Brandon Hackett: A poszthumán döntés

Kerülgettem már egy ideje Brandon Hackett könyveit, kacsingattam feléjük, aztán mindig elodáztam az olvasást. Majd lassanként rákaptam a magyar írók (szerintem) minőségi könyveire. Egy idő után már nem tudtam kiverni a fejemből, hogy nekem mindenképpen el kell olvasnom Hackett könyveit. Előbb egyet, majd még egyet megvettem és már nagyon várom a könyvhétre megjelenő harmadikat (de tudom, hogy még van ezeken kívül is könyve).

Úgy érzem, hogy nagyon jó könyvek akadtak mostanában a kezembe, mert erre sem tudok mást mondani, csak azt, hogy tetszett. Az pedig különös büszkeséggel tölt el, hogy ez a regény egy magyar író tollából bukkant elő.
De nézzük, hogy miről is szól ez a történet, mielőtt még nagyon belemerülök a lelkendezésbe.

A XXIII. században járunk. A Föld túlnépesedése miatt már korábban megindultak kitelepítések a Tau, a Keid és a Pavonis bolygókra. A Tau és a Pavonis azóta lakott, technikai fejlődésük töretlen, de elszakadtak az anyabolygótól. A Keid bolygóra érkező emberek letelepedése nem volt sikeres. Megtámadta őket a levegőben jelen lévő K-vírus, amely megölt minden 29 évnél idősebb nőt és 34 évnél idősebb férfit. A Földön kitört az ötnapos háború, melynek eredményeként a bolygó jelentős része megsemmisült vagy lakhatatlanná vált. Emberek milliói fagyasztatták le magukat és indultak el közel harminc éves útra a már meglévő kolóniák felé.

Nicole és Eliott a Tau bolygón élnek. A földi bevándorlók a Gaia fedélzetén megérkeztek a Tau bolygóra. Az emberek felébresztése megkezdődött. A bolygó nem tudja fogadni az összes bevándorlót, ezért az illetékesek megkezdik a válogatást, amely közben rájönnek, hogy több nagy hatalmú és a Földön kitört háborúban jelentős szerepet játszó politikus is utazott a Gaia intersztellárison. A bevándorlók felébresztését követően olyan események indulnak el, amely az egész bolygóra hatással lesz. Nicole és Eliott a változások mellett egyéb jellegű problémákkal is küszködik. Meg kell még említenem a poszthumánokat. Ők olyan emberek, akik már többek, mint emberek, mert mindenféle beépített implantátumokkal, agyi tevékenység gyorsítókkal, intelligencia növelő chipekkel rendelkeznek. Az emberiség egyre több tagjában fedeznek fel egy új képességet, ez a telepátia. A telepata képességek különböző mértékűek, de telepaták számának növekedése határozottan kimutatható.

Szeretem a sci-fi műfaját, de értek már komoly csalódások a műfajba tartozó könyvekkel kapcsolatban. Némelyik történet nagyon elment a technikai és a tudományos újdonságok, fikciók irányába és kevésbé foglalkozott az emberi érzelmekkel - igen, tudom, hogy ez a hard sci-fi. Brandon Hackett ezen könyve nem ilyen. Az egész regény nem más, mint egy naplófeljegyzésekből álló történetfüzér, Nicole és Eliott naplóbejegyzéseiből. Az ő gondolataikon keresztül ismerjük meg a teljes történetet.

Olyan nehéz bármit is leírni azon kívül, amit már eddig leírtam a történésekről, mert tele van spoiler veszéllyel az egész. Inkább visszafogom magam, és a történet helyett a világot, illetve a szereplőket fogom kirészletezni. Nem tudom, hogy szeretnék-e egy ilyen világban élni. A technika fejlődése már a jelenlegi világunkban is eléggé felgyorsult. Ez a könyv egy olyan, nem is igazán távoli jövőt mutat be, ahol az emberi szervezetbe neuroterek kerültek beépítésre. A kommunikáció ezeken keresztül zajlik. Szinte minden: személyes üzenetek, banki tranzakciók, kocsibérlés, hírek, helymeghatározás, mint egy beépített internet csatlakozó. Bizonyos szempontból kecsegtető, de ugyanakkor félelmetes is. Létező betegség a Haiti-szindróma, az információ megvonás okozta tünet.

