Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2012. május 20., vasárnap

John Scalzi: Vének háborúja (Vének háborúja 1.)

Amikor az Agave Könyvek beharangozta egy új sci-fi sorozat első kötetének megjelentetését, felcsillant a szemem. Amikor a fülszöveg is elérhetővé vált, elmélyült a mosoly az arcomon. Egyre jobban vártam a könyv megjelenését. Amikor pedig lehetőségem nyílt rá, hogy a kiadótól megkaphatom a könyvet és értékelhetem, nem hagyhattam ki a lehetőséget és le is csaptam rá. Amikor pedig a postás csengetett és a kezembe nyomta a csomagot, majdnem kiugrottam a bőrömből. Az elvárásaim tehát eléggé magasak voltak. Most pedig nézzük, hogy a könyv megfelelt-e az előre támasztott igényeimnek.
A fülszöveg nagyon jól sikerült, ezért a történet beharangozásaként álljanak itt ezek a mondatok.
John Scalzi a Vének háborújában egy olyan világot ír le, ahol az ember már űrbéli gyarmatokon él, és folytat kegyetlen harcokat újabbakért a Gyarmati Véderő vezetésével. Erre mindenképp szükség van, ugyanis az erőforrások szűkösek, lakható bolygókból pedig kevés van, és emiatt a kivándorlást erősen korlátozzák a Földről. Sokaknak csak az a lehetőség marad, hogy a hetvenöt éves kort elérve jelentkezzenek katonának, majd két év frontszolgálat után letelepedjenek valamelyik kolónián, busásan megjutalmazva. Nem csak emiatt hangzik csábítónak ez a lehetőség: a közvélekedés szerint a Gyarmati Véderő valamilyen módszerrel meg is fiatalítja az embereket, hiszen öregekkel nem lehet harcba indulni.
Úgyhogy John Perry két dolgot tett a hetvenötödik születésnapján. Meglátogatta a felesége sírját, majd belépett a hadseregbe. Csak két évet kell túlélnie. Azt viszont még ő sem sejti, hogy milyen megpróbáltatások várnak rá – a brutális háborúk és az otthon fényévekre nyúló távolsága örökké megváltoztatja az embert. Valami sokkal különösebbé és veszélyesebbé.
Az emberek a Földön egy "burokban" élnek, az űrutazásaikat a GYV felügyeli, a rendelkezésre álló információk korlátozottak. Egyszóval élik a mindennapi megszokott életet. Így amikor John és társai kilépnek az űrbe, meglepődve tapasztalják a GYV által  alkalmazott technológia magas szintjét, valamint szembetalálják magukat az űrlények sokaságával.
Miért is választja a GYV ezeket az embereket? Mert tapasztaltak, mert másként ítélik meg a helyzetet, mint a fiatalok és mert választhatnak, hogy az öregség egyre fokozódó problémáival élnek még kb. 10-15 évet vagy megfiatalodva, a szolgálat idejét letudva, egy másik bolygón újrakezdhetik az életüket. Megértem, hogy sokan választják a GYV által felkínált lehetőséget, még ha nem is tudnak felkészülni arra, ami rájuk vár.
Kaland pedig bőven vár a vállalkozó kedvű újoncokra. A meglepetések egyike a fiatal testükkel kapcsolatban éri vállalkozó kedvű vagy éppen megkeseredett öregeket. Az író kiválóan jeleníti meg a lapokon, hogy mi történik egy idős emberrel, ha visszakapja a fiatalságát.
Bevallom, hogy a címben szereplő háború szó miatt azért tartottam is a könyvtől, mert ugye női olvasóként elviselem a háborús leírásokat, de csak egy bizonyos mértékig. Nos, minden női olvasót megnyugtathatok, mert bár az egész könyv a háborúról szól, sok csataleírást is tartalmaz, de ez mégsem volt megterhelő a számomra. Miért? Mert a leírások nagyon jók. A karakterek fantasztikusak és az egész történet szempontjából nagyon meghatározóak. Az események pedig nagyon pörögnek. A cselekményeket a főszereplő szemszögéből követjük végig. Pont ezért maradt ez a messzi csillagokban játszódó, idegen lényektől hemzsegő történet ennyire emberközpontú. A könyv szereplői igazán élnek, az indokaik, a cselekedeteik érthetőek és követhetőek.
