Darynda Jones: Harmadik sírhant (Charley Davidson 3.)

Kétségtelen, hogy az a csalfa remény az utolsó a kaszás listáján, ugyanakkor az is biztos, hogy még nem értünk a névsor végére. Miért is mondom ezt? Mert egy olyan sorozat folytatásának, a következő rész megjelenésének lehetősége merült fel idén nyáron, amelyre a hazai kiadója egyszer már nemet mondott. Az Athenaeum Kiadó már azzal is kivívta a tiszteletemet, hogy ilyen mértékben figyelembe vette az olvasók igényét a sorozat folytatásával kapcsolatban, amelyet az idő előre haladtával - ez tagadhatatlan - egyre többen és egyre hangosabban követeltek. A lényegen ez sem változtat: a kiadó felajánlása mindenképpen dicséretre méltó.

Miről is van szó? Mi is történt tulajdonképpen? Az olvasók kompromisszumos ajánlatot kaptak: előrendelhetővé válik a harmadik rész, és amennyiben egy bizonyos határidőig előrendelésre kerül a megadott - a jelen esetben háromszáz - darab regény, akkor megy a nyomdába a kötet. A kampány elindult, majd sikerrel zárult: ez mindenképpen jó az olvasóknak és remélhetőleg kifizetődő a kiadónak. Ennyit az előzményekről, most nézzük a történetet.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 488 oldal
Fordította: Varga Krisztina
Borító ár: 3.490,- Ft
A mű eredeti címe: Third Grave Dead Ahead
Sorozat: Charley Davidson
Előzmény:
1.) Első sírhant
2.) Második sírhant
Folytatás:
4.) Fourth Grave Beneath My Feet
5.) Fifth Grave Past the Light
6.) Sixth Grave on the Edge
7.) Seventh Grave and No Body
8.) Eighth Grave After Dark
9.) The Dirt on Ninth Grave
Műfaj: krimi, paranormális, misztikus,
urban fantasy

Charley az előző rész végén komoly döntést hozott, amikor nem hagyta, hogy Reyes feláldozza magát, hanem helyette inkább megbéklyózta őt: a nem e világi testét a bezárta a fizikai testébe. Ugyanakkor kénytelen volt választása következményeit is elfogadni: a beavatkozásának köszönhetően Reyes börtönbe került és nem hajlandó látogatókat fogadni, nem akar Charley-val beszélni. Bár Reyes már nem képes saját akaratából a testén kívül alakot ölteni, de ha hívják, akkor megjelenik, és minden egyes alkalommal ez történik, amikor Charley elalszik: a megoldás egyszerű, Charley-nak ébren kell maradnia. A magánnyomozó két hete próbál pihentető alvás nélkül létezni, mondjuk úgy, hogy több-kevesebb sikerrel. A magánélet egy dolog, ugyanakkor a munkának is haladnia kell, mert a piszkos anyagiak mindig és mindent befolyásolnak: Charley-nak meg kell találnia egy eltűnt feleséget, miközben közelebbi ismeretségbe kerül a helyi motorosbandával, valamint ellen kell állnia annak a változtatásnak, amelyet az édesapja akar rákényszeríteni. Reyes pedig... ő csak tovább bonyolítja az egyébként sem éppen egyszerű és idegnyugtató helyzetet.

Kevés mostanában a boltok kínálatában a paranormális regény - bár én örülök neki, hogy ebben a műben inkább a krimi rész a hangsúlyosabb - és nekem bizony kifejezetten hiányzik ez a kategória. Ha nagy ritkán ráakadok egy-egy ilyen kötetre az új megjelenések között, akkor az tutira a polcomon köt ki. A Charley Davidson sorozat folytatásának különösen örültem, mert annak ellenére, hogy az elején még kicsit túlzónak és erőltetettnek találtam az írónő humorát, nagyon megkedveltem a szereplőket, illetve a történet mozgalmasságát és misztikusságát. Charley és Reyes egyáltalán nem hétköznapi kapcsolata pedig - szerény véleményem szerint - a sorozat lelke.

