J. Sterling: A hibátlan játék (A hibátlan játék 1.)

Úgy érzem elérkezett az az idő, amikor a new adult kategóriát, illetve annak jellemzőit már a hazai olvasóközönségnek sem kell részletesen bemutatni, az eddig megjelent kötetek között mindenki megtalálja a neki tetszőt, a szívének kedves történetet. Akár többet is. Az Ulpius-ház Könyvkiadó New Adult kiadói sorozatán belül olyan regények jelentek meg az utóbbi időszakban, mint a One Week Girlfriend - Heti csaj (amit már olvastam és értékeltem), a Forever My Girl - Örökké a csajom (amit majd olvasni akarok) és most megérkezett egy újabb történet.

A Heti csaj kettős nézőpontját és az egész szituációt, a viszonylagos kiszámíthatósága ellenére is, nagyon szerettem. Kíváncsian fordultam tehát az újabb kötet felé, pedig a beharangozások szerint ez egy klasszikusabb és felhőtlenebb sztori. Sokat gondolkoztam rajta, de végül meggyőztem magam arról, hogy olvasnom kell ezt a történetet. Meg is tettem, Ti pedig most megismerhetitek a regénnyel kapcsolatos gondolataimat.

Cassie a főiskola két évét a helyi intézmény alapozó képzésén töltötte el, majd a tanulmányait a Fulltonon, azon a dél-kaliforniai egyetemen folytatta, ahová legjobb barátnője is járt. Ketten laktak egy bérelt lakásban és Melissa minden fontos dologról tájékoztatta a főiskola tanulóit és szokásait egyelőre még nem ismerő lányt. Jack Carter pontosan az a személy volt, akitől Melissa óva intette a barátnőjét, mert a fiú az iskola baseball csapatának legjobb játékosa, tipikus szoknyavadász, akiről mindenki tudja, hogy egy lánnyal csak egyszer kerül közelebbi kapcsolatba. Jack stílusa és Cassie szabályai sehogy sem passzolnak egymáshoz, a fiú mégis folyamatosan a lány nyomában van, közben Cassie pedig próbálja levakarni magáról a csapodár játékost. Az elutasítás csak egy ideig működik, egy gyenge pillanatában elfogadja a fiú randimeghívását, amelynek a végén rájön, hogy az iskola vagány és ünnepelt sráca valójában lelkileg sérült, amit kifelé mutat magából az leginkább álarc. A fiatalok tehát egymásra találnak, de a kapcsolatuk több buktatót is rejt magában, hiszen Jack kitűnő játékos és természetesen több csapat is szeretné megszerezni magának. Vajon elég erős-e a szerelmük és ragaszkodásuk, hogy kibírják a hosszú, egymás nélkül töltött hónapokat? Mennyire működik egy ennyire intenzív életet élő srác esetében a távkapcsolat? Mennyire rugalmasak Cassie szabályai? 

"Cassie Szabályai a Boldog Élethez
1. Ne hazudj!
2. Ne csalj meg!
3. Ne ígérj olyat, amit nem bírsz betartani!
4. Ne mondj olyat, amit nem gondolsz komolyan."

A kép forrása: ITT

Annak ellenére, hogy tudtam, ez a történet teljesen már stílusú, mint a korábban általam olvasott NA regények, sikerült hamar elmerülnöm a hangulatban és az eseményekben. Némi csalódottságot ugyan kiváltott belőlem, hogy a történések eléggé egyértelműen egy irányba mutatnak és nem találtam csavart a cselekményekben, de azért rendületlenül olvastam tovább. Egyébként pedig bármennyire is látszott, hogy mi lesz a Cassie és Jack közötti huzavona vége, nagyon élveztem a párbeszédeiket, ami a randira hívás témaköre körül forgott. Jack kissé nyers, ugyanakkor piszkosul macsó stílusa, kitartása és Cassie éles nyelve jó párost alkottak. El nem tudom mondani, hogy mennyire sajnáltam, hogy a kezdeti pezsgés után átugrott egy hónapnyi időtartamot a történet és főszereplőinket már mint részben összeboronálódott párocskát látjuk viszont. Nekem nagyon hiányzott az az egy hónapnyi időszak, amely szerintem az egyik legérdekesebb és sokszor legviccesebb, de mindenképpen a legtüzesebb periódusa a párkapcsolat alakulásának.

Kissé irritált, hogy ez az egy hónappal későbbi Jack nem az a vagány srác, aki elején volt, hanem egy igazi hősszerelmes, akit néhány megszólalása után magamban elkezdtem a "papucs" jelzővel illetni. Szóval teljes volt számomra a pálfordulás. Ugyanakkor örültem is neki, hogy talán megtalálja a számításait az egyébként meglepően összeszedett Cassie mellett. De, ha minden ennyire klappol, akkor mi lesz a bonyodalom a történetben? Az irány annyira nyilvánvaló volt, hogy azt az ötletet vetettem el legelőször és mindenféle más megoldásokat dolgoztam ki a fejemben az események folytatására. Sajnos nem nekem lett igazam és továbbra is célirányosan a kiszámítható felé haladt a történet, a legkisebb mértékben sem tértünk le az ösvényről.

"Észrevetted már valaha, milyen szépek meg csinosak tudnak lenni a szavak? Hogy milyen könnyű azt mondani, amit szerintünk valaki hallani szeretne? És hogy mennyire meg lehet változtatni valakinek az egész napját pár rohadt mondattal? – ekkorra elmúlt a félmosolyom is. – De ha aztán nem követi tett a szavakat, akkor semmi értelmük. Akkor csak hangok meg szótagok. És baromira semmit nem jelentenek."

A kép forrás: ITT

A kihagyott egy hónapért cserébe az írónő, - mintha pótolni akarná a lemaradást- generál egy olyan problémát, aminek kapcsán megmutatkozik, hogy Cassie-nek is megvannak a maga démonjai, amelyektől nem tud szabadulni. Úgy éreztem, hogy végre elérkeztünk egy olyan ponthoz a regényben, aminek tényleg jelentősége van. A bizalom, mint minden párkapcsolat alapja, még igen csak kezdetleges formában volt jelen Cassie és Jack között, de nagyon tetszett, hogy mindkettőjük reakciója teljesen érthető és természetes volt. A konfliktuskezelésnek és az elért eredménynek pedig kifejezetten fontos szerep jutott az események folytatását nézve. 

Értékeltem, hogy a szerző adott időt a főszereplők közötti kapcsolat kialakulására, az érzelmek elmélyülésére és esélyt az egymáshoz csiszolódásra és csak azután tette ki őket az élet generálta viharoknak. Aminek egyébként - bármennyire is élveztem a nyugodt napok leírásait és az egyre inkább kibomló érzelmeket - nagyon itt volt már az ideje, mert igencsak fogytak az oldalak és nem szerettem volna, ha a fő problémára, illetve annak kezelésére nem jutna elég hely a kiadványban. 

"Tuti, hogy el fogok baltázni valamit, mert gőzöm sincs, mibe mentem bele. Ígérd meg, kérlek, hogy türelmes leszel velem. A saját fejlődésemre adj osztályzatot, vagy ilyesmi, ne másokhoz viszonyíts."

Mi is lehet a fő probléma? Nem volt nehéz kitalálni. Szerintem annyira tipikus, hogy nincs olyan férfi a földkerekségen, aki legalább egyszer ne követett volna el hasonlót (vagy legfeljebb jól titkolja) és kevés az a nő (vagy legfeljebb nem tud róla, illetve nem akar tudomást venni róla), aki ne élte volna meg ugyanezt a problémát és a következményeit az ellenkező oldalról.

Bármennyire is sablonos volt a helyzet és bármennyire is vertem a fejem a falba, hogy miért kellett ezt tenni, azt azért el kell ismerni, hogy a való élet tényleg ilyen sablonos és milliószor lejátszott helyzeteket teremt.

