szombat, február 11, 2012
Shanara
Darren Shan neve folyton a szemem elé került, amikor olvasnivaló könyveket kerestem. De mindig a gyerekkönyvek. Mindig továbblapoztam. Nem akartam gyerek könyvet olvasni. Aztán annyi jó kritikát olvastam a Vámpír könyvek sorozatáról, hogy csak rászántam magam az olvasásra. Nem tudtam abbahagyni, végig kellett olvasnom az egészet. Nem kérettem magam tovább és következett a Démonvilág sorozat.Azzal is ugyanúgy jártam. Majd megláttam, hogy Shan felnőtteknek szóló sorozatot ír és meg is jelenik magyarul. Nem volt tehát kérdés, hogy ezeknek a könyveknek a polcomon a helye. Így is történt. Megjelent az első rész, amit rögtön el is olvastam és nyugtáztam magamban, hogy jó lesz a trilógia. Türelmesen kivártam a következő két rész megjelenését is és beszereztem mindkettőt. Most pedig elérkezett az idő arra, hogy újraolvassam az első részt és majd folytassam a többivel.
Nézzük tehát, hogy mi a véleményem az első könyvről két olvasást követően.
Aki olvasta (ahogy én is) az író Vámpír könyvek és Démonvilág sorozatát az ismeri a stílusát és próbál nem meglepődni a történéseken. Shan azonban soha nem fogy ki a meglepetésekből és mindig tud egy olyat csavarni a történeten, amitől az olvasó vagy bőszen tovább lapoz és habzsolja az oldalakat vagy legszívesebben a falhoz vágná a könyvet. Ebben ez a kötet sem különbözik az író többi művétől. A csavarokra nekem eddig még sosem sikerült felkészülnöm.
A történet azzal kezdődik, hogy Capac Raimi (a név inka eredetű) megérkezik a városba, amelyet a Kardinális vezet. Capac a nagybátyjához igyekszik, hogy együtt dolgozzanak. Az üzlet beindul és éppen lépnének feljebb a "ranglétrán", amikor egy találkozón a nagybácsit és az embereit megölik. Egyedül Capac marad életben. Ő pedig hamarosan a rettegett Kardinális előtt találja magát. Capac kap egy lehetőséget, hogy tanuljon és fejlődjön. Főszereplőnk ki is használja ezt és megindul karrierjének felfelé ívelő útja. Capac mégsem igazán elégedett, mert a múltja rejtve maradt előtte. Semmire sem emlékszik abból az időszakból, ami a városba érkezése előtt történt. Ahogy az lenni szokott, a főhős ilyenkor nyomozásba kezd. Nos, Capac sem tesz másként. A nyomozásban persze társa is akad egy csinos hölgy személyében. A szorult helyzetekből pedig egy másik érdekes személyiség segíti ki.
Ez eddig szokványos történetnek tűnik, semmi természetfeletti nincs benne. Darren Shan azonban nem arról híres, hogy kihagyja a könyveiből a természetfelettit. Most sem kell csalódnunk benne. Egyre gyakrabban tűnik fel a könyvben az ayuamarca kifejezés. Hogy ez a kifejezés mit is takar? Na, azt nem árulom el.
Érdekes helyszín a város is, ahol a történet játszódik. A várost behálózza a bűn, mindenütt drog, bérgyilkosok, csempészek, bordélyházak és minden egyéb. Mindez a város vezetőjének, a Kardinálisnak a tudtával és irányításával. Két érdekessége van még a településnek: az egyik a legváratlanabb helyeken felbukkanó vak szerzetesek, inka papok, a másik a várost időnként ellepő zöld köd. Mindkét érdekesség fontos a történet szempontjából, ezért nem is akarok többet elárulni róluk.
A könyv alapötlete nagyon jó, de a történet viszonylag lassan indul be. Capac életének megismerése, a város titkainak feltárása eltart egy darabig. Mindig történik azonban valami, ami fenntartja a figyelmünket és Shan is az a fajta író, akinél figyelni kell a részletekre. Úgy éreztem, hogy Capac néha inkább gyerekesen viselkedik, mint felnőttként. A Kardinális és Paucar Wami viszont nagyon érdekes és megdöbbentő karakterek. A kedvenc részem amikor Capac elhagyja a várost és hazatér abba a városba, ahonnan jött. Itt rendesen padlóra került az állam és ez még többször megtörtént a könyv végéig. A fordulatok igazán Shanhoz méltók.
A könyv címe eléggé félreérthető. Amikor először megláttam, akkor zombis történetet asszociáltam mögé. Eléggé meglepődtem, amikor kiderült, hogy szó sincs zombikról. Angol nyelven is több borítóval jelent meg a könyv, de nekem mégis az tetszik a legjobban, amelyen egy báb látható. Talán nem véletlenül. A többi borító ugyanúgy félrevezeti a gyanútlan olvasót, mint a cím.
A könyvet úgy reklámozzák, hogy "egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke". Nem mondom, hogy néhány esetben nem durva, vagy véres a cselekmény, de olvastam már ennél sokkal keményebb horrort és véresebb thrillert is. Sőt, egy krimi vagy kémregény is van ilyen durva és véres. Akit eddig ez az említett ajánló szöveg tartott vissza az olvasástól, az nyugodtan tegye túl magát rajta és kezdjen bele a könyvbe. Utópisztikusnak ugyan utópisztikus a könyv, de közel sem olyan durva és erős, mint amilyennek beállítják az ajánlóban.
Bár vannak hibái a történetnek, de összességében egy nagyon jó könyvet olvashattam. Nem hiányzik belőle az izgalom, a természetfeletti, a titok és a megdöbbentő befejezés sem. A könyv a hibái ellenére is olvastatja magát. Jöhet a folytatás!
Kiadás éve: 2010.
Sorozat: Város-trilógia
Terjedelem: 448 oldal
Eredeti cím: Procession of the Dead
Folytatás: A pokol pereme, A kígyók városa
Forrás: magánkönyvtár
Pontszám: 8
Kiadó: Nyitott KönyvműhelyKiadás éve: 2010.
Sorozat: Város-trilógia
Terjedelem: 448 oldal
Eredeti cím: Procession of the Dead
Folytatás: A pokol pereme, A kígyók városa
Forrás: magánkönyvtár
Posted in: 2012,Darren Shan,horror,könyvértékelés,Nyitott Könyvműhely,újraolvasás,Város-trilógia
2 megjegyzés:
Mielőtt belekezdenék a véleményem ecsetelésébe, szeretném leszögezni, hogy senkit sem áll szándékomban megbántani, főleg nem a blog szerkesztőjét.
Rólam annyit kell tudni, amikor választok egy filmet, sorozatot vagy könyvet, az esetek többségében a fantasy műfajból válogatok. Így akadtam rá erre a blogra is. Mivel, szerintem egy érdemes történet elmeséléséhez nem elég 400 oldal, ezért különös képpen tetszett, hogy itt kizárólag könyvsorozatokról esik szó. Szóval, vettem a bátorságot és a véleményezett könyvek közül próbáltam olyat találni, ami az én igényeimnek is megfelel. Azt hittem, hogy ez egyszerű lesz, de tévedtem. Azok a könyvek, amelyeket érdemes lett volna elolvasnom, már jóval előbb magamtól is megtaláltam. Nem olvastam végig minden könyvet a felsoroltak közül, de azért elég sokat átfutottam, amíg rá nem jöttem, hogy csak időpazarlás, mert nem az én stílusom. Itt leginkákk a youngadult alkotásokra gondolok. Nincs bajom a szerelemmel, ha azt egészségesen tálalják, és abban a mennyiségben, amitől nem érzem szükségesnek a tesztoszteron-szintem ellenőrzését. Azt is hozzá kell még tennem, hogy voltak itt olyan könyvek is, amelyek kellemes időtöltést nyújtottak, de nem sorolnám őket a kedvenceim közé. Amolyan kellemes nyári olvasmányként gondolok rájuk, mintsem egy életreszóló élménykényt. Már-már fel is adtam a keresést, amikor rábukkantam eme gyöngyszemekre, melyeket Darren Shan írt. Nem tudom, hogy a nagyérdeműnek mennyire tetszik a Város trilógia, de nekem teljes mértékben elnyerte a rajongásom. Persze még kicsit korai véleményt mondanom a teljes trilógiáról, mondván, hogy most fejeztem be a második kötetet, viszont úgy érzem a harmadik kötet is tartogat még kellemes meglepetéseket. Amit a leginkább élvezek, az a különböző stílusok keveredése. Egy csipetnyi fantasy, egy evőkanál krimi, és egy lehetlenyi psicho-thriller. Szerelemnek alig van nyoma, ha meg is jelenik, akkor csak annyi időre és olyan módon, hogy én magam is élvezni tudom. A karakterek nem lettek tökéletesen megformálva, néhol úgy érzem olyan dolgokat cselekednek, ami nem igazán illik a személyiségfejlődésükbe, de ezek a dolgok felett szemet hunyok, mert kárpótolnak azzal a beteges örömmel, hogy az író nem ragaszkodik az életbenmaradásukhoz. Ami pedig a kronológiát illeti, eleinte talán zavaró lehet, de a végen csak az elismerő dünnyögés marad.
Az író sohasem húzza az időt, sem a felesleges történések, cselekvések ecsetelésével, sem a környezet beteges körülírásával (nem vagyok lakberendező, sem virágszakértő, ráadásul maximum 12 színt tudok megkülönböztetni egymástól és olvasás közben elképzelni).
Nálam az első két kötet 10/10 pontot ért el. Ezúton szeretném megköszönni a blog szerkesztőjének, hogy átélhettem a könyv nyújtotta élményt.
A blog szerkesztője és egyben a cikkek szerzője jelenti, hogy egyáltalán nem sértődött meg, sőt örül neki, hogy sikerült kedvedre valót találnod az ajánlott könyvet között, hiszen végül is ez lenne a blog és a rengeteg bele fektetett munka lényege.
A Város-trilógia nálam sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, én többet vártam az egész sztoritól. Ugyanakkor örülök, hogy Neked tetszik, valószínűleg pont azokat a részeit értékeled a történetnek, ami nekem nem jött be annyira.
Ami a stílusbeli különbséget jelenti, azzal kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy nem vagyunk egyformák és ettől szép és érdekes minden. Női olvasóként kedvelem a YA műfaját és a romantikával átszőtt történeteket, de teljességgel megértem, hogy férfi olvasóként erre nincs igényed. Tény, hogy mostanában eltolódott az olvasásaim aránya a YA műfaja felé, ennek oka is van, de ezt most nem részletezném.
A könyvek kiválasztását a címkék elhelyezésével, a műfajok feltüntetésével szerettem volna megkönnyíteni, így talán mindenkinek könnyebb kiválasztani azt, ami a legjobban a stílusához illik. Remélem, hogy azért találsz még olyat az ajánlóim között, amit olvasásra érdemesnek ítélsz, esetleg később a kedvenced is lesz. Ha szívesen olvasol fantasyt, akkor Gemmell, Sapkowski vagy éppen Robin Hobb könyveit tudom nyugodt szívvel ajánlani. Ezek egyike sem csajos stílus. :)
Megjegyzés küldése