Elizabeth Richards: A sötétség városa (A Fekete Város krónikái 1.)

A Maxim Könyvkiadó idei könyveiről, a Dream és a Mont Blanc válogatás keretén belül eddig megjelent regényekről és a még továbbiakban várható kiadványokról egy korábbi bejegyzésemben már részletesebben beszámoltam. Jeleztem azt is, hogy ha nem is mindegyikről, de több kötetről - elsősorban a Dream válogatás regényeiről - olvashattok majd értékelést az oldalon. Íme tehát ezek közül az első.

A Fekete Város nem véletlenül kapta a nevét. A bombázások következményeként mai napig füstölgő, parázsló salakbeton épületek miatt a várost ellepi a pernye, feketére festi épületeit és utcáit. Lakóinak egy kegyetlen háború után újjá kell építeniük a városukat és az életüket. Feltéve, ha tudják, mert a sötétfajzatok megbetegedtek, az elszabadult Haragvó vírus válogatás nélkül szedi áldozatait. A sötétfajzatok és az emberek a Határfal felhúzása előtt egymás mellett éltek, a két faj kapcsolata elfogadott volt, utódaikat együtt nevelték. Egy ilyen kapcsolatból született a félvér fiú Ash Fisher is, aki a háború kitörését követően ember apjával maradt, míg az anyját és többi rokonát a fal túloldalára száműzték. Ash emberi kinézete mellett magán viseli a sötétfajzatok jellegzetességeit is, azaz vérrel táplálkozik, bőre feltűnően fehér, nehezen viseli a tűző napot és az agyara egy köd nevű anyagot termel, amely az emberek számára kábítószer. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya, az apját egy Haragvó vírussal fertőzött sötétfajzat ölte meg. Egyik este véletlenül találkozik a félvér fiúval, a különleges reakció, amelyet a testük a másik közelében produkál, meglepi mindkettejüket. A véletlen találkozást újabbak követik, mert Natalie-t az anyja abba, a Határfal közelében található iskolába íratja be, ahová Ash is jár. Hogyan tudnak megbirkózni a fiatalok a testük által produkált reakcióval? Van-e jövője egy sötétfajzat félvérnek és egy embernek egy olyan világban, ahol törvény tiltja a fajok közötti kapcsolatot? Ash vajon képes elfogadni egy ember szerelmét vagy inkább a saját faja után áhítozik?

Ellentétes érzések bontakoztak ki bennem, amikor ennek a könyvnek a promóciós anyagára pillantottam. Pro és kontra sorakoztak az érvek a két véglet mellett, amely egy részről a regény a birtoklását, más részről az "inkább más kiadványt kellene olvasni helyette" elgondolást jelentette. Már az első pillantásra megfogott a borító, amely annyi mindent elárult és jelképezett számomra a történettel kapcsolatban. A fülszöveg egyszerre keltette fel az érdeklődésem és bizonytalanított el. A kettévágott a város, a két különválasztott faj és a sehová sem tartozó félvérek előre vetítették a kibontakozó problémát. A sötétfajzat félvér fiú és az ember lány szerelme, valamint az ezek közé álló temérdek és legyőzhetetlennek tűnő akadály egy ismeretlen és komor világba helyezett, de ugyanakkor vitathatatlanul problémás szerelmi történetet ígért, amelynek olvasásához abban az időben éppen nem igazán éreztem kedvet. Mégis vonzott a regény és végül megadtam magam az hívásának. Felmerül a kérdés, hogy elégedett vagyok-e a döntésemmel? A válaszom egy határozott és harsány igen.

Ha valakiben esetleg hasonló érzések munkálkodnak a történettel kapcsolatban, akkor remélem, hogy a következőkben sorakozó mondataimmal és a bennük lakozó érvekkel sikerül elhárítanom minden ellenállásukat és meggyőznöm őket arról, hogy ez a dark fantasy regény többet rejt magában, több élményt nyújt, mint amit gondolnánk és az olvasása kifejezetten javasolt.

Különleges a lapokon megelevenedő világ, amelyet az emberek, a sötétfajzatok, illetve korlátozott számban a két faj egyesüléséből született utódok, a sötétfajzat félvérek népesítenek be. Egyszerre sötét és komor, illetve magában hordozza az elnyomást, a korlátlan hatalmat, az ellenállást, a megváltozhatatlant és a változás lehetőségét, de legfőképpen a reményt. A háború után mindegyik faj kénytelen szembenézni a következményekkel, a lerombolt várossal, a füstölgő romokkal, a kormány által táplált fajgyűlölettel, a vírus következményeivel. Ash különösen egyedül érzi magát ebben a világban, mert a Határfal innenső oldalán magán kívül nem találkozott még más félvérrel. Emberi teste ugyan rendelkezik szívvel, de testében élő és azt oxigénnel tápláló parazita átvette a funkcióját, ezért nem dobog, a  fiú pedig emiatt amolyan élőhalottnak érzi magát. Bár egész életét az emberek között töltötte, a nyilvánvaló különbözőségek miatt mégsem tudott beilleszkedni a közösségbe, csupán egyetlen barátja van, akivel sikerül elfogadtatnia magát. Mivel ember apja nevelte fel és a sötétfajzatokkal megszakadt minden kapcsolata, ezért alapvető dolgokkal, például fajának párválasztási szokásaival sem teljesen van tisztában. Ebben a komor, sötét, feszültséggel és gyűlölettel teli közegben találkozik a városba éppen hazatért Natalie és a megélhetés miatt köddel kereskedő Ash.