A kép forrása: ITT

Mi volt akkor mégis a különleges a regényben, ami miatt nem tettem félre hanem - éjszakába nyúlóan - olvastam tovább? Miután nem igazán vagyok jártas a sportéletben, a baseball pedig még annál is távolabb áll tőlem, élvezettel olvastam a játékkal kapcsolatos leírásokat. Elképesztett, hogy mi mindent kell teljesíteniük és elviselniük ezeknek a feltörekvő fiatal reménységeknek, dühített, hogy mennyire is idegesítőek, levakarhatatlanok és minden józan önbecsülés nélküliek, ugyanakkor maguktól teljesen elteltek a sportoló fiúk iránt megszállottan rajongó csajok. Arról nem is beszélve, hogy mennyire nehéz lehet egy ilyen körülrajongott sztár partnerének lenni, mi mindent ki kell állnia egy ilyen kapcsolatnak. Ez a regény kiváló betekintést ad ebbe az ismeretlen világba és eseményeibe.

Mielőtt még nagyon belemélyednék a lelkizésbe, meg kell említenem, hogy Cassie minden hibája ellenére is szimpatikus volt a számomra. Tetszett az egyenessége, az elképzelései és ahogy lassanként leküzdi a nehézségeit, ahogy talpra áll, amikor a padlóra küldik az események, ahogy próbálja megtalálni a saját életét.

Jack kezdeti vagánysága magával ragadott. Hiába no, tudom, hogy a lányok - köztük természetesen én is - vonzódunk a pimasz pasikhoz, az igazi rosszfiúkhoz. Aztán, ahogy írtam is, a nagy szerelem eléggé kifordította korábbi szerepköréből. A reakciójától, amit a könyv felétől produkál, majdnem a falnak mentem, őt pedig szívesen felképeltem volna egy párszor az agyament elképzelései miatt. Nem, szerintem a felképelés kevés lett volna neki, a lábánál fogva ki kellett volna lógatni egy sokadik emeleti ablakból és jól megrázni párszor. Ugyanakkor a lelkem mélyen tiszteltem is döntését, amellyel felvállalta tettének következményeit, még akkor is, ha tudta, hogy ezzel véglegesen magára zárja a - számomra teljesen nyilvánvaló és egyenesen az arcomba ordító - csapdát, amibe belesétált. Hogy miként lesz ebből a helyzetből kiút? Nos, az élet erre is tud bőven példával szolgálni és a szerző be is épít közülük egyet a regényébe. Kifejezetten ötletesnek tartozzam viszont a kötet végét élvezetessé tevő bocsánatkérést és annak aprólékosan kidolgozott tervét, amely utánozhatatlanra sikerült és bevallom, hogy sikerült megkönnyeznem a leírást.

"Nehéz elengedni valakit, akinek odaadtuk a szívünket. Megtartani őt néha még nehezebb."

A kép forrása: ITT

Miről is szól tulajdonképpen ez a könyv? Természetesen két fiatal találkozásáról, összecsiszolódásáról, illetve arról, hogy bármennyire is egyediek akarnak lenni és igyekeznek sziklaszilárd alapokra helyezni a kapcsolatukat, csak elkövetik ugyanazokat a hibákat, amelyeket már annyian megtettek előttük és utánuk is rengetegen el fognak még követni. Annyira mélyen gyökereznek ezek a buktatók, hogy szinte kikerülhetetlenek, szerintem már beépültek a génjeinkbe.
A hétköznapi szituációk miatt mérges voltam a regényre, ugyanakkor nem vitathatom, hogy jól is esett olvasni. Egyszerűen csak annyi a titka az egésznek, hogy nem akkor kell kézbe venni, amikor valami kimagaslóan egyedire vágyunk, hanem amikor pár órára maradéktalanul ki akarunk kapcsolódni és szükségünk van egy olyan könyvre, amelynek cselekményein nem kell sokat agyalni, mindössze elég együtt érezni és izgulni a szereplőkkel.


Ha úgy érzitek, hogy Nektek pont ilyen élményre van most szükségetek, akkor csak egy kattintás kérdése az egész, mert a kiadó webshopjából most 25% kedvezménnyel rendelhető meg a regény.

Az olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak! 

Pontszám: 5 pont

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 332 oldal

Teljes ár: 3.499,-
Fordította: Balogh Dániel
Sorozat: A hibátlan játék

Eredeti cím: The Perfect Game
Folytatás: The Game Changer, The Sweetest Game

Forrás: kiadótól (egyedi azonosítóval ellátott ebook)

Posted in: 5 pontos,A hibátlan játék,J.Sterling,könyvértékelés,new adult,recenzió 2013,romantikus,Ulpius-ház