Cassandra Clare: A herceg (Pokoli szerkezetek 2.)

A jó tervezés fél sikert jelent, nincs ez másként a várólista csökkentéssel sem. Tudtam, hogy a Pokoli szerkezetek trilógia kötetei nem fognak csalódást jelenteni és nagyon jól fogok járni azzal, ha az első két részt felveszem a Csökkentsd a várólistádat 2014 kihívásra tervezett könyvek közé. A sejtésem beigazolódott, hiszen az első rész befejezését követően legszívesebben azonnal kézbe vettem volna a folytatást. Pár nap szünetet ugyan tartanom kellett, de aztán újra belevetettem magam az árnyvadászok különleges világába és kalandjaiba.

Figyelem, a bejegyzés az sorozat első kötetére vonatkozóan spoileres információkat tartalmaz!

Tessa Gray az árnyvadászoknak köszönhetően biztonságos menedékre talált az Intézetében, sikerült elkerülnie, hogy a Magiszter megszerezze magának és felhasználja az árnyvadászok szempontjából korántsem kedvező tervei kivitelezéséhez. Az Intézet fölött gyülekező viharfelhők egy időre felszakadoztak, de a távolban már újabbak gyülekeznek. Tessa lelki élete sem problémáktól mentes, Will nyers és lelketlen hozzáállása olyan sebet ejtett a lelkén, amely csak lassan gyógyul. Mindezek mellett a Klávé egyes tagjai azon fáradoznak, hogy leváltsák Charlotte-ot az Intézet éléről, ha sikerrel járnak, akkor Tessa az utcára kerül és a Magiszter számára szabad préda lesz.

Bekövetkezett, amire számítottam, vagyis egyre inkább előtérbe került a történet romantikus oldala, egyre erősödött a szerelmi szál és kiteljesedett az addig a háttérben meghúzódó szerelmi háromszög. Mindezek mellett a kötet cselekménye és mozgalmassága még mindig jelentős, de az érzelmek hatásai, illetve azok következményei is egyre jobban érezhetők. Ezzel az együttes hatással nem egy szokványos, unalmas második rész került a kezembe, hanem egy igazán élvezetes és mindenképpen színvonalas írás, amelyet egy élményt volt olvasni. A regénynek sikerült az elérnie, hogy ha félbe kellett hagynom, akkor amint lehetett újra kézbe akartam venni és ismét tovább sodródni a cselekményekkel. Hatás? Következmény? Száguldott a véremben az adrenalin, összetört és teljesen kifacsarodott a szívem... majd még egyszer... és még egyszer. De imádtam olvasni és habzsoltam az oldalakat.

Éreztem én, hogy Jem az a figura, akinek a kiteljesedéséhez több idő kell... és lám, beváltotta a benne rejlő ígéreteket.
Csendes ragaszkodásával, folyamatos kedvességével pótolja Tessa számára azt az űrt, amelyet Will elutasítása és durva viselkedése után maradt a lányban és lassanként meghódítja a kis boszorkánymester szívét. 

"A hazugságok és a titkok megmérgezik az ember lelkét, Tessa. Felfalnak mindent, ami jó, és csak pusztítást hagynak maguk után."

Ugyanezen időben Will kétségbeesetten küzd, hogy legyőzze azt a problémát, ami a viselkedése hátterében áll, elszántsága vitathatatlan, hiszen még Magnus Bane segítségét is igénybe veszi ahhoz, hogy elérje a célját. A szívem szakadt meg ezért a fiúért, aki meghasonlott saját magával, hogy mindenkinek jó legyen, pedig ettől senkinek nem lett jó. Szóval értitek. Vagy ha nem, akkor majd megértitek, ha nekikezdtek a könyvnek.

"A könyvek akadályoztak meg benne, hogy végezzek magammal, amikor azt hittem, soha többé nem szerethetek senkit, és engem sem szerethet senki. A könyvek miatt érzem úgy, hogy talán mégsem maradok teljesen magamra. Ők őszinték tudtak lenni velem, és én is velük."

A fiatalok kapcsolatai tehát haladnak a maguk útján, néha visszalépnek, bukdácsolnak, fellegekben szállnak, nagyokat zuhannak, szívek törnek és forrnak össze. Az élet azonban eközben nem áll meg, hiszen az Intézet lakóinak mindössze két hetük van arra, hogy felkutassák a Magisztert és megakadályozzák a tervét. Az előbbi esetében a tét az Intézet vezetése, az utóbbi esetében pedig Tessa és a nefilimek jövője.

Bonyolódik a helyzet, hiszen a magiszter utáni hajsza közben régi, de még mindig érzékeny sebek szakadnak fel, késztetik hirtelen és meggondolatlan cselekvésre a szereplőket, hozzák felszínre a mélyen rejtőző érzelmeket, legyen annak bármilyen típusáról is szó.

"– Semmi sem veszélyesebb, mint egy bosszúszomjas ember – állapította meg Ragnor. – Valaki, aki évtizedek óta revansot akar venni, abban a vágy, mint egy apró mag, idővel mérgező fojtogató növénnyé burjánzik. Megvalósítja a tervét, hacsak nem végeznek vele előbb."

A kötetben új és kifejezetten érdekes szereplőket is üdvözölhettem és valamelyest meg is kedvelhettem őket, a felbukkanásuk jót tett mind az eseményeknek, mind a regény hangulatának. Gabriel Lightwood személye ugyan feltűnt már az előző részben is, de most valamivel többet kapunk belőle, testtvére, Gideon pedig kifejezetten rejtélyes és érdekes karakter. Nem szabad elfelejtkezni a régi szereplőkről sem: Magnus Bane még mindig a kedvencem, imádom a humorát és a stílusát, nem különben rajongtam Henry találmányaiért és szórakozottságáért, valamint Charlotte talpraesettségéért és gondoskodásáért.

A Lightwood család előtérbe kerül, ezáltal is megalapozva a köztük és a Herondale-ek közötti későbbi összetartást. A többi szereplő nem kevésbé heves érzelmei, azok következményei, a múlt titkai, kedves és fájdalmas emlékei, a gyors akciók mozgalmassá és élvezetessé teszik a történetet, kitöltik az érzelmek viharai közötti üresjáratokat.

A parabataiok szertartása, az okok és a hatások ismertetése mélyen meghatott, a mágia, amely a fiúkat összeköti sokkal mélyebb, mint bármely barátság, nagyon különleges és az életben csak egyszer adódik olyan lehetőség, hogy az árnyvadász átélje ezt a szertartást és a kötődést.

"– Úgy érzem, zsugorodom, darabok válnak le belőlem, és eltűnik a sötétségben minden, ami jó, őszinte és igaz… Ha valaki sokáig távol tartja magától ezeket a dolgokat, vajon végleg elveszíti őket? Ha senki nem törődik vele, vajon létezik egyáltalán?"

Van kedvenc jelenetem is. Nem is egy. Erről most annak ellenére fogok említést tenni, hogy egyébként ez nem jellemző rám. Imádtam Tessa és Will közös jelenetét az álarcosbálon, valamint hasonlóan heves, de hatásban némiképp ellentétes párbeszédüket a szalonban. Azt hiszem már ebből is látszik, hogy én, személy szerint Will párti vagyok. :)

Száz szónak is egy a vége, nagyon szerettem olvasni ezt a regényt, amely egyszerre ejtett rabul, varázsolt el, tartott folyamatosan izgalomban és törte össze a szívem. Még szerencse, hogy elérhető közelségben volt a folytatás. Megsúgom, hogy már el is olvastam. :)

Értékelés: 9/10
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 496 oldal
A mű eredeti címe: Clockwork Prince - The Infernal Devices
Fordító: Kamper Gergely
Teljes ár: 2.999,-/3.999,- (puha borító/keménytáblás)
Sorozat: Pokoli szerkezetek

Előzmény: Az angyal
Folytatás: A hercegnő
További, kapcsolódó, a világban játszódó regények: Csontváros, Hamuváros, Üvegváros, Bukott angyalok városa, Elveszett lelkek városa
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Posted in: 9 pontos,alakváltó,angyal/nefilim,Cassandra Clare,Csökkentsd a várólistádat 2014,könyvértékelés,Pokoli szerkezetek,vámpír,Vörös pöttyös,YA fantasy