Katie Ashley: A szív zenéje (Runaway Train 1.)

Mint a legtöbb női olvasó, én is kedvelem azokat a sztorikat, ahol a főszereplő egy rossz hírű pasi. Naná, olvasni sokkal jobb erről, mint az életben megélni - ott azért a biztonságos és kiegyensúlyozott párkapcsolatot részesítem előnyben és nem a viharos, szélsőséges érzelmeket. :) De visszakanyarodva a történethez: a zenészek egy elérhetetlen kategória - legalábbis az én számomra -, ezért szívesen olvasok róluk. Szóval ebből a szempontból: pipa. Tetoválás: pipa. Mi kell még? Ennyi egyelőre elég. Nosza - gondoltam -, vágjunk bele.

Értékelés: 3/10

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 414 oldal

Fordította: Sánta Orsolya

Borító ár: 3.499,- Ft

A mű eredeti címe: Music of the Heart

Sorozat: Runaway Train

Folytatás:
2. Beat of the Heart
2.5 Music of the Soul
3. Stings of the Heart

Műfaj: romantikus, new adult
Megjegyzés: e-könyvként is kapható

Abby Renard azért kell útra, hogy átvegye az egyik bátyja helyét a zenekarukban, de tévedésből rossz turnébuszra száll, és a tesók ölelő karjai helyett a Runaway Train nőfaló énekesének tapogatózó kezei között találja magát. A fiú szerint ők, a kemény rockzenészek rágós falatot jelentenek, hosszú távon elviselhetetlenek egy olyan lánynak. mint Abby, aki persze cáfolja mindezt. A végeredmény egy fogadás: a lány egy hétig a buszon marad, és az idő majd bebizonyítja, hogy kinek lesz igaza.

Abban az esetben ajánlom olvasásra ezt a regényt, ha...
☛ ...kedveled a rossz fiú és jó kislány sztorikat;
☛ ...nem zavar az, hogy a főszereplők a találkozást követő 24 órán belül már olyan heves érzelmekkel viseltetnek egymás iránt, amely kialakulásához más pároknak ennél lényegesen hosszabb időre, minimum hónapokra van szüksége;

☛ ...feltétel nélkül elfogadod azt a tényt, hogy a főszereplő egy szuper testtel rendelkező, 21 éves szőke lány, aki az éneklésben istenáldott tehetség, fantasztikusan gitározik, van három rocksztár fiútestvére és... mindezek mellett természetesen még mindig szűz;

☛ ...nem csodálkozol azon, hogy a röptében a legyet nézetet valló, kemény rocksztár srác a találkozást követő 48 órán belül majdnem leteszi a cölibátusi fogadalmat, és ezt csak egy nő - természetesen a főszereplő szűz leányzó - kedvéért lenne hajlandó megszegni, de ebben az esetben is csak legfeljebb monogámiára cserélni;

☛ ...nem idegesítenek fel a sziporkázóra tervezett, de helyenként inkább sekélyesnek és bugyutának tűnő párbeszédek;

☛ ...nem jelent számodra problémát, ha hiányzik a történetből a karakterek megformálásának, az érzelmek kifejezésének, illetve az emberi kapcsolatok megjelenítésének mélysége és hitelessége - vagy ha éppen mégis, akkor az átvált rózsaszín szirupos romantikába, esetleg sírásba fulladó lelkizésbe (szinte mindig a pasi részéről), sértegető és értelmetlen bunkózásba (ez is Jake szokása);
☛ ...ha nem idegesít a szokásos: "jaj, nem lehetek veled, mert nem érdemellek meg" szituációk tömkelege, amelyhez ráadásul klisésebbnél klisésebb helyzetek és magyarázatok tartoznak.

Ha a fentiekben felsoroltakkal kapcsolatban egyik sem veri ki nálad olyan mértékben a biztosítékot, amely eltántorítana az olvasástól, akkor ez a te könyved... és te egy nagyon toleráns ember vagy.

Ellenben, ha a felsorolás bármelyik tagja is ellenérzést vált ki belőled, akkor messziről kerüld el ezt a kiadványt, mert egyébként dühkitörés és falhoz csapkodás lesz a vége - az egy-két jobban sikerült jelenet ellenére is.

Egy turnébusz belseje
(A kép INNEN, ahol érdemes szétnézni.)

Folytatás? Ki van zárva. Annyira nem tudott lekötni ez a történet, hogy az már hihetetlen. Ez egy érdekes és figyelemfelkeltő alapsztorira épülő, viszont nagyon gyenge kivitelezésű, tucatnál is kevesebb romantikus történet, amely annyira tele van klisékkel, hogy szinte másból sem áll.
Sem mondanivalóban, sem írástechnikában, de még hangulatteremtésben sem adott újat a történet, sőt még az átlagos szintet sem érte el igazán - valószínűleg túl sok, ennél lényegesen jobban kivitelezett könyvet olvastam már az életemben.

A regény egyetlen pozitívuma, hogy utánanéztem a turnébuszoknak, és elképesztő belső elrendezésekről találtam fényképeket - az állam leesett.

A Runaway Train együttest ugyan négy tag alkotja, akik közül három fiú - Jake, AJ és Rhys - volt a történet kezdetekor facér, róluk szól a trilógia. A folytatásokban pedig előbb AJ-ről, majd azt követően Rhys-ról, az ő párra találásukról lehetne olvasni, de bevallom, hogy az ő karaktereik sem hoztak lázba, nem érzem azt a bizsergést, amely ahhoz kellene, hogy megismerjem a történetüket - pláne ilyen nagyon szerény megvalósítás mellett.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy ez a regényt miért olvastam el egyáltalán? Na, pont ez az, amire magam sem tudok válaszolni. Valószínűleg egy időre elhagyott a józan eszem.
Még abban sem vagyok biztos, hogy az írónő másik sorozata - amely állítólag jobban sikerült, mint ez -, érdekel-e egyáltalán. Egyelőre inkább nemet mondok erre a felvetésre, aztán idővel majd kiderül.

Posted in: 3 pontos,Katie Ashley,könyvértékelés,new adult,romantikus,Runaway Train,Ulpius-ház