Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2015. március 12., csütörtök

Tara Sivec: Csábítások és csemegék (Csokoládéimádók 1.)

Nem is tudom, hogy mire - milyen regényre - számítottam igazából, amikor megpillantottam ennek a kötetnek a borítóját, de az tuti, hogy a csokiba mártott eper már első ránézésre is nagyon ínycsiklandónak tűnt. A fülszöveg annyira nem hozott lázba, legalábbis az egyedülálló anyukára és a hirtelen betoppanó régi szeretőre vonatkozó része. Bezzeg a szexuális segédeszközöket árusító utalásra már annál inkább felcsillant a szemem, ebben láttam valami fantáziát, valami olyat, amely elüt a megszokottól sablontól, és rengeteg konfliktusra ad lehetőséget. Szóval megvettem a könyvet, majd egy gyenge pillanatomban a kezembe is vettem, beleolvastam és ... benne ragadtam, de olyan szinten, hogy nem volt olyan oldala, amelyen ne kacagtam volna hangosan - még hajnali kettőkor is.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 374 oldal
Fordította: Farkas János
Borító ár: 3.299,- Ft
A mű eredeti címe: Seduction and Snacks
Sorozat: Csokoládéimádók
Folytatás:
2.) Életek és édességek
2.5.) Tattoos and Ta Tas
3.) Troubles and Treats
3,5.) Hearts and Llamas
Műfaj: romantikus, chick lit
Szóval... Claire az egyik főiskolai bulin összejön egy sráccal és neki adja legféltettebb és egyetlen kincsét. Mivel azonban az aktus mindkét résztvevője felöntött egy kissé a garatra, ezért egyes emlékek eléggé homályosan maradtak csak meg, másokról pedig el is felejtkeztek a fiatalok. A végeredmény: Claire elvesztett valamit, de kapott helyette valakit. Amikor nyilvánvalóvá válik a tény, hogy a család gyarapodni fog, Claire keresni kezdi a fiút, akivel csak egy éjszakát töltött, akinek a nevét sem tudta, akit reggel magára hagyott, mielőtt az még felébredt volna, és akire senki sem emlékszik, de sehol sem tud a nyomára akadni. A lány otthagyja az iskolát, hazaköltözik a szülővárosába, megszüli a gyereket és egyedülálló anyaként nevelgeti kisfiát. Eltelik öt év, és Carter felbukkan abban a bárban, ahol a lány is dolgozik... és innentől kezdve a történet még jobb és még humorosabb volt, mint amiben már addig is részem volt.

Ennek a könyvnek az olvasása során éreztem igazán, hogy mennyire meghatározó a szerző stílusa és hozzáállása az élethez. Biztos vagyok benne, hogy ugyanebből az alaptörténetből - egy fiatal lány ballépéséből, teherbe eséséből és egész életének megváltozásából -, más szerző biztosan tragikus, erősen szenvedős, de legalább keserédes hangulatú regényt kreált volna. Ezzel ellentétben Tara Sivec egy végtelenül szórakoztató, iróniával és fura, de mégis életszerű helyzetekkel teli, minden ízében élvezetes és kacagtató történetet dobott össze, amelynek olvasása során egy percig sem éreztem úgy, hogy - akár csak kicsit is - leült volna a cselekmény hangulata. Nincs fölösleges dráma, csak önfeledt szórakozás.

A kép INNEN.
Még a kezdeti és a jelenkori események között eltelt öt évet, illetve a főszereplőinkben ezt az időszakot kitöltő vágyakozást - ami inkább vágyódás - is jól oldotta meg a szerző. Talán hihetetlen, hogy valakinek még ennyi idő elteltével is meghatározó az életében az a bizonyos éjszaka, de nem lehetetlen. Főleg, mivel ha a hatás létrejötte után a másik eltűnik és utána sem bukkan fel, akkor az egyébként jelentéktelen hatás felerősödik, a gondolatok mindig ugyanoda kanyarodnak vissza, és már elő is állt a végeredmény: a végtelen vágyódás egy illat, egy érintés vagy egy szempár iránt.

