Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj

Amikor az Ad Astra kiadó elkezdte beharangozni a kiadásra kerülő könyveit, akkor ez volt az egyik a négy kötet közül, amire a címe és a tartalma alapján is azt mondtam, hogy biztosan meg fogom venni és el fogom olvasni. A könyv eredeti borítója is nagyon tetszett. Szóval az összhatás alapján ez a könyv a "mindenképpen kell" kategóriába tartozott. Nagyon gyorsan meg is rendeltem és megérkezése után bele is kezdtem az olvasásba.

Jean Le Flambeur a zseniális tolvaj, aki azonban egy, az archónok által működtetett személyiségalakító, fejlesztő börtönben próbál életben maradni. Innen menti ki Mieli, az oorti lány. Sikerül elmenekülniük a lány hajójával. Fontos feladat vár a tolvajra, de jelenlegi állapotában ezt nem tudja végrehajtani. Először el kell látogatniuk a Marsra, hogy a tolvaj visszaszerezze régi személyiségét. A Mars városa azonban folyamatosan változik, vándorol, magasabb erők irányítják, illetve a Hallgatagok mozgatják. A városban lakók mindegyike egy órát visel, amely csak egy időt jelez, azt hogy mennyi van még hátra a Hallgataggá válásig. Az idő a fizetőeszköz, az élet. Egyszóval minden, ami fontos. A tolvajnak sincs egyszerű feladata, mert annak idején nagyon bonyolult megoldással rejtette el az emlékeit, a régi valóját. Mindenütt rejtélyekbe és titkokba botlik, és mindegyik mögött újabb titkok bukkannak elő.
Mire is számítottam egy olyan írótól, aki matematikai fizikát tanult, majd húrelméletből szerzett Ph.D. minősítést? Azt hiszem valami olyan regényre, mint a Kvantumtolvaj. Vagyis egy technológiai csodákkal és bonyolult működési elemekkel teletűzdelt világra, illetve olyan eseményekre és következtetésekre, amelyeket biztosan nem elég egyszer elolvasni a tökéletes megértéshez. Meg is kaptam, amire számítottam. Igazi keményvonalas sci-fi történetet. Voltak olyan oldalak, amelyeket többször is el kellett olvasnom, hogy megértsem az éppen aktuális következtetéseket vagy magyarázatokat. Még így is hagytam magamnak időt, hogy ülepedjen a történet mielőtt nekikezdtem a bejegyzés megírásának.

A könyvben szereplő világ elég bonyolult felépítésű és csak lassan nyílt meg előttem. Nincs szájbarágós magyarázat, amely megismerteti az olvasóval az egyedi technológiákat és a lényeket. Mindent a cselekmények közben elejtett mondatokból ismerhetünk meg. Így kerülnek lassan a megfelelő helyre az információk. Pedig egyedi lényekből és a különleges technológiákból van bőven a történetben. Hallgatagok, phobosok, szobornoszt testek, zokuk, emlékpaloták, archónok, dácik, kriptaktőrök és még sok minden, amit nem is részleteznék most.
Szeretem a több szálon futó cselekményeket. A történet ebből a szempontból nagyon kedvezett nekem. Az egyik szálon a tolvaj, Jean Le Flambeur, a másikon a detektív, Isidor Beautrelet fontosabb lépéseit követhetjük nyomon. Kettejük fejezetei között pedig közjátékként tárulnak fel a múlt titkai, a jelenkori események szempontjából is fontos mozzanatok. A könyv első fele inkább felvezetés, ismerkedés, a másik felében már a cselekményeken és a titkok megfejtésén van az igazi hangsúly.
Félelmetes volt ez a világ, ami a könyvben megjelent. Igazi cyberpunk hangulatot sugároz a környezet. Az emberek a technika és az idő rabjai. Gevolutot használnak, aminek a működése elég összetett. Biztosíthatja a magánszférát is, de kisebb-nagyobb mértékig megnyitható mások számára, illetve szabályozható szerződésekkel, hogy mennyire emlékezzen a közös élményből a másik fél. Érdekes egy találmány az biztos, viszont a város lakói teljes mértékben függnek tőle. Különböző technikai fejlettségű csoportok élnek egymás mellett a városban. Nem szokatlan dolog a testcsere, vagy a tudat másik testbe való feltöltése és annak használata. Szóval a transzhumanizmus is jelen van a könyvben. (Megtanultam. Megjegyeztem. :D ) Ugyanakkor felturbózott, beépített pajzzsal, fegyverekkel felszerelt testek is teljesen megszokottak. Szóval nagyon bonyolult és összetett világ jelenik meg a lapokon.

Örömmel üdvözöltem a Sánta Kira által rajzolt borítóképet. Kedvenc borítóim legtöbbje az ő fantáziáját és keze munkáját dícséri. Ez is nagyon jól sikerült. Minden tiszteletem a fordító, Juhász Viktor által végzet munkáért. Szerintem nem volt könnyű helyzetben, de jól megoldotta a feladatot.

A kiadványt nagyon jó kézbe fogni. A vakítóan fehér oldalakon kényelmes betűmérettel és sortávolsággal sorakoznak a mondatok. A korrektúra is jól végezte a dolgát, mert néhány hibától eltekinve a könyv szövege hibátlan. A kiadvánnyal kapcsolatban csak egyetlen ellenvetésem van: a könyvet nagyon ki kell nyitni, hogy a sorok vége is olvasható legyen, ugyanakkor a külső margó indokolatlanul nagy a belsőhöz képest. Nyugodtan lehetne az egyik rovására a másikat növelni. Ennél az oldalszámnál a gerinc még nem sérült meg, a könyv kiállta az olvasási próbát, de egy vastagabb könyv esetében már aggódnék.

Olyan volt ez a könyv, amilyenre számítottam. Nem is gondoltam, hogy elsőre megértem az események minden mozzanatát, illetve teljesen a helyén kezelek minden mögöttes mondanivalót, háttérben megbúvó indokot. Bizony, ez nem az a könyv, ami elsőre teljesen átjön. Többször ráncoltam össze a homlokom olvasás közben és gondolkoztam el a cselekményeken. Többször feltettem a kérdést magamnak, hogy "Akkor most mi van? Mi történt?".  De a könyv és a történet jó, nagyon is jó, csak meg kell szokni ezt a világot és nekem, aki nem minden alkalommal bolyongok ilyen világokban, még van bőven van mit tanulni, tapasztalni. Bíztató, hogy már van hír a történet folytatásáról, még ha egyelőre csak eredeti nyelven. Ha megjelenik magyarul, akkor biztosan el fogom előtte újra olvasni ezt a könyvet. Minden bizonnyal jobban el fogok tudni merülni a történetben, kevesebb lesz részemről az értetlenkedés és jobban megragad a történet. Még nem tudok teljes elismeréssel nyilatkozni a könyvről (ahhoz még érni és ülepedni kell bennem a történetnek), de a sci-fi könyvek között azonban kimagasló helyet képvisel ez a történet és biztos vagyok benne, hogy a vérbeli sci-fi rajongók nagy kedvence lesz. Meg is érdemli. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mert a befejezés olyan, hogy legszívesebben már emelném is le a polcról a következő kötetet.

Pontszám: 9

Kiadó: Ad Astra Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 392 oldal
Sorozat: Kvantumtolvaj

A mű eredeti címe: The Quantum Thief
Folytatás: The Fractal Prince
Forrás: magánykönyvtár (vásárlás, 2012.)

Posted in: 2012,9 pontos,Ad Astra,cyberpunk,Hannu Rajaniemi,könyvértékelés,poszt/transzhumán,sci-fi