Brandon Hackett: Isten gépei

A poszthumán döntés volt a szerző első könyve, amivel sikerült közelebbi ismeretségbe kerülnöm. Rögtön meg is kedveltem azt az emberközeli, de tudományos információkat és értékes gondolatokat is magában foglaló írói stílust, amellyel a regény olvasása során találkoztam. Kíváncsi lettem a szerző többi írására is és mivel pont azon az éven (2012-ben) vont bűvkörébe A poszthumán döntés, amikor új regénye, Az ember könyve is megjelent, azzal folytattam az ismerkedést. Jól tettem? Nem vagyok róla teljesen meggyőződve. Annak ellenére, hogy elismeréssel adóztam az író ezen regényének is, számomra túl erősnek bizonyult a történet. Valamivel nagyobb óvatossággal, ugyanakkor továbbra is a lelkem mélyéről fakadó kíváncsisággal közelítettem a polcomon még olvasásra váró további Hackett regények felé. Ez volt az indoka, hogy az Isten gépei felkerült a Csökkentsd a várólistádat 2013 kihívás alaplistájának könyvei közé, amelynek kötetei közül ugyan utolsóként került a kezembe, de a lényegen ez semmit sem változtat.

2027-ben az Ugrásnak elnevezett jelenség hatására a Nap eltűnt az égről, helyette egy vörös csillag világította meg a bolygó világos oldalát. A változás nem merült ki ennyiben: a Föld forgása megszűnt, a vörös fényben fürdő nappali oldalt érintő változások eltörpültek a bolygó másik, sötétségbe burkolózó oldalán tapasztalható hatások mellett. A hideg és a mindent elborító jég elől emberek milliói kezdték meg vándorlásukat a napos oldal irányába.

Az alkalmazkodás az emberiség legfontosabb tulajdonsága, amelynek eredménye, hogy a reménytelen helyzet ellenére a romokból lassan, közel két évtizedek elmúltával egy új világ bontakozik ki, melynek technikai fejlődése soha eddig nem látott méreteket öltött, az élet hihetetlen mértékben felgyorsult. Miért következett be az Ugrás? Hogyan képes az emberiség követni ezt a hihetetlen technikai fejlődést? Tényleg elérhető a technológiai szingularitás? Ha igen, akkor ez milyen hatással lesz a Földre és a rajta élő emberek életére? Ezeket és még sok hasonló jelentőségű kérdést fejteget regényében az író.

Első olvasásra talán furcsának és kifejezetten technika és fejlődésközpontúnak tűnik a történet. Nem mondom, hogy nem így van és nem ez a regény mondanivalójának és minden benne szereplő történésnek a lényege, de ahogy említettem, az író képes arra, hogy mindezt határozottan emberközelivé tegye az olvasó számára. Nem történt ez másként most sem. Legalábbis a kötet elején. Aztán már olyan léptékű folyamatoknak lehettem tanúja, ahol az ember gyakorlatilag megszűnik irányítónak, illetve egy idő után akár tényezőnek is lenni. A felvázolt technikai fejlődés, illetve azok különböző fajtái, vagy mondhatnánk úgy is, hogy az egymástól eltérően bejárt utak elképesztő jövőképet festenek le. Kifejezetten élveztem a Szingularitás Intézetében összegyűlt, meghatározó emberek között lezajlott vitát, jövőkép és lehetőség elemzést. Egyszerre volt félelmetes, megdöbbentő és elgondolkoztató, amit ezeken az oldalakon olvastam. Önmagában már az a kor is, ahonnan a regény cselekménye indul, fejlettebb, mint a jelenlegi szintünk, de a fejlődés iránya és módozatai, az elért eredmények egyszerűen elképesztőek.

"Évszámok, események és adatok felesleges memorizálásának semmi értelme nem volt egy olyan korban, amikor minden információ azonnal hozzáférhető, letölthető. Az online adatbázisok amúgy is elképzelhetetlen méretűre duzzadtak, ami már régen túlmutatott a normális emberi befogadóképességen. Sokkal fontosabbá vált a gondolkodásnak és az információk hatékony keresésének elsajátítása, amire a legalkalmasabbnak a kötetlen és képességfüggő virtuális oktatás bizonyult."

Kerti Szófia a fiatal, GMH, azaz genetikailag módosított humán, akinek képességei lényegesen meghaladják az átlag emberét és akinek életét, érzelmeit és minden reakcióját a Génkontroll figyeli, tartja ellenőrzése alatt és értékeli. Testvére, Scott New Yorkba készül, ahol a Szingularitás Intézetben kapott munkát, az Omegákat, azaz a kifejlesztett mesterséges intelligenciákat teszteli, kíséri figyelemmel fejlődésüket. Gyakorlatilag ők ketten, illetve a történetbe kicsit később bekapcsolódó Bastian a főszereplői a regénynek.

"Egy olyan ösvényen haladunk, ahol minden kis lépés alapjaiban változtatja meg az emberi társadalom évezredes normáit."

