hétfő, augusztus 12, 2013
Shanara
John Scalzit továbbra is olyan írónak
tartom, aki a sci-fi műfaján belül is képes könnyed, szórakoztató regényt írni és ezért kivételesen alkalmasak a művei akár kikapcsolódásra, akár a műfaj
megismerésére, megszeretésére. Nem kivétel ez alól az elmélet alól a Vének
háborúja sorozat ezen kötete sem.
Külön szerencsés helyzetet teremt, hogy a sorozat magyar kiadója, az Agave Könyvek gyors egymásutánban, gyakorlatilag fél éves időközökkel jelentette meg a kiadványokat, így a hazai rajongók számára még teljesebbé tették az író által kínált élmény. Úgy gondoltam, hogy az előző két regény eseményei alapján tudom, de legalább sejtem, hogy mire számíthatok, ellenben a szerzőnek ebben az esetben is sikerült meglepetést okoznia a számomra.
Az első kötet főszereplője, John
Perry, illetve a Különlegesek egyik kiváló katonája, Jane Sagan kapcsolata már
a sorozat kezdete óta meghatározó, mondhatni egyedi, a világegyetemen is átívelő. Szolgálati idejük letöltése után,
illetve egy kivételes megállapodásnak köszönhetően kedvenc szereplőink
letelepednek egy gyarmatbolygón és viszonylagos egyhangúságban, a napi
problémákkal, csipp-csupp ügyekkel birkózva töltik az idejüket, valamint
nevelik fogadott lányukat, Zoët. A leszerelt katona, azonban mindig katona
marad és ezzel a Gyarmati Szövetség is tisztában van. Olyan tehetséges, hasonló katonai múlttal, egyedi képességekkel rendelkező embereket, mint Jane és John pedig végképp nem hagynak parlagon heverni. Főszereplőink nyolc évnyi nyugalmas élet végére tehetnek pontot, amikor a Gyarmati Szövetség egyik magas beosztású embere jelenik meg náluk és vázolja fel a helyzetet, miszerint új gyarmat létrehozását tervezik, de a telepeseket adó bolygók vezetői képtelenek megegyezni a vezető személyében, ezért a gyarmatbolygóktól független személyekre bízzák ezt a feladatot. A gyarmatosítás soha nem egyszerű dolog, de most kivételesen bonyolulttá vált, John és Jane sejti ugyan, hogy valami nem stimmel, de arra még álmukban sem mertek volna gondolni, hogy mekkora probléma szakad a nyakukba és milyen bonyodalmakkal kell megküzdeniük a feladat végrehajtása során.
Kifejezetten kíváncsi voltam arra, hogy két, eléggé eltérő személyiségű főhősünk miként fogja az életét összehangolni és a közös élményeket megélni. Nem csalódtam egyikükben sem, mert hozták érdekes és egyedi stílusukat, ami már önmagában is elég a kikapcsolódáshoz, a felhőtlen szórakozáshoz. Az író azonban nem állt meg ennyinél és becsempészett még egy szereplőt a történetbe, akinek a megjegyzései, csípős és nem egyszer kétértelmű humora azonnal megfogott magának és hangosan kacagtam a mondatait olvasva. Ő pedig nem más, mint Savitri, az indiai származású hölgy, akit John Perry asszisztenseként ismerünk meg. Ugyancsak hasonlóan kitörő örömmel üdvözöltem Zoë két testőrét, Apacukát és Fundalukát. Már a nevük is azt sejteti, hogy nem kifejezetten hétköznapi figurák ők és tényleg így is van.
A gyarmatosítás kérdése folyamatosan jelen volt a korábbi regényekben is, de annak gyakorlati megvalósításáról eddig még nem olvashattunk részletes bemutatás. Úgy is lehet mondani, hogy a szerző ezzel a kötettel pótolja a történet eddigi hézagait és teszi teljessé az emberiség tér-, illetve bolygóhódításának történetét, megpróbáltatásait, sikereit. Maga a gyarmatosítás technikája, nehézségeinek részletezése az előző kötetekben nem jelentkezett hiányként, de mindenképpen hozzátartozik a teljes egészhez, ezért határozottan kíváncsian olvastam egy új település létrejöttét, a konfliktusok kezelését és a mindennapi problémákat, amelyek hozzátartoznak ehhez a tevékenységhez. Csodálattal tekintettem azokra az emberekre, akik mindezeket a nehézségeket bevállalják, mert ehhez elhatározás, kalandvágy, kitartás és valamilyen szinten elhivatottság is szükséges. Ez csak egy regény története, de az olvasó akaratlanul is párhuzamot von a ténylegesen megtörtént eseményekkel és ha ezt megteszi, akkor rögtön más szemmel tekint a történet szereplőire is.
