Úgy kezdtem neki a könyvnek, hogy még a fülszöveget sem olvastam el, ezért meglepetésként ért, hogy nem Capac Raimi cselekedeit követjük tovább, hanem másik főhőst választott az író. Bár nem is tudom, hogy miért lepődtem meg, mert a korábban olvasott sorozataiban is mindig ezt csinálta Shan. Szóval ebben a kötetben nem Capac Raimi a főhős, hanem Al Jeery, az Osztag egyik tagja. Időben sem vagyunk messze az előző kötettől, mert a könyvben szereplő események párhuzamosan zajlanak A holtak vonulása kötet eseményeivel.
Mi is történik? Al Jeery nem tudja telefonon elérni a barátnőjét, majd egy véletlen folytán rájön, hogy meggyilkolták. A Kardinális magához rendeli Alt és megbízza a nyomozással. A titkok azonban csak sokasodnak körülötte. A szálak a hírhedt gyilkoshoz, Paucar Wamihoz vezetnek.
Teljesen más stílusú történetet olvashattam ebben a könyvben, mint a sorozat előző kötetében. Rám legalábbis teljesen másként hatott. A holtak vonulása olvasása közben az akció és a cselszövések mellett megismerkedtük a Város felépítésével és természetfeletti titkaival, alapjaival. Ebben a kötetben csak felidézte az író a jól ismert környezetet és inkább az akcióra helyezte a hangsúlyt. Olyannak éreztem, mint egy nem egészen valós világban játszódó krimit. Megtörtént a gyilkosság, kinevezik a nyomozót, aki nekilát a munkája elvégzésének. Közben természetesen olyan dolgokkal szembesül, amelyek miatt még a közeli ismerőseiben sem mer igazán megbízni, újabb és újabb titkokra, cselszövések egész hálójára bukkan rá. Az ismerősei és ő maga sincs biztonságban, de a végén csak összerakja a kirakós darabjait és megoldja az ügyet. A természetfeletti viszont, ami miatt megtetszett a sorozat, valahogy kimaradt ebből a könyvből. Nem kapunk belőle többet, mint amiről már az előző részben is értesültünk, illetve még egy kis hókusz-pókuszt. Ebben a könyvben kőkeményen az akción és a nyomozáson van a hangsúly.
Ami viszont nagyon tetszett, hogy kaptam néhány magyarázatot az első könyvben történt cselekményekkel kapcsolatban. Ahogy haladtam előre a történettel, több alkalommal is ismerős momentumokra lettem figyelmes. Ez segített abban, hogy teljesen el tudjam helyezni a történetet az előző rész által meghatározott időintervallumban. Közel akkor érünk a cselekmény végére, amikor az előző kötetben.
Darren Shan már többször eljátszotta azt, amit ebben az írásában is. Más-más főszereplőket szerepeltet a történeteiben, egymástól teljesen függetlenül. A gyanútlan olvasó itt biztosan elvesztené a hitét a sorozatban, mert nem igazán érzi a történet haladását. Én viszont kitartok. Nem csak azért, mert önmagában is jó és élvezetes a könyv, hanem mert biztos vagyok benne, hogy a harmadik kötetben valami igazán nagy durranásra számíthatunk. Biztos vagyok benne, hogy a két kötet két főszereplője vagy egymás ellenségei lesznek, vagy egymástól teljes mértékben függeni fognak.
A folytatás részemről pedig nem is várat sokáig magára, mert a könyv már a polcomon csücsül és olvasásra vár, sőt már le is vettem a polcról. Már előre érzem, hogy az író készül valamire. remélem, hogy most sem fogok csalódni benne.
Pontszám: 8
Kiadó: Nyitott KönyvműhelyKiadás éve: 2011.
Sorozat: Város-trilógia
Terjedelem: 528 oldal
Eredeti cím: Hell's Horizon
Előzmény: A holtak vonulása
Folytatás: A kígyók városa
Forrás: magánkönyvtár
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése