Patricia Briggs: A vér kötelez (Mercy Thompson 2.)

A sorozat első részének újraolvasását követően nem volt megállás. Mercy világa követelte magának a folytatást. Végül is az volt a cél, hogy felelvenítsem a megelőző eseményeket. Ebben nem is volt hiba. Jól is esett és most itt a folytatás.
Ebben a kötetben kb. fél évvel járunk az előző könyv eseményeit követően, amikor Mercy az éjszaka közepén telefonhívást kap. Stephan, Mercy vámpír ismerőse hajtja be a korábbi segítségért járó tartozást. Arra kéri Mercyt, hogy kísérje el őt prérifarkas alakjában egy találkozóra. A városba idegen vámpír érkezett, aki elfelejtett bejelentkezni az úrnőnél, ezért figyelmeztetni kell a kötelességére. Nem veszélyes feladat, de Stephan rosszat sejt. Gyanúja, félelme nem is alaptalan, mert az idegen vámpír nem más, mint egy démonlovas, azaz egy olyan vámpír, akit megszállt egy démon. Rontja a helyzetet, hogy a megszállott nem szimpla vámpír, hanem démonidéző, tehát alapból rendelkezik bizonyos hatalommal mindkét részről, együtt pedig erősebb, mint a kolónia legidősebb tagjai. Az este nem úgy sikerül, ahogy Stephan várta. A démonlovas rá is hatással volt és módosította az emlékeit. Mercy emlékei - köszönhetően járó voltának - tisztábbak és használhatóbbak, mint Stephané. A kolónia úrnője Stephant és egy másik vámpírt bíz meg a démonlovas elfogásával. Adam két farkasát adja melléjük segítségül. Mercy pedig testőröket kap, amelyeket nagyon rosszul visel. Ingerültebbek a farkasok is. Feszültség van a levegőben és megnövekedett a városban a bűnözés. Amikor Warren, az egyik vérfarkas nagyon súlyos sebekkel előkerül, másik három társáról viszont nincs hír, a kolónia úrnője Mercyt bízza meg a démonlovas felkutatásával. Segítségül az úrnőtől második legerősebb katonáját, Andrét, a mágikus lényektől pedig vámpírölő felszerelést kap. Információja és tapasztalata azonban még mindig nincs. Elkezdi hát összegyűjteni az információmorzsákat. Amikor pedig Adam és Samuel is eltűnik, az időkorlát nagyon is szorossá válik.

A farkasok társadalmának megismerését követően ebben a kötetben a vámpírok társadalmi felépítésében mélyülhetünk el jobban. Kapunk némi kiegészítő információt a mágikus lényekről is, de közel sem teljes még a kép róluk, feltárásra váró titok és lehetőség is van még bőven bennük.

Mercy képességei is fejlődnek, ha nem is villámtempóval, ami persze nem is baj. A vámpírok ebben a világban igazi vámpírok: kegyetlenek, számítóak. Ez persze sokkal jobban tetszik, mintha cuki szépfiúk volnának. Ami nem igazán tetszett, hogy ebben a részben átvették a főszerepet a történésekben. Még mindig ott vannak a farkasok, még mindig lényeges szerepet játszanak ők is, de itt és most a vámpírokból kapunk többet. Pozitívumként tudom megemlíteni, hogy bár hátrébb szorult a falka, de még mindig független réteget alkotnak és saját szabályaik szerint járnak el, nem irányítják őket a vámpírok. Szerencsére.

Magánéleti részen a helyzet kb. ugyanaz, mint az előző kötetben. Adam és Samuel továbbra is próbálkozik Mercynél, ő pedig továbbra is próbálja távol tartani magától mindkét domináns hímet. Nem egyszerű helyzet. Az érzelmi szálak bonyolódnak. Múltbeli titkokat ismerhetünk meg. Főhőseinkben pedig új érzések fakadnak. A kör pedig kibővül. Legnagyobb meglepetésemre a háromszögből nagyon is négyszög kezd kialakulni. Nem irigylem Mercyt. Viszont nagyon remélem, hogy az a kötetenkénti egy belépő nem lesz általános tendencia, mert akkor nagyon mérges leszek.

Mielőtt valaki megijedne az előző mondatamtól, meg kell jegyeznem, hogy Mercy még nem lépett Anita Blake nyomdokaiba. Nagyon távol áll ettől és tiszta szívemből remélem, hogy nem is jut el soha addig. Az írónő nagyon finoman szövögeti a háló szálait és maga az olvasó is csak Mercyvel egyszerre veszi észre, hogy egy lovaggal több van az első sorban.

A fő hangsúlyt ebben a kötetben is a nyomozás kapja. A rossz fiú felderítése, illetve az okok kiderítése nem egyszerű, de némi utánajárással, agymunkával és egy csipetnyi szerencsével Mercynek sikerül. A végén még némi piszkos munka is vár rá, de ezt a feladatot is megoldja. Következménye azonban mindennek van.

Ami a legnagyobb meglepetést okozta nekem a sorozattal kapcsolatban, az a külsőben megjelenő stílusváltás volt. Nem igazán szoktunk eddig hozzá ehhez a kiadó részéről. Nem mondom, hogy az új borító nem jó, mert az, csak eléggé elüt egymástól az első és a második kötet. Remélem, hogy több stílusváltást nem kell megélnünk a sorozat végéig. Ha pedig már itt tartunk, akkor nagyon remélem, hogy a következő kötetre nem kell egy teljes évet várnunk, hanem hamarabb is olvashatjuk majd. Igazság szerint az évi egy kötettel is kibékülnék, csak az legyen biztos.

A kiadó másik meglepetése az volt, hogy a második kiadáshoz ajándékként adja az első kötetet is. Mindezt persze a készlet erejéig. Tehát aki nem olvasta még az első részt, annak ez a lehetőség kihagyhatatlan. Igazán kedves gesztus és jó reklámfogás ez.

Vannak a könyben izgalmas, félelmetes és humoros részek is. Tökéletes és szórakoztató egyveleg. Továbbra is sok lehetőség rejlik még ebben a világban és a szereplőkben és most már határozottan úgy érzem, hogy az írónő nem is fogja ezeket kiaknázatlanul hagyni. Ami miatt picivel, de igazán csak picivel kevésbé tetszett, mint az előző kötet, az a vámpírok előtérbe helyeződése volt. Tényleg csak árnyalatnyit rontott az élvezetemen, mert a könyv egyébként fantasztikus. Urban fantasy rajongóknak kötelező.

Pontszám: 9
Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 304 oldal

Eredeti cím: Blood Bound
Sorozat: Mercy Thompson (2)
Előzmény: Megszólít a Hold
Folytatás: Iron Kissed, Bone Crossed, Silver Borne, River Marked
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Posted in: 2012,9 pontos,Agave Könyvek,alakváltó,könyvértékelés,Mercy Thompson,Patricia Briggs,urban fantasy,vámpír