Hangsúlyos a gyarmati politika bemutatására, amely lényegesen bonyolultabb, mint eddig sejtettük. A szerző mértékkel és megfelelő időzítéssel adagolja sz újabb és újabb információkat és ezáltal mindig képes egyet fordítani az éppen aktuális álláson, más megvilágításba helyezni az addigi tényeket, elmélyíteni a helyzetet, mindeközben az olvasó azt hiszi, hogy mindent ért, de ez nem egészen így van.
Nagyobb igazságot nem is állíthatna a regény, mint amit a fenti idézet magában rejt. Ráadásul ez a tény kulcsfontosságú a történet szempontjából is, hiszen a Gyarmati Szövetségnek a "vérében" van, működésének alapjait képezi az irányítás, a titkolózás és a korlátlan ellenőrzés. Perry nem kevés megoldásra váró problémát és kellemetlen percet köszönhet ennek a taktikának és - mondhatni - beidegződésnek, elterjedt gyakorlatnak. Bíztam hősünkben, hogy sikerül kibogoznia a Gordiuszi csomót és olyan megoldást kiötölnie, amivel sarokba szoríthatja azokat, akik előbb kihasználták, majd lebecsülték a képességeit. John most sem okozott csalódást és nyugodtan kijelenthetem, hogy rendesen megtanítja az arra érdemeseket - vagy inkább érdemteleneket? - a kesztyűbe dudálásra. Persze az ötleteit nem tudná olyan mesterien kivitelezni ahogy, ha nem támogatná kemény és határozott felesége, aki maga is nehéz időszakon megy keresztül és sok mindent újra kell gondolnia a létezésével kapcsolatban.
Nem más ez a könyv, mint egy elképesztő, mondhatni világegyetem méretű sakkjátszma nagyon elmés és egyben szórakoztató forgatókönyve, amit mindenképpen érdemes elolvasni. Egy részről nem tartottam annyira izgalmasnak és mozgalmasnak, mint az előzményeit, némiképp lassabb és vontatottabb is a történet, más részről viszont összetettségében sokkal erősebb és lényegesen több utánagondolást, agymunkát igényel az események összefüggéseinek megértése, mint az előző kötetek esetében. Van benne taktikázás és csavar is bőven, de megnyugtató, hogy ennek ellenére még nagy melegben olvasva sem megterhelő a könyv az aszalódás állapotában leledző, tikkadt olvasó számára.
A trilógia ezzel befejeződött, a szálak összeértek, az események olyan lezárást kaptak, amelyek eredményeként a történet kerek, nem jelentkezik az olvasóban hiányérzet, ugyanakkor tisztában van vele, hogy a szereplők még további lehetőségeket rejtenek magukban és a világegyetem is számos meglepetéssel szolgálhat még. Vannak még kiegészítő kötetek, amelyek ebben a világban játszódnak, amelyek teljessé teszik az eddig átélt élményt. Nem tudom, hogy ezek mennyire kapcsolódnak szorosan a már megismert történethez, de ha lehetőségem lesz őket elolvasni, akkor meg is fogom tenni. Scalzi pedig beírta magát azon írók közé, akinek műveire minden egyes alkalommal kíváncsi leszek, ha azok kiadásra kerülnek kis hazánkban.
Pontszám: 9 pont
Külön szerencsés helyzetet teremt, hogy a sorozat magyar kiadója, az Agave Könyvek gyors egymásutánban, gyakorlatilag fél éves időközökkel jelentette meg a kiadványokat, így a hazai rajongók számára még teljesebbé tették az író által kínált élmény. Úgy gondoltam, hogy az előző két regény eseményei alapján tudom, de legalább sejtem, hogy mire számíthatok, ellenben a szerzőnek ebben az esetben is sikerült meglepetést okoznia a számomra.
"... mint minden valamirevaló történet, egy kecskével kezdődik."Nagyon szeretem a szerző humorát és azt a lazaságot, amellyel egyes helyzeteket kezeli. Bár ebben a kötetben valamivel kevesebb a humor, a csatajelenet, a mozgalmas akció és több a politikai csűrés-csavarás, de ezektől eltekintve a történet továbbra is szórakoztató és érdekes.
