Robin Hobb: Bűvös hajó I-II. (Élőhajók-ciklus 1.)

A Bűvös hajó című kötet első fele kb. 10 évvel ezelőtt már megjelent Magyarországon. Akkor a történet nem folytatódott. A Delta Vision Kiadó nagyon sokak örömére, köztük az enyémre is, ebben az évben ismét megjelentette a történetet. A különbség annyi, hogy most a teljes első rész a boltokba és az olvasókhoz került.

Robin Hobbtól a tavalyi évben olvastam el a Látnok-ciklushoz tartozó köteteket. Fantasztikus élmény volt. Nem is kell részleteznem, hogy tűkön ülve vártam az Élőhajó-ciklus első részének megjelenését.

A szerzőről tudni kell (ha valaki nem olvasott volna még tőle), hogy nem kapkodja el a dolgokat. A történetei hosszúak és inkább lassan hömpölygőek, mint nagyon cselekményesek. A terjedelmességért cserébe gyönyörűen megfogalmazott mondatokat, jól kidolgozott karaktereket és olyan leírásokat kapunk, amelynek hatására a történet filmszerűen elevenedik meg előttünk.

A Bűvös hajó története több cselekményszálon fut. Az egyik történetszál (ami később több felé bomlik) egy binghtoni kalmárcsalád napi problémáiba enged betekintést. A kalmárcsalád több nemzedékkel ezelőtt hatalmas adósságokba verte magát, hogy megvehessen egy élőhajót. Az élőhajó nagyon különleges építmény, mágusfából építik, csak az ősi bingthoni kalmárcsaládok birtokolhatják és amikor a család harmadik nemzedéke is meghal a fedélzetén, a hajó akkor kel életre, az orrdísz megelevenedik és beszélni kezd, érzésekkel telik meg, kiteljesedik személyisége. Tud mindent, amit elhunyt kapitányai tudtak a hajózásról és továbbra is csak egy családtaggal a fedélzetén hajózik, anélkül nem.

A Vestrit család Binghton egyik legrégibb családja. Amikor Efron Vestrit meghal a fedélzetén, Viviána a család hajója életre kel. A család azonban nem lélegezhet fel, mert a végrendelet miatt kisebb viszály tör ki a tagjai között. Efron veje, Kyle úgy gondolja, hogy miután a hajó az övé lett, teljes hatalommal uralkodik minden és mindenki fölött. A gyászoló özvegy, Ronika próbálja egyben tartani a családot és megküzdeni az anyagi és egyéb természetű problémákkal. Keffria az idősebbik lány mindent a férjére hagy és visszavonul a háttérbe. A fiatalabb lány, Althea, aki számított rá, hogy megörökli a hajót elhagyja a családját és a saját útját kezdi járni. Keffria és Kyle gyerekei, Wintrow, Málta és Selden is bonyolítják a nem mindennapi helyzetet. Szóval teljes a káosz.

A másik történetszál egy nagyratörő kalózé, Kennit kapitányé, aki nem kisebb terveket forgat a fejében, mint hogy a kalózok királya akar lenni. Tervei megvalósításához szüksége lenne egy élőhajóra, amelyeket azonban nem olyan egyszerű elfogni. Nem mindennapi tervei megvalósítása közben a kapitány több helyen is ellenállásba ütközik, törekvéseit nem mindenki nézi jó szemmel.

Az írónő stílusa nem változott a korábbiakban olvasott kötetekhez képest, de ennek a ciklusnak a története jobban megragadott, mint a korábban olvasott regényfolyama. (Az események ugyanabban a világban játszódnak, amit a Látnok-ciklus történései. Több említés is történik a szövegben Hat Hercegségre.)
Úgy néz ki, hogy az élőhajó kalandja és a tengerész élet vonzóbb számomra, mint Kosvár sötét termei és Pompa herceg álnok húzásai. Pedig álnokságból, összeesküvésből, valamint hatalom-, illetve bizonyítási vágyból elkövetett hibákból itt is kapunk bőven.

Hobb karakterei nagyon élethűen, igazi személyiségek, akik csetlenek-botlanak, hibáznak, megbánnak vagy éppen tudomást sem hajlandók venni a saját hibáikról és tévedéseikről. A főszereplőkön kívül (pedig belőlük is van épp elég), a mellékszereplők is nagyon jól kidolgozottak. Kedvenceim? Nem kérdéses, hogy Althea, Brashen és természetesen Viviána. Csak csodálattal tudok adózni a szerző fantáziájának, amiért kitalálta ezt az élőhajó témát és ráadásként még tökéletesen meg is fogalmazta Viviána karakterét és reakcióit. Nagyon könnyű elhinni, hogy a hajó tényleg érez és létezik. Althea nagyon szimpatikus volt a talpraesettsége és az eltökéltsége miatt. Néha kicsit hamari és büszke, de ettől él igazán a személyisége a könyv lapjain.  Brashenről is csak pozitívan tudok nyilatkozni. Bár neki is vannak ostoba és érthetetlen húzásai (férfiból van), de alapvetően megérne pár hét ajtócsapkodást. :))

Wintrow az elején nagyon közömbös volt a számomra. Viszont kifejezetten látványos a karakterfejlődése, mert a végére sikerült előlépnie egy jó nagyot a szememben. Szerintem fog még meglepetést okozni a következő kötetekben. Tisztelettel adózom Ronika előtt, aki okos és tapasztalt nő. Akiket nem tudtam megkedvelni: Kyle, mert végtelenül korlátoltnak, önzőnek és fejlődésképtelennek tartom; Málta, aki nem más, mint egy kis pukkants, aki azt hiszi, hogy körülötte forog minden (Kyle női kiadásban); Keffria, akinek nem sok önálló gondolata van, számomra leginkább egy buta és lusta nő benyomását keltette; valamint Kennit, akinek nem igazán tudtam értékelni a stílusát. Vannak viszont egyéb szereplők, akikben szerintem még sok lehetőség van. Borostyán terveire és az elért eredményekre nagyon kíváncsi vagyok. És ott van Paragon, a másik élőhajó, aki megőrült és többször gyilkolt is már. Ő is igazi egyéniség és csupa titokzatosság. Gondolom nem véletlenül került ilyen részletesen bemutatásra.

A történet eleje számomra elég lassan indult be. Részletes leírások, bemutatások, motivációk és gondolatok felvázolása. Persze gyönyörűen és mesterien felépített minden mondata, de néha kicsit soknak tűnt. Az első kötetben gyakorlatilag csak az előzményekkel, a szereplők és a kialakult helyzet bemutatásával találkozunk. A cselekmények nagyobb része a második kötetben található, viszont ott olyan mennyiségben, hogy arra már nem lehetett panaszom. Amilyen lassan haladtam a könyvvel az elején, annyira habzsoltam a közepétől az oldalakat. Igazán megszerettem a történetet a végére. Nagyon sajnáltam, hogy vége lett és nagyon szívesen nyúltam volna a következő kötet után, ha lenne már olyan. Nagyon érződik a cselekményen, hogy ez egy trilógia. Ezen az kicsit több, mint ezer oldalon éppen csak elindult valami, a lényegtől és a befejezéstől még igazán messze állunk. Az írónő csodálatos világot és karaktereket teremtett. A történetszövésére nem lehet panaszunk. Minden nagyon a helyén van, csak a folytatás hiányzik. Még... Remélem legkésőbb jövőre azt is olvashatjuk majd.

Beszéljünk akkor kicsit a külcsínről is. Lassan már hagyománnyá válik, hogy a hosszabb lélegzetvételű könyvek két külön kötetre bontva kerülnek a hazai olvasóközönség kezébe. Nem történt másként ez most sem. Ez a két kötetre bontás és a kötetek beszámozása már a Ködszerzet trilógiánál is okozott némi problémát, de úgy látom, hogy a kiadó akar tanulni a hibáiból. Ennek eredményeképpen a Bűvös hajó két kötete két eltérő borítóval került kiadásra. A számozást nem tudom, hogy hogyan fogja folytatni a kiadó, de feltételezem, hogy folyamatosan a VI. kötetig. Ebből véleményem szerint megint lesz egy kis kavarodás, de már így is egyértelműbb a helyzet, mint a Ködszerzet kötetek esetében. Teljesen egyértelmű szerintem akkor lenne, ha a könyv gerincén a következő felirat szerepelne: Bűvös hajó I. kötet, Élőhajók-ciklus I/I., illetve ugyanez a II. kötet esetében: Bűvös hajó II. kötet, Élőhajók-ciklus I/II. Ez csak a én véleményem, de majd a kiadó és a jövő eldönti, hogy mi fog a könyveken szerepelni.

A kettébontás ellenére a kiadvány gyönyörű. Némi változtatással, de a kiadó megtartotta az eredei borító egy változatát. Igazság szerint nekem az UK kiadás borítója is nagyon tetszik. Az leginkább az egyszerűsége miatt. A hazai kiadás így két kötetre szedve könnyebben kezelhető olvasás közben. Ugyanez a mennyiségű szöveg, ebben a könyvméretben már tényleg kezelhetetlen lett volna. Kemény táblás kötésben viszont könnyen el tudnám képzelni. És a történet meg is érdemelné. Az első kötetnek ott van vége, ahol a korábban megjelent kötet is végződik, így azon olvasók, akik annak birtokában vannak elég, ha a második kötetet megveszik maguknak. Természetesen csak akkor, ha csak a történet és nem a könyvespolc egységes megjelenése a cél.

A kiadás minőségéhez még annyit fűznék hozzá, hogy a könyvet előállító nyomda jellegzetes és többször előforduló hibája (találkoztam már más kiadó, ugyanennél a nyomdánál előállított könyveivel kapcsolatban is ezzel), hogy a borító szélein a fólia felkunkorodik. A rövidebbik kötetnél ez nem volt gond, de a hosszabbiknál úgy látszik már eleget szorongattam a kezemben ahhoz, hogy ez a hiba megjelenjen. És ez még csak egy olvasás volt. Abban pedig biztos vagyok, hogy lesz több is. De a kiadvány a felsorolt hibák ellenére is nagyon tetszetős. Sokat nézegettem és gyönyörködtem benne. Igazán kellemes volt kézben tartani és élvezet olvasni.

Kicsit hosszúra sikerült ez az értékelés, de nézzétek el nekem, mert összességében több, mint ezer oldalas történetről, egy nagyon különleges világról van benne szó. Az, hogy egyszer már félbe maradt itthon a történet megjelentetése, arra ösztönzött, hogy a pozitívumait minél jobban kihangsúlyozzam, mert ez a sorozat nem ezt érdemli, hanem azt, hogy rajongjanak érte az olvasók. Azt viszont nem értem, hogy a hazai olvasóközönség miért nem veszi és olvassa ezt a fantasztikus történetet. FANTASY RAJONGÓK VAGY FANTASYT KEDVELŐ OLVASÓK, ÉBRESZTŐ! ITT EGY FANTASZTIKUS TÖRTÉNET, AMELY OLVASÁSRA VÁR! Nagyon elvarázsolt ez a világ, sikerült teljesen elvesznem az oldalakban, megszünt a világ többi része. Szívesen hajózok majd tovább a folytatásokkal, folytatásokban. Remélem minél hamarabb.
Olvassátok, mert nagyon jó és igényes történetről van szó. Nálam igazi kedvenc lett!

A könyve(ke)t köszönöm a Delta Vision Kiadónak!

Pontszám: 10*

Kiadó: Delta Vision

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 472 oldal + 624 oldal

Eredeti cím: Ship of Magic
Sorozat: Élőhajók-ciklus 1.
Folytatás: Mad Ship, Ship of Destiny
Forrás: recenziós példány, kiadótól

Posted in: 10 pontos,2012,Delta Vision,Élőhajók-ciklus,fantasy,kedvenc lett,recenzió 2012,Robin Hobb