J. L. Armentrout: Origin (Luxen 4.)

Az előző kötet befejezését követően nem volt kérdéses, hogy ebben a részben bőven lesz majd miért, illetve kiért izgulni: Katy a rettegett szervezet, a Deadalus fogságába került, Daimon pedig egyszerre szenved és dühöng, ami őt ismerve semmi jót nem jelent – és ez még csak a kezdet. A Daedalus központjában végzett titkos és embertelen kísérletek már nem csak távoli történések, amolyan legendák, hanem nagyon is valós veszélyhelyzetként vannak jelen, a próbák és a tesztek – elsősorban Katy szemszögén keresztül – immár testközelbe kerültek. Daimon vérmérséklete, illetve érzelmei egy cseppnyi kétséget sem hagytak bennem a felől, hogy Katy után fogja vetni magát és megpróbálja kiszabadítani szerelmét az ellenség karmai közül – tervének végrehajtásában pedig képtelenség megakadályozni. A Deadalus ugyan eddig is folyamatos fenyegetést jelentett a luxenekre, de a szervezetről javarészt csak elejtett infókat, szóbeszédeket csipegethettem össze, most azonban közelről is megcsodálhattam a fenevad karmait, megismerhettem a belső működését – a hangzatos és nemes célok mögé bújtatott kegyetlenkedésektől pedig egyszerre rázott ki a hideg és lettem végtelenül dühös.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 430 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Borító ár: 2.999,- Ft /3.999 ,- Ft
A mű eredeti címe: Origin
Sorozat: Luxen
Előzmény: Shadows, Obszidián, Ónix, Opál
Folytatás: Opposition
Műfaj: YA fantasy

Az Opál erősen függő befejezését követően az eddig csak Katy nézőpontjából elmesélt történet stílust váltott, és ebben a részben – legnagyobb örömömre – Daimon is külön fejezeteket kapott. A váltás határozottan jót tett az események, a hangulatok és az egész szituáció bemutatása, valamint átélhetősége szempontjából. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kialakult helyzetet nem is lehetett volna másképp megoldani, az egymástól különválasztott főszereplők érzéseit és cselekedeteit mindenképpen meg kellett mutatni.

Arra azonban, amivel a katonai kutatóbázis falai között, a Deadalus áldatlan tevékenységének eredményeként találkoznak a főszereplők, igazából egyikük sem számított – és bevallom, hogy én magam sem. A váratlan fordulat jót tett a cselekménynek, érdekes karakterekkel bővült az eddigi szereplők sora, és persze az újonnan tett felfedezés számos megdöbbentő, illetve izgalmas akció alapjául is szolgált. Az origineket határozottan érdekesnek ítéltem, akik biztosan sok galibát fognak még okozni különleges képességeikkel, remélhetőleg elsősorban a Deadalusnak – de hagy ne sajnáljam már őket emiatt. Az már korábban is bebizonyosodott, hogy a szerző nem kíméli a szereplőit – a sérülésekből és a fájdalmakból eddig is akadt bőven –, de most ismét ékes tanúbizonyságát adta a benne lakozó kegyetlenségnek – a veszteségekért cserébe kárpótlásként pedig rengeteg akciót és a korábbi események magyarázatát kínálja fel.

Az események és az érzelmek szempontjából sokkal kiegyensúlyozottabbnak találtam ezt a részt, mint az előzményeket, ugyanakkor lényegesen sötétebbnek, kíméletlenebbnek is – ami egyébként nekem nagyon bejött. Megvan benne minden, ami a szórakozáshoz és a szórakoztatáshoz szükséges: kegyetlenség, ravaszság, akció és romantika, de ezek egyike sem veszi át az irányítást a történet egésze fölött. Az összhatás pedig egy határozottan jól összerakott, mozgalmas és szórakoztató, a korábbiakhoz képest valamivel durvább cselekményű regényt eredményezett, amely a véleményem szerint eddig a sorozat legjobbja is egyben.

A szinte egy szuszra letudott regény vége felé, túl minden viszontagságon, a szereplőkkel egyszerre lélegeztem fel a megkönnyebbüléstől, amikor is, mint derült égből a villámcsapás, úgy érkezett a megdöbbentő befejezés. Ha korábban azt mondtam, hogy az előző rész vége kiszámítható volt a számomra, akkor a mostani befejezésre ez egyáltalán nem igaz – az állam a padlón koppant, és ha egy függő végű zárójelenetre ki lehet jelenteni, hogy kegyetlen húzás volt, akkor erre biztosan.

Egy valami azonban vitathatatlan: érdekes és izgalmas sorozatlezáró kötetre számítok, mert ezek után nem tudok más lehetőséget elképzelni – a folytatásra szerencsére nem kell sokat várni, mert az Opposition megjelenését a könyvhétre ígéri a kiadó. Az utolsó résznél már csak egy valami érdekel jobban: az Obsession című regény, amely az ebben a részben megismert arum és ember partnerének története – határozottan kíváncsi vagyok az ellenséges faj nézőpontjára és magyarázataira is.

A regényről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Posted in: 8 pontos,ekultura.hu,J. L. Armentrout,könyvértékelés,Könyvmolyképző,Luxen,recenzió 2015,Vörös pöttyös,YA fantasy