Nicole és Eliott nagyon jól megformált karakterek. Mindkettőjüket sikerült megszeretnem és végigizgulnom a történetüket, amely végig lekötött. Nagyon szimpatikus volt, hogy ebben a technikailag nagyon fejlett, gépesített világban játszódó regényben érzelmekkel, emberi reakciókkal töltötték meg a történetet. Nem csak ennyi azonban a szerepük, hanem fontos helyet foglalnak el két nagyhatalom játszmájában, amely természetesen a bolygóért és az emberiség jövőjéért zajlik. De fontosságuk ellenére is csak gyalogok a nagyok játszmájában, fontos gyalogok, de feláldozhatóak.

A történet a legnagyobb részben feszült és izgalmas. Csak egy része van, amikor a lendület visszaesését éreztem. Viszont voltak olyan részek, amelyeket többször is elolvastam, hogy biztosan megértsem azt, amit meg akart értetni velem az író. A történet vége meglepett, annak ellenére, hogy valami ilyesmiben reménykedtem, de azért csak sikerült olyat is belecsempésznie az írónak, ami további gondolatokat indított el bennem. Ennek ellenére a könyv végét némiképp elnyújtottnak éreztem. Lehet, hogy néhány részt inkább ki kellett volna hagyni belőle. A földi, a taui és a pavonisi időszámítás volt amikor megkavart, de azért csak sikerült helyére tennem a dolgokat.

Határozottan ugyanazt a hangulatot éreztem az olvasás közben, mint Richard Morgan Valós halál című könyve esetében. Nem, a könyv nem koppintás, nagyon is egyedi, de a hangulata hasonló. Volt még egy filmmel kapcsolatos utánérzésem is, de a címet inkább nem írom le, mert abból sok mindenre lehetne következtetni.

Kifejezetten élveztem a bolygók, a csillagrendszerek bemutatását és a technikai, illetve tudományos újdonságok leírását. Bevallom, hogy olvasás közben furdalt a kíváncsiság ezek tényleges létezésével kapcsolatban és rá is kerestem mindegyikre a neten. Meg is találtam mindet, mert az író a valós információkat építette bele a történetébe. Elérte azt is, hogy ihletet kaptam egy újabb barangolós bejegyzés megírására, melynek témája természetesen a könyvben felbukkanó csillagok és tudományos ismeretek bemutatása lesz.

Ez volt az első könyvem amit Brandon Hackettől, azaz Markovics Botondtól olvastam, de biztosan nem az utolsó. Botond stílusa pedig határozottan bejött nekem. Kifejezetten élveztem a történetvezetését, az emberi lét fontosságának kihangsúlyozását, a felvetett etikai kérdéseket és egy nagyon is valós jövő bemutatását. Izgalmas, mozgalmas, ugyanakkor érzéseket sem nélkülöző, nagyon komoly témákat boncolgató és nagyon jól összerakott, átgondolt könyvet olvashattam. Tetszett. Határozottan.

Pontszám: 9

Kiadó: Delta Vision

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 408 oldal

Sorozat: Delta Műhely
A szerző egyéb regényei:
Erdőhold, Erdőhold urai, Magánháború, A negyedik gyarmat, Az ötödik gyarmat,
Isten gépei, Az ember könyve, Az időutazás napja, Az időutazás tegnapja
Forrás: magánkönyvtár (saját vásárlás, 2011.)

A szerző blogja: http://hackett.sfblogs.net/

Kiegészítés:
A könyv elgondolkoztatott és cselekvésre késztetett. A Barangolás elnevezésű blogrovatban készítettem egy bejegyzést a könyvben olvasott érdekességekről. Barangoljatok velem a csillagok és a tudomány birodalmában itt.

Posted in: 2012,9 pontos,Brandon Hackett (Markovics Botond),dedikált,Delta Műhely,Delta Vision,könyvértékelés,magyar szerző,poszt/transzhumán,sci-fi