Elvarázsolt az a rengeteg bolygó, az a rengeteg idegen lény ábrázolás és technológia, ami felbukkan a könyvben. Egyik bolygón, egyik idegen lénnyel sem töltünk túl sok időt, a leírások, jellemzők tömören, lényegre törően  kerülnek elénk. Nincs felesleges, elhúzódó bemutatás, csak a lényeg, amely tartalmaz mindent, ami a történet szempontjából fontos. Mégis úgy érezni, hogy Scalzi fantáziája végtelen, mert annyi különböző lényt, a hozzájuk tartozó kultúrális, vallási, gondolkodásbeli, harcmodorbeli és fejlettségi szintbeli eltérést vonultat fel, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy ebből a szempontból elnagyolt, kidolgozatlan a könyv, pedig nem így van, minden a helyén van, logikus és jól felépített.
John Scalzi stílusa már az első oldalakon megfogott. Könnyeden, olvasmányosan és fanyar, helyenként önirónikus humorral fűszerezve adja elő a történéseket. Milyen is 75 évesnek lenni? Milyen, ha újra fiatal és ráadásként még különleges is a testünk? Milyen, ha folyamatosan emberpróbáló feladatok elé állítanak? Mindenre választ kapunk.
A történet könnyen olvasható, cselekményes és igazán sodró lendültű. A pontosan kellő mennyiségű leírást rengeteg párbeszéd szakítja meg. Ettől a cselekmény halad, az információ áramlik és az olvasó nem bírja lerakni a könyvet. Én legalábbis így jártam.
A magyar borító nekem kifejezetten tetszik. Még jobban is, mint az eredetiek, pedig azok is igazán mutatósak, de közülük csak ez egyik nyerte el igazán a tetszésemet.
Összességében nagyon elismerően tudok nyilatkozni a könyvről. Az elvárásaim teljes mértékben teljesültek. Nagyon jó stílusban megírt, karakter- és emberközpontú, pergő cselekménnyel, feszültséggel, izgalommal és ötletekkel teli regényt olvashattam. Egyszerűen nem tudtam letenni. Az események beszippantottak és vittek magukkal. A regény egészen rövid. Amikor befejeztem, akkor ezt hátránynak éreztem, utólag belegondolva inkább előnynek. Az író ezzel a lépésével elérte azt, hogy a története tényleg lényegretörő, feszültségel teli és sodró lendületű legyen. Elkerülte a túlírás csapdáját. Ugyanakkor úgy érzem, hogy az író még tele van gondolatokkal, ötletekkel. Szerencsére már el is kezdte ezek megvalósítását és legalább két folytatása már van a történetnek.
A kiadó blogoldalán azt olvastam, hogy évente egy kötetet szándékoznak megjelentetni a sorozatból. Úgy érzem, nagyon hosszú lesz az idő a következő kötetig, mert szívesen olvasnám már most tovább a történetet. Sci-fit szerető vagy a sci-fi iránt még éppen csak érdeklődő olvasóknak egyaránt tudom ajánlani ezt a könyvet, mert tényleg jó. Mindenképp a kategória egyik kiemelkedő könyvének mondanám. A műfaj rajongóinak is nyújt újdonságot, az ismerkedőket pedig nem riasztja el magasröptű, követhetetlen gondolataival, mert ez a könyv nem ilyen. Határozottan alkalmas a műfajjal való ismerkedésre és nagyon kellemes kikapcsolódást nyújt.


A könyvet köszönöm az Agave Könyvek kiadónak és Lobonak!


Pontszám: 10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 252 oldal
Folytatás: Szellemhadtest, The Last Colony
Forrás: recenziós példány, kiadótól
Megjegyzés: A könyv kedvezményesen megvásárolható a kiadó webboltjában.

2 megjegyzés:

Titti írta...

Ú, kell nekem ez a könyv:)Klassz kritika lett:)

Shanara írta...

Köszi! Élvezet volt olvasni és élvezet volt kritikát is írni róla. :)) Biztosan nem fogsz csalódni benne. Imádtam az író stílusát, a fanyar humorát, az iróniáját. Nagyon tetszett, hogy érthetők a motivációk és nem tudományos magyarázatok sorakoznak hosszú oldalakon keresztül. Tökéletes.

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons