Darynda Jones: Második sírhant (Charley Davidson 2.)

Van úgy, hogy egy sorozat kezdő kötetének nem sikerül teljes mértékben lenyűgöznie, nehezen teszem túl magam a hibáin, de közben azt is érzem, hogy az írói stílus folyamatosan csiszolódik, a befejezés pedig eléri, hogy érdeklődve forduljak a folytatás felé. Az előzménytörténettel pontosan így jártam, mert bár alapjában véve tetszett, ugyanakkor a számomra túlzottan erőltetett poénok eléggé megfeküdték a gyomromat, ezért nem csoda, ha ellentétes érzések viaskodtak bennem: egyszerre akartam olvasni a második részt, és tartottam is tőle.

Amikor azonban a kezembe foghattam az újabb kalandot magában rejtő kiadványt, mindennél jobban éreztem a kényszert, hogy belelapozzak – gondoltam óvatosan közelítek, éppen csak beleolvasok, aztán majd meglátom... Eléggé megdöbbentem, amikor arra eszméltem, hogy az egyre gyengülő fényben már alig látom a szöveget, a lap alján látható oldalszámok pedig három számjegyűek. Bizony rendesen beszippantott, magával sodort a történet, ami azért már önmagában is jelent valamit. Hogy mit tettem? Megrántottam a vállam, felkapcsoltam a villanyt, és a külvilág történéseit figyelmen kívül hagyva folytattam az oldalak ütemes fogyasztását, aminek egyenes következményeként a család egy része maga gondoskodott a vacsorájáról, én meg nem aludtam valami sokat aznap éjszaka.

Korábbi elképzelésem, miszerint a sorozat regényei egymástól független nyomozásokból, illetve a köteteken végighúzódó magánéleti és részben misztikus szálból épülnek fel, határozottan jó tippnek bizonyult. Ebben a kötetben Charley titkárnőjének ismerőse tűnik el nyomtalanul, mindössze egy kétségbeesett sms-t és egy rejtélyes üzenetet hagyva maga után. A nyomozás szálai azonban a múltba vezetnek, húsz évvel ezelőtti események kapcsolódnak a jelenkor megoldásra váró problémáihoz. Szimatolás közben magánnyomozónk mindenhol akadályokba ütközik, sőt mi több, megfenyegetik, és még a félreállítására is kísérletet tesznek. Ismét.

Az előzmények ismeretében biztos voltam abban, hogy Charley magánélete jelen esetben is meglepetésekkel és humoros vagy éppen bosszantó helyzetekkel fog szolgálni. Mivel a rendőrség arra számít, hogy Reyes, a szökött elítélt, előbb vagy utóbb feltűnik Charley közelében, ezért a lány minden lépését megfigyelik, ami persze neki kifejezetten zokon esik. Ráadásul a családtagjai – még azok is, akikre egyébként ez nem jellemző – felettébb furcsán kezdenek viselkedni…

Charley és Reyes kapcsolata sem mondható éppen szokványosnak, ahogy maguk a személyek sem: a halál szexi angyalának és a Sátán szívdöglesztő kinézetű fiának semmi keresnivalója egymás mellett és mégis… Az élet gyakran kiszámíthatatlan, és ráadásként most kozmikus jelentőségű játszmáról van szó. Egy hét telt el a sokat emlegetett szökés óta, és amikor Reyes meglepetésszerűen materializálódik Charley fürdőszobájában, a testét tetőtől talpig vér borítja, viselkedése pedig egyszerűen rémisztő. A félreértést később ugyan tisztázzák szereplőink, de a helyzeten nem sokat javít a férfi döntése, miszerint hátrahagyja fizikai testét, amely csak akadályozza őt a feladata, azaz a lány védelmének ellátásában. Charley természetesen ellenzi ezt a lépést, mindent megtesz Reyes mindenki elől rejtegetett testének felderítése érdekében, ezzel pedig megkezdődik a két különleges képességű és rendeltetésű szereplő bújócskája és természetfeletti kötélhúzása.

