vasárnap, március 15, 2015
Shanara
Újabb könyv a Csökkentsd a várólistádat 2015. kihívás listájáról - már az év elején belehúztam, hogy idén is mindenképpen teljesíteni tudjam ezt az erőpróbát. Ráadásként még a sorozat első részét is újraolvastam, mert úgy igazi az élmény, ha nem az emlékezetem megkopott darabjait rendezgetem egymás mellé, miközben próbálok belemerülni a történetbe.
 |
Értékelés: 9/10
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 500 oldal
Borító ár: 4.495,- Ft
A mű eredeti címe: King of Thorns
Fordította: Gy. Horváth László
Sorozat: Széthullott birodalom
Előzmény: Tövisek hercege
Folytatás: Tövisek császára
Kiegészítő novellás kötet:
Műfaj: posztapokaliptikus, fantasy
|
Honorous Jorg Ancrath herceg megfogadta, hogy mire betölti a tizenötödik életévét király lesz - a fogadalmát teljesítette, születésének másfél évtizedes évfordulójának napján már Renar-felföld uralkodója. Hiába azonban a beteljesített bosszú, az anyja és az öccse haláláért vett elégtétel, a taktikázás, amivel kiderítette, hogy kik állnak az események hátterében, mégsem irányíthatja békésen sziklás, hegyekkel és szűk völgyekkel tagolt birodalmát - bár nem is ezt tervezte, mert az egy helyben ülés nem neki való. Arra azonban, hogy húszezres sereg vonul majd falatnyi vára ellen, maga sem számított. Minden jövendölés ellene szól, a felvonult túlerő előtt mindenki más meghajolna, de Jorg nem ilyen, megtesz mindent, hogy makacs elképzelését, miszerint legyőzi Nyíl hercegét és hatalmas hadseregét, véghez vigye - még akkor is, ha ez tisztességes módszerekkel nem lehetséges. Jorg azonban az a király, akit soha nem tartott vissza a lelkiismerete attól, hogy nem szokványos módszereket alkalmazzon a sikere érdekében.
"A királyok játszmája sohasem tiszta játszma."
Két szempontból is jobbnak éreztem ezt a részt, mint az előzményt: immár nem jelentett problémát a történet megfelelő korban való elhelyezése, most már tisztában voltam vele, hogy egy posztapokaliptikus világban játszódnak az események, amelynek társadalmi berendezkedése leginkább a feudalizmushoz hasonlítható, de attól még feltűnnek a régi világ eszközei, titokzatos gépei. Örömmel üdvözöltem azt is, hogy Jorg végre nem egy törpe terrorista - csak hogy az egyik barátnőm kedvenc, Jorgra vonatkozó szavajárásával éljek -, hanem pár évvel idősebb, mint a korábbi történet idején, így viszont a cselekedetei, illetve az emberei által adott reakciók is hitelesebbnek tűntek a szememben.
"Sok mindennek köszönhetem a trónomat, egy rakásnyi lehetőségnek valószínűtleneknek, lopottaknak, sok jó vagy rossz ember áldozathozatalának."
Bár a történetben nagyon sok az egyedi ötlet és elképzelés, Jorg rendhagyó személyisége pedig garancia a sajátos hangulatra, a nem éppen szokványos cselekményre, ugyanakkor szerintem ezek még mindig nem lennének elegendőek egy igazán kiemelkedő színvonalú regényhez. Emlékezetessé az tette a számomra ezt a történetet, hogy a szerző csavart egyet a történetvezetésen, ötletesen összekuszálta az események időrendjét.
"Az emlékezet tesz bennünket azzá, amik vagyunk. Pillanatok és érzések, borostyánba ragadva, érzelemszálakon felfüggesztve. Ha valakit megfosztunk az emlékeitől, mindenétől megfosztjuk."
 |
| (A kép INNEN.) |
A cselekmény három szálon fut: megelevenedik a jelen, amikor is Nyíl hercege húszezres seregével körülzárja és ostrom alá veszi az Odút, illetve megismerjük a négy évvel ezelőtti eseményeket, amelyekbe pár hónappal az első kötet befejező történéseit követően kapcsolódunk be. Közben pedig ott vannak Katherine Ap Scorron naplórészletei, amelyek erős érzelmekről és sok minden egyéb másról számolnak be. A naplórészletek éveket ölelnek fel, a múlt fejezetei a hónapokon keresztül történő vándorlást írják le, míg a jelen mindössze egy nap történéseire - a menyegző napjára - korlátozódik.
"Azt mondják, az élet jó tanítómester, csak sajnos minden tanítványát megöli. A hegyek is nagy tanítók, és egy-egy sztártanítványt néha életben hagynak."
A már megszokott borongós és kissé sötét hangulatot, valamint Jorg egyedi modorát ismerősként üdvözöltem. A jelenkor eseményei érdekesek, mozgalmasak, feszültséggel teliek, döntések súlyától nehezek, meglepetésektől hemzsegnek - élvezettel olvastam őket. Éppen ezért estek rosszul a múltban tett kirándulást hosszan taglaló oldalak, amelyek inkább tűntek a cselekmény, illetve a regény egészének szempontjából vargabetűnek, időhúzásra és oldalszám növelésre vonatkozó kísérletnek, mint fontos jelentést magukban hordozó események leírásának. Utólag kénytelen voltam megkövetni magam, alázatosan hamut szórtam a fejemre, mert bizony ennek a könyvnek nem igazán van olyan oldala, ami felesleges lenne, legfeljebb csak időlegesen annak tűnik, de a végén minden értelmet nyer és mindennek meg lesz a maga helye, illetve értelme. Azt azonban nem tudom magamban tartani, hogy eme, általam vargabetűknek titulált kitérők olvasása során bizony úgy éreztem, hogy valamelyest leült a történet - és hiába a vége történések miatti csodálat, de akkor sem tudom felejteni a lassabb részeket.
"Mutassatok egy embert, akiben minden rész harmonikusan, egyenes sorban illeszkedik egymáshoz, és én mutatok nektek egy őrültet. Mind keskeny mezsgyén járunk, és kétfelől ott a téboly. Akiben nincsenek ellentmondások, hogy kiegyensúlyozzák, hamar lepottyan róla."
 |
| Katherine Ap Scorron (A kép INNEN.) |
Nagyon tetszik, hogy van karakterfejlődés: Jorg változik. Bár továbbra is könyörtelen, gyilkolásra való hajlama és őrülettel határos gondolatai nagyjából ugyanazok maradtak, de érzeni, hogy az eltelt idő és a felelősség súlya, amit a vállára vett, őt is formálja: az akaratos fiúból lassan férfivá érik, olyan emberré, aki bár nem teljesen szokványos uralkodó, de attól még érdemes követni - és ezt az emberek meg is teszik, bíznak benne, meghalnak érte.
"Oly sok minden időzítés kérdése az életben."
A regény a legutolsó oldalig képes meglepetést okozni, Jorg cselekedetei, az adott pillanatban, az aktuális szituációban teljesen kiszámíthatatlanok - még számára is azok. A szerző az E/1-ben íródott elbeszélés, illetve Jorg áradó gondolatai ellenére is képes volt elérni azt, hogy a titok, a következő lépés biztosan érdekes maradjon, a kép csak lassan álljon össze, de ha ez megtörténik, akkor az nagyot üssön. Ez az, ami igazán zseniális ebben a regényben, ami számomra - a főszereplő stílusán kívül - kiemeli a többi fantasy regény közül. Elárulom a kulcsszót: a ládika.
Az előző kötethez képest valamivel lényegesebbek voltak a technikai részek, az elődök által hátrahagyott eszközök, illetve az alkalmazásuk, az események alakulásában betöltött szerepük. Főleg nyerte el maradéktalanul a tetszésem, hogy az egyik ilyen lényeges szerkezet szerves részét képezi az egyébként is zseniális borítónak, amelyet képes voltam hosszú perceken keresztül és nagyon gyakran bámulni, elemezni, csodálni a részletgazdagságát.
"A seborvosok eret vágnak, hogy lecsapolják a rossz nedveket, és az ember megújulva nézhessen szembe a világgal. Talán jobb volna, ha tollat nyomnának az ember kezébe, hogy azon folyhassanak ki belőle a mérgek, a vérét pedig megtarthassa arra, amire való."
Végső következtetésként azt gondolom, hogy ez egy jó regény, egy igazán eseménydús második rész, a karakterfejlődés egy újabb lépcsőfoka, amely szerkezetével és briliáns befejezésével vett meg igazán magának.
Posted in: 9 pontos,Csökkentsd a várólistádat 2015,fantasy,Fumax Kiadó,könyvértékelés,Mark Lawrence,Széthullott birodalom
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése