Sherrilyn Kenyon: Bűnös éj (Sötét vadász 8.)

Vannak sorozatok, amelyek esetében egy-egy új rész megjelenésének már akkor is tapsikolva örülsz, ha azt az a kiadó jelentette meg, amelyik belekezdett az életmű magyarra adaptálásába. Majd érkezik a hír, hogy a kiadó csődbe ment, és az összes bizakodás, hogy a kedvenc szereplőd kötetét még ősz öregkorod előtt a kezedben tarthatod, tovaszállt. A remény azonban ismét bebizonyította, hogy egy kifejezetten szívós jószág, drágán adja az életét, de legalábbis kitartóan, tíz körömmel kapaszkodik létezése síkjába. Mert bekövetkezett az, amire senki sem számított igazán: az Athenaeum Kiadó átvette a sorozatot, és március végén a boltokba került a nyolcadik kötet, az oly régóta várt folytatás. A tapsikolva örömködés itt már kevés, az örök hála pedig elcsépelt közhelynek tűnik, annyi önuralmam pedig már van egy ideje, hogy a lakásban sikoltozva rohangálásig már nem jutottam el.

Pontszám: 6/10 pont
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 336 oldal + ajánló a köv. kötetből
Fordította: Goitein Veronika
A mű eredeti címe: Sins of the Night
Sorozat: Sötét vadász
Előzmény:
1.) Álomszerető
2.) Éjféli vad
3.) Végzetes ölelés
4.) Ördögi tánc
5.) Angyali csók
6.) Pokoli tűz
7.) Éjféli gyönyörök
Folytatás:
9.) Szenvedélyes éjszakák
10.) A Hold sötét oldalán
11.) The Dream Hunter
12.) Devil My Cry
13.) Upon the Midnight Clear
14.) Dream Chaser
15.) Acheron
16.) One Silent Night
17.) Dream Warrior
18.) Bad Moon Rising
19.) No Mercy
20.) Retribution
21.) The Guardian
22.) Time Untime
23.) Styxx
24.) Son of No One
25.) Dragonbane
26.) Dragonmark
27.) Dark Bites

Ez a történet sok mindenben különbözik a sorozat korábbi részeitől. Ezúttal nem New Orleans utcáin kóborlunk, hanem a Mississippi állambeli Tupelo és az Aberdeen környéki Sötét vadászokhoz csatlakozunk, akik egy Acheron elleni felkelés kirobbantásán munkálkodnak - természetesen némi démoni befolyásolás hatására, mert Stryker mindenütt jelen van. Ha már a Sötét vadászok is Acheron ellen vannak, akkor itt a vég, gondolhatnánk, de az atlantiszi egy cseppet sem izgul - ennek oka pedig az Alexion. Ezt a címet kilencezer éve ugyanaz a férfi birtokolja, és olyannyira azonosult vele, hogy a neve is ez lett: Alexion. Ki ő? Acheron segédje, a rossz útra tért Sötét vadászok megregulázója, és még annál is több, mert a múltja ennél sokkal bonyolultabb. Ritkán jár az emberek között, de amikor erre kényszerül, akkor annak oka van - ahogy most is. Meg kell állítania az Acheron elleni szervezkedést, meg kell mentenie a Sötét vadászok közül azokat, akiket csak lehet. A partnere pedig nem más, mint Tupelo egyik vadásza, Danger, akiből a francia forradalom idején lett az éjszaka igazságosztó teremtménye.

Szóval nem egyszerű románc bontakozik ki a lapokon, hiszen a titokzatos Alexion, a Sötét vadászok rettegett hóhéra szűri össze a levet egy veszélyesen élő vadásznővel, ami miatt már az elején különlegesen izgalmasnak ígérkezett ez a történet. Sajnos azonban mégsem lett belőle több egy átlagos elbeszélésnél, és emiatt végtelenül szomorú vagyok.