"A karma néha igazi kurafi."

A fülszöveg alapján nagyon is rózsaszínnek tűnő szerelmet maga a világ generálta a törvényeivel és akaratlan eseményeivel, tette gyötrelmessé és kormozta be annyira, hogy mégse éreztem olyan cukormázasnak, mint számítottam rá. Igazság szerint a történet már a kezdeteknél magával ragadott, a váltott nézőpontú fejezetekből már a kötet elején nyilvánvalóvá válik, hogy mind a félvér fiúnak, mint pedig a Natalie-nak is megvan a maga problémája és titkolni valója. Amíg Natalie a felügyelet alól próbál szabadulni és feldolgozni a családjában bekövetkezett tragédiát, addig Ash a túlélés érdekében járja éjszaka az utcákat és kockáztatja a biztonságát.

Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy magával sodort ez a komor világ és a felbukkanó érzelmek sokasága. Az emberek és a sötétfajzatok közötti gyűlölet, a kormány által generált szabályok, Tiszta Rózsa (akiről egyébként a regény legvégéig azt hittem, hogy nő, de nem az) törvényei, a nyomorúság és mindkét oldal kétségbeesett csatája megdöbbentő. Lehet, hogy ez a világ és a törvényei nem fogják mindenki tetszését maradéktalanul elnyerni, lehet benne hibát találni, ha azt keressük, de engem egészen magával sodort a sorok közül áradó hangulat.

Ha yound adult kategóriába sorolt könyvről van szó, akkor sokakat érdekel, hogy van-e történetben szerelmi háromszög és ha igen, akkor az mennyire tekinthető sablonosnak? A válaszom egyszerre rövid és hosszú. Van szerelmi háromszög ebben a könyvben is, de... Na, nézzük a részleteket. Nekem kifejezetten tetszett ebben a történetben, hogy nem azonnal kaptam a nyakamba a rengeteg és minden oldalról érkező érzelmet és vívódást, hanem az esemény adta korlátokat figyelembe véve bontakoztak ki és erősödtek meg Ash és Natalie érzelmei, majd csak ezt követően tűnt fel az a bizonyos problémát generáló személy. Ezáltal adott volt a lehetőség a szereplők és a világ megismerésére. Már a szituáció, amely a gondot okozza sem mondható éppen szokványosnak, hanem a regény háttérvilágának, a sötétfajzatok különleges párválasztási szokásainak részét képezi, illetve jelenti egy múltbeli esemény egyenes következményét. Ebben az esetben tényleg szó szerint kell érteni, amikor valaki kijelenti, hogy megtalálta szíve választottját. Tetszett az elgondolás, magával ragadott a megvalósítás és elsodortak az érzelmek, amelyeket a szereplők nézőpontjából átéltem.

"Ez a szív kezdete, ez életünk dele. Vérem lesz véreddé, örökkön örökké."

A szerző

Azt kell megállapítanom, hogy a szerző ügyesen bánik az érzelmekkel, a karakterekkel, mert a kötet elején egyszerűnek tűnő alapprobléma, a nem túl bonyolult cselekmény a történet előre haladásával egyre inkább megmutatta összetettségét és mélységeit. A cselekményekkel együtt áradtak az érzelmek is, a háttérben pedig komoly kérdések húzódnak meg és figyelmeztetik óvatosan az olvasót a lényegre: drog, manipuláció, kiszolgáltatottság, hatalommal való visszaélés, zsarolás, kísérletek, kegyetlenkedés, féltékenység, feltétel nélküli hit.

Nem, a regény korántsem tökéletes és hibátlan. Natalie hol az őrületbe kergetett, hogy az elismerésemet vívta ki, Ash vívódása és hezitálása ugyanilyen hatással volt rám, annak ellenére, hogy az indokait teljességgel elfogadtam. Első regénynek azonban nagyon is színvonalas és legalább olyan vagány, mint az írónője. :) A kötet felét elérve pedig, ha akartam volna sem tudtam volna letenni a könyvet a kezemből, mert annyira érdekelt, hogy hová fog vezetni ez a sok különböző utalás, mi lesz a következménye Ash és Natalie törvénybe ütköző szerelmének és hogyan fogják legyőzni azt a problémát, amit az élet és a körülmények emeltek kettőjük közé. Lenyűgözött ahogy a szerző elém tárta a félvér fiúban lakozó kétfajta lény igényeit, érzéseit és vágyait. Élvezettel olvastam a sötétfajzatok életéről, legendáiról és párválasztási szokásaikról. A történet vége pedig... Mit is mondhatnék? Amikor már úgy gondoltam, hogy minden a helyére került és nem lehet más kimenete az eseményeknek, amikor a potyogó könnyeimtől már nem láttam a sorokat, akkor... Jelenleg pedig nincs már vágyam, mint megtudni, hogy miként alakul a továbbiakban főszereplőink sorsa.

A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak!

Pontszám: 9 pont

Kiadó: Maxim Könyvkiadó

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 392 oldal

Borító ár: 2.999,- (puha borítós) / 3.799,- (keménytáblás)

Eredeti cím: Black City
Fordította: Béresi Csilla
Sorozat: A Fekete Város krónikái
Folytatás: Phoenix

Forrás: magánkönyvtár

Posted in: 9 pontos,A Fekete Város krónikái,Dream válogatás,Elizabeth Richards,könyvértékelés,Maxim Könyvkiadó,recenzió 2013,YA fantasy