A legjobban az tetszett, ahogy a szereplőket és minden élethelyzetüket áthatja a szarkazmus és az irónia, megjegyzéseikkel magukat sem kímélik, de másoknak is bőven kijut belőle, mégis érezni, hogy összetartó és egymást mindenben támogató, segítő emberekről szól az egész történet. Senki sem tökéletes, mindenkinek vannak hibái, és a botlások száma is végtelen, de ettől olyan hihetetlenül életszerű az egész. Ez a regény tele van élettel, vidámsággal és kacagással, olyannyira, hogy képes volt teljes mértékben kikapcsolni, és még napok múlva is időnként felkacagtam, amikor eszembe jutott egy jelenet vagy egy beszólás - csillogó szemmel, ragyogó mosollyal meséltem a környezetemben arra fogékonyaknak az élményemet.

Mivel egyébként is szeretem az iróniát és a szarkasztikus megnyilvánulásokat, a humor ilyen típusú kifejeződését, ezért úgy érzem, mintha kifejezetten nekem íródott volna a történet. Valószínűleg nem mindenkinek fog tetszeni a regény stílusa, de hozzám annyira közel került az egész, hogy teljesen el tudtam veszni benne.

Csokiba mártott chips (A kép INNEN.)
Imádom, ha váltott nézőpontú a történet, ha mind a két szereplő gondolatai nyilvánvalóak, láthatóak, érezhetőek és ezzel a regénnyel ezt is megkaptam. Fantasztikus volt: nagyon kedveltem Claire-t, még jobban Carter-t. De, aki a leginkább imádtam a történetben az nem más, mint Gavin, az egyéjszakás kaland gyümölcse, aki az események idején már elmúlt négy éves. Még egy ilyen cserfes és életrevaló kiskölyköt... nem lehet szavakba önteni, hogy mennyire jól sikerült a karaktere - akár még azt is megkockáztatom, hogy a szerző közvetlen közelében van egy hasonlóan szókimondó és sajtkukac kisfiú, aki mintaként szolgált. A mellékszereplők: Jim és Claire apja nagyon jól sikerültek, aranyosak, kedvelhetőek, pimaszak, Liz, Drew és Jenny karaktere, illetve szereplése viszont hagy maga után némi kívánnivalót.

Ennyi dicséret után azért ki kell térnem némi negatívumra is: az egyik a trágár beszéd - ezekből elég sok szerepel a könyvben, egy részük - fogjuk rá - nem életidegen hasonló, mondhatni hétköznapi szituációban, míg mások már nekem is kissé erőltetettnek hatottak. Mivel nekem is szükségem lenne néha arra, hogy szappannal mossák ki a szám, ezért a sok-sok nevetésért cserébe, hajlandó voltam minden egyes kifejezést megbocsátani - és még nem is esett nehezemre. Bár az is igaz, hogy bármennyire is szókimondónak és nyíltnak tartom magam, illetve a környezetemben is nagyon sok hasonló ember van, ugyanakkor a vagina kifejezést ennyiszer soha nem használtuk és használjuk, de hát ízlések és pofonok - viszont ez a mennyiség már nekem is sok volt. Ahogyan azt is túlzónak tartottam, ahányszor Claire a pohár fenekére nézett, illetve amilyen mélységben tette ezt.

A kép INNEN.
Idézet? Azt most senki ne várja el tőlem, hogy beidézzem ide az egész könyvet, márpedig leginkább ezt kellene tennem, ha hitelesen vissza akarnám adni a hangulatot, de nem hiszem, hogy a kiadó támogatná és díjazná ezt az ötletet. :)

A Rubin pöttyös sorozatban megjelent regények esetében eddig a szomorkás, fájdalmas, sötétséggel és titkokkal teli olvasmányok kerültek a kezembe, de ez a regény teljesen más, és pont ezért üdítő színfolt, élvezetes változatosság - igazi csábítás és ínycsiklandó csemege. Természetesen sorozat... de ilyen stílusú könyvből bármennyit hajlandó vagyok elolvasni, szóval részemről jöhet a többi is. :)

Hohó, erről jut eszembe: van egy olyan érzésem, hogy a főhőseinknek már megint belekeveredtek valamibe, aminek szerintem lesz még következménye. Kíváncsi vagyok, hogy úgy lesz-e, ahogy gondolom. :D

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons