Gaura Ágnes: Lidércnyomás (Borbíró Borbála sorozat 3.)

Gaura Ágnes neve szerencsére már nem ismeretlen a hazai olvasók előtt, hiszen Borbíró Bori kalandjai sok vámpírimádó szívét hódították meg. Lehetne mondani, hogy a vámpíros könyvek kora lejárt és azt a trendet, aminek köszönhetően egy időben szinte elárasztották a boltokat a hasonló témájú könyvek, felváltotta valami más. Az igazság azonban az, hogy aki szereti a vámpíros sztorikat, az bizony örök rajongó marad, és az aktuális trend hanyatlása után is keresni fogja a műfajba tartozó könyveket. Az érdeklődés fenntartásához azonban szükség van arra, hogy az olvasó mindig kapjon valami újat, valami egyedit és Gaura Ágnes pont ezt kínálta fel a magyar rajongóknak. A "Magyar nyakba, magyar szemfog", mint a sorozat szlogenje sok mindent kifejez, elcsábít és akinek a kezébe került az első rész, akarni fogja majd a többit is, mert Bori csípős nyelve és kalandjai mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogatnak.

Hősnőnk felszabadult az átok alól és végre a szolgálati lakást is maga mögött hagyva a saját meghitt kuckójába költözhet. Illetve csak költözne, mert a csomagolást egy utazás zavarja meg, Bori és kísérői (Attila, Fehérholló és a vérmedvék) Amerikába mennek, ahol Eric Bowman házában vendégeskednek. Részt vesznek egy esküvőn, amely álcaként szolgál az igazi indok, azaz az alakváltók életét kioltó - a Bowman-fivérek farkasfalkájának tagjait gyilkoló - titokzatos ismeretlen felderítése érdekében végzett nyomozás takargatására. Egy kis kutakodás Borinak nem kihívás, de a múzsacsók hatásával küszködő Attila jelenlétével, folyamatos érzelmi ostromával és egyre gyengülő fizikai állapotával együtt már kissé nehezebb a feladat végrehajtása. Pedig az igazi lidércnyomás csak akkor kezdődik, amikor a nyomozó csapat megteszi az első lépéseket és óvintézkedéseket.

Minden részrehajlás nélkül kijelenthetem, hogy a sorozat könyvről könyvre egyre jobb. Ugyan a második részben Bori talpraesettsége az átok miatt némi csorbát szenvedett és ez rányomta a bélyegét a karakterre is, ennek ellenére én nagyon is élveztem átokverte főhősünk és múzsacsókolt főnöke szócsatáit és a figyelmemet inkább erre koncentráltam, mint az események miatt bekövetkezett elesettségre. Nos, ebben a részben Bori félelmei és gátlásai már a múltat jelentik, az átokkal együtt tovaszálltak, vámpírkutatónk visszanyerte vagányságát, csípős nyelve pedig eddig sem hagyta cserben, minden együtt volt tehát egy újabb élvezetes kalandhoz.

Eric Bowman az a karakter, akiről eddig nem sikerült túl sokat megtudni, de amit igen, az kifejezetten felkeltette a kíváncsiságomat, így még inkább szerettem volna megismerni az elvakult kutatót. Kívánságommal nem voltam egyedül, mert ugyanezt az óhaját - a különböző fórumok lehetőségeit kihasználva - több olvasó szintén jelezte. A szerző ennek a kérésnek is eleget tett ebben a regényben, hiszen a kötet legtöbb és legfontosabb eseményeinek Eric háza ad otthont, mindezek mellett pedig a személye is fontos szerepet játszik a nyomozásban.

A sorozat - a humora mellett - azért is ennyire kedvelt, mert magyar vonatkozásokat tartalmaz. Nem is keveset. Tartottam tőle, hogy az amerikai úttal és a külföldi környezettel pont ezek az utalások és a "hazai ízek" fognak csorbát szenvedni, de szerencsére a cselekmények alakulása egymás után söpörte félre minden kételkedésem és előzetes félelmem. Amikor a rézfaszú bagoly, mint az ősi magyar népi hiedelem egyik alakja, feltűnt a könyvben és ehhez kapcsolódva főhőseink magas röptű eszmecserébe keveredtek, annyira nevettem, hogy majdnem leestem a székről, ahol éppen ültem. A gyermekek riogatására használt lénytől ezek után sem kellett elbúcsúznom, mert állandó és gyakran felbukkanó szereplője volt a történetnek és minden egyes alkalommal sikerült mosolyt csalnia az arcomra, ahányszor csak megláttam a kifejezést. Félreértés ne essék, a vigyorgást és kuncogást nem maga a szó generálta, hanem a szövegkörnyezet, amelyben minden egyes alkalommal elhelyezésre került. Egyszerűen fergeteges volt. Szerepel még egy, a magyar hiedelemvilágban ismert lény a történetben, amelynek a karakterében rejlő lehetőségeket maradéktalanul használta ki a szerző és tette vele különlegessé mind a nyomozást, mind pedig a szereplőink életét.

Forrás: Andrew Lucas McIlroy írói oldala

Ha már a szereplőket és a magánéletüket emlegettem, akkor nem hagyhatom szó nélkül, hogy az bizony pont ugyanolyan érdekes és sokszínű, mint a nyomozás, illetve az amerikai alakváltók világa. Attila továbbra is a múzsacsók hatása alatt áll és tőle, illetve a táltosoktól kifejezetten szokatlan módon szenved a viszonzatlan szerelemtől, illetve annak minden következményétől. Ha őszinte akarok lenni, akkor az a szerelem korántsem egyoldalú, hiszen Bori is gyengéd érzelmeket táplál a főnöke iránt, de a csalódás elkerülése érdekében inkább az ellenállást választja és igyekszik távol tartani magát a bonyodalmaktól. Természetes, hogy ez a helyzet újabb szócsatákat eredményez, kétértelmű megjegyzések egész seregét generálja és részben ez tette ezt a regény hihetetlenül élvezetessé, biztosított igazi kikapcsolódást. Persze a többi szereplőnek sem kell a szomszédba mennie némi szarkasztikus vagy éppen kétértelmű humorért, mert Fehérholló, a Bowman-fivérek, vagy éppen Bori boszorkány barátnője, Evelyn és a pasija ugyanúgy ontja magából a jobbnál jobb mondatokat és poénos utalásokat. A téma természetesen a legtöbb esetben Bori és Attila, illetve tessék-lássék kapcsolatuk, ezzel pedig be is zárult a kör és garantált a szórakozás.

Az események és az érzelmi zűrzavar kéz a kézben jár a történetben, úgy is mondhatnám, hogy egymás hatásait erősítik, szuperponálják és mielőtt a megoldáshoz jutnánk - szokás szerint - végig kell járni az adott probléma minden lehetséges negatív hatását és annak minden következményét. Csak pozitívumként tudom kiemelni, hogy a probléma megoldása nem elcsépelt, hanem magyarázatokkal alaposan alátámasztott és már ebből is látszik, hogy a szerző komolyan elmélyedt a magyar népi hiedelmek témakörében és igyekezett mindent alaposan átgondolni, kidolgozni, ami annak a bizonyos testrésszel ellátott bagolynak és a másik, nevén nem nevezett lénynek a mitológiai alapjait és cselekedeteit jelenti. Ráadás és külön élvezet, hogy mindezt képes volt humorba ágyazni és a jelentéseket úgy megcsavarni, hogy a gyanútlan olvasó még véletlenül se találjon rá rögtön a megoldás felé vezető helyes útra.

Forrás: a szerző facebook oldala

Már a kötet elejének olvasása közben is feltűnt a sok-sok párbeszéd és megdöbbenten konstatáltam, hogy ez bizony így is maradt a regény végéig. Nincsenek oldalakon keresztül húzódó leírások, belső monológok vagy egyéb elmélkedések, szinte minden információáramlás párbeszédeken keresztül történik, amely egy részről nagyon érdekes, mert maguk a karakterek is egyediek, másrészt hihetetlenül pörgőssé, könnyen olvashatóvá válik tőle a könyv. A sziporkázó dialógusok elvették a helyzet komolyságát és tragikusságát – elvégre mégis csak egy gyilkos után nyomoztunk -, a szarkazmus és a poénok miatt a történet egy pillanatra sem ült le és egyszer csak azt vettem észre, hogy már a probléma megoldásának magyarázatát, a végső következtetést olvasom és mindjárt a kiadvány végére érek. Mindezek után az következne, hogy megelégedéssel és teljes nyugalommal zártam be a könyvet, de ez nem így történt. Az utolsó fejezetben még tudott olyan fordulatot produkálni a szerző, ami miatt elég nehezen jutott el az éltető levegő a tüdőmig és csak tátogni tudtam a bekövetkezett fordulattól. Nem tudok rá mást mondani, csak azt, hogy nagyon az elevenembe vágott, összetörte a bennem bimbózó reményt... és követeli a folytatást.

Mivel már nyilvános a negyedik kötet címe, ezért aki figyelmes, észre is veheti a folytatásra utaló, finoman elrejtett nyomokat a történetben. A Lángmarta örökség első verziója - az írónőtől származó legújabb információk szerint - már elkészült és az ötödik kötet ötlete is körvonalazódik. A rajongók - köztük én is - tehát megnyugodhatnak, mert nem kell elbúcsúznunk sem Boritól, sem Attilától, sem pedig a most megismert szereplőktől, a szerző tele van ötletekkel, és ha ilyen ütemben kerülnek ki a nyomdából a könyvek, ahogy eddig, akkor bizony egy szavunk sem lehet.

Az értékelés valamivel rövidebb verziója az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Értékelés: 10/10
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 438 oldal
Teljes ár: 2.990,-
Sorozat: Borbíró Borbála
Kiadói sorozat: Delta Vision Exkluzív
Előzmény: Démoni színjáték (novella), Vámpírok múzsája, Átkozott balszerencse
Folytatás: Lángmarta örökség, Attila koporsója
Forrás: magánkönyvtár
A szerző egyéb művei: Embertelen jó - Boriverzum és más történetek, Túlontúl

Posted in: 10 pontos,alakváltó,Borbíró Borbála sorozat,dedikált,Delta Vision,Delta Vision Exkluzív,ekultura.hu,Gaura Ágnes,könyvértékelés,magyar szerző,recenzió 2013,urban fantasy,vámpír