Bonyodalmakban és történésekben most sincs hiány, magánnyomozónkra igencsak mozgalmas időszak köszönt, a huszonnégy órából álló nap több esetben is kevésnek bizonyul a kettős nyomozás szálainak felgöngyölítése, a csapdák elkerülése és az energiák visszanyerése szempontjából. A regény végig mozgalmas, a történet nehezen ereszti el olvasóját, minden oldalon újabb hihetetlen helyzetről, üldözésről, tűzharcról olvashatunk vagy éppen heves érzelmektől és feszültségtől szikrázik az aktuális jelenet.

A korábbi rész történéseivel ellentétben most végre úgy éreztem, hogy ebben a kötetben a nyomozati szál kellőképpen kidolgozott, érdekes, mozgalmas, végig jól követhető és legnagyobb örömömre a vége sem összecsapott, az előzetesen feltárt információkból logikusan következik a megoldás, minden titok megfejtésre kerül. Az ugyan némiképp bosszantott, hogy mindenki, legyen az családtag vagy ismeretlen, úgy viselkedett, mintha élete egyetlen célja a magánnyomozó akadályozása, lelki zsarolása, testi épségének veszélyeztetése, figyelmének elterelése lenne, de vitathatatlan, hogy részben ettől lett igazán érdekes a cselekmény.

Szerencsés helyzetben vagyunk, mert nálunk nem telt el sok idő az első két rész megjelenése között, de azért ez nem általános jelenség. A szerző több alkalommal is visszautal a főszereplő páros kapcsolatát átszövő összetett misztikus szál eddig feltárt titkaira és annak kozmikus szintű összefüggéseire. A hivatkozások rengeteg olyan információt tartalmaznak, amelyek ismétlése, pontosítása minden szempontból elősegíti a további, az emberi szintet meghaladó lépések megértését – magam is szívesen vettem a már ismert tények felelevenítését. Imádtam Reyes váratlan felbukkanásait, reakcióit, a két főszereplő egymásnak feszülő akaratát, valamint a másik érdekeit, biztonságát minden esetben szem előtt tartó, mindennel és mindenkivel vívott csatáját. Motivációjukat és ellenérzéseiket megértettem, elfogadtam, és bár mindkét fél tervének érvényesülése magában hordozta a helyzet kedvezőtlen alakulásának lehetőségét, én akkor is a lánynak drukkoltam, az ő döntését éreztem a kisebbik rossznak.

Pontosan azt kedvelem ebben a sorozatban, amit szerintem sokan nem fognak: a főhősök együtt vannak és mégsem, amolyan se veled-se nélküled állapotban léteznek, és a boldog befejezés is várat még magára, ugyanakkor folyamatos a feszültség, izzik a levegő, és mindent elborít a várakozás, a felfedezés érzése. Charley és Reyes egymás iránti vonzalma egy percig sem kérdéses, de az ellentétes nézetek érvényesítése és a zűrzavarok közepette megint csak egy pici lépéssel jutott előrébb kettőjük kapcsolata, hogy aztán kétszer annyit hátráljon vissza.

Charley képességei fokozatosan fejlődnek, az egyre megdöbbentőbb helyzetek újra és újra olyan reakciókat váltanak ki belőle, olyan dolgok megtételére késztetik, amelyekkel még maga sincs tisztában, egyszerűen ösztönből, a rendeltetésének, küldetésének megfelelően cselekszik. Az egyik ilyen hirtelen és előre nem látott tettének következménye az a befejezés, amely miatt most szinte a falat kaparom türelmetlenségemben, mert mindennél jobban meg akarom ismerni a különleges páros történetének folytatását. Remélem, nem kell rá sokat várnom!

Az értékelésem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 446 oldal

A mű eredeti címe: Second Grave on the Left

Fordító: Varga Krisztina

Borító ár: 3.490,- Ft

Sorozat: Charley Davidson
Előzmény: Első sírhant

Folytatás: Harmadik sírhant

Forrás: magánkönyvtár

Posted in: 8 pontos,Athenaeum,Charley Davidson,Darynda Jones,démon,ekultura.hu,könyvértékelés,krimi,paranormális romantika,recenzió 2014,szellem,urban fantasy