J.R.R. Tolkien - A szilmarilok

Középfölde teremtéstörténete és egyéb cselekmények meséje

Nem először vettem már a kezembe ezt a kötetet. Korábban olyan 5-7 évvel ezelőtt olvastam és már akkor is tetszettek a benne szereplő történetek. Igazság szerint most a Húrin gyermekeit kezdtem el először olvasni, viszont már az első pár oldal után rájöttem, hogy Húrin gyermekeinek történetét én csak akkor tudom elhelyezni Középfölde történelmében (helyben és időben), ha előtte elolvasom A szilmarilokat. Az elhatározást pedig tett követte.

Első körben megjegyezném, hogy ez a kötet nem arra való, hogy a Tolkien világában még „szűz” olvasó megismerkedjen az író stílusával. A szilmarilok történeteit inkább már haladó kategóriának mondanám. Ahogy a Moly oldalon valaki már megjegyezte: „Tolkien Level 3”. Teljes mértékben igazat adok neki. Olvasás közben sűrűn jegyzeteltem, illetve magam mellé kaptam a Tolkien enciklopédiát. Így jó volt olvasni.

Mégis nehéz elemzést, értékelést írni erről a könyvről. Nézzük, hogy mire jutok vele.

A kötet alapvetően három részre osztható fel. Az első részben olvashatjuk a Föld (Arda) teremtését, formálását, valamint lakhatóvá tételét. Megismerjük Eru, a Teremtő gondolatait és motivációját, az ainuk által végzett munkát, Melkor ellenségeskedését, Valinor megalapítását, egyszóval minden kezdetét. Nagyon szerettem olvasni ezt a részt. A második részben a tündérek, a törpék, az emberek, a balrogok, a sárkányok, az orkok és más lények teremtésének történetét, valamint eljövetelét és tetteit ismerhetjük meg. A harmadik részben főleg Númenor és a dúnadánok történetével, valamint a gyűrűk készítésével és a készítés indokaival ismerkedhetünk meg.

Alapvetően különálló, de időrendi sorrendbe rendezett történeteket olvashatunk a kötetben. Az archaikus nyelvezet és a helyszínek, szereplők temérdek mennyiségű neve nem teszi könnyebbé az olvasást és a történetek megértését. (A nevek mennyiségét növeli, hogy az író nem csak egy nyelven nevezi meg a helyszínt vagy a szereplőt, hanem legalább három, de néha még több nyelven is.) Mégis nagyon ajánlom olvasásra, mert nagyon sok érdekes és lényeges információt tudhatunk meg Középföldéről, illetve a Gyűrűk Ura trilógiában már legendaként emlegetett történésekről.

Ebben a kötetben mutatkozik meg igazán, hogy Tolkien nem csak egy történetet írt, hanem egy külön világot teremtett szerteágazó múlttal, lényekkel, mítoszokkal, hősökkel, háborúkkal, bukásokkal, győzelmekkel, nyelvekkel. Ennek a könyvnek az olvasása során értettem meg, hogy mennyire fontos volt az írónak ez a világ, mennyire ebben a világban és ezért a világért és ennek a világnak a megteremtéséért élt. Csodálattal olvasom a műveit és csodálattal adózom a fantáziájának és az elhivatottságának.

Második olvasásra sokkal jobban el tudtam merülni a történetek által megteremtett hangulatban. Jobban lekötött a világ alakulása, az események követése. Különösen tetszett, ahogy felfedeztem az általam is ismert teremtésmítoszokkal, mitológiai történésekkel való párhuzamot. Említek pár példát: Valinor, Melkor és az elda testvérek, Feanor, Finarfin és Fingolfin történetének olvasása közben Ádám és Éva, valamint Káin és Ábel történetének ötvözete jelent meg előttem. Númenor elsüllyedésében pedig leginkább Atlantisz pusztulására ismerünk rá.

A könyv elején szépen követik egymást a cselekmények, de amolyan komótos formában, aztán megjelennek a tündék és felgyorsulnak, illetve bonyolódnak az események. Majd az emberek megjelenésével, mintha katalizátor lépett volna be a történetbe. Innentől kezdve nagyon gyorsan követik egymást a történések és csak kapkodja az olvasó a fejét a rengeteg csata, helyszín és név miatt. A szilmarilok eseményei közül kiemelném a szilmarilok készítésének történetét, Túrin történetét, Lúthien és Beren szerelmét és következményeit, Earendil tetteit.

A Gyűrűk Urában Sauron a gonosz, de ebben a kötetben ő „csak” a szolga. Érdekes volt olvasni arról a világról, ahol létezik a Sauronnál is nagyobb gonosz. Az ellentétek elve alapján a nagyobb gonosz nagyobb összefogást eredményez. Olvashatunk csodával határos tettekről, erős jellemekről, illetve hatalmas árulásokról, cselszövésekről, átkok hatásairól.

Az olvasást nehezítette számomra, hogy az általam olvasott kiadás kötése nagyon szorosra sikerült, elég nehezen lehetett nyitva tartani a könyvet, nem volt kényelmes. A betűméret és a sortávolság teljesen megfelelő. Ez nem csökkentette a könyv által nyújtott élményt.

Gyűrűk Ura rajongóknak mindenképp ajánlom elolvasásra ezt a kötetet, de semmiképp nem ezzel kell kezdeni az ismerkedést Tolkien műveivel. A nyelvezet senkit ne riasszon el, meg lehet szokni. A könyv negyede után már észre se lehet venni, hogy kicsit eltérő a szövegezés, mint amihez hozzászoktunk. A kapott információk pedig bőven kárpótolják az olvasót.

Nagyon örülök neki, hogy rászántam magam és újraolvastam ezt a könyvet.

Pontszám: 8

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2005.
Terjedelem: 382 oldal
Eredeti cím: The Silmarillion
Kapcsolódó művek: A hobbit, Húrin gyermekei, A Gyűrűk Ura trilógia kötetei (A Gyűrű szövetsége, A két torony, A király visszatér), Elveszett mesék könyve
Forrás: magánkönyvtár

Posted in: 2012,8 pontos,A Gyűrűk Ura,Európa,fantasy,J.R.R. Tolkien,könyvértékelés,tündér/elf,újraolvasás