Kifejezetten kíváncsi voltam arra, hogy két, eléggé eltérő személyiségű főhősünk miként fogja az életét összehangolni és a közös élményeket megélni. Nem csalódtam egyikükben sem, mert hozták érdekes és egyedi stílusukat, ami már önmagában is elég a kikapcsolódáshoz, a felhőtlen szórakozáshoz. Az író azonban nem állt meg ennyinél és becsempészett még egy szereplőt a történetbe, akinek a megjegyzései, csípős és nem egyszer kétértelmű humora azonnal megfogott magának és hangosan kacagtam a mondatait olvasva. Ő pedig nem más, mint Savitri, az indiai származású hölgy, akit John Perry asszisztenseként ismerünk meg. Ugyancsak hasonlóan kitörő örömmel üdvözöltem Zoë két testőrét, Apacukát és Fundalukát. Már a nevük is azt sejteti, hogy nem kifejezetten hétköznapi figurák ők és tényleg így is van.
 |
| Az obinok: Apacuka és Fundaluka |
A gyarmatosítás kérdése folyamatosan jelen volt a korábbi regényekben is, de annak gyakorlati megvalósításáról eddig még nem olvashattunk részletes bemutatás. Úgy is lehet mondani, hogy a szerző ezzel a kötettel pótolja a történet eddigi hézagait és teszi teljessé az emberiség tér-, illetve bolygóhódításának történetét, megpróbáltatásait, sikereit. Maga a gyarmatosítás technikája, nehézségeinek részletezése az előző kötetekben nem jelentkezett hiányként, de mindenképpen hozzátartozik a teljes egészhez, ezért határozottan kíváncsian olvastam egy új település létrejöttét, a konfliktusok kezelését és a mindennapi problémákat, amelyek hozzátartoznak ehhez a tevékenységhez. Csodálattal tekintettem azokra az emberekre, akik mindezeket a nehézségeket bevállalják, mert ehhez elhatározás, kalandvágy, kitartás és valamilyen szinten elhivatottság is szükséges. Ez csak egy regény története, de az olvasó akaratlanul is párhuzamot von a ténylegesen megtörtént eseményekkel és ha ezt megteszi, akkor rögtön más szemmel tekint a történet szereplőire is.
Hangsúlyos a gyarmati politika bemutatására, amely lényegesen bonyolultabb, mint eddig sejtettük. A szerző mértékkel és megfelelő időzítéssel adagolja sz újabb és újabb információkat és ezáltal mindig képes egyet fordítani az éppen aktuális álláson, más megvilágításba helyezni az addigi tényeket, elmélyíteni a helyzetet, mindeközben az olvasó azt hiszi, hogy mindent ért, de ez nem egészen így van.
"Amint az irányításod alá kerül a kommunikáció, bármit elrejthetsz mások szeme elől."
 |
| Gemerán támadás |
Nem más ez a könyv, mint egy elképesztő, mondhatni világegyetem méretű sakkjátszma nagyon elmés és egyben szórakoztató forgatókönyve, amit mindenképpen érdemes elolvasni. Egy részről nem tartottam annyira izgalmasnak és mozgalmasnak, mint az előzményeit, némiképp lassabb és vontatottabb is a történet, más részről viszont összetettségében sokkal erősebb és lényegesen több utánagondolást, agymunkát igényel az események összefüggéseinek megértése, mint az előző kötetek esetében. Van benne taktikázás és csavar is bőven, de megnyugtató, hogy ennek ellenére még nagy melegben olvasva sem megterhelő a könyv az aszalódás állapotában leledző, tikkadt olvasó számára.
A könyvet köszönöm az Agave Könyvek kiadónak!
Pontszám: 9 pont
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 296 oldal
Teljes ár: 2.980,- / webbolt ár: 2.235,-
Eredeti cím: The Last Colony
Sorozat: Vének háborúja
Előzmény: Vének háborúja, Szellemhadtest
Folytatás: Zoe története, A lázadás hangjai, Árnyékszövetség
Forrás: recenziós példány a kiadótól
Teljes ár: 2.980,- / webbolt ár: 2.235,-
Eredeti cím: The Last Colony
Sorozat: Vének háborúja
Előzmény: Vének háborúja, Szellemhadtest
Folytatás: Zoe története, A lázadás hangjai, Árnyékszövetség
Forrás: recenziós példány a kiadótól
Posted in: 9 pontos,Agave Könyvek,John Scalzi,könyvértékelés,recenzió 2013,sci-fi,Vének háborúja
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése