Megidézve (3.)

Aki olvasta a blogbejegyzéseimet, az tudja, hogy egyik kedvenc könyvem Nicholas Evans A suttogó című regénye. Grace és Zarándok története mindig megérint, akárhányszor is olvasom újra. Valami csoda ez a regény, érzelmek tengerét tapasztalhatjuk meg olvasás közben.

Fogadjátok szeretettel az ebből a könyvből választott idézeteket, amelyek szerintem mindent elmondanak, amit én nem tudtam szavakkal kifejezni.

"Ahol fájdalom van, onnan még nem halt ki az érzés, és ahol érzés van, ott remény is van."

(Nicholas Evans: A suttogó)

 

"…az örökkévalóság csupán mostok végtelenül hosszú sora, és a legjobb, amit az ember tehet, hogy mindig a mostnak él."

(Nicholas Evans: A suttogó)

A következő oldalon hasonló bejegyzéseket olvashatsz: Könyves blogok

Posted in: 2012,megidézve