vagy fiatal felnőtt kategória. Mostanában azonban kifogtam pár logikátlan és nagyon idegesítő könyvet. Többször úgy éreztem, hogy kinőttem már ebből a műfajból, de mindg újra megpróbálkozom vele. Ez történt most is.

Bár ez a könyv nem végzett a tetszési sikerlistám legtetején, de nem is lett az utolsó a sorban. Nem igazán voltak elvárásaim a történettel kapcsolatban, ezért  meglepődve tapasztaltam, amikor elkezdtem olvasni, hogy egészen jó a könyv. Igaz, hogy eléggé limonádé hangulatba kerültem, így a könyv is teljesen passzolt az éppen aktuális hangulatomhoz. A történet első fele egész lekötött. Még a nagy menekülést is eltudtam hinni. De a könyv harmadik része és a végkifejlet nem igazán tetszett. Az előzményekhez képest nagyon gyorsan lezárult a bonyodalom, túl gyorsan megoldódott az addig egekig érő és rettegett probléma. Még ezzel is kibékültem volna, de aztán következett még 50-60 oldal, amit viszont nem igazán hiányoltam vagy valamilyen más tálalásban jobban tetszett volna. Szóval a vége nem igazán volt az igazi a számomra.  

Katsa karakterét kicsit nyersnek találtam, de végül is ez érthető volt, ha valaki ilyen körülmények között és ilyen képességekkel nő fel. Néha túlzásnak találtam, hogy sokkal jobban bírja az igénybevételeket, mint bármelyik férfi. Pongort inkább túlidealizáltnak éreztem, nagyon tökéletesnek, aki a hideg főszereplővel szemben csupa érzelem és érzés. A garabonciája kifejezetten tetszett, érdekesnek találtam. Raffin az egyik kedvencem volt, de elég hihetetlen, hogy egy király ennyire nem törődik az örökösével és hagyja, hogy az olyan dolgokkal foglalkozzon, mint  amivel ő töltöte az idejét. Keserkék hercegnő 10 éves létére sokkal komolyabb volt, mint a majdnem kétszer olyan idős Katsa. Ez azért keltett bennem némi ellenérzést.

A történet helyszíneiben nagyon zavartak az Észkafölde, Nyugtafölde, Keltefölde és hasonló kifejezések. Persze, hogy mindig mást olvastam helyettük. A lienid kultúra bemutatását viszont eléggé érdekesnek találtam. A gyűrűk és ékszerek jelentése jól kitalált volt.

Összességében elmondhatom, hogy a történet egész olvasmányos. Túl nagy sztorit nem kell várni tőle, de ha olyan hangulatban kerül az olvasó kezébe, akkor egész kellemes kikapcsolódást nyújthat. Túl kell lépni a világ szembetűnő hiányosságain, a szereplők sablonszerű vagy éppen hihetetlennek tűnő jellemein, néhány furcsaságon, a befejezés nem igazán jó megoldásán és akkor egész élvezetes lehet az olvasmány. Nekem picivel jobban tetszett, mint a Fallen - Kitaszítva és sokkal jobban, mint a Rettentő gyönyörűség. Annyira azért tetszett, hogy a Hét királyság trilógia további köteteit is kézbe vegyem és elolvassam.

Pontszám: 7

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2010.

Terjedelem: 480 oldal
A mű eredeti címe: Graceling
Sorozat: Hét királyság trilógia
Folytatás: Fire - Zsarát, Bitterblue

Forrás: Molytól kölcsönbe (@Szirmocska)

Posted in: 2012,7 pontos,fantasy,Hét királyság trilógia,könyvértékelés,Könyvmolyképző,Kristin Cashore,Vörös pöttyös