A könyvben kibontakozó események feltárják az olvasó előtt egy nagy léptékű kísérlet eredményeit, amelynek alanya a különböző közegbe helyezett Föld és a rajta elő emberiség. A vizsgálat célja nem más, mint az azonos alapokról induló, de különböző hatásoknak kitett bolygón a fejlődés ütemének és a technológiai szingularitás elérésének modellezése, különböző szcenáriók előállítása és az eredmények értékelése. A szerző mindezt úgy valósítja meg, hogy már a regény elején felkelti az olvasó érdeklődését azzal, hogy fejlett technológiával rendelkező, idegen lényekkel figyelteti a két főszereplőt és közben még az időben is ugrál az eseményeket, illetve Szófia és Scott fejlődését követve. Később persze kiderül, hogy a figyelők nem mások, mint... Na, azért ezt mégsem mondom el! :) Lassan sikerül összeállítani a képet, megismerni a kísérlet lényegét, figyelemmel követni a technikai fejlődés emberekre és a társadalom egészére gyakorolt hatását, illetve tudomásul venni az MI-k egyre nagyobb elterjedését. Ami nagyon tetszett az az anyagmanipuláció leírása, az esélyek latolgatása a bevezetésével kapcsolatban, illetve a későbbiekben a bevezetett új technika alkalmazása és elterjedése.

"... Szerinted mik vagyunk?
Amíg azon gondolkodunk, hogy mik vagyunk, addig szerintem mindenképpen emberek. Nem a tested ember, hanem a szellemed. Márpedig az nem változott, az olyan, mint régen."

Először nagyon furcsa volt a számomra, hogy a szerző egy fiatal lányt választott a története főszereplőjének, de elég hamar meggyőzött arról, hogy emiatt semmi hátrány nem fog érni, már ami az élményt és annak intenzitását jelenti. Szófia karaktere minden szempontból hitelesre sikerült, aminek eredménye az, hogy helyenként szívesen felképeltem volna, hogy térjen észhez a kamaszkori hisztijéből. Ugyanez vonatkozott Scottra is, aki tökéletes példája annak, hogy mennyire könnyű az ember lába alól kirántani a talajt és mennyire könnyű rabjául esni az elérhető technikának, amelyek együttes hatása egészen odáig vezethet, hogy az ember feladja az egyéniségét. Azért jó párszor szívesen megráztam volna a fiút is, hogy térjen már észhez. De kifejezetten tetszettek a karakterek, amelyek ennyire élethűen reagáltak a környezet változásaira. 

A szerző viszonylag kevés szereplőt mozgat, viszont azok több "példányban" is előfordulnak a történetben és ez kifejezetten élvezetessé teszi az eseményeket és a résztvevők egymáshoz fűződő viszonyait. A kevés szereplő mellett, mind térben, mind időben elképesztően nagyok azok a léptékek, amelyet a regényen belül végigjár az olvasó a történéseket, különböző végkifejleteket követve. Lenyűgöztek ezek a távlatok és léptékek, ugyanakkor számomra itt kezdett átmenni a regény az emberközpontúból a kissé nehezebben emészthető kategóriába, itt fakultak ki, lettek jelentéktelenebbé a szereplők és vették át a helyüket a technikai csodák, egész bolygóra kiterjedő változások és olyan elméletek, amelyeket azért már nehezebben tudtam befogadni és elfogadni. Persze értettem mindent és alapjaiban tetszett a történetnek, az elért fejlődésnek ez a kimenete, de ettől függetlenül csökkent a lelkesedésem, ami a kötet elején még annyira nagyon tombolt bennem.

"A fejlődés, a haladás, a miértek csak keveseket motiváltak. A legtöbb ember csak élni akart, kikapcsolódni, szórakozni,enni, inni, szexelni, jól érezni magát."

Rengeteg információ, ötlet van a regényben, amelyek egy része jól kidolgozott, más részének még bőven lehetett volna teret és oldalszámot adni a kiteljesedéshez, de úgy összességében megemelem a kalapom az egész történet és annak felépítése, az események és következmények levezetése előtt, még akkor is, ha nem minden mozzanata nyerte el maradéktalanul a tetszésem. Végtelen ötletek tárháza ez a könyv és tényleg elgondolkoztató, színvonalas sci-fi. Külön öröm számomra, hogy ez a történet egy magyar szerző fejéből pattant ki. 

A könyv vége tartalmaz egy nagyon érdekes értekezést Az önmaga istenévé lett emberről. A cikk Bécsi József gondolatait tartalmazza a transzhumanizmusról, a transzhumanisták technikai jövőképéről, a technológiai szingularitásról és az Isten gépeiről.

Nem mondom, hogy azonnal, de idővel majd jöhet a többi Hackett regény is. A jövő évi várólista csökkentő polcomra már be is készítettem egyet. Ja, és azt sem szabad elfelejteni, hogy 2014-ben megjelenik a szerző új regénye is, ezúttal is az Agave Könyvek lesz a kiadó. Kíváncsian várom, hogy az vajon milyen élményt ad a számomra és milyen érzéseket ébreszt majd bennem. Az érdeklődésem szempontjából az sem elhanyagolható, hogy vajon meddig tudja még az író ezt a technikai és embertől elrugaszkodott irányba tartó fejlődést fokozni az írásaiban. Bármennyire is nagy falat lesz, megpróbálok majd vele megbirkózni. 

Pontszám: 8

Kiadó: Metropolis Media

Kiadás éve: 2008.

Terjedelem: 298 oldal
Borító ár: 2.670,-

A szerző egyéb regényei: Erdőhold, Erdőhold urai, Magánháború, A negyedik gyarmat, Az ötödik gyarmat,
A poszthumán döntés, Az ember könyve, Az időutazás napja, Az időutazás tegnapja
Forrás: magánkönyvtár (saját vásárlás, 2012.)

A szerző blogja: www.brandonhackett.hu

Posted in: 8 pontos,Brandon Hackett (Markovics Botond),Csökkentsd a várólistádat 2013,dedikált,könyvértékelés,magyar szerző,Metropolis Media,poszt/transzhumán,sci-fi