Bevallom, hogy nagyon kétségbe estem, amikor az előző rész befejeződött - Jesszusom, az a függővég! Az a lelkiállapot! -, majd azt hallottam, hogy nem lesz folytatás. Amikor pedig kiderült, hogy mégis, akkor nem volt kérdéses, hogy magam is az előrendelők táborát fogom gyarapítani, és biztos voltam benne, hogy az olvasás sem fog sokáig váratni magára. Így is történt.

Jones kisasszony ebben a kötetben sem hagyja cserben az olvasóit, mert mindenből bőven akar ebben a részben, ami annyira jellemző erre a sorozatra: misztikum, szellemek, kaland, nyomozás, feszültség, humor - és persze Alexander Reyes Farrow. A kozmikus játszma folytatódik, de a tétek egyre nagyobbak - és persze ott vannak új belépők is.

A nyomozást első körben az eltűnt feleség utáni kutatás jelenti, Charley most is a megérzéseire hallgat leginkább, és ezt nagyon is jól teszi. Aztán... Aztán... Aztán nem tudom, hogy mit mondhatnék még a cselekménnyel kapcsolatban, amivel nem árulok el lényeges információt, mert bizony innentől kezdve minden ilyen irányultságú kijelentésem csak rontaná az olvasás során kapott élményt.

Az biztos, hogy Charley élete csak bonyolódik azzal, hogy nem tud aludni, a fáradtság és a kialvatlanság pedig csak egyre mókásabb és természetesen egyre életveszélyesebb helyzetekbe sodorja: magánnyomozónk tehát a szokásosnál is szétszórtabb és megviseltebb. Neki aztán tényleg huszonnégy órából áll egy nap, és erre szüksége is van, ugyanis a sürgős határidővel elvégzendő feladatai egyre csak sokasodnak.

Reyes, azaz Rey'aziel  is hozza a szokásos formáját: ő az a típusú pasi, akinek aztán senkivel nem kell hangosan ordibálnia, nem kell senkit megfélemlítenie és semmilyen más formában sem szükséges kinyilvánítania domináns jellegét, mert akkor is tudjuk és érezzük, hogy ő vitathatatlanul annak számít: minden kijelentése és mozdulata ezt sugározza - és nem csak azért mert különleges lény. Legnagyobb örömömre sokat szerepelt ebben a regényben, én pedig az utolsó betűig kiélveztem minden felbukkanását, valamint - természetesen - Charley-val közös jelenetét - no meg a jövőre és a Halál angyalának képességeire vonatkozó homályos utalásait.

Nagy volt az elvárásom ezzel a résszel kapcsolatban, feszült várakozással telve vettem a kezembe a kötetet, és legnagyobb örömömre azt kaptam, amire számítottam: a történet már az elején beszippantott, most még a szerző egyedinek tekinthető humora is határozottan jól esett, és csak úgy pörögtek az oldalak. Cselekményekből és helyzetekből akadt bőven, egy percig sem unatkoztam, nehezen tettem félre a könyvet, amikor éppen erre kényszerültem. Több alkalommal is hangosan kacagtam, szinte állandó jelleggel izgultam a szereplőkért, vagy éppen a lélegzetem akadt el az adott szituációt olvasva. Az utolsó oldalakra bőven jutott a feszültségből, a meglepetésekből és a homályos utalásokból. A vége pedig... Na igen, megint sikerült egy olyan befejezést összehozni, amely miatt természetesen szeretném a következő kötetet. A történet egyszerre kerek és nyitott a folytatásokra.

Tetszett! Jó volt! Köszönet a kiadónak, hogy mégis nyomdába küldte a könyvet és nagyon remélem, hogy folytatni is fogja a sorozatot. Szerény személyemben biztosan a sorozat köteteinek egy jövőbeli vásárlóját üdvözölhetik.

Posted in: 8 pontos,Athenaeum,Charley Davidson,Darynda Jones,könyvértékelés,krimi,paranormális romantika