csütörtök, február 23, 2012
Shanara
Már az első, a Mesterművek sorozathoz tartozó regény (Jack London: Kóbor csillag) elolvasásakor is egyértelművé vált a számomra, hogy klasszikusok terén eléggé el vagyok maradva és bőven van mit pótolnom. Úgy érzem, hogy a Mesterművek sorozat erre kiváló lehetőséget fog biztosítani a számomra.
Ugyanazt kell megállapítanom (szégyen vagy nem szégyen), mint a másik, már említett könyv esetében: nem olvastam még az író írásait. Ez a könyv az első volt számomra Sir Arthur Conan Doyle művei közül. A kötet által nyújtott élmény viszont maradandónak bizonyul.
Egy nagyon egyedi válogatást vehet a kezébe az olvasó ebben a könyvben. Ahogy a kötet bevezetője is megemlíti Sir Arthur Conan Doyle művei közül a Sherlock Holmes regények az igazán ismertek hazánkban. Ez a kötet azonban olyan novellákat tartalmaz, amelyekben az író okkultizmus iránti rajongása tükröződik vissza és amelyet a hazai közönség eddig még nem ismerhetett meg.
Nem tudok elismerés és rajongás nélkül írni a könyvről, mert számomra nagyon kellemes meglepetést okozott és kellemes időtöltést jelentett a novellák olvasása. Talán azért is olvastam a kötetet ilyen élvezettel, mert magam is vonzódom az okkultizmushoz, a természetfelettihez, szívesen borzongom a történeteken.
A könyv szerkezetéről, felépítéséről szintén csak elismeréssel tudok nyilatkozni. A bevezetőn kívül öt fő részre oszlik a kötet: régiségbúvár rémtörténetek, spiritiszta rémtörténetek, tengerész rémtörténetek, kegyetlen mesék, modern rémtörténetek. Minden fejezet három történetet tartalmaz és minden fejezet elején kap az olvasó egy 1-2 oldalas tájékoztatást az adott fejezetben szereplő történetek előzményéről, kialakulásáról, ihletőiről, esetleg a stílus követőiről, a kor leírásáról, hangulatáról. Ezen kívül minden novella előtt van egy fél-egy oldalas ismertető, amely segít könnyebben eligazodni az írás lényegén, jobban megérteni a miérteket és hogyanokat vagy esetleg csak felhívja valami érdekességre a figyelmet. Mindkét kiegészítés nagyon sok, érdekes és lényeges információt tartalmaz. Élvezettel és érdeklődéssel olvastam ezeket a bevezetőket.
Ha választanom kellene, akkor azt mondanám, hogy a spiritiszta rémtörténetek és a kegyetlen mesék fejezet írásai tetszettek nekem a legjobban. A spiritiszta rémtörténetek tetszése nem is volt kérdés. Mindig is a szellemes, kísértetes írásokon tudtam/tudok a legjobbakat borzongani. A kegyetlen mesék azonban nagy meglepetés volt. A könyvben szereplő bevezető szerint "a történet akkor igazán hatásos, ha lélektani elemekből táplálkozik". Doyle is nagyon kedvelte ezt a stílust. Az ő történeteiben egy-egy bűnügyi eseményt olvashatunk, amelyekből kihagyta a nyomozót és csak maga a bűntett maradt. Nem tudok mást mondani: egyszerűen zseniális! Akár egy teljes kötetet el tudnék képzelni ilyen történetekből.
Érdekes volt felfedezni, hogy a filmipar mennyit felhasznált Doyle ötleteiből. (Erre egyébként már a bevezetőben is felhívja a figyelmet a sorozat szerkesztője.)
Jack London Kóbor csillagához viszonyítva előnyként azt tudnám megemlíteni, hogy Doyle írásai közelebb álltak hozzám stílusban és kifejezésmódban is.
A kötet a MesterMűvek sorozat része. Külső megjelenése is ehhez a sorozathoz igazodik. A kiadó nagyon odafigyelt erre a sorozatra, mert hibát csak elvétve fedeztem fel a lapokon. A könyv kötésével is elégedett vagyok, nagyon jól bírta az olvasás jelentette kihívást, a könyv gerince elég rugalmas, akkor sem fog megtörni, ha teljesen kinyitja a könyvet és nem hímestojásként bánik vele az olvasó.
Nagyon tartottam ettől a kötettől. Akartam is olvasni, meg nem is. Próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet Doyle rémtörténet íróként és nem sikerült. Most már tudom. Kiemelkedő, szellemes, fantáziadús, lehengerlő. Vagyis én így érzem. Az olvasás által gazdagabb lettem több, eddig számomra ismeretlen stílusban megírt történettel, bepótoltam egy elmaradásom a klasszikusok terén, megismertem egy új írót egy eddig nem ismert oldaláról. Borzongani igazán erőseket ugyan nem borzongtam a történteken, de nagyon jól szórakoztam. Úgy éreztem, hogy az az alkotói műhely, amelynek ezt a könyvet köszönhetjük, a szívét és a lelkét is beletette ebbe a kötetbe.
A MesterMűvek sorozat egyre jobban tetszik nekem. Van még belőle két kötet a polcomon. Úgy érzem hamarosan sorra fognak kerülni azok is.
Kinek ajánlom ezt a kötetet? Akik szeretik a klasszikus írókat vagy pont ellenkezőleg, eddig tartottak a klasszikus művek elolvasásától. Akik kíváncsiak egy ismert író hazánkban eddig nem ismert, az eddigiektől eltérő stílusú írásaira egy nagyon jól összerakott, megszerkesztett kötetben. Akik szeretik a rémtörténeteket és a meglepő befejezéseket. Olvasásra kifejezetten ajánlott!
A könyv szerkezetéről, felépítéséről szintén csak elismeréssel tudok nyilatkozni. A bevezetőn kívül öt fő részre oszlik a kötet: régiségbúvár rémtörténetek, spiritiszta rémtörténetek, tengerész rémtörténetek, kegyetlen mesék, modern rémtörténetek. Minden fejezet három történetet tartalmaz és minden fejezet elején kap az olvasó egy 1-2 oldalas tájékoztatást az adott fejezetben szereplő történetek előzményéről, kialakulásáról, ihletőiről, esetleg a stílus követőiről, a kor leírásáról, hangulatáról. Ezen kívül minden novella előtt van egy fél-egy oldalas ismertető, amely segít könnyebben eligazodni az írás lényegén, jobban megérteni a miérteket és hogyanokat vagy esetleg csak felhívja valami érdekességre a figyelmet. Mindkét kiegészítés nagyon sok, érdekes és lényeges információt tartalmaz. Élvezettel és érdeklődéssel olvastam ezeket a bevezetőket.
Ha választanom kellene, akkor azt mondanám, hogy a spiritiszta rémtörténetek és a kegyetlen mesék fejezet írásai tetszettek nekem a legjobban. A spiritiszta rémtörténetek tetszése nem is volt kérdés. Mindig is a szellemes, kísértetes írásokon tudtam/tudok a legjobbakat borzongani. A kegyetlen mesék azonban nagy meglepetés volt. A könyvben szereplő bevezető szerint "a történet akkor igazán hatásos, ha lélektani elemekből táplálkozik". Doyle is nagyon kedvelte ezt a stílust. Az ő történeteiben egy-egy bűnügyi eseményt olvashatunk, amelyekből kihagyta a nyomozót és csak maga a bűntett maradt. Nem tudok mást mondani: egyszerűen zseniális! Akár egy teljes kötetet el tudnék képzelni ilyen történetekből.Érdekes volt felfedezni, hogy a filmipar mennyit felhasznált Doyle ötleteiből. (Erre egyébként már a bevezetőben is felhívja a figyelmet a sorozat szerkesztője.)
Jack London Kóbor csillagához viszonyítva előnyként azt tudnám megemlíteni, hogy Doyle írásai közelebb álltak hozzám stílusban és kifejezésmódban is.
A kötet a MesterMűvek sorozat része. Külső megjelenése is ehhez a sorozathoz igazodik. A kiadó nagyon odafigyelt erre a sorozatra, mert hibát csak elvétve fedeztem fel a lapokon. A könyv kötésével is elégedett vagyok, nagyon jól bírta az olvasás jelentette kihívást, a könyv gerince elég rugalmas, akkor sem fog megtörni, ha teljesen kinyitja a könyvet és nem hímestojásként bánik vele az olvasó.
Nagyon tartottam ettől a kötettől. Akartam is olvasni, meg nem is. Próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet Doyle rémtörténet íróként és nem sikerült. Most már tudom. Kiemelkedő, szellemes, fantáziadús, lehengerlő. Vagyis én így érzem. Az olvasás által gazdagabb lettem több, eddig számomra ismeretlen stílusban megírt történettel, bepótoltam egy elmaradásom a klasszikusok terén, megismertem egy új írót egy eddig nem ismert oldaláról. Borzongani igazán erőseket ugyan nem borzongtam a történteken, de nagyon jól szórakoztam. Úgy éreztem, hogy az az alkotói műhely, amelynek ezt a könyvet köszönhetjük, a szívét és a lelkét is beletette ebbe a kötetbe.
A MesterMűvek sorozat egyre jobban tetszik nekem. Van még belőle két kötet a polcomon. Úgy érzem hamarosan sorra fognak kerülni azok is.
Kinek ajánlom ezt a kötetet? Akik szeretik a klasszikus írókat vagy pont ellenkezőleg, eddig tartottak a klasszikus művek elolvasásától. Akik kíváncsiak egy ismert író hazánkban eddig nem ismert, az eddigiektől eltérő stílusú írásaira egy nagyon jól összerakott, megszerkesztett kötetben. Akik szeretik a rémtörténeteket és a meglepő befejezéseket. Olvasásra kifejezetten ajánlott!
A könyvet köszönöm a Delta Vision Kiadónak!
Pontszám: 9
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 340 oldal
A válogatás alapjául az alábbi szövegkiadások szolgáltak:
The Captain of the Polestar and Other Tales (1890.); Round the Fire Stories (1908.); The Great Keinplatz Experiment and Other Talesof Twilight and the Unseen (1922.); Tales of Terror and Mystery (1922.)
Sorozat: Mesterművek Klasszikusok
Sorozatrész: 5.
Forrás: recenziós példány, kiadótól
A sorozat további részei:
Mesterművek Klasszikusok:
1. Robert E. Howard: Kull király és az ősök
2. M. R. James: Szellemjárás Angliában
3. Jack London: Kóbor csillag
4. Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek
Mesterművek Sci-fi:
1. Ursula K. Le Guin: A Rege
The Captain of the Polestar and Other Tales (1890.); Round the Fire Stories (1908.); The Great Keinplatz Experiment and Other Talesof Twilight and the Unseen (1922.); Tales of Terror and Mystery (1922.)
Sorozat: Mesterművek Klasszikusok
Sorozatrész: 5.
Forrás: recenziós példány, kiadótól
A sorozat további részei:
Mesterművek Klasszikusok:
1. Robert E. Howard: Kull király és az ősök
2. M. R. James: Szellemjárás Angliában
3. Jack London: Kóbor csillag
4. Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek
Mesterművek Sci-fi:
1. Ursula K. Le Guin: A Rege
Posted in: 2012,9 pontos,Delta Vision,klasszikus,könyvértékelés,MesterMűvek,Mesterművek Klasszikusok,novellaválogatás/antológia,recenzió 2012,Sir Arthur Conan Doyle
3 megjegyzés:
Tényleg jóképű könyv. Nagyon jól néz ki az új arculatod. :)
Engem teljesen megvett magának a könyv. A legjobb az, hogy egyátalán nem tudtam, hogy mire számíthatok, milyen élményt várjak. Teljesen tudatlanul, minden elvárás nélkül kezdtem neki és nagyon örülök a végeredménynek.
Az új arculatot pedig egy olyan oldalról választottam, amit Titti ajánlott. Elsőre beleszerettem. Imádom azóta is és gyönyörködök benne! :-)
Megjegyzés küldése