Richelle Mead: A szukkubusz dala (Georgina Kincaid 1.)

Az írónő Vámpírakadémia című sorozatát olvastam és nagyon szerettem. Nem volt kérdés tehát, hogy a Georgina Kincaid sorozat is a polcomra fog kerülni. Ez így is történt. Ezért állhatott elő az a lehetőség, hogy a megjelenést követő öt napon belül már kopácsolom is a gondolataimat a könyvről.

A rendelés körülményeihez azért hozzá kell tenni, hogy a megjelenés előtti napon adtam le a rendelésem. Honnan lehet a leghamarabb beszerezni egy új könyvet? Természetesen a kiadótól. Ők pedig nagyon profin intézték a dolgokat, mert a megjelenést követő napon már meg is érkezett a futár a szerzeményeimmel. :))

Georgina Kincaid Seatle-ben él, egy könyvesboltban dolgozik és egyébként szukkubusz. Azaz olyan démon, aki a férfiak gyönyöréből táplálkozik, az együttlétek vagy bármilyen szexuális érintkezés során elszívja a férfiból az életerőt és kárhozatba taszítja a lelkét. 16 évesen adta el a saját lelkét az ördögnek és lett belőle szukkubusz. Nem is akármilyen, mert Seatle városában ő az egyetlen szukkubusz, teljesen uralja a várost, a főnökei is elégedettek vele. A probléma akkor kezdődik, amikor valaki vagy valami megöl, illetve megtámad pár alsóbbrendű halhatatlant, Georgina furcsa tartalmú leveleket kap, valamint a feljebbvalói is furcsán kezdenek viselkedni.
Urban fantasy rajongóként és női olvasóként a címben szereplő szukkubusz szó már a legelején felkeltette a kíváncsiságom. Kicsit pikáns? Semmi gond. Nem mondok rá nemet, sőt... Az is piszkálta a kíváncsiságom, hogy milyen lehet Mead felnőtteknek szóló története. Tud-e olyat adni, ami eléri azt a színvonalat, amit elvárok? Hmm... Véleményem szerint tud.
Kellett egy kis idő, amíg az elején helyére raktam a szereplőket, megszoktam a stílust, de ebben azért nagy segítségemre volt az a csipkelődő, élcelődő, pikáns szövegezés, ami jellemző az egész könyvre. Első körben kicsit soknak találtam a Georgina körül keringő pasik számát, de mi másra lehet számítani egy szukkubusznál. Elég jól haladt a történet, amelyben a várható cselekményen kívül azért némi csavar is van. Nem akkora ugyan, hogy nagy meglepetés legyen, de azért mégiscsak élvezhető. Sikerült megsejtenem nekem is, hogy ki és mi is lehet a rosszfiú. Nagyon tetszettek a történetben Georgina saját, halandó életére vonatkozó visszaemlékezései. Másik oldaláról ismerhettük meg a vagány csajt és fény derült arra is, hogyan jutott el odáig, hogy férfiakat ragad magával a kárhozatba. Az egyébként nagyon vagány csajról kiderül, hogy nagyon is érzékeny, néha már túlontúl emberi és nagyon kevéssé démoni, de azért szerethető. A könyvben megjelenő világ nem vonultat fel túl sok újdonságot. Talán maga a szukkubusz szemszögéből megjelenő történet az egyetlen újdonság. Normál emberi világban járunk, ahol az emberek nem is tudnak (néhány kivételtől eltekintve) a különböző lények létezéséről. A háttérben pedig zajlik a pokol és a menny szokásos háborúja. Kisördögök, őrangyalok, vámpírok, démonok és angyalok. Egyszóval a lények felhozatala is a szokásosnak mondható. Új lény nem bukkan fel a történetben.
A szerelmi háromszög (vagy inkább sokszög) egész jól sikerült, de valahogy nem volt az igazi, nem győzött meg teljesen. Arról pedig főleg lövésem sincs, hogy mit lehet ebből továbbvinni a következő kötetre vagy kötetekre. Bízom az írónőben, hogy majd megoldja (illetve már megoldotta) ezt a problémát.
Volt némi hiányérzetem a szereplők kidolgozottságával, jellemével kapcsolatban. Utánanéztem, hogy mikor is írta Mead a könyvet, mert valamivel gyengébbnek éreztem, mint a másik sorozatot. Aztán utána gondoltam ennek az állításomnak és rájöttem, hogy ez így nem igaz, mert a Vámpírakadémia első két része nem igazán tetszett. Abba is akartam hagyni a sorozatot és csak a kiadó miatt adtam neki még egy esélyt. A döntésemet persze nem bántam meg a későbbiekben. Szóval a Vámpírakadémia első kötetével összehasonlítva ez a könyv sokkal jobb, sokkal szórakoztatóbb, sokkal mozgalmasabb és sokkal felnőttesebb. Nem tökéletes ugyan, de első kötetnek nagyon is jó volt. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mit hoz még ki az írónő a sztoriból.
Tetszik a könyv borítója. Igazán hangulatos, tetszetős darabra sikerült. Lényegesen jobb, a legtöbb külföldi borítónál is. Bevallom, hogy sokkal jobban tetszik az elsőként megszellőztetett változatnál is. Örülök neki, hogy a kiadó változtatott az eredeti tervein és ezzel a szépséggel örvendeztette meg az olvasóit. A szövegezésre és a kiadás többi részére vonatkozóan csak egy kifejezésem van és azzal mindent elmondok: Agave minőség.
Összességében úgy gondolom, hogy egy jó könyvet vehet a kezébe az olvasó. Nekem kifejezetten tetszett. Azért azt ki kell jelentenem, hogy elsősorban a női nemhez tartozó olvasóközösség fogja jobban élvezni és szeretni ezt a könyvet. Olvasás közben nekem olyan kezdeti Anita Blake kötet érzésem volt. Sorozatnyitó kötetnek nagyon jól sikerült. A következő részek szerintem még jobbak is lehetnek. Kíváncsian várom a folytatást.

Pontszám: 8
Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 352 oldal

Eredeti cím: Succubus blues
Sorozat: Georgina Kincaid (1)
Folytatás: A szukkubusz éjszakája, Succubus Dreams, Succubus Heat, Succubus Shadow, Succubus Revealed
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Posted in: 2012,8 pontos,Agave Könyvek,angyal/nefilim,Georgina Kincaid sorozat,könyvértékelés,Richelle Mead,szukkubusz,urban fantasy