A nagyon jó alapötlet, a sötét és fájdalmakkal teli múlt, a jelenkori események és az érzelmek valahogy nem álltak össze egy egésszé a lapokon. Az izgalmas alaphelyzetből sokkal többet ki lehetett volna hozni, mert Alexionban van annyi potenciál - minden szempontból -, ami érdekesebbé tehette volna az egészet, és ehhez nem szükségeltetett az, hogy Danger karaktere kiemelkedő legyen, a másik lazán elvitte volna a hátán a történetet. Mintha a szerző nem tudta volna eldönteni, hogy mire helyezze a hangsúlyt: Alexion múltjára és érzelmeire, vagy a jelenkori eseményekre. Végül mind a kettőből kaptunk egy keveset, csak éppen ez ebben a formában semmire sem volt elég.

Kenyon valamiért mintha nem kedvelte volna ezt a párosát, és úgy éreztem, hogy nem fektet a történetükbe annyi energiát, mint amennyit megérdemeltek volna. Mivel olvastam a sorozat korábbi részeit, ezért tudom, hogy vannak epizódok, amelyek zseniálisak, vannak szereplők, akik között szinte szikrázik a levegő, működik köztük a kémia, az érzéseik pedig úgy áradnak a lapokról, hogy a zsebkendő használata elkerülhetetlen. Erre a kötetre sajnos ez nem mondható el. Most csak olvastam az érzelmekről, de nem sikerült azt átélnem, mert hiányzott a leírtak mélysége. Nagyon sajnálom, hogy így történt.

De amiért mégis szeretem ezt a történetet... Kezdetnek mindjárt ott van az Alexion szerepe és létrejötte, mert ezzel megint csak jelentős mértékben bővült a Dark Hunter univerzum - imádtam ezt a történetszálat. Majd ott van Stryker felbukkanása és vele együtt a korábbi kötetekben megkezdett események továbbvitele és bonyolítása - újabb információkkal lettem gazdagabb ezen a téren. Ami viszont a kötet legnagyobb előnye, hogy az eddigiekhez képest rengeteg új információ hangzik el Acheronról - mert ki lenne alkalmasabb arra, hogy tudással rendelkezzen az atlantisziról, ha nem az, aki kilencezer éve a szolgálatában áll és kötődik hozzá. Mindezek mellett a Charonte démonokról is megtudtam egy-két dolgot. 

Szóval ezek miatt úgy gondolom, hogy megérte elolvasni ezt a kötetet, még akkor is, ha a szerelmi szál eléggé sablonosra és gyengécskére sikerült. Mindenkinek lehet rossz időszaka, és úgy néz ki, hogy ez a történet nagy valószínűséggel egy ilyen szakaszban születhetett. Sajnos összhatás tekintetében nálam sikerült megnyernie a sorozat eddigi majdnem leggyengébb kötete címet. Ennél már csak Talon és Sunshine sokkal egysíkúbb, csak testgyakorlás terén mozgalmasabbnak tekinthető története végzett hátrébb a sorban - no és az a bizonyos, semmiről sem szóló első kötet.

Azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy örültem volna, ha az új kiadó nem ragaszkodik mindenben az Ulpius-ház által kitalálthoz - például sorozatcím. A Sötét vadász sokkal jobban illik ehhez a sorozathoz, a Sötét vágyak vadásza lealacsonyítja a regényfolyamot, amelynek kötetei között azért szép számmal akadnak olyanok, amelyekben a világfelépítés sokkal erősebb, illetve lényegesebb szerepet játszik, mint amilyen helyet a paranormális románc elfoglal a történetben.

De ezzel is könnyedén megbarátkozom, ha folytatódni fog a sorozat, mert szeretem ezt a világot: a rengeteg szereplőjével, a legendáival és minden mással egyetemben.

Posted in: 6 pontos,Athenaeum,démon,könyvértékelés,paranormális romantika,Sherrilyn Kenyon,Sötét vadász,urban fantasy,vámpír