Várólista - 2016. január

Ha a könyvkiadást nézzük, akkor a januári hónapra leginkább a pangás jellemző. Az előző havi dőzsölést követően ez amolyan böjtölős hónapnak tekinthető. Persze kerülnek ilyenkor is szép számmal új könyvek a boltok polcaira, de az éles szemmel járó könyvmoly azt is tudja, hogy ezek leginkább azok a kötetek, amelyek még decemberben megjelentek, de akkor - a karácsony előtti utolsó pillanatokban - leginkább a kiadótól lehetett beszerezni a nyomdagép hőjétől szinte még langyos példányokat.  Szóval jelenleg ott tartunk, hogy azon kiadók közül, amelyeket árgus szemekkel figyelek, és ahonnan a könyveimet leginkább beszerzem, nem mozgolódnak...

Folytatás »

Angela Marsons: Elfojtott sikoly (Kim Stone 1.)

Furcsa véletlenekre képes az élet, ami miatt elgondolkozok azon, hogy van-e egyáltalán véletlen, de ebbe most ne menjünk mélyebben bele. Maradjunk inkább annál, hogy furcsa véletleneket produkál az élet - erre a könyvre pedig ez különösen és halmozottan igaz. Ugyanis pont így felfedeztem ezt a regényt annak a kiadónak a kínálatában, akitől egyébként még nem vettem semmit. Ami persze még mindig nem jelenti azt, hogy a kiadó az én vásárlásaim miatt fog majd nyereséget elkönyvelni, de ennek a sorozatnak a köteteire biztosan vevő leszek. A másik véletlen az, hogy már a regény olvasását követően, de még a poszt megírása előtt - csak úgy...

Folytatás »

James S. A. Corey: Leviatán ébredése (A Térség 1.)

A sci-fi és én eléggé furcsa viszonyban állunk: egy részről kedvelem a zsánert, mert kielégíti a technikai és műszaki információk iránti vonzódásom, másrészt nehezen viselem, ha ebből túl sokat kapok - van egy határ, amíg számomra a sci-fi élvezetes. Nem vagyok tehát az a megrögzött sci-fi olvasó, bármikor könnyedén hanyagolni tudom a kategóriát a fantasy kedvéért, azt ugyanis sokkal közelebb érzem magamhoz - még a legvadabb és legelvontabb verzióját is. Érdekes ez az egész, de akkor is így van. Éppen ezért nem is kérdés, hogy ha végül a sci-fi kerül sorra az olvasmányaimban, akkor olyan választok, ami mozgalmas, a megértése nem igényli a normál...

Folytatás »

Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

Az olvasók nagyobb része valami oknál fogva eléggé szkeptikusan áll hozzá a magyar szerzőkhöz, illetve a műveikhez. Persze vannak jó néhányan, akik már ismertek, akiknek a stílusa kedvelt, a nevük pedig egyfajta garancia arra nézve, hogy a kézbe vett, megvásárolt regény minősége meg fog felelni az elvárásoknak. De mi a helyzet az újakkal, az ismeretlenekkel, a feltörekvő tehetségekkel? Meg vagyok győződve arról, hogy kis hazánkban többen írnak, mint olvasnak, pedig ennek alapvetően fordítva kellene lennie: hiszen, aki nem olvas, annak sem szókincse, sem kifejezésmódja nincs ahhoz, hogy elmesélje a fejében élő történetet - persze ehhez kell egyfajta...

Folytatás »

Orson Scott Card: A rézbőrű próféta (Teremtő Alvin 2.)

Orson Scott Card a Teremtő Alvin sorozat előző kötetében megmutatta, hogy milyen is az a világ, ahol a bűbájosság a mindennapok része, szinte minden ember rendelkezik valamilyen fortéllyal, illetve milyen lehet az élet egy olyan családban, amelynek egyik tagja egy különleges gyermek: a hetedik fiú hetedik fia. A történet hangulata megragadja az olvasót, a komótosan folydogáló cselekmény pedig sok mindenre felnyitja az arra fogékonyak szemét.  A rézbőrű próféta már A hetedik fiú című kötetben is szerepelt, bár a szerző éppen csak pár lényeges információval mutatta be a keresztény indiánt: a tüzes víz rabigájától a keresztény tanok elfogadását...

Folytatás »

Karen Marie Moning: A Felföld ködén túl (Felföldi krónikák 1.)

Mindig furcsa helyzetet teremt, amikor egy olyan szerző legelső regénye kerül a kezembe, akitől már korábban olvastam a lényegesen később íródott műveit - ráadásul nagyon kedveltem is az említett történetfolyamot. Persze próbáltam felkészülni arra, hogy a már ismert írói stílus ebben a történetben valószínűleg csak nyomokban lesz fellelhető, és persze összetettségében sem kell arra a bonyolultságra számítanom, mint amit már megszoktam. Végül is mindenkinek kezdeni kell valahogy. Ilyenkor egyébként mindig eszembe jut, hogy mennyire büszke voltam az első bejegyzéseimre, és most mennyire pironkodva gondolok vissza az akkori teljesítményemre, mennyire...

Folytatás »

Dorothy Blog Award - Ismét blogdíjat kaptam

Bevallom, hogy addig nem hallottam a Dorothy Blog Award díjról, amíg meg nem kaptam azt Nikitől, a Könyvesem blog bloggerétől - még december első felében. Időhiányra hivatkozva a válaszadásra haladékot kértem és kaptam, ezért érkezik csak most a válasz. A jelölés mindig egyfajta elismerés, és természetesen ennek örülni kell - örülök is minden egyes alkalommal -, viszont a szabályokat olvasva már nem mindig van kedvem azok betartásához - nekem némelyik kissé erőltetettnek tűnik. Éppen ezért döntöttem én is amellett, hogy az eredeti előírások helyett inkább azt a példát követem, amivel Niki blogján találkoztam - végül is a díjat is tőle kaptam. A...

Folytatás »

Pacskovszky József - Pacskovszki Zsolt: Nő kutyával és holddal

Már korábban is felfigyeltem a regényre, az érdeklődésemet pedig a könyvheti dedikálás lehetősége csak tovább fűtötte, aztán végül mégsem lett a könyvheti beszerzésből semmi, mert más kötetek jöttek velem haza - valahol mégis csak mérlegelni kell. Mindezek ellenére - vagy éppen ezért - elolvastam minden értékelést, ami csak a könyvvel kapcsolatban felbukkant. Éles szemű barátnőm látta ezt a fokozott érdeklődést, és úgy döntött, hogy szülinapi ajándéknak tökéletes lesz. Jól gondolta. Az már csak az élet furcsa fintora, hogy más, a könyvhéten beszerzett könyvek még olvasásra várnak, ez pedig már nem - elképzelhetően ebbe az is belejátszik, hogy...

Folytatás »